Az Európai Parlament,

–   tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, 2011. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)666), valamint az azt kísérő, Koszovóról szóló 2011. évi bizottsági országjelentésre (SEC(2011)1207),

–   tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, melyek hangsúlyozzák és megerősítik, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül, üdvözlik a Bizottság azon szándékát, hogy az év vége felé vízumpárbeszédet kezdeményez, valamint felkérik a Bizottságot, hogy javasoljon strukturális megközelítést arra nézve, hogyan lehetne Koszovó állampolgárait közelebb hozni az EU-hoz,

–   tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendeletet módosító, 2009. november 30-i 1244/2009/EK tanácsi rendeletre, különösen annak I. sz. mellékletére, amely a koszovói lakosokra vonatkozó hivatkozást tartalmaz a jogi egyértelműség és a jogbiztonság érdekében

HL L 336., 2009.12.18., 1. o.

–   tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX KOSOVO) szóló, a 2009. június 9-i 2009/445/KKBP tanácsi együttes fellépéssel és a 2010. június 8-i 2010/322/KKBP tanácsi határozattal módosított, 2008. február 4-i 2008/124/KKBP tanácsi együttes fellépésre,

–   tekintettel az Európai Unió koszovói különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2008. február 4-i 2008/123/KKBP tanácsi együttes fellépésre és az Európai Unió koszovói különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2011. július 28-i 2011/478/KKBP tanácsi határozatra,

–   tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének a koszovói helyzetről szóló, 2011. július 27-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsának az uniós közvetítéssel folyó párbeszédről szóló sajtóközleményeire,

–   tekintettel a 2008. május 28–29-i, 2009. április 6–7-i, 2010. június 22–23-i és 2011. május 20-i EP–Koszovó parlamentközi ülések közös nyilatkozataira,

–   tekintettel az Európai Unió Koszovóba delegált választásmegfigyelő szakértői missziójának 2011. január 25-i zárójelentésére,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatára,

–   tekintettel a 2010. szeptember 9-i ENSZ Közgyűlés Belgrád és Pristina közötti párbeszédről szóló konszenzusos határozatára (A/RES/64/298), amelyet Szerbia és a 27 uniós tagállam közösen terjesztett elő, és amely megállapítja, hogy a párbeszéd célja „az együttműködés előmozdítása, az európai uniós csatlakozás előmozdítása és általában az emberek életének jobbá tétele”, és amely üdvözli az EU készségét ennek elősegítésére,

–   tekintettel az ENSZ-különmegbízott Koszovó jövőbeli jogállásáról szóló végleges jelentésére, és a Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó 2007. március 26-i átfogó rendezési javaslatra, különösen annak a közösségek és tagjaik emberi jogaira és alapvető szabadságaira, a vallási és kulturális örökségre és a decentralizációra vonatkozó rendelkezéseire,

–   tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói önkormányzat ideiglenes intézményei által egyoldalúan kikiáltott függetlenség nemzetközi jogszabályoknak való megfeleléséről szóló, 2011. július 22-i tanácsadói véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésén minden nyugat-balkáni állam ígéretet kapott arra, hogy csatlakozhat az Európai Unióhoz, és ezt az ígéretet a Nyugat-Balkánról szóló, 2010. június 2-án Szarajevóban tartott magas szintű találkozón megismételték;

B.  mivel az Európai Unió a demokrácia, a tolerancia és a multikulturalizmus értékei alapján mindig is védelmezte a többnemzetiségű és többvallású nyugat-balkáni államok fenntarthatóságát;

C. mivel a regionális együttműködés és a jó szomszédsági kapcsolatok elengedhetetlenek az európai integrációs folyamathoz, valamint a térség biztonságának és stabilitásának biztosításához;

D. mivel az Ahtisaari-terv továbbra is jó keretet kínál az északon kialakult konfliktus rendezésére és Koszovó területi és politikai integritásának fenntartására;

E.  mivel a jogállamiság tartós gyengesége késlelteti a demokrácia beérését és árt a gazdaságnak, aláásva ezzel a hosszú távú fejlődést;

F.  mivel az EULEX-misszió kiemelt prioritásai között szerepel a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a háborús bűnök felderítése és a bűnösök büntetőjogi felelősségrevonása;

1.  tudomásul veszi, hogy Koszovó függetlenségi nyilatkozatát immár 85 ország, köztük az EU 22 tagállama is elismerte; üdvözölné, ha az EU fennmaradó öt tagállama is megtenné ezt a lépést; szintén üdvözölné aktívabb részvételüket a Szerbia és Koszovó közötti közvetítésben; ismételten hangsúlyozza, milyen fontos az EU számára, hogy kapcsolatokat építsen ki Koszovóval, és ezt az elkötelezettséget létfontosságúnak tartja a stabilitás és biztonság megőrzése érdekében az EU közvetlen szomszédságában;

