Plenárisülés-dokumentum
12.9.2011 B7‑0513/2011
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
a líbiai helyzetről
Ana Gomes, Véronique De Keyser, Pier Antonio Panzeri, Roberto Gualtieri, María Muñiz De Urquiza
az S&D képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1970/2011. sz. 2011. február 26-i és 1973/2011. sz. 2011. március 17-i határozatára, engedélyezve „minden szükséges intézkedést” a civil lakosság védelme érdekében,
– tekintettel arra, hogy az Arab Liga többször kérte, hogy lépjenek közbe a líbiai lakosság védelmében, valamint arra, hogy a NATO néhány arab országgal, például Katarral, közösen adott válasza az „Odüsszeia Hajnal” hadművelet volt, amelyet 2011. március 19-én indítottak meg, és amely még most is tart,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2011. március 1-jei határozatára, amely egyhangúlag felfüggesztette Líbia tagságát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (UNHRC),
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. február 25-én elfogadott S-15/2. számú határozatára,
– tekintettel az EU–Líbia keretmegállapodásról szóló tárgyalások 2011. február 22-én történt felfüggesztésére,
– tekintettel a Külügyek Tanácsának Líbiáról szóló legutóbbi következtetéseire és Catherine Ashton főképviselő Észak-Afrikáról szóló nyilatkozataira,
– tekintettel a 2011. szeptember 1-jén Párizsban tartott konferenciára,
– tekintettel Líbiára vonatkozó korábbi állásfoglalásaira és különösen 2011. március 10-i állásfoglalására, valamint 2011. január 20-i ajánlására, amelyek határozottan kifejtik, hogy az EU–Líbia keretmegállapodásról szóló tárgyalások kritikus helyzetet értek el ( 2010/2268(INI) ,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Kadhafi diktatúrája a február 17-én kirobbant forradalomnak köszönhetően véget ért, amely forradalom a líbiai nép hat hónapig tartó spontán és bátor felkelése volt, és amelynek során a líbiaiakat fegyverrel szabadították fel Bengázitól Tripoliig;
B. mivel a NATO által vezetett „Odüsszeia Hajnal” hadművelet mindaddig folytatódik, amíg ez a líbiai lakosság védelme érdekében szükséges, összhangban az ENSZ BT (1970. és 1973. számú) határozataival;
C. mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság 2011. június 27-én a népfelkelés kezdete óta állítólagosan elkövetett emberiesség elleni bűntettek miatt letartóztatási parancsot adott ki Kadhafi ezredes és családjának két tagja ellen;
D. mivel az EU 2011. szeptember 1-jén 28 líbiai vállalat – többek között olajkitermelők – esetében megszüntette pénzeszközeik korábban elrendelt befagyasztását, hogy forrásokat biztosítson az ideiglenes kormánynak és a líbiai népnek, továbbá hogy elősegítse a gazdaság újbóli működését;
E. mivel az EU 152 millió eurót meghaladó humanitárius segélyt nyújtott, és a főképviselő/alelnök a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanáccsal való kapcsolatok kialakítására és Líbiának a demokratikus átmenet következő szakaszára történő felkészülésének elősegítésére 2011. május 22-én megnyitotta Bengáziban az Unió irodáját;
1. szolidaritását és támogatását fejezi ki a líbiai nép vezette forradalom iránt, és sürgeti az EU-t, hogy növelje a humanitárius segélyeket különösen Tripoliban és más leginkább érintett nagyvárosokban a líbiai lakosság új szükségleteinek megfelelően, ideértve a tiszta vízhez, a gyógyszerekhez való hozzáférést és az amputáláson átesett személyek orvosi eszközökhöz való jutását;
2. kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy a lehető leghamarabb nyisson teljes jogú uniós küldöttséget a líbiai fővárosban, és építsen az Unió bengázi irodájának jelentős munkájára az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal való kapcsolatok további előmozdítása és az új líbiai hatóságoknak a líbiai nép legsürgetőbb igényeinek kezelésében nyújtott segítése során; sürgeti az EU-t, hogy támogassa az Átmeneti Nemzeti Tanácsot a következő 18 hónapban sorra kerülő választási és alkotmányozási folyamatokra való felkészülésében;
3. felhívja az uniós tagállamokat, hogy szerezzék meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélyét és szüntessék meg a líbiai eszközök korábbi befagyasztását, az Átmeneti Nemzeti Tanácsot ily módon segítve ahhoz, hogy kialakíthassa az átmeneti periódusban szükséges kormányzást, és felszólítja a tagállamokat, hogy a 2011. szeptember 1-jén Párizsban tartott konferencián tett ígéreteiket tartsák be, melynek során 60 állam arra tett ígéretet, hogy 15 milliárd USD-t szabadítanak fel;
