Plenárisülés-dokumentum
7.3.2012 B7‑0131/2012
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
a nigériai helyzetről ( 2012/2550(RSP) )
Charles Tannock, Peter van Dalen, Tomasz Piotr Poręba, Konrad Szymański, Ryszard Antoni Legutko, Ryszard Czarnecki
az ECR képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a nigériai helyzetről ( 2012/2550(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Josban (Nigéria) elkövetett tömeges kegyetlenkedésekről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására;
– tekintettel a Catherine Ashton főképviselő és szóvivői által kiadott nyilatkozatokra, különösen a 2011. december 26-i és 2012. január 22-i nyilatkozatokra,
– tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak „ A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság” című IV. fejezetében megfogalmazott, a vallásszabadság védelméről szóló rendelkezéseire,
– tekintettel a Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 8. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 1999-ben Nigéria 36 államának egyharmadában bevezették az iszlám büntetőtörvénykönyvet, amely a saría (iszlám) jogot emeli a legmagasabb jogi hatósággá, és ezáltal a nemzeti, szekuláris alkotmányt megsértve de facto államvallást hoz létre; mivel a saría jog szerinti ítélkezési előírások közt a „helytelen szexuális magatartás” esetére a halálbüntetés, az amputálás különböző formái és a korbácsolás is szerepelnek; mivel e bíróságok eljárásai nem felelnek meg a szabályszerű eljárás elfogadott nemzetközi normáinak és a nőkkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak;
B. mivel emberi jogi jelentések szerint 2012-ben Észak-Nigériában a vallási erőszak mintegy 1000 emberéletet követelt;
C. mivel a legutóbbi erőszakos események közé tartozik az ENSZ abujai negyede elleni 2011. augusztus 26-én elkövetett bombatámadás, a 2011-es karácsonyi időszak alatt templomok és vallási szimbólumok ellen Nigéria-szerte elkövetett támadások, egy támadáshullám, melynek során 2012. január 20-án az észak-nigériai Kanoban 150 polgár veszítette életét, valamint február 26-án Josban egy templom ellen került sor öngyilkos merényletre;
D. mivel az utóbbi években elkövetett erőszakos cselekmények nagy részéért a Boko Haram terrorista szervezet a felelős, amely tovább fokozza támadásai intenzitását;
E. mivel az ország déli részén tevékenykedő katonai csoportok azzal fenyegetnek, hogy amennyiben az északon élő keresztények elleni támadások nem szűnnek meg, a délen élő északi muzulmánokon álnak bosszút;
F. mivel az erőszak gyökere nemcsak az etnikai és vallási megosztottság, hanem a tömeges szegénység, egyenlőtlenség, a pártfogói rendszerek és a testvérharcot eredményező politikai megosztottság; mivel annak ellenére, hogy Nigéria a világ nyolcadik legnagyobb olajtermelője, lakosai nagy része a szegénységi küszöb alatt él;
G. mivel 2012-ben Nigériában az egész országra kiterjedő munkabeszüntetések és tömegdemonstrációk kezdődtek a kormányzati korrupció és az állami támogatás megszűnését követően égbeszökő üzemanyagárak ellen;
H. mivel az EU Nigéria egyik legfőbb pénzügyi adományozója, és mivel az Európai Bizottság és Nigéria szövetségi kormánya 2009. november 12-én aláírta a Nigéria-EK országstratégiai dokumentumot és a 2008 és 2013 közötti időszakra szóló nemzeti indikatív programot, amelynek keretében az EU olyan projekteket fog finanszírozni, amelyek célja többek között a béke és a biztonság megteremtése, valamint az emberi jogok biztosítása;
1. határozottan elítéli a keresztény közösségek, illetve azok tulajdona és szimbólumai elleni terrorista támadásokat, valamint az erőszakos összecsapásokat és az ebből eredő tragikus emberi veszteségeket; szolidaritást vállal az áldozatokkal és családjukkal, és egyben részvétét fejezi ki;
2. felhívja a szövetségi és állami kormányokat, hogy a rendőri erők rendszeres járőröztetése révén tegyenek többet a kiszolgáltatott közösségek védelme érdekében, különösen az ország északi és középső részein, főleg Yobe és Bauchi államokban;
3. üdvözli a szövetségi és állami szinten tett erőfeszítéseket, melyek olyan személyek letartóztatásához vezettek, akikről ismeretes volt, hogy erőszakos támadásokban vettek részt, illetve akiket ilyen támadások elkövetésén értek; felhívja a nigériai hatóságokat, hogy az elkövetők bíróság elé állítása révén vessenek véget a büntetlenségnek, és biztosítsák, hogy az emberek ne vegyék az igazságszolgáltatást a saját kezükbe;
4. felhívja a nigériai hatóságokat, hogy ne csupán megelőzni próbálják a további erőszakot, hanem annak gyökereivel is foglalkozzanak, így az almajeri rendszerrel, a tömeges szegénységgel, a gazdasági egyenlőtlenségekkel, a termékeny szántóterületekhez és egyéb erőforrásokhoz való hozzáférés hiányával, a korrupcióval, a rendőri erőszakkal és a gyűlöletbeszéddel;
5. felszólítja a nigériai kormányt, hogy avatkozzon közbe az olyan személyek egyedi ügyeiben, akiket a saría törvények alapján halálra, csonkításra, korbácsolásra vagy más embertelen és megalázó, a nigériai alkotmányt és a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat sértő büntetésre ítéltek;
6. sürgeti az Uniót, hogy a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében folytassa a Nigériával megkezdett párbeszédet, és ebben az összefüggésben kezelje az univerzális, regionális és nemzeti emberi jogi eszközök által biztosított gondolat-, lelkiismeret- , vallás- és meggyőződési szabadsággal kapcsolatos problémákat;
7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Nigéria kormányának és parlamentjének.