2.  hangsúlyozza Koszovó – és az egész nyugat-balkáni régió – európai perspektíváját, amely erőteljes ösztönző erő a szükséges reformok végrehajtásához; kiemeli, hogy az EU arra irányuló stratégiája, hogy e perspektívát a koszovói polgárok számára kézzelfoghatóvá tegye, eddig nem vezetett eredményre, és e téren kevés eredményt lehet felmutatni; üdvözli a két tisztséget viselő EU különleges képviselő/uniós kirendeltségvezető kinevezését;

3.  hangsúlyozza, hogy jobb együttműködésre van szükség a Koszovóban jelen lévő uniós és más nemzetközi missziók között annak érdekében, hogy elkerüljék a tevékenységek közötti átfedéseket, és biztosítsák a hatékony erőforrás-gazdálkodást;

4.  ismételten hangsúlyozza 2007. március 29-i, 2009. február 3-i és 2010. július 8-i állásfoglalásában is kifejtett azon véleményét, mely szerint vissza kell utasítani Koszovó felosztásának lehetőségét;

5.  aggasztónak tartja a 2010. decemberi parlamenti választásokon történt súlyos szabálytalanságokat; felszólít a választási csalások megfelelő kivizsgálására, amely leleplezi a szabálytalanságokért politikai felelősséggel tartozó személyeket, és felszólít a csalások elkövetőinek – többek között a helyi választási bizottságok tisztviselőinek – mielőbbi és megfelelő módon történő megbüntetésére, véget vetve ezzel a büntetlenség kultúrájának, amely aláássa az állami intézmények iránt táplált társadalmi bizalmat és azok legitimitását; sürgeti, hogy a választási ügyek megoldását kezeljék elsőbbségi feladatként, és ezért kéri a koszovói állami intézményeket (az államügyészt, a Legfelső Bíróságot és a Koszovói Igazságügyi Tanácsot), hogy javítsák munkájuk koordinációját; hangsúlyozza, hogy a jól működő választási keret létfontosságú a demokratikus intézmények működéséhez;

6.  felszólítja valamennyi felet, akár kormányoldali, akár ellenzéki, hogy a választóknak tett ígéreteikhez híven tegyenek gyors előrelépéseket az alkotmányos és választási reformok terén annak érdekében, hogy a választási rendszer átláthatóbbá váljon, és összhangba kerüljön a nemzetközi szabványokkal, különösen az Európa Tanács követelményeivel;

7.  megállapítja, hogy a koszovói intézmények 2011 elején sikeresen kezelték az elnökség körül kialakult válságot; elismerően nyilatkozik Koszovóról, hogy megválasztotta első női államfőjét, és megjegyzi, hogy Jahjaga elnök asszony egyben a legfiatalabb demokratikusan megválasztott államfő Európában;

8.  sajnálja a vízumpárbeszéd többszöri elhalasztását, és újra hangsúlyozza, hogy támogatja annak megkezdését; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az év vége felé végre elindítja a folyamatot, összhangban a Nyugat-Balkán európai perspektívájának érvényesítésére vonatkozó korábbi kötelezettségvállalásaival és függetlenül a tagállamok Koszovó státusza kapcsán elfoglalt álláspontjától, a koszovói lakosság növekvő elszigetelődésének ellensúlyozása érdekében, amely kedvezőtlen hatást gyakorol elsősorban a legkiszolgáltatottabb csoportokra és a fiatalok helyzetére; üdvözli, hogy a Bizottság szándékát a Tanács is támogatta 2011. december 5-i ülésén, mely során megerősítette azt is, hogy valamennyi feltétel teljesülése esetén Koszovó számára megadható a vízumliberalizáció; hangsúlyozza, hogy az emberek közötti jobb kapcsolatok erőteljes ösztönzői a demokratizálódásnak, és fellendítik a további reformokat a térségben;

9.  hangsúlyozza, hogy a menekültek és a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek visszatérése továbbra is kihívást jelent Koszovó számára; üdvözli a koszovói hatóságok e téren tett erőfeszítéseit, és további központi és helyi szintű erőfeszítések megtételére buzdít a visszaérkezők társadalmi-gazdasági integrációjának biztosítása érdekében, különösen figyelembe véve a visszatérő szerbek, romák, askálik és egyiptomiak sajátos szükségleteit;

10. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összes érdekelt minisztérium közötti hatékony együttműködést és koordinációt, és a nemzetközi érdekelt felekkel együttműködésben további képzési lehetőségeket kell nyújtani a helyi intézményeknek és koordinációs szerveknek, fejleszteni kell kapacitásaikat és technikai segítséget kell biztosítani számukra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megoldást találjanak a visszatérőktől eltulajdonított javak visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémákra, és biztosítsák a koszovói szerbeket megillető tulajdonjogok helyreállítását;

11. hangsúlyozza, hogy jelentős előrelépést kell tenni a megállapodás elérése érdekében a jogutódlás és a tulajdonjogok kérdésében Koszovó és a szomszédos országok között;

