Plenárisülés-dokumentum
26.1.2011 B7‑0073/2011
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B7‑0805/2011 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
a campaniai hulladékválságról
Luigi de Magistris, Sonia Alfano, Niccolò Rinaldi, Giommaria Uggias, Adina-Ioana Vălean
az ALDE képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása a campaniai hulladékválságról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a hulladékokról szóló 75/42/EGK irányelvre, különösen annak 4. cikkére,
– tekintettel a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelvre, különösen annak 2. cikkére,
– tekintettel a hulladéklerakókról szóló 99/31/EK irányelvre, különösen annak 11. cikkére és II. mellékletére,
– tekintettel a hulladékokról szóló felülvizsgált keretirányelvre (2008/98/EK), különösen annak 17. és 18. cikkére,
– tekintettel a hulladékokra vonatkozó keretirányelvről szóló 2003. november 19-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, a hulladékgazdálkodásról szóló irányelvek alkalmazásával kapcsolatos közleményről szóló 1998. szeptember 16-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Petíciós Bizottság 2010. április 28. és 30. között az olaszországi Campania régióba tett tényfeltáró látogatásáról szóló munkadokumentumra[3],
– tekintettel az Olasz Köztársaság 2008. július 14-én életbe léptetett 123/2008. sz. törvényére,
– tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelvre,
– tekintettel az Európai Bíróság által a C-135/05. számú ügyben 2007. április 26-án hozott ítéletre,
– tekintettel az Európai Bíróság által a C-297/08. számú ügyben 2010. március 4-én hozott ítéletre,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. és 260. cikkére,
– tekintettel a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló 2003/35/EK irányelvre, különösen annak 2. cikkére,
– tekintettel az Aarhusi Egyezményre,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Campania tartományát sújtó hulladékválság a legdrámaibb fejezete az Olaszország számos régióját, köztük Laziót, Calabriát és Szicíliát érintő problematikus hulladékkezelés történetének, melynek során az 1990-es években az említett régiók mindegyikében hulladékügyi vészhelyzetet hirdettek ki, és különleges hatáskörrel és forrásokkal rendelkező kormánybiztosokat jelöltek ki,
B. mivel 2010. október 5-én a Parlament Petíciós Bizottsága szinte egyhangúlag elfogadta a régió hulladékkezelési problémáival foglalkozó számos petíció kézhezvétele nyomán 2010. április 28. és 30. között az olaszországi Campania régióba tett tényfeltáró látogatásról szóló munkadokumentumot,
C. mivel a 2008 nyári válságot követően, nem sokkal a Petíciós Bizottság látogatásáról szóló jelentés elfogadása után újra válsághelyzet alakult ki, és ismét vészhelyzetet hirdettek; mivel az ebből következő rendkívüli intézkedéseket, mint például az új hulladéklerakók megnyitását, tömeges tiltakozás követte,
D. mivel az „Ecobail-csomagok” és a szerves hulladék előállítása révén történő első megoldást végül a törvénynek való megfelelés figyelembevétele nélkül valósították meg; mivel a hulladékszűrés és -szelektálás hiánya miatt az ideiglenes lerakók területén a becslések szerint több mint hatmillió nem megfelelő minőségű és gyaníthatóan veszélyes hulladékot tartalmazó Ecobail-csomag gyűlt össze,
E. mivel az első hulladékégetőt csak 2010 márciusában helyezték üzembe Acerrában, és működését akadályozta a hulladék szétválogatására és kezelésére szolgáló megfelelő infrastruktúra hiánya; mivel úgy tűnik, nincs körülhatárolva, hogy milyen típusú hulladék kerül elégetésre, és továbbra is aggodalomra ad okot az égetésből származó mérgező hamu sorsa,
F. mivel minimális előrelépés történt a hulladékmennyiség csökkentése, valamint a háztartási hulladék újrahasznosítása terén, és mivel a háztartási és egyéb hulladékot továbbra is válogatás nélkül a hulladéklerakókba helyezik, egyes esetekben láthatóan különböző típusú ipari hulladékokkal keverve,
