Plenárisülés-dokumentum
7.3.2012 B7‑0145/2012
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
a diabétesz járványszerű terjedésének megakadályozásáról az Európai Unióban ( 2011/2911(RSP) )
Christel Schaldemose, Linda McAvan
az S&D képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása a diabétesz járványszerű terjedésének megakadályozásáról az Európai Unióban ( 2011/2911(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Lisszaboni Szerződés 168. cikkére,
– tekintettel a Saint Vincent-i diabétesz cselekvési programnak az 1989. október 10–12-én Saint Vincent-ben tartott első ülésén elfogadott nyilatkozatra az európai cukorbeteg-ellátásról és a cukorbetegség kutatásáról,
– tekintettel az étrenddel, testmozgással és egészséggel kapcsolatos uniós cselekvési platform 2005. március 15-i, Bizottság általi létrehozására,
– tekintettel a 2005. december 8-án elfogadott, „Az egészséges táplálkozás és a fizikai tevékenység promóciója: a túlsúly, az elhízottság és a krónikus betegségek megelőzésének európai dimenziója” című bizottsági zöld könyvre, amely a 2-es típusú diabétesz kialakulását meghatározó tényezőket vizsgálja,
– tekintettel az osztrák elnökség által 2006. február 15–16-án, Bécsben megrendezett, „A 2-es típusú diabétesz megelőzése” című konferencia következtetéseire,
– tekintettel az Európai Parlament diabéteszről szóló 2006. április 27-i írásbeli nyilatkozatára,
– tekintettel az egészséges életmód előmozdításáról és a 2-es típusú diabétesz megelőzéséről szóló 2006. június 1-jei tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet „A nem fertőző betegségek megelőzése és visszaszorítása a WHO európai régiójában” című, 2006. szeptember 11-i állásfoglalására,
– tekintettel a cukorbetegség világnapjáról szóló 2007. január 18-i ENSZ-határozatra,
– tekintettel az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról szóló 2007. október 23-i európai parlamenti és tanácsi határozatra, valamint az ezt követő, a program fellépéseivel kapcsolatos pénzügyi hozzájárulásokról szóló 2011. február 22-i bizottsági határozatra,
– tekintettel az „Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013” című, 2007. október 23-i bizottsági fehér könyvre,
– tekintettel a hetedik kutatási keretprogramra (2007–2013), valamint a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramra (2014–2020),
– tekintettel a „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című, 2009. október 20-i bizottsági közleményre,
– tekintettel „A nem fertőző betegségek megelőzése és visszaszorítása” című, 2010. május 20-i ENSZ-határozatra,
– tekintettel a hetedik keretprogramhoz kapcsolódó „DIAMAP – Az európai diabéteszkutatás menetrendje” elnevezésű, FP7-HEALTH-200701 számú projekt főbb eredményeire és ajánlásaira,
– tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre, valamint az ahhoz kapcsolódó, az aktív és egészséges időskorra vonatkozó kísérleti partnerségre,
– tekintettel „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a közegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című, 2010. december 7-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az ENSZ-közgyűlés magas szintű találkozójának részleteit meghatározó, 2010. december 13-i ENSZ-határozatra,
– tekintettel az ENSZ 2011. április 29-én Moszkvában megrendezett, az egészséges életmódról és a nem fertőző betegségek visszaszorításáról szóló első globális miniszteri konferencián elfogadott moszkvai nyilatkozatra,
– tekintettel a nem fertőző betegségekkel foglalkozó 2011. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozóra,
– tekintettel az Európai Parlament 2011. szeptember 15-i állásfoglalására az Európai Uniónak a nem fertőző betegségek megelőzésével és visszaszorításával foglalkozó, magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó álláspontjáról és kötelezettségvállalásáról,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a cukorbetegség az egyik leggyakoribb nem fertőző betegség, amely a becslések szerint több mint 32 millió uniós polgárt érint, azaz a teljes uniós népesség közel 10%-át, és mivel rajtuk kívül még 32 millió polgár szenved csökkent glükóztoleranciában, amely nagy valószínűséggel klinikailag kimutatható diabétesszé alakul majd;
B. mivel Európában a cukorbetegek száma az elhízás járványszerű terjedésének, az európai népesség elöregedésének és egyéb, még meghatározásra váró tényezőknek köszönhetően 2030-ra várhatóan 16,6%-kal nő;