4. elvárja, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács teljesítse feladatait, és betartsa az általa tett ígéreteket, melyek szerint egy toleráns, egységes és demokratikus államot alakít ki Líbiában, amely az összes líbiai állampolgár, valamint a migráns munkavállalók és külföldiek számára is védelmezi az egyetemes emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy mivel az új alkotmánytervezet szerint a saría lesz a legfőbb jogforrás, az EU egy új, demokratikus líbiai államtól elvárja, hogy a saríát úgy értelmezze, hogy az teljes mértékben tiszteletben tartsa az egyetemes emberi jogokat, ideértve a nők jogait is;
5. felhívja a figyelmet azokra a jelentésekre, melyek szerint a lázadók Kadhafit egy ismeretlen helyen körülzárták, és sürgeti, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács harcosai tartózkodjanak az elűzött diktátor, családtagjai vagy bérencei kivégzésétől, tartsák inkább őrizetben őket és állítsák mindannyiukat bíróság elé;
6. elvárja, hogy ha Kadhafit, családtagjait vagy bérenceit bíróság elé állítják Líbiában a diktatúrában elkövetett összes bűntetteikért és nemcsak azokért, amelyekkel a Nemzetközi Büntetőbíróság megvádolta őket, akkor a líbiai bíróságokon és az alkalmazott eljárások során biztosítsák, hogy a pereket a tisztességes eljárásokra vonatkozó nemzetközi normáknak – azaz a nemzetközi megfigyelésre vonatkozó átláthatóság mellett és a halálbüntetés kizárásával – megfelelően folytassák le;
7. sürgeti valamennyi országot, de főként a Líbiával szomszédosakat, hogy működjenek együtt az új líbiai hatóságokkal és a nemzetközi igazságszolgáltatási szervekkel, nevezetesen a Nemzetközi Büntetőbírósággal annak biztosítására, hogy Kadhafit és legközelebbi szövetségeseit bíróság elé állítsák; emlékeztet arra, hogy például Niger és Burkina Faso is a Nemzetközi Büntetőbíróság részes állama, és ezért kötelességük a Bírósággal való együttműködés, illetve Kadhafi és megvádolt családtagjainak kiadása a Nemzetközi Büntetőbíróság számára, amennyiben ezek a személyek országaik területére lépnek;
8. szorgalmazza, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács késedelem nélkül indítsa el az igazságszolgáltatás és a nemzeti megbékélés folyamatát; hangsúlyozza, hogy azonnali szükség van az ENSZ emberi jogi megfigyelőinek alkalmazására, különösen azokon a területeken, ahol a Kadhafihoz hű erők nagyobb számban vannak, így Tawerghában, Szebhában, Szirtében, Bani Validban és a nyugati hegyek néhány városában;
9. kéri az Átmeneti Nemzeti Tanácshoz tartozó valamennyi erőt, hogy a hadifoglyokkal, nevezetesen a Kadhafihoz hű erőkkel és zsoldosokkal szembeni bánásmód tekintetében tartsák be a nemzetközi humanitárius jog rendelkezéseit; sürgeti az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, hogy azonnal engedje szabadon a Kadhafi-párti zsoldosoknak hitt és ezért önkényesen fogva tartott afrikai migráns munkavállalókat és fekete bőrű líbiaiakat, továbbá állítsa független bíróság elé azokat, akik bűntetteket követtek el; felszólítja az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, hogy védelmezze több ezer szub-szaharai afrikai migráns jogait, akiket csupán bőrszínük miatt zaklatnak, valamint arra, hogy biztosítsa a még mindig a Nemzetközi Migrációs Szervezet központjaiban, például a Szebhában vagy más rögtönzött táborban veszteglő migránsok védelmét és evakuálását;
10. hangsúlyozza, hogy a forradalmat a líbiai nép csinálta és a nép határozza meg a további lépéseket; ezért az EU-nak a többi regionális szereplőhöz, például az Arab Ligához és az Afrikai Unióhoz hasonlóan minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy segítse Líbiát a demokratikus intézmények kialakításában, a lefegyverzés, a leszerelés, az újrabeilleszkedés és a biztonsági ágazat – többek között a rendőri erők – reformjának biztosításában, a szabad és tisztességes választások előkészítésében, az igazságügyi rendszer kiépítésében és a jogállamiság, valamint a felelősségteljes kormányzás meghonosításában; hangsúlyozza, hogy mivel a folyamatban az ENSZ pótolhatatlan szerepet tölt be, az EP valamennyi nemzetközi szereplőtől elvárja, hogy az ENSZ-et ezen igyekezetében támogassa;
11. üdvözli, hogy az Egyesült Királyság vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy állítólag hírszerzési információk megosztására került volna sor a brit titkosszolgálat és a Kadhafi-rezsim között; kéri valamennyi érintett tagállamot, hogy kövessék e példát, és állítsanak fel független vizsgálóbizottságot annak kivizsgálására, hogy megalapozottak-e azok az állítások, melyek szerint a CIA rendkívüli kiadatási programja keretében a Kadhafi-rezsimmel esetlegesen együttműködő egyes európai titkosszolgálatok vétkesek kínzásban való bűnrészességben;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanácsnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.