Plenárisülés-dokumentum
26.5.2011 B7‑0344/2011
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B7-0213/2011 számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról
Vital Moreira
a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében
az Európai Parlament állásfoglalása az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló 2010. november 9-i bizottsági közleményre ( COM(2010)0612 ), valamint az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló 2010. július 7-i bizottsági közleményre ( COM(2010)0343 ),
– tekintettel a Bizottság és a kanadai kormány 2008. októberi közös tanulmányára[1], amely az EU és Kanada közötti szorosabb gazdasági partnerség költségeit és előnyeit vizsgálja, valamint 2009. márciusi együttes jelentésére[2] az EU és Kanada közötti partnerség alkalmazási körének meghatározásáról,
– tekintettel az EU–Kanada-csúcstalálkozó közös nyilatkozatára az EU és Kanada között 2009. május 6-án Prágában aláírt átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról[3],
– tekintettel a Bizottság által a Tanács számára 2010. december 20-án benyújtott, a Kanadával kötendő gazdasági integrációs megállapodásra irányuló tárgyalási irányelvek módosításáról szóló ajánlásra ( SEC(2010)1577 ), felhatalmazandó a Bizottságot a beruházással kapcsolatos tárgyalások Unió nevében történő lefolytatására,
– tekintettel „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés, 2011 – Stratégiai gazdasági partnereink bevonása a piacra jutás javításába: A kereskedelem útjában álló akadályok felszámolásával összefüggő fellépés prioritásai” című, az Európai Tanácsnak szóló 2011. március 10-i bizottsági jelentésre[4],
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a globális Európáról – a versenyképesség külső szempontjairól szóló 2007. május 22-i[5], az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló 2008. február 19-i[6], a nyersanyagok és alapanyagok kereskedelméről szóló 2008. május 20-i[7], a szolgáltatások kereskedelméről szóló 2008. szeptember 4-i[8], a hamisítás nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról szóló 2008. december 18-i[9], az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló 2009. február 5-i[10], az EU–Kanada-csúcstalálkozóról szóló 2010. május 5-i[11], a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba foglalt emberi jogokról, valamint szociális és környezetvédelmi normákról szóló 2010. november 25-i[12], az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló 2010. november 25-i[13], a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba foglalt vállalati és szociális felelősségről szóló 2010. november 25-i[14], az Európa 2020 stratégiáról szóló 2011. február 17-i[15], valamint a jövőbeni nemzetközi európai befektetési politikáról szóló 2011. április 6-i[16] állásfoglalásaira,
– tekintettel a Kanada és az Európai Közösségek között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési keretmegállapodásra[17] és az azt követően Kanadával kötött más kétoldalú megállapodásokra, különösen a vámügyi együttműködésről és kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodásra[18], az élő állatok és állati termékek kereskedelmével kapcsolatos köz- és állat-egészségügyi védelemre vonatkozó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló megállapodásra[19], a borok és szeszes italok kereskedelméről szóló megállapodásra[20], a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodásra[21], valamint a légi közlekedésről szóló megállapodásra[22],
– tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló egységes szerkezetbe foglalt keretmegállapodásra[23],
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül létrehozott, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer – a megfelelő szabályok kidolgozásával és e szabályok betartásának biztosításával – továbbra is a legmegfelelőbb keret a tisztességes és méltányos kereskedelem szabályozására és előmozdítására,
