Plenárisülés-dokumentum

 

30.3.2011                                                                                                                B7‑0228/2011

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról

Nirj Deva, Jan Zahradil

az ECR képviselőcsoport nevében

 

B7‑0228/2011

az Európai Parlament állásfoglalása a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról

Az Európai Parlament,

–   tekintettel arra, hogy 1971-ben az ENSZ a legkevésbé fejlett országokat a nemzetközi közösség „legszegényebb és leggyengébb részeként” ismerte el,

–   tekintettel a legkevésbé fejlett országok meghatározása céljából az ENSZ Fejlesztési Politikai Bizottsága által meghatározott kritériumokra,

–   tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozó eredményeire,

–   tekintettel a legkevésbé fejlett országokról szóló, 2001 májusában Brüsszelben rendezett harmadik ENSZ-konferencián elfogadott, a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó brüsszeli cselekvési programra,

–   tekintettel arra, hogy a tízéves program átfogó célja a mélyszegénységnek és az éhezésnek a kapcsolódó területeken végzett összpontosított beavatkozások révén történő jelentős csökkentése,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2008-ban elfogadott, a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencia (az LDC-IV) összehívására irányuló határozatra,

–   tekintettel arra, hogy az LDC-IV során értékelni fogják a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó, befejezés előtt álló brüsszeli cselekvési programot, és mivel javaslatot kell előterjeszteniük arra nézve, hogy a legkevésbé fejlett országok hogyan tudnának újfajta eszközökkel választ adni az előttük álló új fejlesztési kihívásokra (úgymint az éghajlatváltozás, az élelmezés- és energiaellátás, valamint a gazdasági és pénzügyi válság),

–   tekintettel arra, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferencián sor kerül a legjobban bevált gyakorlati megoldások és a levont tapasztalatok megosztására, az akadályok és korlátok, a legkevésbé fejlett országok előtt álló kihívások, valamint a szükséges lépések azonosítására, továbbá megerősíti a legkevésbé fejlett országok speciális szükségleteinek kielégítésére irányuló globális elkötelezettséget, mobilizálja a további nemzetközi támogató intézkedéseket, megújított partnerségeket határoz meg és alakít ki,

–   tekintettel a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferencia nemzeti, regionális és nemzetközi szinten jelenleg is zajló előkészítő folyamatára,

–   tekintettel az ENSZ közgyűlésének a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó A/RES/63/227., A/RES/64/213. és A/C.2/65/L.55. sz. határozataira,

–   tekintettel a Gazdasági és Szociális Tanácsnak a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó, a 2001–2010-es időszakra vonatkozó cselekvési program végrehajtásáról szóló állásfoglalásra (E/2009/31),

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának jelentésére a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó, 2001–2010-es időszakra szóló cselekvési program végrehajtásáról (A/65/80),

–   tekintettel az UN-OHRLLS (a Legkevésbé Fejlett Országok, Szárazföldbe Zárt Országok és Kis Szigetországok ENSZ-en belüli Főképviselőjének Hivatala) által 2002 óta végzett munkára,

–   tekintettel a szárazföldbe zárt országokra irányuló Almati programra, a Barbados Programra, valamint a kis szigetországokat célzó Mauritius stratégiára,

–   tekintettel az ENSZ-en belüli jelentős személyek csoportjának a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról szóló jelentésére,

–   tekintettel az EU „fegyver kivételével mindent”elnevezésű kezdeményezésére,

–   tekintettel a 2011. január 1-i uniós általános preferenciarendszeren belüli új származási szabályokra,

–   tekintettel a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésre,

–   tekintettel erdőgazdálkodás irányítására és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó jogszabályok végrehajtására,

–   tekintettel az Európai Bizottság 2011. február 16-i szolgálati munkadokumentumára az EU legkevésbé fejlett országokról szóló, 2011. május 9. és 13. között tartandó negyedik ENSZ-konferenciával kapcsolatos álláspontjáról,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a 48 legkevésbé fejlett ország a nemzetközi közösség legszegényebb és legsérülékenyebb országa,