12. hangsúlyozza a 2010. szeptemberi ENSZ Közgyűlésen uniós közvetítéssel Szerbia és Koszovó között létrejött megállapodást követően Belgráddal folytatott párbeszéd jelentőségét a regionális együttműködés és a két ország európai perspektívái szempontjából; üdvözli, hogy eddig már nyolc tárgyalási kör zajlott le, melyek számos előzetes megállapodást eredményeztek; a legutóbbi ilyen megállapodás 2011. december 2-án született az ország északi részén található határátkelőhelyek integrált igazgatásáról, amely egy közös, integrált nyomon követési rendszer bevezetését foglalja magában;

13. ugyanakkor aggasztónak találja, hogy egyes – a két ország polgárai mindennapi életének megkönnyítése szempontjából fontos, pl. a vámbélyegzőket érintő – korábbi megállapodásokat a szerb fél nem hajtott végre, aminek következtében a koszovói kormány 2011 júliusában válaszintézkedésekre szánta el magát; felszólítja a szerb kormányt, hogy mutasson hajlandóságot a párbeszéd céljainak megvalósítására, a megállapodások megkötésére, valamint azok gyors és eredményes végrehajtására, különösen olyan megállapodásokéra, melyek lehetővé teszik Koszovó regionális együttműködésben való teljes körű részvételét;

14. hangsúlyozza, hogy mindkét félnek gyakorlatias megközelítést kell alkalmaznia, amely elkötelezettséget, kitartást és megoldáskeresés iránti felelősségérzetet követel; reméli, hogy hamarosan megállapodás születik a még hátralévő valamennyi kérdésben a régió tényleges stabilitása és a jószomszédi kapcsolatok lehetővé tétele érdekében, továbbá azért, hogy Koszovó szerződéses megállapodásokat köthessen az EU-val;

15. kiemeli annak fontosságát, hogy a két fél parlamentjét és lakosságát megfelelően tájékoztassák a párbeszéd eredményeiről a folyamat átláthatóságának és legitimációjának biztosítása érdekében; rámutat, hogy az EU-nak is szerepet kellene vállalnia e tájékoztatásban, valamint abban, hogy a felek közeledjenek egymáshoz, és javuljanak az emberek közötti kapcsolatok;

16. sürgeti az Európai Unió Tanácsát és Bizottságát, hogy a lehető leghamarabb tárgyaljanak Koszovóval egy kereskedelmi megállapodásról, mivel ez döntő fontosságú az ország fejlődése és a munkanélküliség sikeres leküzdése érdekében;

17. súlyos aggodalmának ad hangot az északon kialakult instabil és feszült helyzet miatt, és határozottan elítéli a térségben zajló, emberéleteket követelő és sérüléseket okozó elfogadhatatlan erőszakot a KFOR-ral és a koszovói hatóságokkal szemben; erőfeszítések megtételére szólít fel a térségben a jogállamiság helyreállítása érdekében, a szervezett bűnözés és a hatóságok ellenőrzésén kívül működő, a térséget biztonságos menedékként használó bűnszervezetek elleni küzdelem fokozása révén; felszólít az úttorlaszok gyors és hiánytalan eltávolítására és a személyek és áruk szabad mozgásának biztosítására, beleértve a határátkelőhelyek nemzetközi közösség és koszovói vámtisztek számára történő hozzáférhetővé tételét, és üdvözli Szerbia elnökének erre vonatkozó nyilatkozatát; felszólítja a szerb kormányt, hogy szüntesse meg a koszovói területen működtetett párhuzamos intézményeit;

18. hangsúlyozza, hogy az Ahtisaari-terv végrehajtása északon széles körű autonómiát biztosítana a koszovói szerbek számára, biztosítva jogaikat és alapvető szabadságaikat; megismétli, hogy kizárólag a párbeszéd keretében folytatott tárgyalás útján létrejött megállapodás hozhat tartós megoldást, és felszólítja a koszovói kormányt, hogy tegyen meg mindent az északi területen élő polgárai segítését célzó hatékony stratégia kidolgozására és végrehajtására e megállapodás előmozdítása érdekében; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is támogassa a koszovói kormányt az északi helyzet tartós, békés megoldásának megtalálásában;

19. hangsúlyozza, hogy a koszovói hatóságoknak – különösen északon – további lépéseket kell tenniük a szerb kisebbség megsegítése érdekében, hogy teljes mértékben integrálják e kisebbséget a koszovói társadalomba; ennek érdekében üdvözli a koszovói szerbek képviseletének megerősítését a helyi és nemzeti közigazgatásban, ami szükséges ahhoz, hogy jobban előtérbe helyezzék a szerb kisebbség érdekeit és fokozzák képességét a döntéshozatali folyamatban való részvételre, ami hozzájárul Koszovó egységéhez;

20. üdvözli az Ibar folyótól délre élő szerb közösség Koszovó intézményi keretei iránti fokozott elkötelezettségét, mely a választásokon és a népszámlálásban való jelentős részvételükben is megmutatkozott; hangsúlyozza az e célt szolgáló decentralizációs folyamat alapvető fontosságát, és folyamatos erőfeszítést kér ennek sikerre vitele, és különösen a közigazgatás összes szintje közötti jó együttműködés biztosítása érdekében; kéri a helyi közigazgatás kapacitásának és költségvetésének növelését; reméli, hogy ezt az együttműködési modellt az Ahtisaari-tervben foglaltaknak megfelelően mielőbb ki tudják terjeszteni az északi területre, és felszólít egy hatékony decentralizációs folyamat északon történő végrehajtására is az etnikai feszültségek mérséklése és a stabilitás erősítése érdekében;

