Plenárisülés-dokumentum
25.1.2011 B7‑0078/2011
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
a tunéziai helyzetről
Hélène Flautre, Franziska Brantner, Nicole Kiil-Nielsen, Barbara Lochbihler, Cahterine Grèze, Frieda Brepoels, Daniel Cohn-Bendit
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása a tunéziai helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió és Tunézia közötti, 1998. március 1-jén hatályba lépett euromediterrán társulási megállapodásra,
– tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló 2004. május 12-i bizottsági közleményre és a Bizottság 2005. július 4-én hatályba lépett EU–Tunézia cselekvési tervére,
– tekintettel a 2006. február 16-án elfogadott, az Európai Unió által kötött megállapodásokban az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradékról szóló jelentésére,
– tekintettel a Tanács 2004 júniusában elfogadott és 2008 decemberében frissített iránymutatásaira az emberi jogi aktivisták védelméről,
– tekintettel a tunéziai helyzet egyetemes időszakos felülvizsgálatával foglalkozó munkacsoport által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2008. április 10-i ülésére készített jelentésre,
– tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2008. december 8–9-i, az EU és az európai partnerek közötti kétoldalú kapcsolatok megerősítéséről szóló következtetéseire,
– tekintettel az Európai Uniónak az EU–Tunézia Társulási Tanács 2010. május 11-i, 8. ülését követő nyilatkozatára,
– tekintettel a Tunéziáról szóló, 2010. május 12-i helyzetjelentésre,
– tekintettel az emberi jogi aktivistákat támogató uniós politikákról szóló, 2010. május 14-én elfogadott jelentésére,
– tekintettel az emberi jogok tunéziai helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2005. szeptember 29-i, 2005. december 15-i és 2005. június 15-i állásfoglalásaira,
– tekintettel a Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és Stefan Füle, a Bizottság bővítésért és szomszédsági politikáért felelős tagja által 2011. január 10-én és 17-én kiadott közös nyilatkozatokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a 2010. december 17-én Szidi Buzidban magát felgyújtó Mohamed Buazizi kétségbeesett tette népfelkelést váltott ki, mely során a felkelők teljes politikai fordulatot követeltek Tunéziában,
B. mivel a békés tüntetések egész Tunéziára kiterjedtek, de a rendfenntartó szervek erőszakkal léptek fel a tüntetőkkel szemben, és az összecsapások több mint száz áldozatot követeltek, továbbá különös tekintettel a tüntetők elleni lőfegyverhasználatra, az együttes kivégzésekre, az önkényes letartóztatásokra, a fogvatartottak kínzására, és a felkelők erőszakos eltüntetésére,
C. tekintettel Ben Ali elnök 2011. január 11-i távozására és a tunéziai alkotmány 57. cikkével összhangban történő végleges leváltására, megjegyezve, hogy kulcsszerep hárul a hadseregre úgy a tüntetők és a lakosság védelmezése, mint a politikai átmenet támogatása terén,
D. mivel Ben Ali korábbi elnök milicistái továbbra is rettegésben tartják a lakosságot, és sorozatos visszaéléseket követnek el, következésképp valódi veszélyt jelentenek az egész lakosságra,
E. mivel az EUSZ 8. és 21. cikkének megfelelően az Európai Unió és Tunézia közötti kapcsolatokat 1995. július 17-e óta egy emberi jogi záradékot is tartalmazó társulási megállapodás, és 2005. július 4-e óta – az európai szomszédságpolitika keretében – a demokráciát, a jogállamiságot, a helyes kormányzást és az emberi jogok védelmét magukban foglaló közös értékek iránti, kölcsönösen elismert elkötelezettségen alapuló cselekvési terv határozza meg,
F. mivel az Európai Unió képtelen ténylegesen egységes és hatékony külpolitikát kialakítani partnereivel szemben; kiemelve különösen az EU és Tunézia közötti együttműködési mechanizmusok gyengeségét, és ismét hangsúlyozva az Európai Parlament azon kérését, hogy a társulási megállapodások emberi jogi záradékait következetesen kísérje egy olyan mechanizmus, amely biztosítja a záradék tényleges végrehajtását,
G. mivel ennek alapján a szomszédságpolitika jelenlegi felülvizsgálatának feltétlenül és következetesen fel kell karolnia az EUSZ 21. cikkében meghatározott értékeket és elveket, lehetővé kell tennie az ezen értékek tiszteletben tartása feletti éberebb őrködést, világos és pontos értékelési mechanizmusokat kell előirányoznia, melyek támogatni tudják az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását és előmozdítását, valamint a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődést érintő valódi reformokat, valamint be kell vezetnie egy, az előrehaladott státusz megadására vonatkozó feltételességi záradékot,
1. szolidaritását fejezi ki a tunéziai nép iránt, amely a demokrácia iránti érthető vágyakozásától vezérelve történelmi politikai fordulatot idézett elő az országban, véget vetve a 23 éve tartó diktatúrának; nagyrabecsülését fejezi ki a lakosságnak az elmúlt négy hét békés tüntetései során tanúsított bátorsága és elszántsága miatt, és kiemeli a nők fontos szerepét; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak;
2. üdvözli és határozottan támogatja a Tunéziában zajló demokratikus átmenetet, és kifejezi azon óhaját, hogy olyan átmeneti kormány alakuljon, amely nyitott a civil társadalom különböző csoportjai felé, és élvezi a lakosság bizalmát; aggályosnak tartja a Ben Ali által fémjelzett rezsimben politikai szerepet vállaló személyek kulcsfontosságú miniszteri posztokon – például a belügyminiszteri poszton – való megtartását;
