Plenárisülés-dokumentum

 

7.12.2011                                                                                                                B7‑0687/2011

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a B7‑0659/2011 , B7–0664/2011 , B7–0663/2011 , B7–0666/2011 , B7–0661/2011 , B7–0662/2011 , B7–0667/2011 , B7–0658/2011 , B7–0665/2011 és B7‑0660/2011 . számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez

az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján

az EU-n belüli börtönkörülményekről ( 2011/2897(RSP) )

Salvatore Iacolino, Manfred Weber, Simon Busuttil, Carlos Coelho, Elena Oana Antonescu, Georgios Papanikolaou, Roberta Angelilli, Mario Mauro, Erminia Mazzoni

a PPE képviselőcsoport nevében

Birgit Sippel, Claude Moraes, Sylvie Guillaume, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Roberto Gualtieri, Tanja Fajon, Carmen Romero López, Silvia Costa

az S&D képviselőcsoport nevében

Niccolò Rinaldi, Renate Weber, Sarah Ludford, Nathalie Griesbeck, Cecilia Wikström, Ramon Tremosa i Balcells, Andrea Zanoni, Leonidas Donskis, Louis Michel

az ALDE képviselőcsoport nevében

Judith Sargentini, Jan Philipp Albrecht, Tatjana Ždanoka, Rui Tavares, Raül Romeva i Rueda

a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Timothy Kirkhope

az ECR képviselőcsoport nevében

Kyriacos Triantaphyllides, Cornelis de Jong, Cornelia Ernst, Miguel Portas, Nikolaos Chountis, Marisa Matias

a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

 

B7‑0687/2011

Az Európai Parlament állásfoglalása az EU-n belüli börtönkörülményekről ( 2011/2897(RSP) )

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az emberi jogok védelmét célzó európai uniós jogi eszközökre, különösen az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6. és 7. cikkére, valamint az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 4., 19., 47., 48. és 49. cikkére,

–       tekintettel az emberi jogok védelmét célzó, a kínzást és az embertelen vagy megalázó bánásmódot és büntetést tiltó nemzetközi jogi eszközökre, különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (5. cikk), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (7. cikk), az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményére, valamint annak fakultatív jegyzőkönyvére a büntetés-végrehajtási intézetekben a független nemzetközi és nemzeti szervek által tett rendszeres látogatások mechanizmusának létrehozásáról,

–       tekintettel az Európa Tanács az emberi jogok védelmét, valamint a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzését célzó jogi eszközeire, különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (3. cikk), annak jegyzőkönyveire és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló 1987-es európai egyezményre, amely létrehozta az Európa Tanács kínzással és egyéb embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésével foglalkozó európai bizottságát (a CPT bizottságot), valamint a CPT-bizottság jelentéseire,

–       tekintettel azokra a jogi eszközökre, amelyek kifejezetten a szabadságuktól megfosztott személyek jogaival foglalkoznak, és különösen – az ENSZ szintjén – a fogva tartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályokra, valamint az ENSZ Közgyűlése által elfogadott nyilatkozatokra és elvekre; illetve – az Európai Tanács szintjén – a Miniszteri Bizottság ajánlásaira, nevezetesen az európai börtönszabályokról szóló R (2006) 2. sz. ajánlásra, az előzetes letartóztatásról, annak alkalmazási feltételeiről és a visszaéléssel szembeni biztosítéknyújtásról szóló R (2006) 13. sz. ajánlásra, a közösségi büntetéssel vagy szankcióval sújtott fiatalkorúakra vonatkozó európai szabályokról szóló R (2008) 11. sz. ajánlásra, az Európa Tanács feltételes szabadlábra helyezésről szóló szabályokról szóló R (2010) 1. sz. ajánlásra[1] , valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott ajánlásokra,

–       tekintettel 1996. január 18-i állásfoglalására a rossz fogva tartási feltételekről az Európai Unió börtöneiben[2] , 1998. december 17-i állásfoglalására az Európai Unión belüli börtönkörülményekről, azok javulásáról és a helyettesítő büntetési formákról[3], továbbá a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, többször megismételt, a fogva tartottak jogairól szóló kerethatározatra irányuló javaslat előterjesztését szorgalmazó kérésére, amelyet többek között tartalmaz az Európai Unió területén folyó büntetőeljárások gyanúsítottjaira és vádlottjaira vonatkozó eljárási garanciákról szóló, a Tanácshoz intézett európai parlamenti ajánlásra irányuló, 2003. november 6-i állásfoglalása[4], a Tanácshoz intézett, az Európai Unióban fogva tartottak jogairól szóló, 2004. március 9-i ajánlása[5] és a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozó többéves programról (2010-2014) (a stockholmi programról) szóló, 2009. november 25-i állásfoglalása[6],

 

–       tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra[7],

 

–       tekintettel a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztéssel járó büntetéseket vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket előíró ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról[8]szóló 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározatra,

 

–       tekintettel az Európai Unió tagállamai között a tárgyalást megelőző eljárásokban hozott, igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozatról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló, 2006. augusztus 29-i javaslatra ( COM(2006)468 végleges),

 

–       tekintettel a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a letartóztatást követő kommunikációhoz való jogról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra ( COM(2011)326 ),

 

–       tekintettel a Bizottság 2011. június 14-i A kölcsönös bizalom megerősítéséről a jog érvényesülésén alapuló európai térségben – Zöld könyv az őrizetre vonatkozó uniós büntető igazságszolgáltatási jogszabályok alkalmazásáról című zöld könyvére ( COM(2011) 327 végleges)

 

–       tekintettel az ALDE, a GUE/NGL, a PPE, a Verts/ALE és az S&D képviselőcsoportok által a börtönkörülményekkel kapcsolatban feltett, szóbeli választ igénylő kérdésekre,

–       tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére, valamint 110.cikkének (2 bekezdésére,

A.     mivel az Európai Unió azt a feladatot tűzte maga elé, hogy megteremti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, és mivel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke szerint tiszteletben tartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ezáltal pozitív kötelezettségeket vállal, amelyeket a fent nevezett önkéntes célkitűzés megvalósítása érdekében teljesítenie kell;

 

B.     mivel a börtönkörülmények és a börtönrendszer irányítása elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik, de mivel bizonyos hiányosságok, például a börtönök túlzsúfoltsága és a fogvatartottakkal szemben állítólag alkalmazott rossz bánásmód alááshatja a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hitelét, amely a bírósági ítéletek és határozatok tagállamok általi kölcsönös elismerésének elvén alapul;

 

C.     mivel a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést az alapvető jogi normák tiszteletben tartására, továbbá a gyanúsítottak és a vádlottak jogai, illetve a büntetőeljárásokban alkalmazott eljárási jogok közelítésére kell alapozni, ami döntő fontosságú a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosításához a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben, különös tekintettel arra, hogy az ilyen együttműködés következtében emelkedhet a tagállamok másik tagállamban fogva tartott állampolgárainak száma;

 

D.     mivel az EU-ban 2009-2010-ben a fogvatartottak száma becslések szerint 633 909 volt[9] ; mivel a Bizottság a fenti adatot tartalmazó zöld könyve riasztó képet rajzol az alábbiak tekintetében:

         - a börtönök túlzsúfoltsága[10];

         - a fogva tartott személyek számának emelkedése;

         - a fogva tartott külföldi állampolgárok számának emelkedése[11];

         - az előzetes letartóztatásban lévők magas száma[12];

         -            mentális és pszichológiai zavarokkal küzdő fogvatartottak;

         - számos haláleset és öngyilkosság[13];

E.     mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 3. cikke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata nem csupán negatív kötelezettségeket ró a tagállamokra – megtiltva, hogy a fogva tartott személyeket embertelen és megalázó bánásmódnak vessék alá –, hanem pozitív kötelezettségeket is előír számukra: biztosítaniuk kell, hogy a börtönkörülmények az emberi méltósággal összhangban álljanak, és hogy a fent említett jogok megsértésének esetén alapos, hatékony vizsgálatokra kerüljön sor;

 

F.     mivel egyes tagállamokban a fogvatartottak nagy részét az előzetes letartóztatás alatt álló személyek képezik; mivel az előzetes letartóztatás kivételes intézkedés, és túlságosan hosszú időtartama káros hatással van a fogva tartott személyre, árthat a tagállamok közötti igazságügyi együttműködésnek és ellentétben áll az EU értékeivel[14]; mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága számos tagállamot ismételten elmarasztalt amiatt, mert az előzetes letartóztatások tekintetében megsértették az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt;

 

G.     mivel az egyik probléma, amelyre a tagállamok gyakran felhívják a figyelmet, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő pénzügyi források a börtönkörülmények javítására, és mivel szükséges lehet új költségvetési tétel létrehozása a magas színvonalú normáknak történő megfelelésük ösztönzése céljából;

 

H.     mivel a foglyok számára a megfelelő körülmények, valamint a társadalomba való visszailleszkedésük előkészítését célzó rendszerekhez való hozzáférésük biztosítása segít csökkenteni annak valószínűségét, hogy visszaeső bűnözőkké váljanak;

 

I.      mivel a Tanács állásfoglalásokat és ajánlásokat fogadott el (amelyeket a tagállamok nem mindig hajtanak végre) a kábítószer-függőség problémájáról és az ehhez kapcsolódó kockázatok csökkentéséről, amely különösen a börtönökben és a börtönfalakon kívül tapasztalható kábítószer-függőséggel foglalkozik;

 

J.      mivel csak 16 tagállam erősítette meg a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét, míg hét aláírta, de még nem erősítette meg[15];

 

K.     mivel egyes tagállamok biztosítják nemzeti parlamenti képviselőik és az EP-képviselők számára azt a jogot, hogy börtönöket látogassanak meg, és mivel az EP kérte, hogy az EP-képviselőket az EU egész területén megillesse ez a jog[16];

 

L.     mivel a gyermekek különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a fogva tartás, különösen az előzetes letartóztatás tekintetében;

 

M.    mivel 2009. november 30-án a Tanács elfogadta a gyanúsítottakat és a vádlottakat a büntetőeljárások során megillető eljárási jogok erősítésével kapcsolatos ütemtervet, amely a Stockholmi Program része és lényeges biztosítékokat határoz meg, amelyek elő fogják segíteni az alapvető jogok tiszteletben tartásának garantálását a tagállamok között a büntetőjog terén folytatott megerősített együttműködésre irányuló törekvések során;

 

N.     mivel a Bizottság – a Tanács kifejezett kérésére, a Stockholmi Programban foglaltaknak megfelelően és a Parlament többszöri kérése után – közleményt adott ki „A kölcsönös bizalom megerősítése a jog érvényesülésén alapuló európai térségben – Zöld könyv az őrizetre vonatkozó uniós büntető igazságszolgáltatási jogszabályok alkalmazásáról” címmel[17], amely nyitott konzultációt kezdeményez a börtönkörülmények javítására irányuló uniós fellépésben érdekelt felek között a büntetőjogi együttműködésbe vetett kölcsönös bizalom megteremtése céljából, kiemeli az összefüggést a börtönkörülmények és a különböző uniós jogi eszközök, mint például az európai elfogatóparancs és a felügyeletet elrendelő európai határozat között, és egyértelművé teszi, hogy a börtönkörülmények, az előzetes letartóztatás és a fogva tartott gyermekek helyzete olyan kérdések, amelyekben az EU magához ragadhatná a kezdeményezést;

 

1.      üdvözli a Bizottság zöld könyvét; aggódik az EU-n belüli börtönkörülményekkel kapcsolatos riasztó helyzet miatt, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket a bebörtönzötteket megillető alapvető jogok, különösen a veszélyeztetett személyek jogainak tiszteletben tartására és védelmére, továbbá úgy ítéli meg, hogy a fogva tartás vonatkozásában közös minimumszabályokat kell alkalmazni minden tagállamban[18];

 

