Plenárisülés-dokumentum
6.9.2011 B7‑0475/2011
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B7‑0421/2011 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról
Pervenche Berès, Karima Delli
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i, valamint az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i írásbeli nyilatkozataira[1],
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 34. cikkére,
– tekintettel az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartájára, különösen annak 31. cikkére,
– tekintettel a Bizottság és a Tanács a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2010-es együttes jelentésére,
– tekintettel a Tanács 2010. december 6-i, „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve: közös munka a szegénység elleni küzdelem jegyében 2010-ben és azt követően” című nyilatkozatára,
– tekintettel a 2010. december 9-én és 10-én megrendezett, hajléktalanságról szóló európai konszenzuskereső konferencia végső ajánlásaira,
– tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i bizottsági közleményre ( COM(2010)0758 ),
– tekintettel a Régiók Bizottságának a lakhatásról és a hajléktalanokról szóló, 1999. június 3-i véleményére (CdR 376/98 végleges), a hajléktalanság elleni fellépésről szóló, 2010. október 6-i véleményére (CdR 18/2010 végleges), valamint a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló, 2011. március 31-i véleményére (CdR 402/2010 végleges),
– tekintettel a Bizottsághoz intézett, az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2011. július 11-i kérdésre ( O–000153/2011 – B7–0475/2011 ),
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a hajléktalanság továbbra is valamennyi uniós tagállamban sújt embereket, és mivel a hajléktalanság révén elfogadhatatlan módon sérül az emberi méltóság;
B. mivel a hajléktalanság a szegénység és nélkülözés egyik legszélsőségesebb formája, és annak mértéke az utóbbi évek során számos tagállamban megnövekedett;
C. mivel 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve volt;
D. mivel a társadalmi befogadást célzó uniós folyamaton belül a hajléktalanság problémája egyértelmű prioritást kapott;
E. mivel a hajléktalanság kérdésére irányuló szakpolitikáknak a szociális védelemre és a társadalmi befogadásra vonatkozó, nyitott koordinációs módszer keretében történő, uniós szintű összehangolása fokozta az utóbbi évtized folyamán tett nemzeti, regionális és helyi szintű erőfeszítéseket, illetve hozzáadott értékkel egészítette ki azokat, és mivel a további erőfeszítéseket erre a munkára kell alapozni egy fokozottabban stratégiai megközelítés keretében;
F. mivel a hajléktalanság természeténél fogva többoldalú jelenség és ugyanilyen megközelítést igényel;
G. mivel az Európa 2020 stratégia és annak kiemelt célja (2020-ra a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának elhárítása legalább 20 millió ember esetében) új lendületet ad a szegénység és társadalmi kirekesztés valamennyi formája, többek közt a hajléktalanság elleni küzdelemnek;
H. mivel az Európa 2020 stratégiának kulcsfontosságú eleme az „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja” című kiemelt kezdeményezés;
I. mivel e keret azáltal, hogy azonosítja azokat a módszereket és eszközöket, melyek révén a leghatékonyabban folytatható a Bizottságnak a hajléktalanság felszámolása érdekében megkezdett munkája, előkészíti a hajléktalansággal kapcsolatos fokozottabb és az eddigieknél ambiciózusabb, uniós szintű fellépést, egyúttal figyelembe véve a 2010 decemberi konszenzuskereső konferencia eredményeit;
J. mivel a Régiók Bizottsága menetrendet dolgozott ki az európai szociális lakásügy témájában a szociális lakások finanszírozásával, a strukturális alapok felhasználásával és a jobb energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések összehangolása érdekében; mivel az Unió hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának hozzá kell járulnia ehhez a menetrendhez;
1. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek előrelépést az utcai hajléktalanság 2015-re való felszámolását előirányzó célkitűzés megvalósítása irányában;
2. kéri egy ambiciózus, integrált, nemzeti és regionális stratégiákkal alátámasztott uniós stratégia kidolgozását, melynek hosszú távú célja a hajléktalanságnak a társadalmi befogadás szélesebb keretén belül történő felszámolása;
3. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre munkacsoportot a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozására és vonja be valamennyi érdekelt felet a hajléktalanság elleni küzdelembe, beleértve a nemzeti, regionális és helyi politikaformálókat, kutatókat, a hajléktalanok számára szolgáltatásokat kínáló nem kormányzati szervezeteket, a hajléktalanságban élőket és az olyan, ehhez köthető ágazatokat is, mint a lakásszektor, a foglalkoztatás és az egészségügy;
4. felszólít a hajléktalanság és a lakhatási kirekesztettség (ETHOS) európai tipológiájának az uniós stratégia kialakításakor történő figyelembevételére; felhívja a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot és annak mutatókkal foglalkozó alcsoportját, hogy ösztönözzék a fent említett meghatározás alkalmazására vonatkozó tagállami megállapodást; felhívja az EUROSTAT-ot, hogy a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai uniós statisztikák (EU-SILC) keretében gyűjtsön adatokat az Unió tagállamaiban tapasztalható hajléktalansággal kapcsolatban;
