Plenárisülés-dokumentum
21.5.2012 B7‑0234/2012
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
a homofóbia elleni európai küzdelemről
( 2012/2657(RSP) )
Manfred Weber, Simon Busuttil, Véronique Mathieu, Michèle Striffler, Mariya Nedelcheva, Roberta Angelilli
a PPE képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a homofóbia elleni európai küzdelemről
( 2012/2657(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,
– tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, 6., 7., 21. és 27. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikkére, amely felhatalmazza az Európai Uniót, hogy intézkedéseket fogadjon el, többek között a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére és az egyenlőség elvének előmozdítására,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1728. számú, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetésről szóló, 2010. április 29-i állásfoglalására, valamint a Miniszteri Bizottság CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni fellépésre szolgáló intézkedésekről szóló, 2010. március 31-i ajánlására,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdésére, amely megtilt minden megkülönböztetést, így különösen „a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő bármilyen megkülönböztetést”,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2010. novemberi, „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című jelentésére,
– tekintettel „az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve annak az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című 2012. április 18-i állásfoglalására,
– tekintettel az emberi jogok, a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában az ENSZ-ben végzett munkáról szóló 2011. szeptember 28-i állásfoglalására,
– tekintettel a homofóbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, elsősorban a homofóbiával kapcsolatos európai helyzetről szóló 2007. április 26-i, a rasszista és homofób erőszak európai fokozódásáról szóló 2006. június 15-i, valamint a homofóbiával kapcsolatos európai helyzetről szóló 2006. január 18-i állásfoglalására,
– tekintettel arra, hogy egyes, Európai Unión kívüli országokban a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési szabadságot a homoszexualitást érintő téveszmék alapján továbbra is korlátozzák, és a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján folytatott diszkriminatív gyakorlatok továbbra is aggodalomra adnak okot,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és ezeket az értékeket a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban védelmeznie kell és érvényre kell juttatnia;
B. mivel a homofóbia a homoszexualitással és a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyekkel szembeni olyan irracionális félelemként és ellenszenvként határozható meg, amely előítéleteken alapszik, és hasonlít a rasszizmusra, az idegengyűlöletre, az antiszemitizmusra és a szexizmusra;
C. mivel a homofóbia sokféle formában megnyilvánulhat a magán- és a közéletben, ilyen például a gyűlöletbeszéd és a diszkriminációra való felbujtás, a gúnyolódás, a verbális, lelki és fizikai erőszak, az üldözés és a gyilkosság, az egyenlőség elvét sértő megkülönböztetés, valamint a jogok indokolatlan és ésszerűtlen korlátozása, amelyek gyakran a közrenddel, a vallásszabadsággal és a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való joggal kapcsolatos indokok mögé rejtőznek;
D. mivel a sajtó és nem kormányzati szervezetek beszámolói szerint néhány uniós tagállamban is történtek incidensek;
E. mivel egyes esetekben ugyanakkor a közvélemény, a civil társadalom, valamint a helyi és regionális hatóságok pozitívan, demokratikusan és toleranciával reagáltak a történtekre, tiltakozásokat szervezve a homofóbia ellen, csakúgy, mint egyes igazságszolgáltatási szervek, amelyek jogorvoslatot szolgáltattak a megkülönböztetés legnyilvánvalóbb és jogellenes megnyilvánulásai esetén;
F. mivel a Bizottság nyilatkozatában elkötelezte magát az emberi jogok és az alapvető szabadságok Európai Unióban való tiszteletben tartásának garantálása mellett, és kijelentette, hogy a homofóbiának nincs helye Európában;
G. mivel az Európai Parlament továbbra is elkötelezett amellett, hogy az EU-ban garantálni kell az egyenlőséget és a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló diszkrimináció tilalmát,