21. hangsúlyozza az EULEX jogállamiság-missziójának fontosságát, mivel érzékelhető bizonyítékát adja annak az elkötelezettségnek, melyet a jogállamiság koszovói előmozdítása iránt az EU egésze és 27 tagállama tanúsít, és uniós kezdeményezéseket sürget e fontos misszió Koszovó egész területén való hatékony végrehajtásának és elfogadottságának megerősítése érdekében; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy erősítsék az EULEX-szel folytatott együttműködésüket, és biztosítsák az EULEX munkájának támogatását a megbízatása által érintett valamennyi területen; tudomásul veszi az EULEX északi területeken kifejtett tevékenységét, és kéri a missziót, hogy fokozza a megbízatása teljesítésére irányuló erőfeszítéseit e térségben; megállapítja, hogy a misszió megbízatását, különösen a tervezést, a műveleteket, az irányítást és a felügyeletet érintő mandátumot a helyi viszonyokhoz való hozzáigazítása céljából jelenleg felülvizsgálják;

22. elismeri, hogy néhány területen, így például rendőrségi és vámügyi területen jelentős előrehaladás történt, de úgy véli, hogy az e területeken a korrupciós ügyekkel, a szervezett bűnözéssel és a háborús bűnökkel kapcsolatban folytatott fő tevékenységeket meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a misszió kézzelfogható eredményeket hozzon; ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki a hátralékos ügyek nagy mennyisége miatt, melynek hátterében az ENSZ Ideiglenes Koszovói Igazgatási Missziója által az EULEX-nek átadott esetek állnak; hangsúlyozza az EULEX felelősségét végrehajtó hatáskörei, valamint megfigyelésre, útmutatásra és tanácsadásra vonatkozó megbízatása tekintetében; e tekintetben ösztönzi az EULEX-et, hogy tegyen konkrét intézkedéseket a magas szintű korrupciós ügyek előmozdítása érdekében; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az ügyészek és bírók munkájának alapvető fontosságára, és kéri az EU tagállamait, hogy biztosítsák e szakemberek kellő számát a megfelelő személyzet kiküldése és – szükség esetén – szerződési eljárások igénybevétele révén a létszámhiány megszüntetése érdekében;

23. kéri az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsanak megfelelő logisztikai hátteret, amely lehetővé teszi, hogy az EULEX személyzete olyan válsághelyzetekben is teljesítse a missziós megbízatást, mint a mitrovicai régióban az északi kapuknál kialakult jelenlegi helyzet; a misszió munkája tekintetében felhívja a figyelmet a folyamatosság biztosításának fontosságára; aggasztja számos tagállam azon bejelentése, miszerint visszavonják a térségből a különleges rendőri egységeket képező kontingenseiket, és a folyamatos helyszíni szükségletekre tekintettel felszólítja őket e döntésük felülvizsgálatára;

24. hangsúlyozza az EULEX keretében folytatott hatékony belső irányítás, koordináció és együttműködés fontosságát; hangsúlyozza az átláthatóság és az elszámoltathatóság szükségességét az EULEX munkájával kapcsolatban, valamint annak fontosságát, hogy mutasson érzékenységet tevékenységeinek politikai háttere iránt annak érdekében, hogy az állampolgárok szemében megerősítse legitimitását; továbbá hangsúlyozza, hogy fontos szoros kapcsolatban állni a koszovói kormánnyal, valamint a koszovói állampolgárokkal és médiával; sürgeti az EULEX-et, hogy tájékoztassa a koszovói polgárokat küldetésének eredményeiről és törekedjen arra, hogy növelje a misszió iránti bizalmat, és figyeljen oda a polgárok elvárásaira;

25. úgy véli, hogy az EULEX-nek sürgősen kezelnie kell bizonyos strukturális hiányosságokat, mint például a gyenge belső elszámoltathatóságot és a gyenge külső felügyeletet;

26. üdvözli, hogy a kulturális és vallási helyek védelmével kapcsolatos felelősséget fokozatosan a helyi rendőrségre ruházzák át, ami a helyi hatóságok működőképességét bizonyítja;

27. bátorítja a Koszovói Nemzetgyűlést, hogy erősítse szerepét Koszovó demokratikus és jogalkotási folyamataiban; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a Nemzetgyűlésnek a kormányzati tevékenység, és különösen a költségvetési kiadások ellenőrzésében betöltött funkcióját; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Nemzetgyűlés eljárási szabályzata nem egyértelmű, és a testület nem tartja magát a benne foglalt szabályokhoz; hangsúlyozza, hogy feladatai hatékony ellátása érdekében az intézménynek egyértelmű eljárási szabályok mentén és megfelelő kapacitásokkal kell működnie; üdvözli a tervezett csereprogramot, és fokozottabb támogatásra szólít fel a Nemzetgyűlés működési kapacitásának fejlesztése és a testületen belüli szakértelem kialakítása érdekében;

28. hangsúlyozza az Európai Integrációs Bizottság és az Európai Integrációs Minisztérium fontos szerepét, és üdvözli a két intézmény közötti kapcsolatok javulását; felszólítja azonban a koszovói kormányt, hogy erősítse tovább e szerveket és javítsa együttműködésüket;

29. üdvözli az embertelen bánásmód és illegális szervkereskedelem állítólagos eseteinek vizsgálatával foglalkozó különleges vizsgálótestület EULEX keretében történt létrehozását, amint arra az Európa Tanács 2011. január 25-i állásfoglalásában felszólított; az esetek alapos kivizsgálását kéri; kéri az érintett szereplőket, köztük a koszovói és az albán hatóságokat, hogy tanúsítsanak teljes együttműködést a vizsgálatok során, és kéri valamennyi szomszédos országot, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást a vizsgálótestület munkájához;

30. hangsúlyozza az 1998–1999-es konfliktus során és azt követően eltűnt személyek felkutatására tett további erőfeszítések szükségességét; kiemeli, hogy a családoknak alapvető emberi joga, hogy megtudják, mi lett rokonaik sorsa, és hogy ezek az információk nélkülözhetetlen előfeltételei a közösségek közötti megbékélésnek és a térség békés jövőjének; ezért teljes mértékben támogatja az eltűnt személyekkel foglalkozó munkacsoportnak és az EULEX-munkacsoportnak a kriminalisztikai orvostan koszovói modernizálása érdekében tett erőfeszítéseit; további erőfeszítéseket kér a 2004. márciusi eseményekkel kapcsolatos ügyek kivizsgálása érdekében, mivel ebben az ügyben a bűnügyek kezelését továbbra is akadályozza az együttműködési készség és a hatékonyság hiánya;

31. hangsúlyozza, hogy a széleskörű és rendszerszintű korrupció továbbra is súlyos problémát okoz az országban, csakúgy, mint a nyugat-balkáni térség többi részében, és ez aláássa a polgárok jogállamiságba vetett bizalmát, továbbá hátrányosan érinti a szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket; üdvözli a jogalkotási keret bejelentett, előremutató módosításait, és felszólít ezek gyors és megfelelő végrehajtására, valamint arra, hogy - különösen a bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás ez irányú kapacitásainak fejlesztése, valamint a közbeszerzési és pályázati eljárások átláthatóságának biztosítása révén - proaktívabb szemlélettel kezeljék ezt a kihívást; hangsúlyozza, hogy proaktív szemléletmódra és fokozottabb együttműködésre van szükség a korrupcióellenes ügynökség, a rendőrség és az ügyészség között; hangsúlyozza, hogy a büntetlenség megszokott légköre és a korrupció hatékony szankcionálásának hiánya ma az egyik legnagyobb probléma Koszovóban, és sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy - többek között a legfelső politikai és gazdasági szinten előforduló - korrupciós ügyeket szisztematikusan vigyék bíróság elé;

32. úgy véli, hogy a jogállamiság kérdése Koszovóban továbbra is súlyos aggályokat támaszt, és sürgős figyelmet igényel; sürgeti a hatóságokat, hogy minél előbb hajtsák végre a Koszovó európai perspektíváját előmozdító és végső soron a lakosság javát szolgáló reformokat;

33. mélységes aggodalommal tölti el a koszovói szervezett bűnözés által a térségben folyó különböző bűnszervezeti tevékenységekben, többek között a kábítószer- és emberkereskedelemben betöltött szerep; rámutat, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek még nem rendelkeznek elegendő kapacitással ahhoz, hogy fellépjenek a szervezett bűnözés ellen, és felhívja a koszovói hatóságokat, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket e kapacitások bővítése érdekében; felszólítja a koszovói hatóságokat arra is, hogy javítsák a jogalkotási folyamat minőségét és átláthatóságát annak érdekében, hogy szilárd jogi keretet biztosítsanak Koszovó számára és fokozzák a jogrendbe vetett bizalmat;

34. hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés fontosságát a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nemzetközi közösség egyes tagjai nem hajlandóak Koszovót mint államot elismerni, és ezért Koszovó nem tudott közvetlen együttműködést kiépíteni az Europollal és az Interpollal; sajnálja azt is, hogy az EULEX-en és az UNMIK-en keresztül folyó információcsere eddig nem működött megfelelően; felszólítja az Europolt és az Interpolt, hogy alakítsanak ki hatékony információáramlást Koszovóval, mégpedig együttműködési megállapodások keretében vagy oly módon, hogy Koszovónak megfigyelői státuszt biztosítanak; hangsúlyozza a FRONTEX és Koszovó közötti információcsere fontosságát;

35. üdvözli az igazságügyi reformot, ugyanakkor további erőfeszítések megtételére szólít fel a bírák és ügyészek professzionalizmusának és politikai befolyásoktól való függetlenségének biztosítására és körükben a korrupció leküzdésére; ennek megfelelően üdvözli az alkotmánybíróság aktív szerepvállalását a parlamenti folyamatok alkotmányosságának biztosítása, valamint a hivatali mentelmi jog kérdésének tisztázása terén; megjegyzi, hogy a néhány területen elért előrelépés ellenére a koszovói igazságszolgáltatási rendszer továbbra is gyenge, és továbbra is jelentős elmaradás van a bírósági ügyekben; e tekintetben rámutat a reformok szükségességére; hangsúlyozza a jól működő és hatékony tanúvédelmi és tanúáttelepítési programok alapvető jelentőségét az igazságszolgáltatási rendszer megfelelő működése szempontjából, és felszólít a tanúvédelmi törvény azonnali végrehajtására, valamint a koszovói rendőrségen és igazságügyi hatóságon belül tanúvédelmi egységek létrehozására; kéri továbbá az uniós tagállamokat és az EULEX-ben részt vevő többi országot, hogy kötelezzék el magukat a tanúáttelepítési programokban való részvétel mellett; sajnálatosnak tartja, hogy a mitrovicai bíróság még ma sem működik teljes kapacitással, és kéri a koszovói és szerb hatóságokat, hogy az északi térségben élő polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítása érdekében oldják meg ezt a problémát;

36. hangsúlyozza a professzionális, független, elszámoltatható és hozzáférhető köztisztviselői kar fontosságát az állami intézmények megfelelő működése szempontjából; ennek érdekében felszólít a közigazgatási stratégiában foglalt reformok végrehajtásáról szóló cselekvési terv gyors elfogadására; hangsúlyozza, hogy a közigazgatásnak nemi és etnikai megoszlás tekintetében tükröznie kell a koszovói társadalmat, és összetételéről szakmai érdemek alapján, politikai befolyásoktól mentesen működő kinevezési rendszer keretében kell dönteni;

37. hangsúlyozza, hogy a szabad, pártatlan, erős és független – a szólásszabadságot és az információs szabadságot garantáló nemzetközi médianormákkal összhangban lévő – média a demokrácia sarokköve; ezért felszólítja a kormányt, hogy hozzon létre megfelelő jogi kereteket és biztosítsa ezek tényleges végrehajtását, ideértve a hírnévrontás bűncselekményi mivoltának eltörlését; aggodalommal észrevételezi a média munkájában megfigyelhető folyamatos politikai befolyást, és sürgeti a hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket az újságírók fenyegetésekkel és a nyomásgyakorlás egyéb megnyilvánulásaival – többek között az állami hirdetésekre juttatott finanszírozás szelektív elosztásával – szembeni védelme érdekében, hogy előmozdítsák a független és plurális médiát, biztosítva a koszovói polgárok számára az információkhoz való hozzáférést; felszólít az újságírók védelmére, valamint a rájuk vonatkozó minimális munkavállalói jogok és munkakörülmények lefektetésére; felszólít a média-tulajdonviszonyok átláthatóságának biztosítását célzó intézkedések életbe léptetésére, valamint a közszolgálati műsorszolgáltató pénzügyi és szerkesztői függetlenségének biztosítására, és ennek részeként annak biztosítására, hogy műsoraik – köztük az aktuális kérdésekkel foglalkozó műsoraik – megfelelő hányadát (pl. 20%-át) független producerektől rendeljék meg;

38. aggasztónak tartja, hogy a diszkrimináció továbbra is súlyos problémákat vet fel az országban, és felszólítja a kormányt egy átfogó, a nemzetközi előírásokkal összhangban álló, diszkrimináció elleni stratégia végrehajtására, amely etnikai származástól, nemtől, kortól, vallástól, szexuális irányultságtól vagy fogyatékosságtól függetlenül garantálja a polgárok közötti egyenlőséget annak érdekében, hogy előmozdítsa a toleranciát, mások tiszteletben tartását és megértését, törekedve az emberi jogok tudatosításának növelésére központi és helyi szinten; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni az emberi jogi jogsértésekkel szembeni jogorvoslatot célzó jogi és közigazgatási eljárások hatékonyabb végrehajtása érdekében; felhívja a figyelmet különösen a nők, valamint a roma, askáli és egyiptomi közösségek helyzetére, valamint arra, hogy az anyanyelvi oktatás lehetővé tételén keresztül az összes gyermeket be kell vonni az oktatásba; Koszovó etnikai sokszínűségét figyelembe véve sürgeti a hatóságokat, hogy a nemzetközi és európai jogszabályokkal összhangban biztosítsák a hatékony többnyelvű közszolgáltatásokhoz való hozzáférést;

39. hangsúlyozza az ombudsman intézményének fontosságát a polgárok jogainak és szabadságainak védelme szempontjából, és ösztönzi a kormányt és a Koszovói Nemzetgyűlést, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az ombudsman ajánlásainak végrehajtása érdekében; kéri, hogy az ombudsman intézményére fordítsanak több politikai, adminisztratív és pénzügyi támogatást, mivel az kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberi jogok védelme terén; úgy véli, hogy az elégtelen emberi és pénzügyi erőforrások, valamint a megfelelő irodák hiánya továbbra is hátráltatják az ombudsman működését;

40. sürgeti Koszovó kormányát annak biztosítására, hogy a gyakorlatban is garantálják a kisebbségek tiszteletben tartására és védelmére irányuló alkotmányos rendelkezéseket;

41. rámutat arra, hogy Koszovó jogi kerete megteremti az alapját a nemek közötti egyenlőség intézményesítésének, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú, a „Nők, béke és biztonság” című határozata végrehajtásának; hangsúlyozza azonban, hogy a szociális normák, a hagyomány, a rossz gazdasági feltételek és a gyenge intézmények – különösen az igazságszolgáltatás – továbbra is lehetővé teszik a meglévő jogszabályok alkalmazása alóli rendszeres kivételeket, ami abban nyilvánul meg például, hogy a nők korlátozottan férnek hozzá vagyonhoz, haboznak pert indítani öröklési jogaik érvényesítésére, illetve nem tudnak szülői felügyeleti jogért folyamodni; rámutat, hogy a nők nem részesülnek kellő védelemben a családon belüli erőszakkal szemben, nincs lehetőségük bírósághoz folyamodni az elkövetett bűncselekmények miatt, a lányok nem férnek hozzá egyenlő módon az oktatáshoz, gazdasági egyenlőtlenség van a férfiak és nők között, és a nők valamennyi szinten továbbra is alulreprezentáltak a politikai döntéshozatalban; mindezek azt bizonyítják, hogy az 1325. határozatot távolról sem tartják be; e tekintetben felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést e határozat végrehajtása érdekében;

42. üdvözli a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeket, amelyekre példa a 9 hónapig terjedő fizetett szülési szabadság bevezetése; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a lányok körében magas az iskolából való kimaradás aránya, és hogy a nők alulreprezentáltak a munkaerőpiacon, valamint a társadalom meghatározó szegmenseiben; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy aktívabban támogassák a nők munkaerő-piaci részvételét és munkaerő-piaci helyzetük erősítését;

43. emlékeztet rá, hogy az interkulturális oktatás alapvető szerepet tölt be Koszovóban a nemzetek, etnikai és vallási csoportok közötti tisztelet, elfogadás és tolerancia szellemének erősítésében, amely biztosítja az egyes csoportok identitásának megőrzését és a többi csoport identitásának elismerését; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy biztosítsanak olyan tantervet, amely felöleli a Koszovóban hagyományosan jelen lévő összes közösség történelmét, kultúráját és egyéb sajátosságait, és ezzel erősíti a tolerancia szellemét;

44. ösztönzi Koszovó kormányát és parlamentjét, hogy dolgozzák ki az állami és magániskolák modern oktatási rendszerét, amely tiszteletben tartja a vallási közösségek és az állam szétválasztását, és a koszovói társadalomban jelen lévő kulturális és vallási sokszínűségen, valamint a tolerancia régóta meglévő hagyományán alapul;

45. nagyobb erőfeszítések megtételére szólít fel a koszovói kulturális és vallási örökség, különösen a szerb ortodox templomok és kolostorok, valamint egyéb műemlékek védelmére, mivel ezek egyetemes és európai kulturális örökséget képviselnek; ebből a célból a különleges védelmi övezetek hatékony megvalósítására szólít fel, például az e területek mellett vagy ezeken belül folyó illegális építkezések felszámolása, valamint annak biztosítása révén, hogy ezek a területek fenntartható módon integrálódjanak a helyi közösségekbe; felhívja a figyelmet arra, hogy el kell fogadni az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított középkori szerb ortodox kolostorok védelméről, valamint a prizreni történelmi központról és a Velika Hoča-ról (Hoça e Madhe) szóló törvényeket; kéri a kulturális örökségként védelemre jogosult helyszíneket tartalmazó átfogó lista elfogadását a jogbiztonság megvalósítása és a félreérthetőség elkerülése érdekében;

46. további erőfeszítéseket kér a jelenleg megosztott pristinai egyetem egyesítésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió milyen kezdeményezéseket tehetne a mitrovicai és pristinai karok egyesítése érdekében;

47. felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul engedélyezze a Bizottságnak tárgyalások kezdeményezését egy Koszovóval kötendő keretmegállapodásról, amely Koszovó közösségi programokban való részvételét érinti; tudomásul veszi a Bizottság ajánlását, miszerint a „Kultúra” és az „Európa a polgárokért” programokkal kell kezdeni, azonban hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lehető leghamarabb kiterjesszék Koszovó részvételét más programokra is;

48. ismét hangsúlyozza, hogy támogatja a civil társadalom fellépéseit, és kéri a kormányt és a nemzetgyűlést, hogy hozzon létre struktúrákat és platformokat a civil társadalmi szervezetekkel folytatandó párbeszéd számára; ezzel egyidejűleg bátorítja az intézményeket, hogy vegyék figyelembe a civil társadalom üzenetét szociális és gazdaságpolitikáik kidolgozásakor; kiemeli a nem kormányzati szervezetek szerepét a hatóságok – különösen a korrupció elleni küzdelem területén végzett – munkájának nyomon követése, valamint az etnikumok közötti bizalomépítés terén; ösztönzi a párbeszédet a civil társadalom képviselői között azzal a céllal, hogy közös prioritásokat határozzanak meg, és összevonják erőfeszítéseiket a közpolitikák befolyásolása terén;

49. elismeri, hogy a törvény ugyan garantálja a szakszervezethez való szabad csatlakozás jogát, azonban az alapvető munkajog és a szakszervezeti jogok terén további előrelépésre van szükség; ösztönzi Koszovót, hogy erősítse a szociális párbeszédet a döntéshozatali folyamatban, a szakpolitika kialakításában és a szociális partnerek kapacitásépítésében;

50. aggasztónak tartja Koszovó gazdasági helyzetét; kiemeli a költségvetési fegyelem és a fenntartható makrogazdasági politikák fontosságát az ország fejlődése szempontjából, és hangsúlyozza, hogy a privatizációt teljes átláthatóság mellett kell lefolytatni; üdvözli a vállalkozásindításra vonatkozó eljárások egyszerűsítését, mivel ezáltal is növelhetők a költségvetés bevételei, és csökkenthető az országban – különösen a fiatalok körében megfigyelhető – kiterjedt munkanélküliség; e tekintetben sajnálatosnak tartja az autonóm kereskedelmi intézkedések meghosszabbításában bekövetkezett késedelmeket;

51. üdvözli a kkv-k fejlesztéséről szóló 2012–2016-os stratégiát, és felszólítja a kereskedelmi és ipari minisztérium kkv-támogatási hivatalát, hogy hajtsa végre a stratégiát; sürgeti a hivatalt, hogy fokozza erőfeszítéseit a kkv-k elterjedésének elősegítése érdekében azzal, hogy biztosítja a hozzáférést a finanszírozáshoz, csökkenti az adminisztratív terheket és ösztönzi a kkv-k közötti együttműködést Koszovóban, a régióban és az EU-ban;

52. felszólítja az Európai Unió Tanácsát és Bizottságát, hogy a koszovói helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben támogassák a modern, környezetbarát és fenntartható mezőgazdaság és a kkv-k fejlődését a megújuló energia előállítása érdekében;

53. emlékeztet arra, hogy Koszovó hosszú távú gazdasági fejlődésének fenntarthatóságához csak az nyújthat érdemi perspektívát, ha kereskedelmi megállapodás jön létre az Európai Unió és Koszovó között; üdvözli a Tanács Bizottsághoz intézett azon felkérését, hogy amint elégséges előrelépés történt, tegyen javaslatot a kereskedelmi megállapodás felé vezető útra, és sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb küldje Koszovóba első szakértői misszióját, hogy értékelje az ország előrelépését ezen a területen;

54. üdvözli a környezetvédelmi célú intézkedéseket; sajnálja, hogy a koszovói hatóságok nem végeztek megfelelő kutatásokat annak felmérésére, hogy egy új széntüzelésű erőmű építése helyett milyen más módokon lehetne kiváltani a Koszovó A és B erőműben termelt energiát; lévén, hogy a szén a rendelkezésre álló fő energiaforrás, elismeri, hogy Koszovó növekvő energiaszükségletét rövid távon szénalapú energiatermeléssel kell lefedni, ugyanakkor felszólít az alternatív, tisztább technológiákba és az áramellátó rendszer energiahatékonyságának – az uniós célokkal összhangban történő – javításába való befektetésre; felszólít annak biztosítására, hogy a megtermelt energia nagyobb arányban származzon megújuló forrásokból, tekintettel arra, hogy a Koszovó A és a Koszovó B erőművet is mielőbb be kell zárni;

55. figyelembe véve, hogy a megbízható infrastruktúra a fenntartható fejlődés alapvető előfeltétele, hangsúlyozza a közlekedési hálózat fejlesztésének és a szomszédos országok hálózataival való összekötésének fontosságát a személyek és áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a tömegközlekedés és különösen a vasút költséghatékony és fenntartható alternatívája a közúti közlekedésnek, és kéri a kormányt és a nemzetközi adományozókat, hogy beruházási terveikben részesítsék előnyben ezek fejlesztését és korszerűsítését;

56. üdvözli, hogy Koszovó megerősíti kapcsolatait a szomszédos országok többségével, és felszólít Koszovó regionális együttműködésbe való teljes körű bevonására; megállapítja, hogy a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) 2011-es koszovói elnöksége rendben lezajlott; ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy feszült kapcsolata Szerbiával korlátozza a személyek és áruk szabad mozgását és akadályozza a CEFTÁ-n belüli általános együttműködést;

57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Koszovó kormányának, elnökének és parlamentjének.