B. mivel a dohai fejlesztési menetrend (DFM) sikeres lezárása kulcsfontosságú jelentőségű a WTO továbbfejlesztése szempontjából; mivel egy ilyen megállapodás nem zárja ki a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon túlmenő és a többoldalú szabályokat kiegészítő kétoldalú megállapodásokat,
C. mivel Kanada az EU egyik legrégebbi és legközelebbi partnere, és az első iparosodott ország, amelyikkel az EU kereskedelmi és gazdasági együttműködési keretmegállapodást írt alá 1976-ban; mivel a szorosabb kereskedelmi kapcsolatok megkönnyítése érdekében az évek során számos kétoldalú megállapodást írtak alá,
D. mivel az EU Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere, Kanada pedig jelenleg az EU tizenegyedik legfontosabb kereskedelmi partnere (2009); mivel Kanada az EU negyedik legnagyobb közvetlen külföldi befektetési (FDI) forrása, és az EU Kanada második legnagyobb közvetlen külföldi befektetési forrása (2008),
E. mivel a 2008. évi közös tanulmány kimutatta, hogy mind Kanada, mind az EU számára kétoldalú kereskedelmük liberalizálása jelentős potenciális nyereséggel jár,
F. mivel mind az uniós, mind a kanadai magánszektor határozottan támogatja egy ambiciózus és átfogó gazdasági megállapodás létrejöttét, és úgy hiszi, hogy az EU és Kanada közötti szorosabb gazdasági partnerség előmozdítása erőteljes növekedésösztönző üzenetet küldene a befektetők és az üzleti világ számára mind az EU-ban és Kanadában, mind nemzetközileg,
G. mivel általános konszenzus alakult ki arról, hogy az EU és Kanada közötti gazdasági kapcsolatok még nem merítették ki összes lehetőségüket, és az EU–Kanada szabadkereskedelmi megállapodás jelentősen hozzájárulhat e potenciál kiaknázásához és eléréséhez, javítva a kereskedelmi és beruházási mozgások javítását, egyben megszüntetve a vámokat és a tarifális plafonokat, valamint az indokolatlan nem tarifális akadályokat, illetve támogatva a szorosabb együttműködést, különösen a szabályozási együttműködés, a munkaerő mobilitása és a képesítések elismerése területén,
H. mivel a jelenleg is folyó, átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötésére irányuló tárgyalások célja egy olyan magasabb szintű megállapodás elérése, amely ambiciózusabb bármely eddigi, az Unió vagy Kanada által máig megkötött kereskedelmi és gazdasági megállapodásnál, és amely tovább tudja erősíteni a már eddig is erős kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat,
I. mivel a Bizottság integrálni akarja a befektetések védelmét a Kanadával folyó tárgyalásokba, és javasolta a Tanácsnak a meglévő tárgyalási irányelvek módosítását,
J. mivel az EU is és Kanada is kijelentette, hogy jelentős előrelépések történtek a CETA-tárgyalások során, és az a célkitűzés, hogy 2011 végéig megállapodást érjenek el,
1. úgy ítéli meg, hogy továbbra is a WTO-ban megtestesülő többoldalú kereskedelmi rendszer kínálja messze a leghatékonyabb keretrendszert a szabad, tisztességes és méltányos kereskedelem világszintű liberalizálásának eléréséhez; újólag megerősíti, hogy szilárdan támogatja a DFM-tárgyalások sikeres lezárását, ami az EU kereskedelempolitikájában továbbra is prioritást képez; úgy véli, hogy az EU és Kanada együttesen hozzá tudnak járulni a DFM-tárgyalások sikeres lezárásához;
2. üdvözli egy olyan megállapodás megkötését Kanadával, amely túlmutat a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon és kiegészíti a többoldalú szabályokat, feltéve, hogy a tárgyalások kiegyensúlyozott, ambiciózus és minőségi megállapodáshoz vezetnek, amely jóval túlmegy a vámok csökkentésén; kéri, hogy a kereskedelmi jogviták esetében a viszonosság elvét alkalmazzák a rendelkezésre álló jogorvoslat keretében, és különösen hangsúlyozza, hogy javítani kell a szellemi tulajdonjogok, többek között a védjegyek, a szabadalmak és a földrajzi jelzések védelmét, valamint hogy el kell érni a valódi piacra jutást, elsősorban a szolgáltatásokhoz és a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférést (szövetségi szint alatt is);
3. úgy véli, hogy a szellemi tulajdonjogokról szóló fejezetnek nem lehetnek negatív hatásai a generikus gyógyszerek gyártására, és tiszteletben kell tartania a TRIPS közegészségre vonatkozó kivételeit;
