Plenárisülés-dokumentum
31.1.2012 B7‑0043/2012
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
az Európai Tanács 2012. január 30-i ülésén a költségvetési stabilitási unióról szóló nemzetközi megállapodásról elfogadott következtetésekről
Jürgen Klute, Jean-Luc Mélenchon, Miguel Portas, Nikolaos Chountis, Willy Meyer, Paul Murphy, Marisa Matias
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Tanács 2012. január 30-i ülésén a költségvetési stabilitási unióról szóló nemzetközi megállapodásról elfogadott következtetésekről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az euróövezeti tagállamok 2012. január 30-i közleményére,
– tekintettel a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról, koordinációjáról és irányításáról szóló nemzetközi szerződésre,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az államfők és az EU Tanácsa által elhatározott intézkedések nem orvosolják a válságot előidéző fő problémákat, vagyis a pénzügyi piacoktól való túlzott függést és az euróövezeten belüli növekvő makrogazdasági eltéréseket;
B. mivel a pénzpiacoktól való függőség – rendkívül káros hatásai ellenére – a pénzügyi válság kirobbanása óta még tovább fokozódott; mivel ennek kizárólag a bankok feletti állami felügyelet, valamint az Európai Központi Bank által a tagállamoknak nyújtott, kedvező kamatozású hitelek vethetnek véget;
C. mivel a javasolt szerződés megvonja a tagállamok demokratikusan megválasztott kormányaitól a költségvetési politika megválasztásának jogát, valamint kiveszi az európai népek kezéből a – többek között nemzeti parlamentek által gyakorolt – demokratikus ellenőrzést, és tartós megszorítási keretet hoz létre;
D. mivel tovább mélyül az uniós polgárok és az uniós intézmények közötti bizalmi válság, ami az Unió legitimitásának válságához vezet;
E. mivel a megállapodáshoz vezető folyamat nem volt átlátható, így nélkülözte azt a demokratikus ellenőrzést, amelynek rendes körülmények között az Unió bárminemű reformját jellemeznie kellene;
F. mivel Európa kormányai elfogadták a pénzpiacok diktátumait, és ennek megfelelően szakpolitikai javaslataikat teljes mértékben e piacok kielégítése érdekében hozták;
G. mivel egy uniós politikákat érintő nagyszabású változtatás semmilyen esetben nem hajtható végre az EU és a nemzeti parlamentek teljes körű bevonása nélkül;
H. mivel az emberek egyre inkább úgy tekintenek az uniós politikákra, mint a gazdaságukat és társadalmi jólétüket érő fenyegetésre, munkájuk és jövedelmük fokozódó bizonytalanságának forrására, az egyenlőtlenség és igazságtalanság előmozdítójára, és általában olyasvalamire, ami gátolja őket abban, hogy a saját életük felett maguk gyakoroljanak demokratikus ellenőrzést;
1. úgy véli, hogy az Európai Tanács intézkedései el fogják mélyíteni a kapitalizmus globális válságát;
2. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi államadósság-válság fő okai rendkívül összetettek, így nem kezelhetők a szerződésben javasolt, kiadáscsökkentésre épülő egyoldalú megközelítéssel;
3. elutasítja a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról, koordinációjáról és irányításáról szóló nemzetközi szerződést és a gazdasági és monetáris unió felépítését érintő közelmúltbeli változtatásokat (gazdasági kormányzás, európai szemeszter, Euró Plusz Paktum); úgy véli, hogy ezek a változtatások a jelenlegi válságra adható legreakciósabb, legkevésbé demokratikus és legszélsőségesebben neoliberális választ képezik;
4. emlékeztet arra, hogy a válság mögött húzódó tényezők többek között a kulcsfontosságú iparágak deregulációjával, a fizetési mérlegek egyensúlyának hiányával és az ahhoz kapcsolódó, az egységnyi munka költségeinek egyenetlen alakulásából fakadó eltérő inflációs rátákkal, valamint számos tagállam abbéli kudarcával függnek össze, hogy sikerrel megadóztassa a vagyont és a nagyvállalatokat;