H. mivel további fellépésekre van szükség az EU és a tagállamok szintjén, valamint harmadik országokban a homofóbia felszámolására és a szabadság, a tolerancia és egyenlőség kultúrájának a polgárok körében és az igazságszolgáltatási rendszerekben való előmozdítása érdekében;
1. aggasztónak tartja a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság homoszexualitást érintő téveszmék alapján történő korlátozását;
2. rámutat, hogy a nemzeti és nemzetközi bíróságok ítéletei következetesen megerősítik, hogy a közerkölcsöt érintő aggályok nem jogosítanak fel megkülönböztetett bánásmódra, például a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében; példaként utal Európa országainak döntő többségére, ahol nincsenek effajta törvények, csak fejlődő, sokszínű és másokat tiszteletben tartó társadalom;
3. felszólítja azon országok illetékes hatóságait, ahol beszámolók alapján incidensekre került sor, hogy adjanak bizonyságot a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartásáról, és biztosítsák annak érvényesülését, továbbá vizsgálják felül a szóban forgó törvényeket a nemzetközi emberi jogi rendelkezések és a saját ezekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik fényében;
4. felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a Külügyi Szolgálatot, hogy adják jelét, hogy tudomásukra jutottak ezen incidensek és tiltó törvények a szomszédos országokban, különösen a belügyek, a kétoldalú párbeszédek és az európai szomszédságpolitika keretében; továbbá felszólítja az Európai Unió Tanácsát és a Külügyi Szolgálatot, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon, többek között az Európa Tanácsban, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben és az Egyesült Nemzetek Szervezetében vessék fel ezt a kérdést;
5. határozottan elítéli a szexuális irányultságon alapuló mindennemű megkülönböztetést;
6. felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek védelmet élvezzenek a homofób gyűlöletbeszéddel és az erőszakkal szemben, valamint hogy az azonos nemű partnerek ugyanolyan tiszteletben, méltóságban és védelemben élhessenek, mint a társadalom többi tagja;
7. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozottan ítéljék el a homofób gyűlöletbeszédet, a gyűlöletkeltést és az erőszakot, és biztosítsák, hogy a demonstratív tiltakozáshoz való jogot – amelyet valamennyi emberi jogi szerződés garantál – a gyakorlatban is tartsák tiszteletben;
8. kéri a Bizottságot, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló csomag 13. cikk alapján történő végrehajtásával minden ágazatban biztosítsa a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmának érvényesülését;
9. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a homofóbia elleni küzdelmet oktatási, valamint közigazgatási, igazságszolgáltatási és jogalkotási intézkedésekkel egyaránt;
10. sajnálja, hogy az LMBT személyek alapvető jogai időnként még az Európai Unióban sem érvényesülnek teljes körűen; határozottan elítéli a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló mindennemű megkülönböztetést, gyűlöletbeszédet vagy erőszakot;
11. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatot, és hatályát terjessze ki a homofóbiára is;
12. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szabad mozgásról szóló 2004/38/EK irányelv szexuális irányultságon alapuló mindennemű megkülönböztetéstől mentes végrehajtását;
13. felhívja a figyelmet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című jelentésében szereplő megállapításokra;
14. kéri a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja majd meg az Alapjogi Ügynökség LMBT személyekkel kapcsolatos felmérésének eredményét, és annak alapján tegye meg a megfelelő intézkedéseket;
15. kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy az Alapjogi Charta alkalmazásáról szóló éves jelentés keretében készüljön stratégia az alapvető jogok európai unióbeli védelmének megerősítésére, amely hiánytalan és átfogó tájékoztatást ír elő a homofóbia tagállamokban való megjelenéséről, valamint megoldásokat és fellépéseket javasol annak felszámolására;
16. megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy készítsen egy olyan átfogó ütemtervet, amellyel megvalósítható a szexuális irányultságtól független egyenlőség;
17. kéri a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükségesnek vélt intézkedést a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére, és tegyék az egyenlőség elvét társadalmuk és jogrendjük szerves részévé;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsának, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének.