Plenárisülés-dokumentum
8.11.2011 B7‑0574/2011
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B7‑0642/2011 . és B7‑0643/2011 . számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
a fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló jelentésről
Michèle Striffler
a Fejlesztési Bizottság nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló jelentésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,
– tekintettel a 2009. szeptember 24–25-én Pittsburghben, a 2009. április 2-án Londonban, a 2010. június 26–27-én Torontóban, valamint a 2010. november 11–12-én Szöulban tartott G20-csúcstalálkozóra,
– tekintettel a 2009. július 8–10-én az olaszországi L’Aquilában, a 2011. május 26–27-én a franciaországi Deauville-ben és a 2010. június 26-án a kanadai Muskokában tartott G8-csúcstalálkozóra,
– tekintettel a 2002. március 18. és 22. között a mexikói Monterreyben, illetve a 2008. november 29. és december 2. között a katari Dohában megrendezett nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott monterreyi konszenzusra, illetve dohai nyilatkozatra,
– tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,
– tekintettel a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzusra[1], valamint a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló európai uniós magatartási kódexre[2],
– tekintettel „a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés” című 2010. június 15-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalására[4],
– tekintettel az uniós politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepciójáról szóló 2010. május 18-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a 2002-ben Monterreyben megrendezett fejlesztésfinanszírozási konferencia nyomon követéséről szóló 2008. szeptember 23-i állásfoglalására[6],
– tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről szóló 2008. május 22-i állásfoglalására[7],
– tekintettel az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételéről szóló 2011. július 5-i állásfoglalására[8],
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel tavaly az uniós tagállamok bruttó nemzeti jövedelmüknek mindössze 0,43%-át fordították hivatalos fejlesztési segélyre, szemben a millenniumi fejlesztési célok között vállalt 0,7%-kal és a 2010-es évre vonatkozó 0,56%-os köztes célkitűzéssel;
B. mivel 2009 vagy 2010 során 15 tagállam csökkentette segélyezési költségvetését;
C. mivel a tagállamok 2005-ben vállalták, hogy minden újonnan indított segély 50%-át Szubszaharai Afrikába irányítják, mivel azonban ennek az összegnek csupán a felét nyújtották, és mivel a tagállamok nem teljesítették azt a felajánlásukat sem, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,15%-át a legkevésbé fejlett országok segélyezésére adják;
D. mivel a kötelezettségvállalások a bruttó nemzeti jövedelem bizonyos százalékában vannak meghatározva, így recesszió idején reálértékük csökken, ezért nem megfelelő kifogás a gazdasági válságra hivatkozni a segélyezésre szánt költségvetés ezzel arányos csökkentésekor;
E. mivel ha az EU nem tartja be a segélyezéssel kapcsolatban tett ígéreteit, az súlyosan alá fogja ásni a bizalmat irányában és ártani fog hitelességének a fejlődő világbeli partnerországai tekintetében, míg a kötelezettségvállalások teljesítése erős és egyértelmű üzenetet közvetítene a szegény nemzetek és a többi adományozó felé;
F. mivel a fejlődő országokban az adóügyek rossz irányítása akadályozza a javak méltányos újraelosztását, egyes kormányokat megfoszt a támogatástól, és gátolja a szegénység felszámolását;
G. mivel a fejlődő országokból induló illegális tőkekiáramlások becsült összege mintegy tízszerese a globális fejlesztési segélyek szintjének;
H. mivel az innovatív finanszírozási mechanizmusokra fordított összegek az uniós fejlesztési segélynek csupán 3%-át teszik ki;
I. mivel a szegények érdekeit szolgáló, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, például a mikrofinanszírozáshoz való jobb hozzáférést elősegítő rendszerek rendkívüli módon segíthetnek abban, hogy a mezőgazdasági kistermelők – különösen a nők – számára megvalósuljon az élelmiszer-önellátás és az élelmezésbiztonság;
J. mivel a kivándorlók fejlődő országokba irányuló átutalásainak összege meghaladja a segélyezési költségvetés teljes összegét, és mivel – noha az EU 2008-ban kötelezettséget vállalt az átutalások költségeinek csökkentésére – e téren csak elenyésző változás tapasztalható;
