Plenárisülés-dokumentum

11.6.2012                                                                                                               B7‑0304/2012

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról

(2012/2684(RSP))

Marina Yannakoudakis, Konrad Szymański, Martin Callanan, Daniel Hannan, James Nicholson, Malcolm Harbour, Edvard Kožušník, Valdemar Tomaševski, Julie Girling

az ECR képviselőcsoport nevében

B7‑0304/2012

Az Európai Parlament állásfoglalása a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról

(2012/2684(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény alapján benyújtott jelentésekre,

–   tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban[1],

–   tekintettel a WHO 2010-ben készített „Globális stratégia az egészségügyi szolgáltatók azon gyakorlatának megakadályozására, hogy a női nemi szerveket megcsonkítsák” című jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ-főtitkár 2012. december 5-i „A női nemi szervek megcsonkításának felszámolása” című jelentésére,

–   tekintettel a nők elleni erőszak Európai Unióban való felszámolásáról szóló, az EPSCO-Tanács által 2010. március 8-án elfogadott következtetésekre, valamint a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemben alkalmazott nemzetközi megközelítésről szóló felhívására,

–   tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. március 5-i állásfoglalására (A7–065/2011),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a női nemi szervek megcsonkítása jóvátehetetlen és maradandó károsodást okoz, amely ma a világon 140 millió nőt és leányt érint, és mivel minden évben további 3 millió leányt fenyeget annak veszélye, hogy elszenvedik ezt a beavatkozást;

B.  mivel Európában 500 000 nő él megcsonkított női nemi szervvel, és 180 000 leány van kitéve ugyanennek a veszélynek, és mivel szakemberek szerint e számadatok elmaradnak a valóságtól és nem terjednek ki a második generációs és iratokkal nem rendelkező bevándorlókra;

C. mivel a női nemi szervek megcsonkításának bármely formája a nők ellen férfiak és nők által egyaránt elkövetett erőszakos cselekedetnek minősül, amely kimeríti alapvető jogaik, elsősorban a személyi sérthetetlenséghez és a testi és lelki egészséghez való jogaik megsértését;

D. mivel a női nemi szervek megcsonkítása rövid és hosszú távon is súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja az annak kitett nők és leányok testi és lelki egészségét, kimerítve a súlyos, személyi és testi sérthetetlenséget veszélyeztető súlyos erőszak fogalmát, és egyes esetekben akár halálos kimenetelű is lehet;

1.  felszólítja az ENSZ-közgyűlést, hogy 67. ülésszaka során fogadjon el a női nemi szervek megcsonkításának világszerte történő megtiltására vonatkozó állásfoglalást, melyben arra bátorítja a tagországokat, hogy egymással együttműködésben talán véget vethetnek e káros gyakorlatnak;

2.  felszólítja a nemzetközi közösséget, az ENSZ illetékes szerveit és a civil társadalmat, hogy a pénzügyi források biztosításával támogassák aktívan a célzott, innovatív programokat, valamint terjesszék a – például a női nemi szervek megcsonkítása által – veszélyeztetett, és a szolgáltatásokhoz és programokhoz nehezen hozzáférő leányok szükségleteihez és prioritásaihoz igazodó/szükségleteit és prioritásait figyelembe vevő legjobb gyakorlatokat;

3.  kijelenti, hogy mivel a női nemi szervek megcsonkítását főként a fiatal – a csecsemőkor és 15 éves kor közötti – lánygyermekeken végzik el, ez a gyermekek jogainak megsértését jelenti; megismétli, hogy az Unió 27 tagállama a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény révén elkötelezték magukat a gyermekek jogainak védelme mellett;

4.  sürgeti, hogy az Európai Bizottság a nők elleni erőszak leküzdésével kapcsolatos átfogó stratégiája, valamint az EU gyermekjogi ütemterve keretében fordítson különös figyelmet a női nemi szervek megcsonkításának; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket ezen illegális gyakorlat felszámolására;

5.  sürgeti a tagállamokat – ha még idáig nem tették volna meg –, hogy nemzeti szinten tegyék büntethetővé a női nemi szervek megcsonkítását, és emeljenek vádat azok ellen, akik elvégzik a női nemi szervek megcsonkítását, illetve azok ellen, akik azért felelősök, hogy a leánygyermekeket és fiatal leányokat olyan nem uniós országokba viszik el, ahol ezt a beavatkozást elvégzik rajtuk;

6.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a női nemi szervek káros és gyakran halálos kimenetelű megcsonkítását az egészségügyi dolgozók orvosi beavatkozásként végzik;

7.  kéri, hogy az ENSZ főtitkára biztosítsa, hogy az ENSZ rendszerébe tartozó, valamennyi illetékes szervezet és szerv – elsősorban az ENSZ Gyermekalapja, az ENSZ Népesedési Alapja, az Egészségügyi Világszervezet, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, az ENSZ nőket célzó fejlesztési alapja, az ENSZ Fejlesztési Programja, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala – országos programjaiban egyénileg és együttesen is vegye figyelembe a női nemi szerv megcsonkításával szemben a leányok jogainak – megfelelő módon és a nemzeti prioritásokkal összhangban történő – védelmét és támogatását erre irányuló erőfeszítéseik további fokozása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy figyelemfelkeltésre, a közösség mozgósítására, oktatásra és képzésre van szükség annak biztosításához, hogy valamennyi kulcsszereplő, a kormányhivatalnokok, többek között a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek munkatársai, az egészségügyi dolgozók, a vallási és közösségi vezetők, a tanárok, az alkalmazottak, a médiában dolgozó szakemberek és a lánygyermekekkel közvetlenül foglalkozók, valamint a szülők, a családok és a közösségek a lányokat hátrányosan érintő magatartásformák és ártalmas gyakorlatok felszámolásán dolgozzanak;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg egészségügyi információs rendszerüket annak érdekében, hogy ellenőrizni tudják, hány nőn és leányon végeztek női nemi szervi megcsonkítást európai egészségügyi intézményi kereteken belül;

10. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a civil társadalmat, és elsősorban az ilyen közösségekben tevékenykedő női szervezeteket abban, hogy felszámolják a nők és gyermekek elleni erőszakot, köztük a női nemi szervek megcsonkítását;

11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.