5. kéri egy, a nemzeti és regionális hajléktalansággal foglalkozó stratégiáknak az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiája központi elemeként történő nyomon követésére szolgáló, a Bizottság és a tagállamok megállapodásán alapuló keret létrehozását; ennek kapcsán kéri egy évente vagy kétévente benyújtandó jelentéseket előirányzó stratégia kialakítását az előrelépésről való tájékoztatás érdekében;
6. úgy véli, hogy (a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2010-es együttes jelentés által javasolt) hajléktalansággal foglalkozó stratégiák alábbi kulcsfontosságú elemeit kell nyomon követni, illetve jelentésbe foglalni:
- egyértelmű célkitűzések, különösen a hajléktalanság megelőzésének tekintetében; a hajléktalanság időtartamának csökkentése; a hajléktalanság legsúlyosabb formáinak visszaszorítása; a hajléktalanokat segítő szolgáltatások minőségének javítása, illetve a megfizethető lakhatás elérhetővé tétele,
- valamennyi vonatkozó szakpolitikai területet magában foglaló integrált megközelítés,
- megfelelő irányítás,
- megfelelő adatgyűjtés,
- hangsúlyos lakhatási dimenzió,
- a hajléktalan populáció változó profiljainak és különösen a migráció hatásának figyelembevétele;
7. kéri, hogy különösen e nyomon követési keret foglalkozzon az utcai hajléktalanság és a hosszú távú hajléktalanság felszámolására irányuló tagállami eredményekkel;
8. kéri, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiája ne csupán a nyomon követésre és a jelentéstételre összpontosuljon, hanem biztosítson egy olyan tevékenységi csomagot, melynek célja hatékony nemzeti és regionális hajléktalansággal kapcsolatos stratégiák kialakításának és fenntartásának támogatása;
9. kéri egy erős kutatási menetrend kialakítását a tudásnak és megértésnek a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia keretében történő bővítése érdekében, valamint felszólít az egymástól való folyamatos kölcsönös tanulásra és a nemzetek közötti információcserére a hajléktalanság ellni küzdelem kulcsfontosságú témakörei tekintetében;
10. kéri, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja szociális innovációval kapcsolatos területén belül kapjanak kiemelt szerepet a lakhatás kérdését középpontba állító megközelítések annak érdekében, hogy megerősítsék az egykori hajléktalanoknak nyújtott lakhatási és fennmaradási támogatás hatékony kombinációival kapcsolatos ismereteket, valamint hogy információkat nyújtsanak a gyakorlatok és a szakpolitikák ismeretek birtokában történő kialakításához;
11. kéri, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiája összpontosítson a hajléktalanok számára nyújtott minőségi szolgáltatások ösztönzésére, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre önkéntes minőségi keretet, ahogyan az a szegénység elleni küzdelem európai platformjáról szóló közleményben szerepel;
12. kéri, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiája szorosan kötődjön az EU finanszírozási forrásaihoz, melyek közül kiemelkednek a strukturális alapok; felhívja a Bizottságot annak ösztönzésére, hogy az ERFA finanszírozási mechanizmust használják fel a társadalom perifériájára szorult csoportok lakásproblémáinak megoldása érdekében is, a különböző uniós tagállamokban tapasztalható hajléktalanság problémájának megoldására;
13. kéri, hogy a hajléktalanság kérdése épüljön be a vonatkozó szakpolitikai területekbe a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyik aspektusaként;
14. úgy véli, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának teljes mértékben meg kell felelnie a Lisszaboni Szerződésnek, amely előírja „a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét a tekintetben, hogy a felhasználók igényeihez a lehető legközelebb álló módon hogyan gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve megszervezéséről”; úgy véli, hogy a tagállamoknak kell meghatároznia, hogy mire terjed ki a megfizethető és szociális alapú lakhatás biztosítása, valamint, hogy az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának maradéktalanul meg kell felelnie a tagállamok szociális lakáshoz való juttatással kapcsolatos politikájának, amely jogilag rögzíti a társadalmi keveredés előmozdítása és a társadalmi szegregáció elleni küzdelem elvét;
15. kéri, hogy az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) foglalkozzon többet a rendkívüli szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek az alapjogokhoz való hozzáférés és az azok gyakorlása tekintetében kifejtett hatásaival, tekintettel arra, hogy a lakhatási jog érvényesülése kulcsfontosságú egy sor egyéb jog, például a politikai és szociális jogok gyakorlása szempontjából is;
16. sürgeti a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanácsot, hogy vitassa meg egy a hajléktalansággal kapcsolatos európai uniós stratégia kialakításának mikéntjét;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.