K. mivel az uniós kereskedelemösztönző segélyek összege 2009-ben 10,5 milliárd euró volt, míg a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás 3 milliárd eurót tett ki, ami messze meghaladta a kitűzött célt;
L. mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy „[az] Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;
M. mivel a fejlődő országokat és kiváltképpen a legkevésbé fejlett országokat különösen sújtotta a válság, ami az adósságszint újbóli emelkedéséhez vezetett;
N. mivel 2009-ben az EU 2,3 milliárd euróval járult hozzá a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelmét szolgáló gyorsfinanszírozáshoz;
O. mivel az EU ígéretet tett arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló finanszírozás „új és pótlólagos” lesz;
P. mivel a nem megfelelő hatékonyságú segélyezésre évente akár 6 milliárd euró is elfolyik;
1. üdvözli a Bizottságnak a fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló, 2011. évi uniós jelentésre vonatkozó közleményét mint az átláthatóság és a szakértői értékelés rendkívül hasznos megnyilvánulását;
Fejlesztési támogatás
2. elismeri, hogy a tagállami költségvetésekre egyre nagyobb nyomás nehezedik a pénzügyi és gazdasági válság miatt; úgy véli azonban, hogy a szegénység felszámolásával kapcsolatban kitűzött cél teljesítése mindenekelőtt a szakpolitika megváltoztatását teszi szükségessé az iparosodott és a fejlődő országokban annak érdekében, hogy foglalkozzanak a szegénység strukturális okaival,
3. ismételten hangot ad aggályainak amiatt, hogy a kormányok által támogatott külföldi befektetők, különösen Afrikában, újabban felvásárolják a mezőgazdasági termelésre alkalmas földterületeket, ami alááshatja a helyi élelmezésbiztonságot; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal folyatott politikai párbeszédének keretében térjen ki a földek felvásárlásának kérdésére is annak érdekében, hogy a politikák koherenciája nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt a fejlesztési együttműködés alappillérévé válhasson, továbbá hogy megakadályozható legyen a kistermelők földjeinek kisajátítása, valamint a föld és a víz fenntarthatatlan használata;
4. megelégedéssel állapítja meg, hogy a válság ellenére az Unió és tagállamai továbbra is a világ legjelentősebb adományozói a hivatalos fejlesztési támogatás terén;
5. üdvözli, hogy a tagállamok a közelmúltban újólag elkötelezték magukat a hivatalos fejlesztési segélyekre vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítése és különösen azon cél mellett, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át adományozásra fordítják; egyetért a Tanáccsal abban, hogy a hivatalos fejlesztési segély egymagában nem lesz elegendő a globális szegénység felszámolásához; véleménye szerint az uniós fejlesztéspolitikának a szegénység felszámolásának útjában álló strukturális akadályok elhárítását kell célul kitűznie, az EU mezőgazdaságra, kereskedelemre, beruházásokra, adóparadicsomokra és a nyersanyagokhoz való hozzáférésre vonatkozó, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos politikái fejlesztési célú koherenciájának megvalósítása révén;
6. mindazonáltal mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Unió 2010-ben mintegy 15 milliárd euróval elmaradt a hivatalos fejlesztési segélyekre vonatkozóan ugyanazon évre kitűzött saját céljától, így gyakorlatilag meg kell kétszereznie a segélyek összegét, hogy teljesítse a 2015. évi millenniumi célt, továbbá hogy elmulasztotta az Afrikának és a legkevésbé fejlett országoknak nyújtandó segélyek jelentős növelését annak ellenére, hogy erre ígéretet tett; emellett aggodalmának ad hangot amiatt is, hogy számos tagállam 2009-ben és 2010-ben csökkentette segélyezési költségvetését, és további csökkentést terveznek 2011-re és az azt követő évekre;
7. hangsúlyozza, hogy a jól irányított segélyezés hatalmas mértékben hozzájárul az egészségügy, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség, a biológiai sokféleség és sok más terület fenntartható fejlődéséhez;
8. kéri ezért, hogy valamennyi tagállam tegyen sürgős lépéseket a bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át kitevő adományozási felajánlásuk, valamint az Afrika és a legkevésbé fejlett országok javára tett külön vállalások teljesítése érdekében, és javasolja teljesen átlátható, kötelező jellegű, többéves intézkedések, többek között jogszabályok elfogadását;
A fejlesztésfinanszírozás egyéb szempontjai
