Plenárisülés-dokumentum
26.6.2013 B7‑0318/2013
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B7‑0211/2013 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
a 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonságról – az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé
( 2013/2670(RSP) )
Brian Simpson
a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében
Az Európai parlament állásfoglalása a 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonságról – az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé
( 2013/2670(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. december 15-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című közleményére ( COM(2010)0389 ),
– tekintettel „Az Európai Bizottság 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatásai hatodik célkitűzésének végrehajtásáról – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” ( SWD(2013)0094 ) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra,
– tekintettel a Régiók Bizottságának „A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című véleményére (CdR 296/2010),
– tekintettel a Világbank és a WHO által 2004-ben közösen publikált világjelentésre a közúti közlekedés során elszenvedett sérülések megelőzéséről,
– tekintettel „Az e-segélyhívó szolgáltatás: egy új 112-es szolgáltatás a polgárok számára” című 2012. június 22-i jelentésére[3],
– tekintettel „A 2011–2020 közötti közúti közlekedésbiztonság – Az első mérföldkő a károkra vonatkozó stratégia felé” címmel a Bizottsághoz intézett kérdésre ( O-000061/2013 – B7‑0211/2013 ),
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2011-ben több mint 30 000-en vesztették életüket és megközelítőleg 1 500 000-en sérültek meg (közülük több mint 250 000-en súlyosan) az Európai Unió közútjain elszenvedett balesetekben;
B. mivel minden halálos balesetre további 4 maradandó fogyatékossággal, 40 könnyű sérüléssel és 10 súlyos sérüléssel járó baleset jut;
C. mivel az összes súlyos baleset több mint fele városi területeken történik, amely különösen a gyalogosokat, motorosokat, kerékpárosokat (köztük elektromos kerékpárt használókat) és más veszélyeztetett úthasználókat érinti;
D. mivel a halálos közúti balesetek és súlyos sérülések legfőbb oka a berendezések meghibásodása, az úttervezés, a nem megfelelő útkarbantartás és a vezetői magatartás, a gyorshajtást is beleértve; mivel a sebesség közvetlenül összefügg a sérülés súlyosságával, és mivel egyes tagállamok fontolgatják a sebességhatárok emelését az autópályán;
E. mivel a 45 év alatti uniós polgárok kórházi felvételének egyik fő oka a közúti baleseti sérülés, és számos súlyos sérülés végződik egész életen át tartó szenvedéssel vagy maradandó fogyatékossággal;
F. mivel a segélyhívó szolgálatok válaszideje (az „arany óra” elve) – ideértve az életmentő elsősegély-nyújtást, valamint az ellátás minőségét – fontos szerepet játszik a balesetek túlélésében;
G. mivel a közúti közlekedési balesetek társadalmi-gazdasági költségeit a GDP 2%-ára, azaz 2012-ben mintegy 250 milliárd euróra becsülik[4];
H. mivel az e téren tett európai intézkedések pozitív eredményeket mutatnak;
1. támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a közlekedésbiztonsági munka során kiemelt elsőbbséget kapjanak a súlyos sérülések;
2. üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a súlyos sérülés egységes uniós meghatározását a sérülések egyetemesen elfogadott besorolása – ismertebb nevén a Maximális Rövidített Sérülési Skála – alapján;
3. felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre a súlyos közúti sérülések közös uniós meghatározását, és ennek alapján 2014-re gyűjtsék össze és jelentsék a közlekedési módokra, illetve a közúti infrastruktúra típusára felbontott – és a veszélyeztetett úthasználókra is kiterjedő – statisztikákat;
4. sürgeti a Bizottságot, hogy az összegyűjtött adatok alapján tűzze ki a 2014–2020 közötti időszakra a közúti balesetek a 40%-kal való csökkentésének ambiciózus célját, és hosszú távú célként őrizze meg a globális „zéró elképzelést”;
5. úgy véli, hogy egy közös adatgyűjtési és jelentéstételi mechanizmus kidolgozása nem akadályozhatja az arra irányuló sürgős intézkedések uniós szintű meghozatalát, hogy csökkenjen az utakon súlyosan megsérült személyek száma;
6. üdvözli a Bizottság által a globális stratégiája kidolgozásához kijelölt prioritásokat, amely értelmében az ütközés hatásával, a balesetkezelési stratégiával, az elsősegéllyel és sürgősségi szolgálatokkal, valamint a hosszú távú rehabilitációs folyamatokkal foglalkozik, és kéri e prioritások gyors megvalósítását;
A súlyos sérülések haladéktalan csökkentése az európai közutakon
7. hangsúlyozza, hogy az ütközés hatásainak csökkentése, az úthasználók biztonságának növelése és a súlyos sérülések csökkentése érdekében egy sor hatályos jogszabályt és intézkedést haladéktalanul jobban kell végrehajtani;
8. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a passzív és aktív járműbiztonsági jogszabályokat úgy, hogy azok a legfrissebb technológiai fejlődéshez igazodjanak, valamint támogassa kényszerítő technológiák beépítését az autókba;
9. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a biztonságos és intelligens közúti infrastruktúra kiépítését;
10. felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást arról, hogy a tagállamok hogyan ültetik át a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló 2011/82/EU irányelvet;
11. sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket az ittas és bódult állapotban való vezetés elleni küzdelem, valamint a közlekedési szabálysértők értékelésére és rehabilitációjára irányuló bevált gyakorlatok cseréje terén;
A közúti közlekedés veszélyeztetett résztvevőinek védelme
12. megjegyzi, hogy a gyalogosok és kerékpárosok együttesen a városi közúti balesetek halálos áldozatainak 50%-át és a súlyosan megsérültek jelentős részét teszik ki;
13. támogatja a leginkább veszélyeztetett úthasználók – az idősek, a kisgyermekek, a fogyatékkal élők és a kerékpárosok – védelmét célzó műszaki szabványok és politikák felügyeletét és továbbfejlesztését;
14. felszólítja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a 30 km/h sebességkorlátozású városi területekről, illetve e korlátozásnak a halálesetek és súlyos sérülések csökkentésére tett hatásáról;
15. felhívja a tagállamokat, hogy gondolkozzanak el a közlekedési szabályok gyalogosokkal és kerékpárosokkal szembeni érvényre juttatásának hatékony és innovatív módszereiről, akik néha anélkül veszélyeztetik az életüket, hogy azt észrevennék; hangsúlyozza a biztonságos viselkedésre és önvédelemre vonatkozó tájékoztató kampányok, valamint a kerékpározásra buzdító politikák fontosságát, mivel a városi területeken a kerékpárosok biztonsága szorosan összefügg a kerékpározás mint közlekedési mód elterjedtségével;
16. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan városi közúti biztonsági iránymutatásokat, amelyeket be lehet építeni a fenntartható városi mobilitási tervekbe (SUMP-ok), valamint vegye fontolóra a városi közlekedési projektek uniós társfinanszírozásának olyan SUMP-okhoz kapcsolását, amelyek uniós csökkentési célokat tűznek ki a közúti halálesetekre és súlyos sérülésekre vonatkozóan;
Az elsősegély és a sürgősségi szolgálatok javítása
17. sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák az európai segélyhívó számot (112), és teljesítsék a közbiztonsági válaszpontok 2015-ig elérendő teljes működőképességére vonatkozó követelményt, valamint ezek bevezetéséhez a lehető leggyorsabban indítsanak figyelemfelkeltő kampányt;
18. üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy – az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett – 2015-ig minden újonnan típusjóváhagyással ellátott autóban és valamennyi tagállamban kötelezően vezessenek be egy 112-es számon alapuló nyilvános e-segélyhívó rendszert;
19. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban bevált gyakorlatokat figyelembe véve fontolja meg az idősebb kiskorúak „kísérővel való vezetésének” bevezetését;
20. felszólítja a tagállamokat, hogy módszeresen támogassák az elsősegély-nyújtási tanfolyamokat, mert így javítható a járókelők balesetekre való reagálási képessége és a mentőszolgálatok megérkezése előtt az áldozatoknak nyújtott segítség;
21. felhívja a tagállamokat, hogy a segítségnyújtó és a sérült számára hatékony beavatkozás és a biztonság garantálása érdekében ösztönözzék a sürgősségi szolgálatok, illetve a járműtervezők és -gyártók közötti együttműködést;
22. felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-egészségügyi rendszerek végrehajtását és különösen az intelligens közlekedési kommunikációs rendszerek mentőcsapatok általi – köztük sürgősségi járművekben történő – alkalmazását;
A baleseti utókezelés és hosszú távú rehabilitáció
23. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egészségügyi ágazati politikáikban hangsúlyozzák a baleset utáni ellátás fontosságát, és javítsák tovább a hosszú távú kórházi ellátást, a kórházi ellátás utáni kezelést és a rehabilitációt, beleértve a közúti balesetek túlélői és tanúi által elszenvedett pszichés trauma kezelését és a pszichológiai gondozást, például az életminőségük javításához szükséges segítségnyújtási pontok biztosításával;
24. felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a súlyos sérülések következményeivel – például a károsodás, fogyatékosság és funkcionális fogyatékosság szintjeivel – kapcsolatos ismereteket azzal, hogy szorosabban összekapcsolják a társadalmi hatást kifejtő többi intézkedéssel, illetve dolgozzanak ki a közúti biztonságról szóló oktatóprogramokat;
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.