Plenárisülés-dokumentum
12.1.2011 B7‑0029/2011 /rev.
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B7‑0670/2010 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
az Európai Unión belüli nemzetközi örökbefogadásról
Roberta Angelilli, Manfred Weber, Simon Busuttil, Edit Bauer
a PPE képviselőcsoport nevében
Lorenzo Fontana, Fiorello Provera, Oreste Rossi, Francesco Enrico Speroni, Claudio Morganti
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unión belüli nemzetközi örökbefogadásról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a gyermekek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott ENSZ-egyezményre, és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló (1993-ban, Hágában aláírt) egyezményre, valamint a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló, 1996. január 25-én elfogadott európai egyezményre (Európai szerződések sorozat, 160. szám),
– tekintettel a kiskorúak örökbefogadása tekintetében a jogalkotás és a tagállamok közötti együttműködés javításáról szóló európai parlamenti állásfoglalásra ( A4-0392/1996 ),
– tekintettel az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló, 2008. január 16-i európai parlamenti állásfoglalásra ( 2007/2093 (INI) ),
– tekintettel az Európai Unión belüli nemzetközi örökbefogadással kapcsolatban 2010. december 16-án a Bizottsághoz intézett kérdésre ( O-0193/2010 – B7 0670/2010),
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az egyes tagállamokban eltérően vélekednek a gyermekek örökbefogadása során követendő elvekről, az örökbefogadási eljárásokról és az örökbefogadás jogi következményeiről,
B. mivel a gyermekek örökbefogadására vonatkozó, átdolgozott közös elvek és gyakorlatok elfogadása segítene a nemzeti szabályozások különbségéből adódó nehézségek csökkentésében, ugyanakkor előtérbe helyezné az örökbefogadott gyermekek jogait,
C. mivel Európában egyre komolyabbá és sürgetőbbé válik az elhagyott gyermekek kérdése, és e helyzet kezelése érdekében fontos a gyermekek örökbefogadáshoz való jogának nemzetközi szintű védelme, hogy elkerülhetővé váljék az, hogy a gyermekek árvaházba kényszerüljenek,
D. mivel már léteznek a gyermekvédelemmel és a szülői felelősséggel foglalkozó egyezmények, úgymint a kiskorúak örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezmény, amelynek célja a tagállamok törvényeinek egymáshoz közelítése abban az esetben, amikor az örökbefogadás a gyermek másik országba költöztetésével jár, illetve a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló 1993-as egyezmény,
E. mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kötelező érvényűvé vált az Európai Unió Alapjogi Chartája, melynek 24. cikke értelmében „a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”; továbbá, a Lisszaboni Szerződés 3. cikke kimondja, hogy az Unió célkitűzései között szerepel „a gyermekek jogainak védelme”,
F. mivel az EU-ban továbbra is problémát okoz a gyermekek jogainak megsértése, a gyermekek elleni erőszak, valamint az illegális örökbefogadás, prostitúció, illegális munka, kényszerházasság, utcai koldulás céljából vagy egyéb más illegális célból végzett gyermekkereskedelem,
G. mivel a gyermekek érdekeinek szem előtt tartása alapvető fontosságú,
1. felszólít arra, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek és egyéb nemzetközi normáknak megfelelően tanulmányozzák a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatos politikák és stratégiák uniós szintű összehangolását a tájékoztatási szolgáltatások, az országok közötti örökbefogadás előkészítése, a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó kérelmek feldolgozása, valamint az örökbefogadást követő szolgáltatások tekintetében nyújtott segítség elmélyítése érdekében, figyelembe véve, hogy a gyermekek jogainak védelmével foglalkozó összes nemzetközi egyezmény elismeri az árva vagy elhagyott gyermekek családhoz és védelemhez való jogát;
2. felszólít arra, hogy hozzanak létre uniós szintű ellenőrzési mechanizmust, amely átfogó képet nyújt a nemzeti rendszerek működéséről;
3. úgy véli, hogy a gyermek származása szerinti országban történő örökbefogadást, illetve a nemzetközi örökbefogadási eljárás során talált családhoz való elhelyezést a nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal összhangban kell lebonyolítani, és hogy az intézményekben történő elhelyezés csak átmeneti megoldásként alkalmazható; alternatív családi gondozási megoldást kínálhatnak például a nevelőcsaládok;
4. sürgeti, hogy a tagállamok és a Bizottság – a Hágai Konferenciával, az Európa Tanáccsal és a gyermekvédelmi szervezetekkel együttműködésben – hozzanak létre egy, az átláthatóságot, valamint az elhagyott és az örökbefogadott gyermekek fejlődésének hatékony nyomon követését biztosító keretet, és hangolják össze tevékenységeiket a gyermekkereskedelem megelőzése érdekében;
5. sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a sajátos igényű, például orvosi gondozást igénylő vagy fogyatékkal élő gyermekekre;
6. elismeri, hogy a születési anyakönyvi kivonat segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek a gyermek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvi nyilvántartás gátat szabhat az illegális örökbefogadásnak;
7. felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet az illegális örökbefogadás elleni küzdelemben;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.