G. mivel számos hulladéklerakót stratégiai fontosságú területté nyilvánítottak, és így a polgárokat és a helyi hatóságokat, többek között a rendőrséget is, megakadályozták annak ellenőrzésében, hogy ténylegesen mi kerül a lerakókba; mivel a hulladéklerakók túlnyomó többsége magánüzemeltetésű, nem rendelkezik megfelelő engedéllyel vagy jogosítvánnyal, és az állam nem ellenőrzi kezelésüket,
H. mivel a biztosok által irányított szükségállapot fő jellemzője, hogy a biztosok jogosultak eltérni a szabályozástól és az ellenőrzésektől, ideértve többek között a környezeti hatásvizsgálat és a közbeszerzési jogszabályok alóli felmentést, valamint az állami forrásokhoz való látszólag ellenőrizetlen hozzáférést is; mivel jogosultak továbbá a létesítmények, hulladéklerakók és hulladékégetők helyszínének kijelölésére és a szerződő felek megválasztására, továbbá döntéseikről nem kötelesek tájékoztatni a helyi hatóságokat és a lakosságot; mivel maga a biztosi rendszer komoly kritikák kereszttüzébe került, és számos bírósági vizsgálat van folyamatban, és mivel a hulladék vészhelyzeti biztosok általi kezelését a lakosság körében sokan inkább a probléma részének, mintsem megoldásának tekintik,
I. mivel az Aarhusi Egyezmény értelmében a polgároknak joga van a területükön fennálló helyzetről tájékozódni, és a hatóságok feladata, hogy tájékoztatást nyújtsanak, és a polgárokat arra ösztönözzék, hogy felelős hozzáállást és magatartást tanúsítsanak; mivel a 2003/35/EK irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon az elkészítendő tervek és programok előkészítésében és módosításában, illetve felülvizsgálatában,
J. mivel a helyzet ellen tiltakozó vagy alternatív megközelítéseket javasló polgárokról nem vettek tudomást, vagy nyilvánosan marginalizálták őket; mivel a nemzeti politikai hatóságok fő reakciója az volt, hogy a hulladéklerakókat és az acerrai hulladékégetőt szigorú katonai ellenőrzés alá vonták; mivel a közelmúltban letartóztatásokra is sor került az üggyel kapcsolatos nyilvános tüntetések során, és úgy tűnik, hogy a polgárok és a hatóságok közötti viszony súlyosan megromlott, továbbá hogy a polgárok elégedetlensége egyre nő,
K. mivel a biztosok általi vészhelyzeti irányítás és a problémák megoldásának sikertelensége, amit az intézményi fékek és egyensúlyok hiánya csak tetézett, új lehetőségeket teremtett a szervezett bűnözés számára; mivel egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy egyes szervezett bűnözői csoportok – elsősorban a Camorra – régóta szerepet játszanak a jövedelmező hulladékkezelési folyamatban, ideértve azt is, hogy egyes észak-olaszországi üzemek veszélyes hulladékát több száz illegális hulladéklerakóba helyezték, vagy akár a tengerbe öntötték; mivel elképzelhetetlen, hogy egy ilyen horderejű tevékenységnek egyik hatóság sem volt tudatában,
L. mivel az Európai Bizottság 2007-ben úgy határozott, hogy a 2006–2013 közötti finanszírozási időszakra a hulladékokkal kapcsolatos projektekre elkülönített hozzájárulásból 135 millió euró, valamint a 2000–2006 közötti finanszírozási időszakból további 10,5 millió euró kifizetését a biztosi rendszer felszámolásáig felfüggeszti,
M. mivel a hulladékokról szóló új keretirányelv (2008/98/EK) iránymutatásaival ellentétben a jelenlegi hulladékciklus még mindig leginkább a hulladéklerakókra és a hulladékégetésre támaszkodik; mivel továbbra sincs a régió hulladékkezelésére vonatkozó olyan koherens terv, amely megfelelne az uniós hulladékgazdálkodási jogszabályok elveinek, és amely biztosítaná a hulladékkezelés hierarchiájának tiszteletben tartását és a hulladéklerakók és -égetők biztonságos használatát,
N. mivel az a tény, hogy a veszélyes hulladékot összekeverik és/vagy közösen ártalmatlanítják a háztartási vagy a szerves hulladékkal, valamint az, hogy a Chiaianóhoz hasonló területeken létesítendő hulladéklerakók helyszínének kijelölése során nem vették kellően figyelembe a geológiai és hidrológiai tényezőket, a környező talaj és a talajvízkészletek szennyezésének magas kockázatával jár; mivel a fentiek a hulladékokról szóló keretirányelv 17. és 18. cikke, valamint a hulladéklerakókról szóló irányelv megsértésének minősülnek,
O. mivel a Vezúv Nemzeti Park Natura 2000 területén – amely egyben az UNESCO világörökségi helyszín is – található Cava Sari (Terzigno község) hulladéklerakó sérti a hulladéklerakókról szóló irányelv követelményeit,
P. mivel az Európai Bíróságnak 2007. április 26-i, a C-135/05 ügyben hozott ítélete értelmében az által, hogy az Olasz Köztársaság elmulasztotta meghozni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladékok hasznosítása vagy ártalmatlanítása ne veszélyeztesse az emberek egészségét és az alkalmazott folyamatok ne károsítsák a környezetet, továbbá, hogy elmulasztotta megtiltani többek között a hulladékok ellenőrizetlen elvezetését vagy lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását, nem teljesítette a közösségi jog szerinti kötelességeit; mivel a Bíróság a C-297/08 ügyben nemrégiben, 2010. március 4-én hozott ítéletében úgy határozott, hogy a Campania tartományra vonatkozó összes intézkedés meghozatalának elmulasztásával az Olasz Köztársaság nem teljesítette a 2006/12 irányelv 4. és 5. cikkében foglaltak szerinti kötelességeit;
Q. mivel a Parlament a hulladékkezeléssel kapcsolatos irányelvek végrehajtásával kapcsolatos 1998. szeptember 16-i állásfoglalásában már felszólított jogsértési eljárások rendszeres kezdeményezésére az irányelvek előírásainak betartását elmulasztó tagállamok ellen, továbbá szorgalmazta a Bíróság elé vitt tagállamokról negyedévente összeállított lista benyújtását, ideértve azokat az eseteket összegyűjtő listát, amelyekben a Bíróság már döntést hozott, illetve amelyekkel kapcsolatban a Bíróság már behajtotta a bírságot, továbbá a hulladékokról szóló keretirányelvvel kapcsolatos 2003. november 19-i állásfoglalásában felszólított a hatályban levő hulladékgazdálkodási jogszabály végrehajtásának alapos és következetes nyomon követésére illetve koordinálására;
1. felhív az uniós előírásoknak is megfelelő fenntartható megoldás sürgős kidolgozására, nevezetesen egy olyan hulladékkezelési terv megvalósítására, amely a 2008/98/EK irányelvben foglaltak értelmében kulcsfontosságú szerepet szán a hulladékciklus hierarchiájának tiszteletben tartásának;
2. emlékeztet arra, hogy Campaniában a hulladékkezelésről szóló uniós jogszabályok betartása igen határozott erőfeszítést tesz szükségessé a hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint megfelelő infrastruktúra biztosításával a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtésére, továbbá megjegyzi, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerves hulladék visszanyerésére, különösen ebben a nagymértékben mezőgazdasági jellegű régióban, mivel ez az elem a jelek szerint ez idáig nem kapott kellő figyelmet;
3. véleménye szerint az olasz hatóságok által hozott kivételes jellegű hosszú távú intézkedések – ideértve különleges biztosok kinevezését vagy a hadsereg irányítása alatt lévő „stratégiai érdekű” hulladéklerakók kijelölését – eredménytelennek bizonyultak, és félő, hogy a hulladékkezelés átlátszatlansága a közintézmények részéről nemhogy csökkentette, hanem ösztönözte a szervezett bűnözői csoportok megjelenését a térség hivatalos hulladékkezelése és az ipari hulladék illegálisan történő ártalmatlanítása szempontjából egyaránt; ezért sokkal nagyobb mértékű átláthatóság biztosítására hívja fel a különböző illetékes hatóságokat;
4. hangsúlyozza a bizalom újonnan történő kiépítésének fontosságát, amely strukturált keretek között, strukturált párbeszéd formájában, a polgárok és az illetékes hatóságok bevonásával az államigazgatás különböző szintjei között valósulna meg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatóságok új hulladéklerakók megnyitása ellen békésen tüntető személyeket vádoltak meg, továbbá amiatt, hogy a biztonsági alakulatok erőszakos fellépést tanúsítottak ellenük; meggyőződése, hogy a térség hulladékkezeléssel kapcsolatos problémáira keresett fenntartható megoldás csupán akkor születhet meg idővel, ha a polgárokat aktívan bevonják az egész folyamatba;
5. kéri a Bizottságot, hogy a hulladékkezelő projektek számára kiutalt uniós támogatás visszatartási idejét határozatlan időre hosszabbítsa meg, mindezt egészen addig, amíg az érintett felek ki nem dolgoznak egy ellenőrizhető hulladékkezelési tervet;
6. felhívja a figyelmet a telepeken, különösen a Taverna del Ré-i telepen felhalmozódott 7 millió tonna úgynevezett „Ecobail-csomagra”, és kiemeli ezek eltakarításának és (amint sor kerül tartalmának pontos meghatározására) ártalmatlanításának elsődleges célként való kezelését; nem győzi hangsúlyozni, hogy az Ecobail-csomagok eltávolítását megfelelő eljárás[4] alapján kell végezni, és azt a hulladékkezelési tervben meghatározott keretek között kell végrehajtani, azaz minden eljárás számára konkrét helyszínt kell kijelölni, és a megfelelő joggyakorlatot kell alapul venni;
7. jelzi, hogy a vegyes és azonosítatlan hulladéknak a ferandellei lerakó közelében való nyílt és illegális lerakásával sürgősen foglalkozni kell, továbbá szigorú kezelési ellenőrzések bevezetésére szólít fel; emlékezteti a felelős hatóságokat, hogy IPPC-irányelvvel (a 2010/75 irányelvvel módosított 2008/1 irányelv) teljes összhangban szigorú ellenőrzést kell kidolgozniuk a különféle típusú ipari hulladék kezelésére, függetlenül azok származásától; emellett megjegyzi, hogy az erre a célra kijelölendő telepeket az uniós irányelvekkel összhangban kell meghatározni, biztosítva a megfelelő infrastruktúrát az ipari, különleges és mérgező hulladékok számára; magyarázatot kér amiatt, hogy miért nincs használatban a szerves hulladékok befogadására tervezett lerakótelep, és felszólít annak használatba vételére amennyiben az megfelel a hulladékkezelési irányelvben meghatározott szempontoknak;
8. sajnálatát fejezi ki a Vezúv Nemzeti Park természetvédelmi területein, nevezetesen Terzignóban felállított hulladéklerakók miatt; határozottan ellenez bármilyen, ezeknek a hulladékrerakóknak a kiterjesztésére irányuló tervet, így egy második hulladéklerakó létesítését Terzignóban (Cava Vitiello) teljesen értelmetlennek tekinti; javasolja a Bizottságnak, hogy kérelmezze a Bíróságtól a természetvédelmi területeken már meglévő hulladéklerakók kiterjesztését, illetve a Natura 2000 területeken újak létesítését megakadályozó végzés meghozatalát;
9. sürgeti az olasz kormányt, hogy az uniós jogszabályoknak megfelelően járjon el ebben az ügyben, nevezetesen tartsa be az Európai Bíróság két legutóbbi ítéletét, továbbá tegye jóvá az uniós jogszabályok megsértését, emlékeztetve az EU-s közösségi vívmányok minden szinten történő tiszteletben tartására irányuló intézkedések meghozatalával kapcsolatos kötelességére;
10. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak megfigyelésére, hogy a felelős hatósságok megteszik-e a szükséges intézkedéseket a hulladék megfelelő összegyűjtésére, különválasztására, valamint kezelésére, például rendszeres ellenőrzések által, továbbá hogy a területi hatóságok hiteles tervet mutatnak-e be;
11. úgy ítéli meg, hogy a különböző hulladékfajtákkal beszennyezett campaniai telepek megtisztítási terhét nem az adófizetőknek kellene viselniük, hanem a „szennyező fizet” elvet alkalmazva azoknak, akik a szennyezést előidézték;
12. jelzi, hogy Olaszország nem adott tájékoztatást a 2010. december 26-ára kiszabott határidőn belül a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99 irányelv általa véghezvitt átültetéséről, ugyanakkor elvárja Olaszországtól, hogy maradéktalanul betartsa az irányelvet, illetve az irányelvben felsorolt hulladékkal kapcsolatos szabálysértésekért megfelelő szankciókat szabjon ki, ideértve azokat a jogi személyeket is, amelyek esetében ezek a feltételek teljesülnek;
13. felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 260. cikke értelmében haladéktalanul indítson jogsértési eljárást Olaszország ellen olyan büntetés kiszabása érdekében, amely következtében Olaszország köteles lesz a Bíróság ítéletében foglaltaknak megfelelni, ez különösképp vonatkozik az uniós jogszabályoknak a meglévő hulladéklerakók általi betartására; úgy véli, hogy az uniós irányelvek elmúlt években történő folyamatos megszegése miatt helyénvaló és az Európai Bíróság C-304/02 ítéletével megegyezik Olaszország egy átalányösszeg, illetve mostantól kezdve egy napi bírság kifizetése érdekében történő felszólítása;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és Olaszország kormányának és parlamentjének.