4. megjegyzi, hogy a Bizottság a negatív jegyzéken alapuló megközelítést választotta a szolgáltatások liberalizációjával kapcsolatosan, de úgy véli, hogy ennek egyszerű kivételt kell jelentenie és nem szabadna precedenst teremtenie a jövőbeli tárgyalások számára; úgy véli, hogy a GATS közműszolgáltatásra vonatkozó mentessége marad továbbra is a legmegfelelőbb eszköz annak biztosítására, hogy a polgárok általánosan hozzáférjenek a közszolgáltatásokhoz,
5. aggodalmának ad hangot, hogy Kanadában továbbra is folytatódik az azbesztbányászat, ami a dolgozók egészségére nézve súlyos következményekkel jár; emlékeztet, hogy az EU betiltotta az azbeszt bárminemű felhasználását, kitermelését és feldolgozását, illetve azbeszttermékek előállítását; felkéri Kanadát, hogy a közegészség javítása érdekében tegyen hasonló lépéseket;
6. a két gazdaság egymást kiegészítő jellege alapján rámutat az EU és Kanada közötti kereskedelem és a beruházások növekedésével kapcsolatos jövőbeli lehetőségekre, továbbá a CETA-ból eredő vállalkozási lehetőségekre;
7. úgy véli, hogy a Kanadával folytatott tárgyalások során a Bizottság törekvéseit a fenntartható fejlődésre irányuló, hasonlóan ambiciózus megközelítéssel kell ellensúlyozni, különös tekintettel a munkaügyi kötelezettségek szintjére, a környezetvédelmi fejezet alkalmazási körére, a többoldalú környezetvédelmi megállapodások keretében felmerülő kérdések kezelésének módjára és a végrehajtási mechanizmusra, és hogy a Bizottságnak támogatnia és segítenie kell az olyan kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás kezeléséhez, a kötelező erővel bíró emberi jogok, valamint a szociális és környezeti szabályok előmozdításához, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalás elmélyítéséhez;
8. üdvözli a CETA-tárgyalások során elért előrelépéseket, és ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is konzultáljon a kulcsfontosságú érdekelt felekkel; bár a közös tanulmány jelentős potenciális nyereséget mutatott ki mind Kanada, mind az EU számára, kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezzen átfogó fenntarthatósági hatásvizsgálatot, amelyben értékeli a végső megállapodás eredményeként az EU számára előre láthatóan jelentkező, ágazatokon átnyúló és társadalmi-gazdasági következményeket;
9. megjegyzi, hogy az EU és Kanada közötti kapcsolatokban csak a szövetségi szint bír hatáskörrel, de mivel a kanadai tartományok és területek felelősek a joghatóságuk alá tartozó szerződésbeli kötelezettségek végrehajtásáért, lényegesnek tartja és üdvözli részvételüket a CETA-tárgyalásokon, és ösztönzi a tartományokat és területeket, hogy hangolják össze politikáikat és eljárásaikat a potenciális nyereség maximalizálása érdekében; úgy véli, hogy a sikeres tárgyalásnak magában kell foglalnia a tartományi és területi kormányzatok egyértelmű kötelezettségvállalását;
10. sajnálja, hogy a Bizottság – anélkül hogy megvárta volna az Unió jövőbeli általános befektetési politikájára vonatkozó parlamenti állásfoglalás elfogadását – a tárgyalási irányelvek módosítására irányuló javaslatot nyújtott be a Tanácsnak, felhatalmazandó a Bizottságot a beruházással kapcsolatos tárgyalások lefolytatására; kéri a Bizottságot, hogy a befektetésekre vonatkozóan Kanadával folytatott tárgyalásai során teljes mértékben vegye figyelembe az Európai Parlament ezzel kapcsolatos következtetéseit; úgy véli – tekintve Kanada és az EU igen fejlett jogrendszerét –, hogy az állam és az állam közötti potenciális vitarendezési mechanizmus és a helyi bírósági jogorvoslat használata a legmegfelelőbb eszköz a beruházási viták rendezésére; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a beruházók és az állam közötti potenciális vitarendezési mechanizmus ne akadályozza majd a jogalkotást az olyan érzékeny szakpolitikai területeken, mint a környezetvédelmi jogszabályok és képezze átfogóbb előírások szerves részét, ahogyan azt a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló parlamenti állásfoglalás körvonalazta;