9. egyetért a Tanáccsal és a Bizottsággal abban, hogy a partnerországok hazai erőforrásainak mozgósítása rendkívül fontos a fenntartható fejlődéshez; kéri az uniós adományozókat, hogy e téren biztosítsanak elsőbbséget a kapacitásbővítésnek, különösen a szigorúbb adórendszerek és az adóügyek jobb irányítása tekintetében, valamint fokozzák az adóügyek átláthatóságának és az országonkénti jelentési rendszernek az előmozdítása, továbbá az adóelkerülés és a jogszerűtlen tőkekiáramlás elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseket világszerte, szükség esetén jogszabályok elfogadása révén;
10. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fejlesztéspolitikáján belül kiemelt kérdésként foglalkozzon az adóparadicsomokban folyó visszaélések, az adóelkerülés és a jogszerűtlen tőkekiáramlás elleni küzdelemmel;
11. kéri a tagállamokat, hogy támogassák a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést, és kéri a Bizottságot, hogy mielőbb tegyen javaslatot olyan uniós jogszabályra, amely az Egyesült Államok jogszabályaival legalább azonos szintű célkitűzéseket tartalmaz annak biztosítására, hogy a fejlődő országokban a nyersanyag-kitermelő iparágak rendesen fizessenek adót, és betartsák a szociális és környezetvédelmi előírásokat, a megfelelő átvilágítási követelményekkel összhangban;
12. kéri az EU-t és tagállamait, hogy a hivatalos fejlesztési segély mellett szabadítsanak fel más forrásokat a nemzetközi fejlesztésfinanszírozásra, többek között:
– javasoljanak innovatív adókat, mint például a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót a globális közjavak, köztük a fejlesztési segélyek finanszírozására,
– csökkentsék számottevően az átutalások költségét,
– fokozzák az uniós támogatások és az EBB-hitelek ötvözését anélkül, hogy ez a segélyre fordított források csökkenéséhez vezetne,
– hozzanak létre a pénzügyi szolgáltatásokhoz, például a mikrofinanszírozáshoz való hozzáférés fejlődő országokbeli javítását célzó támogatási rendszereket;
13. üdvözli, hogy az EU jelentős és egyre növekvő mértékben támogatja a kereskedelemösztönző és kereskedelmi vonatkozású segélyeket; azt várja, hogy a legkevésbé fejlett országok a jövőben nagyobb mértékben részesülnek majd ebből a támogatásból;
14. emlékeztet arra, hogy az uniós kereskedelempolitikának és más szakpolitikáknak, mint például a mezőgazdasági, halászati, migrációs és biztonságpolitikának a Lisszaboni Szerződés értelmében összhangban kell lenniük az uniós fejlesztéspolitika céljaival, és kéri a politikák fejlesztési célú koherenciájának (a Lisszaboni Szerződés 208. cikke) végrehajtását a szegénység felszámolását akadályozó strukturális problémák leküzdése érdekében;
15. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a meglévő adósságcsökkentési kezdeményezések, különösen a súlyosan eladósodott szegény országokra és a többoldalú adósságcsökkentésre irányuló kezdeményezés maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében;
16. üdvözli, hogy az Unió a közelmúltban jelentős összegekkel támogatta az éghajlatváltozás elleni fellépést a fejlődő világban, de megismétli azon kérését, hogy ez a támogatás a meglévő fejlesztési segélyek kiegészítéseképpen történjen;
17. azt várja a novemberben a koreai Puszanban megrendezésre kerülő, a segélyezés hatékonyságáról szóló 4. magas szintű fórumtól, hogy kézzelfogható eredményeket hozzon az eredményesebb és költséghatékonyabb segélyezés tekintetében; tudomásul veszi az elszámoltathatóságról szóló 2011. évi jelentésben említett, jóllehet nem kiegyensúlyozott előrehaladást, de arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket e téren az adományozás összehangolásának (ideértve az Európai Külügyi Szolgálatot érintő eseteket), a közös programozásnak és a munkamegosztásnak a javítására;
18. arra ösztönzi az uniós adományozókat, hogy erősítsék meg a feltörekvő gazdaságokkal a fejlesztési együttműködésről folytatott politikai párbeszédet, és arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy támogassák a Dél–Dél és a háromoldalú együttműködés jegyében létrejött fejlesztési kezdeményezéseket; úgy véli, hogy már semmi sem indokolja a likvid eszközökben bővelkedő országok támogatás formájában való segélyezését;
OECD/DAC szakértői értékelés
19. kéri, hogy vonják be OECD/DAC következő, az uniós fejlesztési együttműködésről szóló szakértői értékelésébe;
20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Európai Beruházási Banknak, az ENSZ szervezeteinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a G20-csoportnak, a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak.