Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2009. október 15-én a Bizottsághoz intézett, az utasoknak a légitársaság csődje esetén fizetendő kártérítésére vonatkozó kérdésre (O-0089/09 – B7‑0210/2009),

–   tekintettel a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló, 1997. október 9-i 2027/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló, 2004. április 21-i 785/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel a Közösségben a légijáratok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A. mivel a 90/314/EGK tanácsi irányelv a szervezett utazási formák üzletágának szempontjait szabályozza és rendelkezik a megfelelő kártérítésről és a fogyasztók hazaszállításáról az utazást szervező cégek csődje esetén,

B.  mivel a 2027/97/EK rendelet meghatározza a légifuvarozók balesetek esetén fennálló felelősségét, valamint az utasoknak nyújtandó kártérítés rendszerét,

C. mivel a 785/2004/EK rendelet meghatározza azokat a biztosítási követelményeket, amelyeknek a légi fuvarozóknak és a légi járművek üzemben tartóinak meg kell felelniük,

D. mivel a 261/2004/EK rendelet rendelkezik az azoknak az utasoknak nyújtandó kártérítésről és segítségnyújtásról, akiktől megtagadják a beszállást vagy akiknek járatát törlik vagy akiknek járata hosszan késik,

E.  mivel az 1008/2008/EK rendelet szigorú pénzügyi szabályokat ír elő a légi járművek üzemeltetői számára,

F.  mivel az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt az elismert üdülőhelyekre repülő, viszonylag kis diszkont légifuvarozók, valamint az általuk szállított utasok száma is,

G. mivel a repülési ágazatban az elmúlt kilenc évben 77 csőd következett be, ami bizonyos esetekben azt eredményezte, hogy sok ezer utas ragadt a célállomásokon, és nem tudta felhasználni a visszaútra szóló jegyét,

1.  megjegyzi, hogy a Bizottság széleskörűen konzultált az érdekeltekkel a légitársaságok csődjének kérdéséről;

2.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság kiterjedt tanulmányt készített a légitársaságok csődjével kapcsolatos nehézségekről és annak az utasokra gyakorolt hatásáról, és az eredményeket 2009 februárjában elküldte a Parlamentnek;

3.  tudomásul veszi e tanulmány megállapításait és a benne megvizsgált lehetőségeket;

4.  e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bizottság számos lehetőség közül választhatna a csődbe jutott légitársaságok utasai helyzetének megerősítésére, beleértve a légitársaságokra vonatkozó kötelező biztosítást, az utasok számára nyújtott fakultatív biztosítást, amelyet a légitársaságok kötelesek lennének felajánlani, valamint egy garanciaalap létrehozását;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra – és ha azt indokoltnak tartja, 2010. július 1-ig terjesszen elő – jogalkotási javaslatot, amelynek konkrét célja kártérítés nyújtása a csődbe jutott légitársaságok utasai számára, és amely pénzügyi és adminisztratív intézkedéseket határoz meg, beleértve a kölcsönös felelősség elvét az ugyanabba az irányba repülő összes, szabad helyekkel rendelkező légitársaság utasai iránt, amely légitársaságok biztosítanák azon utasok hazatérését, akik a kiindulási országéitól eltérő repülőtereken ragadtak a légitársaság csődje esetén; felkéri a Bizottságot, hogy a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EK irányelv felülvizsgálatakor tegyen javaslatot az érintett utasok haza- vagy visszaszállításának kiterjesztésére;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezen intézkedések kiterjesztésének lehetőségét azon légitársaságokra, amelyek beszüntették működésüket és ezáltal az utasoknak hasonló kellemetlenségeket okoztak, mint a csődbe jutott légitársaságok;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a lefoglalt repülőgépek nemzeti szabályozó testületek általi gyors felszabadítását, hogy ezeket a repülőgépeket fel lehessen használni az otthonuktól távol rekedt emberek hazaszállítására;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.