11. hangsúlyozza, hogy a befektetésről szóló fejezetben ösztönözni kell a magas színvonalú, a környezetet kímélő és a megfelelő munkakörülményeket előmozdító befektetéseket; arra szólít fel továbbá, hogy a befektetésről szóló fejezet tartsa tiszteletben mindkét fél szabályozási jogkörét, elsősorban ami a nemzetbiztonságot, a környezetet, a közegészséget, és munka- és fogyasztói jogokat, az iparpolitikát és a kulturális sokszínűséget illeti; felhívja a Bizottságot, hogy a befektetési megállapodások hatályából zárja ki a kultúrához, az oktatáshoz, a nemzetvédelemhez és a közegészségügyhöz hasonló érzékeny ágazatokat;
12. újból hangot ad aggodalmának az olajhomok-kitermelés globális környezetre gyakorolt káros hatása miatt – amely a feldolgozási eljárások során nagy mennyiségben felszabaduló szén-dioxiddal függ össze –, valamint a helyi biológiai sokféleségnek a kitermelés általi veszélyeztetése miatt; kifejezi abbéli reményét, hogy a CETA-tárgyalások egyrészt nem befolyásolják az EU azon jogát, hogy az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv értelmében jogi aktusokat alkosson, másrészt nem akadályozzák meg a kanadai hatóságokat abban, hogy jövőbeli környezetvédelmi szabályokat tudjanak bevezetni az olajhomok-kitermelésre vonatkozóan; ösztönzi mindkét felet, hogy a nézeteltéréseket megegyezéssel és a CETA-tárgyalások veszélyeztetése nélkül rendezzék;
13. tudomásul veszi a fókából készült termékekre vonatkozó uniós tilalommal kapcsolatos legújabb jogi fejleményeket, különösen Kanadának a WTO-hoz intézett azon kérését, hogy állítsanak fel hivatalos vitarendezési panelt; kifejezi abbéli reményét, hogy a felek közötti nézeteltérések megegyezéssel és a CETA-tárgyalások befolyásolása nélkül feloldhatók;
14. felhívja a figyelmet a géntechnológiával módosított szervezetek szabályozását illetően az EU és Kanada által életbe léptetett különböző szakpolitikákra;
15. úgy véli, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó fejezetek mindkét fél számára fontosak lesznek a tárgyalások során; aggodalmát fejezi ki, hogy a felek lényeges engedményeket tehetnek a géntechnológiával módosított szervezetek, a tej és az eredetmegjelölés területén; ezért hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság érdekeit és prioritásait teljes mértékben vegyék figyelembe, és felkéri a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat egy olyan megállapodásról, amely előnyös lesz az EU és Kanada fogyasztóinak, illetve a két fél mezőgazdasági ágazatának, és amely egy kiegyensúlyozott, átfogó eredmény keretében biztosítja a mezőgazdasági termékek uniós és kanadai forgalmazóinak kiterjedtebb, de tisztességes versenyét; ebben az összefüggésben üdvözli mindkét fél kezdeti kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy nem tart fenn, nem vezet be és nem állít vissza mezőgazdasági exporttámogatásokat az eladott mezőgazdasági termékekre, ami pozitív lépésnek tekinthető az ambiciózus és tisztességes tárgyalások, valamint a WTO-ban folyó mezőgazdasági témájú tárgyalásokban való együttműködésre irányuló megállapodás irányába;
16. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések a mezőgazdasági fejezetek fontos részét képezik; ebben az összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget e szabályok szigorú normáinak megtárgyalására;
17. emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta minden nemzetközi kereskedelmi megállapodásra vonatkozóan a Tanácsnak meg kell szereznie a Parlament egyetértését, és a Tanácsnak és a Bizottságnak haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet az eljárás minden szakaszáról; kéri a Tanácsot, hogy azonnal és teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet az eljárás azon szakaszairól, amelyekért felelős, különösen az általa elfogadott tárgyalási irányelvekről és az azokban végzett módosításokról; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet a tárgyalások minden szakaszába, és teljes mértékben vegye figyelembe a Parlament véleményét;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Kanada szövetségi kormányának és parlamentjének, valamint tartományi és területi kormányzatainak.