Az Európai Parlament,

–   tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a mali katonai puccsal kapcsolatban tett nyilatkozataira,

–   tekintettel az Európai Bizottság humanitárius segélyekkel foglalkozó hivatalának a mali humanitárius válság megelőzéséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a katonai puccsról szóló nyilatkozataira,

–   tekintettel az Észak-Mali fejlődéséről és békéjéről szóló, 2006. évi algíri megállapodásra,

–   tekintettel a junta és a Nyugat-afrikai Államok Közössége (ECOWAS) által 2012. április 6-án aláírt keretmegállapodásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadító Mozgalom bejelentette, hogy átveszi az ellenőrzést Észak-Mali három régiója – Gao, Kidal és Timbuktu – felett, egy új állam létrehozása céljából;

B.  mivel al-Káida Maghreb-országokban működő szervezetével szoros kapcsolatban álló Anszár ad-Dín iszlamista csoport bejelentette, hogy irányítást gyakorol Timbuktu felett, és Maliban a saría törvényt kívánja bevezetni;

C. mivel korábban a mali kormány és a tuareg felszabadító mozgalom több békemegállapodást is aláírt, amelynek középpontjában az északi terület gazdasági fejlődése, valamint a tuaregek decentralizációja és a polgári és katonai struktúrákba való bevonása áll; mivel számos békekezdeményezés ellenére a központi kormányzat és a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadító Mozgalom között megmaradtak a feszültségek;

D. mivel katonák egy csoportja 2012. március 22-én bejelentette, hogy államcsínyt hajt végre, és Amadou Toumai Tourét, a demokratikusan megválasztott elnököt megbuktatja;

E.  mivel megegyezés született az alkotmányos rend ECOWAS által szorgalmazott helyreállításáról, és az ország alkotmányának megfelelően a nemzetgyűlés elnöke megbízott elnökként esküt tett;

F.  mivel a lázadók irányítása alatt álló területen romlik a humanitárius helyzet, mivel támadásokra és emberrablásokra került sor, és a káosz a lakosságot a régió elhagyására kényszerítette;

G. mivel az aszállyal, szegénységgel, magas gabonaárakkal, a környezet minőségének romlásával társuló krónikus elmaradottság érinti Burkina Fasót, Malit, Mauritániát, Nigert, Szenegált, Csádot, valamint Kamerun és Nigéria északi részét is, és az ENSZ-ügynökségek szerint több mint 10 millió ember szenved amiatt, hogy nem jut elegendő élelemhez;

H. mivel az al-Káida Maghreb-országokban működő szervezetéhez kötődő terroristacsoportnak tulajdonított emberrablás-sorozat továbbra is tart, és április 15-én egy már 13 nyugati túszt fogva tartó timbuktui csoport egy svájci keresztény misszionáriust is elrabolt;

I.   mivel a fegyverek Líbiából kiinduló terjedése, a kábítószer-csempészet, a munkanélküliek nagy száma és a szegénység hozzájárul a régió egészének destabilizálásához;

J.   mivel a líbiai helyzet nyomán hatalmas fegyverarzenál áramlott Líbiából a szomszédos országokba, és a jól felszerelt zsoldosok Maliba való visszatérése negatív következményekkel jár a Száhel-övezet és a nyugat-afrikai régió valamennyi országának biztonságára és stabilitására nézve;

K. mivel a politikai iszlám nyugat-afrikai térhódításával – például a „Boko Harammal” – szemben mind Maliban, mind Nyugat-Afrikában a szegénység strukturális okainak – a gazdasági és a társadalmi fejlődésnek, valamint a vagyon elosztásának – kezelésével kell fellépni;

L.  mivel e konfliktusok általában az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányára, a jogállamiság hiányára, az etnikai és vallási feszültségekre, a szervezett bűnözésre, az igazságtalanságokra, az egyenlőtlenségekre és a gazdasági fejlődés hiányára vezethetők vissza;

M. mivel az emberi jogok oszthatatlanok, és a polgári, valamint a társadalmi-gazdasági jogok tiszteletben tartása alapvetően fontos a fenntartható fejlődés és a béke szempontjából;

1.  üdvözli az ECOWAS határozott fellépését, amelynek révén Maliban helyreállt az alkotmányos rend;

2.  felhívja a mali hatóságokat és a tuareg felszabadító mozgalmat, hogy építő jellegű párbeszéd révén találjanak békés és tartós megoldást;

3.  úgy véli, hogy a mali konfliktus békés megoldásához a konfliktus gyökerének kezelésére van szükség, ami kiterjed az erőforrásokhoz való tisztességes hozzáférésre, a régiók fenntartható és méltányos fejlődésére és a vagyon újraelosztására, egyszersmind biztosítva az alapvető emberi jogokat, többek között a kisebbségek jogait;

4.  humanitárius folyosó megnyitását kéri a mali összecsapások miatt otthonukat elhagyni kényszerülő több tízezer fő megsegítése érdekében, akik közül sokan a szomszédos országokban, így Nigerben, Mauritániában és Burkina Fasóban kerestek menedéket, továbbá a száhel-övezetbeli humanitárius válság egészére átfogó és gyors reagálást szorgalmaz;

5.  kéri a nyugat-afrikai kormányokat, hogy lépjenek fel a fegyverek terjedése és a kábítószer-csempészet ellen azáltal, hogy a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést állítják fejlesztési politikájuk központjába annak érdekében, hogy általánosságban biztosítsák a lakosság számára az alapvető közszolgáltatásokat, és különösen foglalkoztatást nyújtsanak a fiatalok számára;

6.  felhívja a mali hatóságokat, a nyugat-afrikai kormányokat és a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadító Mozgalmat, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg valamennyi túsz haladéktalan szabadon bocsátása érdekében;

7.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a régióra vonatkozó tartós megoldásnak az állami intézmények megerősítését, a polgárok döntéshozatalban való aktív részvételét és a fenntartható és méltányos gazdasági fejlődés megalapozását kell megcéloznia;

8.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az ECOWAS-szal közösen tegyenek kezdeményezést a régión belüli békefolyamat megkönnyítésére;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Uniónak, valamint az ECOWAS-nak.