3. üdvözli a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzött foglyok szabadon bocsátására, a tájékoztatási minisztérium megszüntetésére, a véleménynyilvánítás szabadságának garantálására, a valamennyi ellenzéki párt elismerésére, valamint a nem kormányzati szervezetek bejegyezhetőségére irányuló első döntéseket;
4. üdvözli a 2010. december 17. utáni események vizsgálatával, a korrupció elleni küzdelemmel, illetve az intézményi és jogalkotási reformmal foglalkozó nemzeti bizottságok megalakulását; úgy véli, hogy e bizottságok munkája teljes mértékben beleilleszkedik az ország átalakításának és demokratizálódásának folyamatába, és kéri, hogy a bizottságok ajánlásait vegyék figyelembe az elhatározott jogalkotási és intézményi reformok során;
5. kulcsfontosságúnak tartja, hogy e bizottságok a civil társadalom független képviselőiből álljanak, tényleges vizsgálati jogosítványokkal rendelkezzenek, számíthassanak valamennyi állami szolgálat együttműködésére, és rendelkezzenek a hatékony működésükhöz szükséges költségvetési és emberi erőforrásokkal; szükségesnek tartja továbbá, hogy e bizottságok igénybe vehessék az ENSZ emberi jogi főbiztosának szakértelmét, és élvezzék a főbiztosság és az ENSZ keretében működő megfelelő mechanizmusok támogatását;
6. hangsúlyozza a nemzetközi megfigyelők jelenlétében, ésszerű időn belül megtartott, szabad és átlátható parlamenti és elnökválasztás lebonyolításához szükséges feltételek megteremtésének fontosságát, amely lehetővé teszi egy igazi, nemzetközi normáknak megfelelő demokratikus térség létrejöttét;
7. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a független igazságszolgáltatás létrejöttét, és addig is gondoskodni kell átmeneti igazságszolgáltatási folyamatok bevezetéséről;
8. kéri a Tanácsot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy minden erejükkel támogassák a folyamatban lévő demokratikus átmenetet, politikai és pénzügyi eszközökkel támogatva a civil társadalmat és az ország demokratizálódásához szükséges reformokat a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, a sajtószabadság, az egyesülés és gyülekezési szabadság, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége terén;
9. kéri a cselekvési tervnek a demokratikus átmenet támogatását célzó programmá történő átalakítását, nevezetesen a meglévő pénzügyi eszközökben a civil társadalom támogatását célzó programok megerősítése, és szükség esetén humanitárius segítségnyújtás révén; e tekintetben kéri a Tunéziának szánt közösségi alapok nagyságrendjének növelését; hangsúlyozza a nők jogainak előmozdításán munkálkodó szervezetek támogatásának fontosságát, és kifejezi azon óhaját, hogy Catherine Ashton védnöksége alatt szervezzenek konferenciát a nőkről és a demokratikus átmenetről;
10. kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a három nemzeti bizottság létrehozásának és működésének teljes körű támogatására;
11. támogatja a Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és Stefan Füle, a Bizottság bővítésért és szomszédsági politikáért felelős tagja által az azonnali választási segítségnyújtásra tett közös javaslatot, és felszólítja őket, hogy ne csak a választások időszakára koncentráljanak, hanem legyenek tekintettel az egész demokratizálódási folyamat támogatásának szükségességére; sürgősen kéri az EU-t, hogy e téren vállaljon kezdeményező szerepet;
12. ragaszkodik ahhoz, hogy az előző rezsimmel megkezdett valamennyi tárgyalást függesszék fel a szabad és demokratikus választások lefolytatásáig;
13. kéri az Európai Uniót, hogy – vízummegtagadás formájában – alkalmazzon célzott szankciókat a tunéziai örökséget a saját gyarapodásuk érdekében kihasználó személyekkel szemben, és felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy gondoskodjanak Ben Ali és rokonai családi vagyonának befagyasztásáról, és az erkölcstelen úton megszerzett javak Tunéziának való visszaszolgáltatásáról;
14. kéri az EU és tagállamai képviselőit, hogy garantálják a demokratikus átmenet valamennyi elemének a diplomáciai párbeszédeikben történő érvényesítését; ennek érdekében kéri az EU és tagállamai kiküldetés keretében Tuniszban tartózkodó képviselőit, hogy legyenek készek azonosulni az új politikai helyzettel, és szerezzék meg a változásokat előmozdító szereplők támogatását és bizalmát; ennek érdekében kéri az EU-t, hogy nevezzen ki egy, a Tunéziai ügyekkel foglalkozó különleges megbízottat;
15. felszólítja az Európai Uniót, hogy azonnal vonja le a tunéziai példából a szükséges következtetéseket, és vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatását célzó politikáját oly módon, hogy központi szerepet kapjon benne a civil társadalom, és eközben vegye fontolóra egy olyan mechanizmus kidolgozását, amely garantálja az emberi jogi záradék végrehajtását; ragaszkodik ahhoz, hogy felülvizsgálata után a szomszédságpolitika kiemelt célként kezelje a Szerződés 21. cikkében foglalt célok tényleges végrehajtását, továbbá az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető szabadságok tisztelete, a sajtó pluralizmusa és szabadsága és a korrupció elleni küzdelem kritériumai alapján felállított mércével legyen mérhető;
16. kéri egy Európai Parlamentet is magában foglaló intézményközi munkacsoport felállítását a következő hónapokban támogatandó elsőbbségi intézkedések újbóli meghatározására és a Tunéziában eddig használt különböző külső pénzügyi eszközök forrásainak – szükségletek alapján történő – átirányítására;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Tunézia ideiglenes kormányának és az átmenetben szerepet vállaló valamennyi félnek, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának.