Plenárisülés-dokumentum
17.4.2012 B7‑0201/2012
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
a mali helyzetről
( 2012/2603(RSP) )
François Alfonsi, Judith Sargentini, Nicole Kiil-Nielsen, Raül Romeva i Rueda, Malika Benarab-Attou
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a mali helyzetről
( 2012/2603(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a mali katonai puccsal kapcsolatban tett nyilatkozataira,
– tekintettel az Európai Bizottság humanitárius segélyekkel foglalkozó hivatalának a mali humanitárius válság megelőzéséről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a katonai puccsról szóló nyilatkozataira,
– tekintettel az Észak-Mali fejlődéséről és békéjéről szóló, 2006. évi algíri megállapodásra,
– tekintettel a junta és a Nyugat-afrikai Államok Közössége (ECOWAS) által 2012. április 6-án aláírt keretmegállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadító Mozgalom bejelentette, hogy átveszi az ellenőrzést Észak-Mali három régiója – Gao, Kidal és Timbuktu – felett, egy új állam létrehozása céljából;
B. mivel al-Káida Maghreb-országokban működő szervezetével szoros kapcsolatban álló Anszár ad-Dín iszlamista csoport bejelentette, hogy irányítást gyakorol Timbuktu felett, és Maliban a saría törvényt kívánja bevezetni;
C. mivel korábban a mali kormány és a tuareg felszabadító mozgalom több békemegállapodást is aláírt, amelynek középpontjában az északi terület gazdasági fejlődése, valamint a tuaregek decentralizációja és a polgári és katonai struktúrákba való bevonása áll; mivel számos békekezdeményezés ellenére a központi kormányzat és a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadító Mozgalom között megmaradtak a feszültségek;
D. mivel katonák egy csoportja 2012. március 22-én bejelentette, hogy államcsínyt hajt végre, és Amadou Toumai Tourét, a demokratikusan megválasztott elnököt megbuktatja;
E. mivel megegyezés született az alkotmányos rend ECOWAS által szorgalmazott helyreállításáról, és az ország alkotmányának megfelelően a nemzetgyűlés elnöke megbízott elnökként esküt tett;
F. mivel a lázadók irányítása alatt álló területen romlik a humanitárius helyzet, mivel támadásokra és emberrablásokra került sor, és a káosz a lakosságot a régió elhagyására kényszerítette;
G. mivel az aszállyal, szegénységgel, magas gabonaárakkal, a környezet minőségének romlásával társuló krónikus elmaradottság érinti Burkina Fasót, Malit, Mauritániát, Nigert, Szenegált, Csádot, valamint Kamerun és Nigéria északi részét is, és az ENSZ-ügynökségek szerint több mint 10 millió ember szenved amiatt, hogy nem jut elegendő élelemhez;
H. mivel az al-Káida Maghreb-országokban működő szervezetéhez kötődő terroristacsoportnak tulajdonított emberrablás-sorozat továbbra is tart, és április 15-én egy már 13 nyugati túszt fogva tartó timbuktui csoport egy svájci keresztény misszionáriust is elrabolt;
I. mivel a fegyverek Líbiából kiinduló terjedése, a kábítószer-csempészet, a munkanélküliek nagy száma és a szegénység hozzájárul a régió egészének destabilizálásához;
J. mivel a líbiai helyzet nyomán hatalmas fegyverarzenál áramlott Líbiából a szomszédos országokba, és a jól felszerelt zsoldosok Maliba való visszatérése negatív következményekkel jár a Száhel-övezet és a nyugat-afrikai régió valamennyi országának biztonságára és stabilitására nézve;
K. mivel a politikai iszlám nyugat-afrikai térhódításával – például a „Boko Harammal” – szemben mind Maliban, mind Nyugat-Afrikában a szegénység strukturális okainak – a gazdasági és a társadalmi fejlődésnek, valamint a vagyon elosztásának – kezelésével kell fellépni;
L. mivel e konfliktusok általában az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányára, a jogállamiság hiányára, az etnikai és vallási feszültségekre, a szervezett bűnözésre, az igazságtalanságokra, az egyenlőtlenségekre és a gazdasági fejlődés hiányára vezethetők vissza;
M. mivel az emberi jogok oszthatatlanok, és a polgári, valamint a társadalmi-gazdasági jogok tiszteletben tartása alapvetően fontos a fenntartható fejlődés és a béke szempontjából;
1. üdvözli az ECOWAS határozott fellépését, amelynek révén Maliban helyreállt az alkotmányos rend;
2. felhívja a mali hatóságokat és a tuareg felszabadító mozgalmat, hogy építő jellegű párbeszéd révén találjanak békés és tartós megoldást;
3. úgy véli, hogy a mali konfliktus békés megoldásához a konfliktus gyökerének kezelésére van szükség, ami kiterjed az erőforrásokhoz való tisztességes hozzáférésre, a régiók fenntartható és méltányos fejlődésére és a vagyon újraelosztására, egyszersmind biztosítva az alapvető emberi jogokat, többek között a kisebbségek jogait;
4. humanitárius folyosó megnyitását kéri a mali összecsapások miatt otthonukat elhagyni kényszerülő több tízezer fő megsegítése érdekében, akik közül sokan a szomszédos országokban, így Nigerben, Mauritániában és Burkina Fasóban kerestek menedéket, továbbá a száhel-övezetbeli humanitárius válság egészére átfogó és gyors reagálást szorgalmaz;
5. kéri a nyugat-afrikai kormányokat, hogy lépjenek fel a fegyverek terjedése és a kábítószer-csempészet ellen azáltal, hogy a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést állítják fejlesztési politikájuk központjába annak érdekében, hogy általánosságban biztosítsák a lakosság számára az alapvető közszolgáltatásokat, és különösen foglalkoztatást nyújtsanak a fiatalok számára;
6. felhívja a mali hatóságokat, a nyugat-afrikai kormányokat és a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadító Mozgalmat, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg valamennyi túsz haladéktalan szabadon bocsátása érdekében;
7. abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a régióra vonatkozó tartós megoldásnak az állami intézmények megerősítését, a polgárok döntéshozatalban való aktív részvételét és a fenntartható és méltányos gazdasági fejlődés megalapozását kell megcéloznia;
8. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az ECOWAS-szal közösen tegyenek kezdeményezést a régión belüli békefolyamat megkönnyítésére;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Uniónak, valamint az ECOWAS-nak.