C. mivel a 2-es típusú diabétesz 5–10 évvel, az 1-es típusú diabétesz pedig körülbelül 20 évvel csökkenti a várható élettartamot, és mivel az Unióban évente 325 000 halálesetet tulajdonítanak a cukorbetegségnek, azaz minden második percben egy uniós polgár hal meg e betegség miatt;
D. mivel egyre inkább felismerik, hogy a már azonosított, leginkább az életmódhoz köthető kockázati tényezők csökkentése az egyik legalapvetőbb megelőzési stratégia, melynek révén csökkenthető mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának gyakorisága, elterjedtsége és szövődményei;
E. mivel az 1-es típusú diabétesz esetében a genetikai hajlam szerepének folyamatban lévő vizsgálatán kívül további kutatásokra van szükség a kockázati tényezők megállapításához, ugyanis az 1-es típusú diabétesz egyre fiatalabb korban jelenik meg;
F. mivel a 2-es típusú diabétesz megelőzhető betegség, melynek kockázati tényezőit – ezek a helytelen és egyoldalú táplálkozás, a túlsúly, a testmozgás hiánya és az alkoholfogyasztás – már egyértelműen meghatározták, és ezeket már hatékony megelőzési stratégiák alkalmazása révén kezelni lehet;
G. mivel a cukorbetegség jelenleg nem gyógyítható;
H. mivel annak ellenére, hogy a 2-es típusú diabétesz szövődményei a korai felismerés révén és az egészséges életmód ösztönzésével megelőzhetők, a cukorbetegséget gyakran túl későn diagnosztizálják, így az érintettek csaknem 50%-a jelenleg nem is tud a betegségéről;
I. mivel a London School of Economics egy közelmúltban kiadott tanulmánya szerint a diabéteszben szenvedők közel 75%-a nem tudja megfelelően kezelni betegségét, ami a szövődmények kockázatának fokozódásához és csökkent termelékenységhez vezet, illetve tetemes többletköltséget ró a társadalomra;
J. mivel a diabétesz a legtöbb tagállamban az egészségügyi kiadások több mint 10%-áért felelős, és ez a szám egyes esetekben eléri a 18,5%-ot is, továbbá a diabétesszel élő uniós polgárok általános egészségügyi kiadásai átlagban évi 2100 eurót tesznek ki, és mivel a cukorbetegek növekvő számára, a népesség elöregedésére és az ennek következtében felmerülő társbetegségek egész sorára való tekintettel elkerülhetetlen e költségek emelkedése;
K. mivel a nem megfelelően kezelt, vagy időben fel nem ismert cukorbetegség a szívroham, a szélütés, a vakság, amputációt igénylő állapotok, valamint a veseelégtelenség egyik fő okozója;
L. mivel az egészséges életmód népszerűsítése és a négy fő egészségkárosító tényező – a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a testmozgás hiánya és az alkoholfogyasztás – valamennyi szakpolitikai terület segítségével történő kezelése nagymértékben hozzájárulhat a cukorbetegség, annak szövődményei, valamint gazdasági és társadalmi költségei megelőzéséhez;
M. mivel a cukorbetegeknek maguknak kell biztosítaniuk saját ellátásuk 95%-át, és mivel a diabétesz nemcsak pénzügyi tekintetben ró terhet az egyénre és családjára, hanem lelki és szociális kérdéseket is felvet, továbbá csökkent életminőséggel is jár;
N. mivel a 27 uniós tagállam közül csak 14-ben működik nemzeti keret vagy program a cukorbetegség jelentette probléma megoldására, továbbá nincsenek egyértelmű kritériumok annak megítélésére, hogy mitől jó egy program, illetve, hogy mely országok gyakorlata vált be leginkább, és mivel jelentős eltérések és egyenlőtlenségek láthatók az EU-ban a diabétesz kezelésének minősége terén;
O. mivel nem létezik uniós szintű jogi keret a cukorbetegeket vagy más krónikus betegségben szenvedőket sújtó hátrányos megkülönböztetés tekintetében, és a velük szemben fennálló előítéletek még mindig komoly szerepet játszanak Unió-szerte az iskolákban, a munkaerő-felvétel során, a munkahelyen, biztosításkötéskor, és a jogosítványokhoz szükséges vizsgálatok során;
P. mivel az Unióban hiány mutatkozik a diabéteszkutatás koordinálásához szükséges finanszírozás és infrastruktúra terén, ami negatívan hat az uniós diabéteszkutatás versenyképességére, továbbá akadályozza, hogy a cukorbetegek teljes mértékben élvezzék az európai kutatás kínálta előnyöket;
Q. mivel a – jelenleg az osztrák soros elnökség vezette – Tanács „Az egészséges életmód népszerűsítése és a 2-es típusú diabétesz megelőzése” című következtetései, az ENSZ-határozatok hosszú sora és az Európai Parlament cukorbetegségről szóló írásbeli nyilatkozata ellenére sem született még európai stratégia a diabétesz vonatkozásában;
1. üdvözli a Tanácsnak „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a népegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című következtetéseit, valamint a tagállamokhoz és a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy kezdeményezzenek eszmecserét a krónikus betegségek jelentette kihívásokra adott válaszok optimalizálásáról;
2. üdvözli az Európai Uniónak a nem fertőző betegségek megelőzése és visszaszorítása tárgyában tartandó, magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó álláspontjáról és kötelezettségvállalásáról szóló európai parlamenti állásfoglalást, amely kiemelten foglalkozik a diabétesszel mint a négy legfontosabb nem fertőző betegség egyikével;
3. kéri, hogy a Bizottság a diabétesz megelőzéséről, diagnosztizálásáról, kezeléséről és a betegséggel kapcsolatos oktatásról és kutatásról szóló tanácsi ajánlás formájában dolgozzon ki és hajtson végre a diabéteszre irányuló célzott uniós stratégiát;
4. kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki közös, szabványosított kritériumokat és módszereket a diabétesszel kapcsolatos adatok gyűjtésére, és a tagállamokkal együttműködésben koordinálja, gyűjtse, regisztrálja, kövesse nyomon és kezelje a diabétesz terjedésére vonatkozó átfogó adatokat, valamint a diabétesz megelőzésének és kezelésének közvetlen és közvetett költségeivel kapcsolatos gazdasági adatokat;
5. kéri, hogy a tagállamok dolgozzanak ki az egészség elősegítését, a rizikófaktorok csökkentését, az előrejelzést, a megelőzést, a korai diagnózist és a diabétesz kezelését célzó nemzeti diabétesz programot, amely egyrészt általában a teljes lakosságot, másrészt külön a veszélyeztetett csoportokat célozza, és amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint az egészségügyi erőforrások optimalizálása, továbbá gondoskodjanak e program végrehajtásáról és nyomon követéséről;
6. kéri a tagállamokat, hogy nemzeti diabétesz programjaik középponti fellépéseiként mozdítsák elő a 2. típusú diabétesz és az elhízás megelőzését (javasolva, hogy a stratégiák már fiatal kortól vegyék célba a gyermekeket az egészséges étkezéssel és testmozgással kapcsolatos szokások iskolai oktatásán keresztül), az egészséges életmód kialakítására irányuló stratégiákat, beleértve az étkezéssel és testmozgással kapcsolatos stratégiákat, valamint a korai felismerést;
7. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a jól működő nemzeti diabétesz programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak folyamatosan nyomon kell követnie a nemzeti diabétesz programok tagállami végrehajtása terén elért előrelépéseket, és ennek eredményeit bizottsági jelentés formájában kétévente közzé kell tennie;
8. kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki a bevált gyakorlatokon és kutatási eredményekre épülő kezelési iránymutatásokon alapuló betegségkezelő programokat;
9. kéri, hogy a tagállamok biztosítsák a betegek alap- és másodlagos ellátásában a minőségi interdiszciplináris csapatokhoz, a diabétesz-kezelésekhez és -technológiákhoz – köztük az e-egészségügyi technológiákhoz – való folyamatos hozzáférését, valamint azt, hogy segítsék a betegeket az egész életen át tartó megfelelő önkezeléshez szükséges készségek és ismeretek elsajátításában és fenntartásában;
10. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok javítsák a diabétesz európai kutatásának koordinációját a kutatási területek közötti együttműködés ösztönzésével, és a diabéteszkutatással kapcsolatos európai erőfeszítéseket megkönnyítő általános, közös infrastruktúra kialakításával, többek között a rizikófaktorok azonosítása és a megelőzés területén;
11. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák a cukorbetegség elleni fellépés folyamatos finanszírozását a jelenlegi és az elkövetkezendő uniós kutatási keretprogramok keretében, és kezeljék külön betegségként az 1-es és a 2-es típusú diabéteszt;
12. kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok biztosítsák a nem fertőző betegségekkel foglalkozó 2011. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozó eredményeinek tényleges és kellő mértékű nyomon követését;
13. újra hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az uniós tagállamok a nem fertőző betegségekkel kapcsolatos célkitűzések végrehajtása és a közegészségügyi, társadalmi és gazdasági kihívások megoldása érdekében még inkább beépítsék a megelőzést és a kockázati tényezők csökkentését az érintett jogalkotási és politikai területekbe és különösen környezeti, fogyasztóvédelmi és élelmiszerpolitikáikba;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.