B.  mivel a nemzetközi közösség 1981 óta három cselekvési programot hozott létre annak érdekében, hogy globális támogatást mozgósítson a legkevésbé fejlett országok társadalmi-gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében;

C. mivel a törökországi Isztambulban 2011. május 9. és 13. között tartandó LDC-IV során átfogó jelleggel fogják értékelni a brüsszeli cselekvési program végrehajtását, és mivel új cselekvési programot fognak elfogadni, amely eredményét a 2011–2020-as időszakban fogja meghozni;

D. mivel az LCD-IV konferencián a kapcsolódó politikákról és a legkevésbé fejlett országokra az elkövetkezendő évtizedben váró kihívásokról is szó lesz, és a konferencia ismételten meg fogja erősíteni a legkevésbé fejlett országok szükségleteivel kapcsolatok globális kötelezettségvállalást,

E.  mivel további intézkedéseket kell foganatosítani a legkevésbé fejlett országok érdekében, és új partnerségeket kell kialakítani a legkevésbé fejlett országok és a fejlesztési partnerek között,

F.  mivel a humán fejlettségi mutató átalagos értéke 2000 és 2010 között 0,34-ról csupán 0,39-ra nőtt, és a legkevésbé fejlett országok a millenniumi fejlesztési célok 7 mutatója (szegénység, táplálkozás, oktatás, ötéves kor alatti halandóság, csecsemőhalandóság, ivóvíz és higiénia) tekintetében átlagosan mindössze két mutató teljesítéséhez haladnak megfelelő irányban;

G. mivel bár a hivatalos fejlesztési támogatás jelentősen nőtt, a segélyek messze elmaradnak a brüsszeli cselekvési programban kitűzött céloktól, és mivel a legkevésbé fejlett országok többsége még mindig végletes szegénységben él, nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával és termelő kapacitással, illetve nő a munkanélküliség,

H. mivel a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az élelmezésbiztonsági, az árutőzsdei és az energiaválság rámutattak a legkevésbé fejlett országok külső sokkhatásokkal szembeni rendkívüli kiszolgáltatottságára, és a nemzetközi támogató intézkedések gyengeségére,

I.   mivel az elmúlt évtizedben csupán három ország, Botswana, a Zöld-foki-szigetek és a Maldív-szigetek került le a legkevésbé fejlett országok listájáról;

J.   mivel a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencia jelenleg is zajló előkészítő folyamata az érintett felek széles körét vonja be, valamint a konzultációs mechanizmusok széles körét váltja ki, beleértve a nemzeti és regionális konzultációkat, a parlamenteket, a civil társadalmat és a magánszektort,

K. mivel a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencia parlamenti vonulatának csúcspontja a 2011. május 8-i, isztambuli parlamenti fórum lesz,

L.  mivel az EU mint a legfőbb adományozó a 2000. évi 8,3 milliárd euróról 2009-re 78%-kal, azaz 14,7 milliárd euróra növelte hivatalos fejlesztéstámogatását,

M. mivel az EU-nak mobilizálnia kell a forrásokat, és segítenie kell az új cselekvési program végrehajtását,

N. mivel az EU-nak hatékony közös álláspontot kell követnie a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencia vonatkozásában,

O. mivel az EU nem hagyhatja, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság aláássa a legkevésbé fejlett országokkal való fejlesztési partnerséget,

1.  hangsúlyozza, hogy az EU által a legkevésbé fejlett országoknak biztosított segítségnyújtásnak elsősorban a vagyonfelhalmozásra és a piacgazdaság kialakítására kell összpontosítania, ami a szegénység felszámolásának alapvető előfeltétele;

2.  sürgeti az EU-t, hogy továbbra is töltsön be vezető szerepet a legkevésbé fejlett országoknak való segítségnyújtás terén, és teljesítse a piacra jutás, a kereskedelem liberalizálása és az adósságkönnyítés tekintetében vállalt kötelezettségeit, ismételten megerősítve, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása, amelyhez hazai erőforrásokat kell bevetni, jelentősen növelve ezen alapok hatékonyságát és átláthatóságát;

3.  hangsúlyozza az Európai Parlament szerepének és az általa az EU fejlesztési költségvetésének elfogadása tekintetében betöltött döntő szerep jelentőségét; ezért meggyőződése, hogy az Európai Parlamentet szorosabban be kell vonni az EU fejlesztési stratégiájának kialakításába; alapvető jelentőségű továbbá, hogy alkalmazzanak jelentéstételi mechanizmust;

4.  felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a gazdasági fejlődés prioritást élvezzen, mivel az a legkevésbé fejlett országokban a fejlődésnek és a szegénység általános csökkentésének kulcsfontosságú eleme;

5.  a kereskedelmi akadályok és a kereskedelmet torzító támogatások csökkentésére szólít fel annak érdekében, hogy növeljék a világkereskedelemben a legkevésbé fejlett országok által képviselt arányt; úgy véli továbbá, hogy a mezőgazdasági támogatások megszűntetését a WTO dohai fejlesztési fordulóján tett kötelezettségvállalásoknak megfelelően a lehető leghamarabb meg kell valósítani;

6.  úgy véli, hogy az LDC-IV-nek az eredményekre kell összpontosítania, továbbá hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokon alapuló egyértelmű célokat és mutatókat kell meghatároznia;

7.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az országok kikerüljenek a legkevésbé fejlett kategóriából, valamint hogy a millenniumi fejlesztési célokról szóló 2010. szeptemberi csúcstalálkozó eredményeit használják keretként a szegénység felszámolásának felgyorsítására, valamint a fenntartható és mindenkire kiterjedő gazdasági növekedés, a jó kormányzás és a kapacitásépítés megteremtésére;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak jobban összehangolt megközelítésre van szüksége annak érdekében, hogy kezelje a legkevésbé fejlett országok konfliktusainak legfőbb okait és támogassa a békés és demokratikus államok felépítéséhez szükséges kapacitások megszerzésére irányuló erőfeszítéseket;

9.  sürgeti a G20-akat, hogy foglalkozzanak prioritásként az élelmiszerárak volatilitásával és az élelmiszerellátás biztonságára vonatkozó politikával, valamint járuljanak hozzá a legkevésbé fejlett országok piacokhoz való hozzáférésének további megkönnyítéséhez;

10. rámutat annak szükségességére, hogy erősíteni kell a legkevésbé fejlett országok kapacitását az éghajlatváltozás jelentette kihívásokkal való szembenézésre, valamint a technológiai tudásátadásra, és hogy ezeket a lépéseket, valamint a fenntartható környezeti politikákat össze kell hangolni a cancúni adaptációs kerettel és a koppenhágai megállapodással;

11. felszólítja az EU-t és legkevésbé fejlett partnereit, hogy javítsák együttműködési mechanizmusaikat a jó kormányzás, a demokrácia, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség elősegítése érdekében;

12. a fejlődő országokban az adórendszerek hatékonyságának fejlesztésére és a helyes adóügyi irányítás segítésére szólít fel; meggyőződése, hogy az adóreformmal kapcsolatos uniós segítségnyújtásnak annak kivizsgálására kell irányulnia, hogy a fejlődő országok miként szélesíthetik az adóalapot és növelhetik adóbevételek beáramlását;

13. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a párizsi nyilatkozattal és az accrai napirenddel összhangban fokozzák a fejlesztési segélyek hatékonyságát;

14. a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit és a Tanács 2005 májusában elfogadott határozatát figyelembe véve arra szólít fel, hogy folytassanak olyan koherens politikát, amely átfogja a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, a közlekedés, az energia, az élelmezésbiztonság, a migráció területét, valamint közös agrár- és halászati politikát;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.