5. úgy véli továbbá, hogy a nemzetközi szerződés tervezete intézményesíti a megszorításokat és feladja a 27 tagállam egyenlő demokratikus jogainak elvét, ami elkerülhetetlenül elmélyíti a válságot, hátrányosan érinti az Unióban élők többségének életszínvonalát, növeli a tagállamok közötti egyenlőtlenséget, továbbá olyan eltéréseket okoz, amelyek többsebességes Uniót eredményeznek majd, ezzel nem csak az euró, hanem talán az egész Európai Unió fennmaradását veszélyeztetve;
6. emlékeztet arra, hogy egyes tagállamok hasznot húznak az államadósság-válságból, és arra, hogy egyes tagállamok exportorientációja erősen hozzájárult a termelő erőforrások rossz elosztásához és gazdasági buborékok keletkezéséhez, és felszólítja ezen országokat, hogy fokozottabban járuljanak hozzá a válság megoldásához; kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be szolidaritásra és arányosságra épülő mechanizmusokat;
7. helyteleníti, hogy a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról, koordinációjáról és irányításáról szóló nemzetközi szerződés ugyanazokra az eszközökre összpontosít, amelyek a válságot előidézték, ahelyett, hogy újratájolná a 27 tagú EU gazdasági fejlődését a teljes foglalkoztatás (ideértve a több és jobb munkahely teremtését), a gazdasági-társadalmi növekedés, a társadalmi kohézió (különös tekintettel a szegénység, a jövedelmi egyenlőtlenségek és a munkanélküliség elleni küzdelemre) és a környezetvédelem irányába;
8. ellenzi azon új szabály bevezetését, amely a tagállamok éves strukturális hiányának felső küszöbét a nominális GDP 0,5%-ában határozná meg, mivel ez folyamatos megszorításokhoz és további gazdasági hanyatláshoz vezet, tartósítva a csökkenő állami bevételek és növekvő adósságállomány ördögi körét, és határozottan ellenzi a kilátásba helyezett szankciókat, valamint a további segítségnyújtás feltételekhez kötését;
9. továbbá úgy véli, hogy az adósságállomány évenként egyhuszadnyi résszel való csökkentésére irányuló vállalás – melynek célja az adósságnak a GDP 60%-ára történő leszorítása – nemcsak kivitelezhetetlen, de kerékbe töri a kormányok azon erőfeszítéseit is, hogy a válságból gazdasági növekedés révén emeljék ki országaikat;
10. kéri a tagállamokat, hogy számolják fel a vagyon bérektől a nyereség felé történő folyamatos átcsoportosítását, amely elkerülhetetlenül további gazdasági destabilizációhoz és buborékképződéshez vezet;
11. újra megerősíti, hogy átfogó és fenntartható válságintézkedésekre van szükség, például adósságátütemezési megállapodásokra a túlzottan eladósodott gazdaságoknak, melyek magukban foglalják az adósság részleges elengedését, valamint növekedést serkentő beruházásokat a zöld gazdaságba, kiaknázva az Európai Beruházási Bank hitelkapacitását;
12. meggyőződése, hogy az állami költségvetés egyensúlyi állapotának helyreállításához hosszú távú stratégiára van szükség, mely magában foglalja a vagyon megadóztatását, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót, az adócsalás és adóelkerülés elleni küzdelmet, az EKB megfelelő beavatkozását, valamint a pénzügyi szektor feletti szigorú ellenőrzést;
13. úgy véli, hogy az olyan jelentőséggel bíró kötelezettségvállalások, mint amilyeneket a nemzetközi szerződés tervezete vázol, megkövetelik az emberekkel való legteljesebb körű, a nemzeti jogszabályoknak megfelelő, népszavazás keretében zajló konzultációt; kitart amellett, hogy ezeket a népszavazásokat az Európai Bizottság politikai beavatkozása nélkül kell lefolytatni; úgy véli továbbá, hogy azon tagállamok kormányai, amelyekben nem lehet népszavazást tartani, nyilvános konzultáció révén vonhatják be az embereket a szerződéstervezet ratifikációjáról szóló döntéshozatalba;
14. megjegyzi, hogy az ír alkotmány mindennemű módosításához népszavazás szükséges, és az ír alkotmány a költségvetési hatásköröket az ír parlamentre és kormányra ruházza, így a költségvetési hatáskörök bármilyen átruházása alkotmánymódosítást tesz szükségessé;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.