2.      megerősíti, hogy a börtönkörülmények központi jelentőségűek a bírói határozatoknak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben való kölcsönös elismerése elvének alkalmazása szempontjából, és úgy ítéli meg, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok közötti közös bizalmi alap, valamint a nemzeti büntetőjogi rendszerek jobb ismerete alapvető fontosságú ebben a tekintetben;

 

3.      felhívja a Bizottságot és az alapjogi ügynökséget, hogy kísérjék figyelemmel az EU-n belüli börtönkörülményekkel kapcsolatos helyzetet, és támogassák a tagállamokat azon erőfeszítéseik során, hogy biztosítsák jogrendszereik és szakpolitikáik megfelelését az ezen a területen érvényes legmagasabb szintű normáknak[19];

 

4.      felhívja a Bizottságot és az uniós intézményeket, hogy terjesszenek elő jogalkotási javaslatot a szabadságuktól megfosztott személyek jogairól, beleértve az EP által jelentéseiben és ajánlásaiban megállapított jogokat[20], továbbá dolgozzanak ki és alkalmazzanak minimumszabályokat a fogva tartási és börtönkörülményekre vonatkozóan, illetve egységes normákat az igazságtalanul fogva tartott vagy elítélt személyek számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kérdést tartsák politikai napirendjük élén, és szenteljenek megfelelő emberi erőforrásokat és pénzügyi forrásokat a helyzet kezelésére;

 

5.      hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az alapvető jogok, nevezetesen a védelemhez való jog és az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog tiszteletben tartását, valamint a gyanúsított vagy vád alá helyezett személyek jogainak garantálását, beleértve az embertelen vagy megalázó bánásmóddal szembeni védelem jogát; ezzel összefüggésben emlékeztet a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a letartóztatást követő kommunikációhoz való jogról szóló bizottsági javaslat jelentőségére;

 

6.      hangsúlyozza, hogy a rossz börtönkörülmények, valamint az Európa Tanács európai börtönszabályai által megkövetelt normákat el nem érő körülmények akadályozhatják a fogvatartottak szállítását;

 

7.      felhívja a tagállamokat, hogy különítsenek el megfelelő forrásokat a börtönök átalakítására és felújítására, a fogvatartottak jogainak védelmére, a fogvatartottak sikeres rehabilitálására és szabadulásukra való felkészítésére, illetve társadalmi beilleszkedésére, a rendőrség és a börtönök személyzete képzésére a modern börtönirányítási gyakorlatoknak és az európai emberi jogi normáknak megfelelően, a mentális és pszichológiai zavarokban szenvedő fogvatartottak megfigyelésére, és hozzanak létre külön uniós költségvetési sort e projektek ösztönzésére;

 

8.      megismétli, hogy ösztönözni kell a börtönlétesítmények fejlesztését, hogy megfelelő műszaki felszerelés álljon rendelkezésükre, és bővíteni kell területüket, valamint szerkezetileg alkalmassá kell tenni őket a fogvatartottak életkörülményeinek javítására, magas szintű biztonság fenntartása mellett;

 

9.      felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az előzetes letartóztatás szigorú feltételek melletti kivételes, szükséges esetekre szorítkozó, arányos és korlátozott időtartamra való alkalmazását, az ártatlanság vélelmének alapelvével és a szabadság korlátozása elleni védelem jogával összhangban; emlékeztet rá, hogy az igazságszolgáltató szerveknek időszakosan felül kell vizsgálniuk az előzetes letartóztatást, valamint hogy a nemzetközi ügyekben egyéb alternatívákat, mint például a felügyeletet elrendelő európai határozatot kell alkalmazni; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikke (2) bekezdésének b) pontja, az alapjogi charta, az emberi jogok európai egyezménye és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján terjesszen elő jogalkotási javaslatot minimumszabályok megalkotására e területen;

10.    megismétli, hogy a tagállamoknak eleget kell tenniük a nemzetközi és európai fórumokon azzal kapcsolatban vállalt kötelezettségeiknek, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák a feltételes szabadlábra helyezéssel kapcsolatos intézkedéseket és szankciókat, amelyek a bebörtönzés alternatíváját jelentik, tiszteletben tartva az Európa Tanács határozatait is[21];

 

11.    sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a börtönökben elkövetett öngyilkosságok megakadályozására, valamint végezzenek mélyreható és pártatlan vizsgálatokat minden olyan esetben, amikor egy fogva tartott elhalálozik egy börtönben;

 

12.    felhívja a tagállamokat és a csatlakozásra váró országokat, hogy írják alá és erősítsék meg az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezményének fakultatív jegyzőkönyvét, amely létrehozza a büntetés-végrehajtási intézetek nemzetközi és nemzeti szervek által történő rendszeres látogatásának mechanizmusát, és megbízza az említett szerveket a börtönök látogatásával és ellenőrzésével, illetve a fogvatartottak panaszainak meghallgatásával, valamint nyilvános éves jelentések készítésével az illetékes parlamentek számára; arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy a fakultatív jegyzőkönyv aláírására és megerősítésére szóló felhívást tegye harmadik országokkal szembeni politikája részévé; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy teljes körűen működjenek együtt ezekkel a szervekkel és támogassák őket, többek között megfelelő forrásokkal és pénzeszközökkel;

 

13.    úgy véli, hogy uniós szinten intézkedéseket kell hozni, hogy a nemzeti parlamenti képviselőket megillesse a börtönök látogatásának joga, valamint hogy az EP-képviselőket is megillesse ugyanez a jog az EU egész területén;

 

14.    felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a büntetőjogi és eljárásjogi különbségek hatását a börtönkörülményekre az EU tagállamaiban, és tegyen ajánlásokat ezekben a kérdésekben, nevezetesen az alternatív intézkedésekhez való folyamodással, a büntethetőségi és büntetlenségi politikákkal, az előzetes letartóztatással, az amnesztiával és az államfői kegyelemmel kapcsolatban, főleg a migráció, a kábítószer-használat és a fiatalkorúak bűncselekményei területén;

 

15.    megismétli, hogy biztosítani kell a gyermekek legjobb érdekeik figyelembevételével való kezelését, beleértve azt, hogy a felnőttektől külön kell őrizni őket és biztosítani kell számukra a családjukkal való kapcsolattartás jogát;

 

16.    úgy ítéli meg, hogy a szabadságától megfosztott minden gyermeket megilleti a jogi vagy egyéb megfelelő segítséghez való jog, valamint az a jog, hogy bíróság vagy egyéb illetékes hatóság előtt vitassa szabadságtól való megfosztása jogszerűségét;

 

17.    úgy véli, hogy a tagállamoknak hatékony és független nemzeti felügyeleti mechanizmusokat kell alkalmazniuk a börtönökre és a büntetés-végrehajtási intézetekre;

 

18.    támogatja az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsága és az Európa Tanács emberi jogi biztosa folyamatos munkáját és a tagállamok büntetés-végrehajtási intézeteibe tett látogatásait;

 

19.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanács Parlament Közgyűlésének, az Európa Tanács emberi jogi biztosának, az Európa Tanács kínzás elleni bizottságának, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, az ENSZ kínzás elleni bizottságának, az ENSZ kínzás elleni különleges előadójának és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.

 

[1] Az Európa Tanács büntetőjogi kérdésekkel kapcsolatos ajánlásainak és határozatainak kimerítő jegyzékét lásd az alábbi honlapon:http://www.coe.int/prison.
[2] HL C 32, 1996.2.5., 75.o.
[3] HL C 98, 1999.4.9., 209.o.
[4] HL C 98, 2004.4.2., 180.o. (23) bekezdés: „Ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel a foglyok helyzetének és a börtönök állapotának kivizsgálását az EU-ban, annak érdekében, hogy az EUSZ 6. cikke alapján keretirányelvet fogadjanak el a fogvatartottak jogairól és minimumszabályokat állapítsanak meg e jogok garantálása tekintetében.” Lásd még a Parlament 2003. szeptember 4-i, az Európai Unióban az alapvető jogok helyzetéről szóló állásfoglalását is, (22) bekezdés: „Úgy véli, hogy általános szinten erőfeszítéseket kell tenni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térségben, a rendőrségi fellépés és a börtönrendszer javítása érdekében mozgósítva az európai kapacitásokat, többek között az EU-ban fogva tartott személyek jogainak védelmét célzó minimumszabályokra vonatkozó kerethatározat elfogadása révén.”
[5] Maurizio Turco jelentése, az Európai Parlament ajánlása a Tanács számára a foglyok jogairól az Európai Unióban ( 2003/2188(INI) ), P5_TA(2004)0142
[6] P7_TA(2009)0090 (112) bekezdés: a Parlament „felhív az alapvető jogok tiszteletben tartásán, a kölcsönös elismerés elvén és a koherens nemzeti büntetőjogi rendszerek fenntartásának szükségességén alapuló uniós büntetőjogi térség kialakítására, amelyet a következő eszközök segítségével kell létrehozni: … .a fogva tartási körülményekre vonatkozó minimumszabályok és az EU-ban fogvatartottak közös jogainak felsorolása.”
[7] HL C 190, 2002.7.18., 1.o.
[8] HL C 327, 2008.12.5., 27.o.
[9] Ezt az adatot a Bizottság közli a börtönkörülményekről szóló zöld könyvében ( COM(2011)0327 végleges); további adatok állnak rendelkezésre a Tanácstól (Space 1): http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/cdpc/Bureau%20documents/PC-CP(2011)3%20E%20-%20SPACE%20I%202009.pdf ;(Space 2) http://www3.unil.ch/wpmu/space/files/2011/02/Council-of-Europe_SPACE-II-2009-E.pdf
[10] Az uniós átlag 107,3; a börtönök túlzsúfoltsága 13 tagállamot érint, valamint Angliát, Wales-et és Skóciát, a legmagasabb arányt Bulgária (155,6), Olaszország (153), Ciprus (150,5), Spanyolország (136,3) és Görögország (129,6) képviseli.
[11] Az uniós átlag 21,7, a legmagasabb arányt Luxembourg (69,5), Ciprus (59,6), Ausztria (45,8), Görögország (43,9) és Belgium (41,1) képviseli.
[12] Az uniós átlag 24,7, a legmagasabb arányt Luxembourg (47,2), Olaszország (43,6) és Ciprus (38,4) képviseli.
[13] A CPT-jelentések felhívják a figyelmet néhány makacsul fennmaradó súlyos problémára, közöttük a bánásmódra, a börtönlétesítmények alkalmatlanságára, a tevékenységekkel és az egészségügyi ellátással kapcsolatos hiányosságokra.
[14] Ütemterv a büntetőeljárások során gyanúsított és vád alá helyezett személyek eljárási jogainak megerősítéséhez, 2009/C295/01, 2009. november 30.
[15] Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Franciaország, Németország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság megerősítette; Ausztria, Belgium, Görögország, Finnország, Írország, Olaszország és Portugália aláírta, de nem erősítette meg; forrás: http://www.apt.ch/npm/OPCAT0911.pdf.
[16] Lásd például a Parlament állásfoglalását az Európai Unión belüli börtönkörülményekről, azok javulásáról és a helyettesítő büntetési formákról, 41. bekezdés: „kéri, hogy az Európai Parlament tagjait illesse meg a börtönök és a menekültek számára létesített közösségi szállások meglátogatásának és ellenőrzésének joga az Európai Unió egész területén”.
[17] COM(2011)0327 ; lásd http://ec.europa.eu/justice/policies/criminal/procedural/docs/com_2011_327_en.pdf.
[18] Mint például az Európa Tanács által elfogadott európai börtönszabályok
[19] Mint például az Európa Tanács, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény, az Emberi Jogi Európai Bírósága és ítélkezési gyakorlata által meghatározott normák, valamint az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága, az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsága és a kínzás elleni különleges előadó megállapításai.
[20] Lásd a T5-0142/2004 . számú ajánlás (1) bekezdésének c) pontját.
[21] Mint például a Miniszteri Bizottság CM/Rec(2010)1. számú, a tagállamoknak szóló ajánlása az Európa Tanács feltételes szabadlábra helyezésre vonatkozó szabályairól.