Plenárisülés-dokumentum

 

3.12.2013                                                                                                                B7‑0549/2013

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a B7‑0525/2013 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján

a környezetbarát infrastruktúráról – Európa természeti tőkéjének növeléséről

( 2013/2663(RSP) )

Salvatore Tatarella

a PPE képviselőcsoport nevében

Edite Estrela

az S&D képviselőcsoport nevében

Gerben-Jan Gerbrandy

az ALDE képviselőcsoport nevében

Sandrine Bélier

a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Anna Rosbach

az ECR képviselőcsoport nevében

Kartika Tamara Liotard

a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

 

B7‑0549/2013

Az Európai Parlament állásfoglalása a környezetbarát infrastruktúráról – Európa természeti tőkéjének növeléséről

( 2013/2663(RSP) )

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra,

–   tekintettel a „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című bizottsági közleményre ( COM(2013)0249 ),

–   tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre ( COM(2010)2020 ),

–   tekintettel az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervére ( COM(2011)0571 ),

–   tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiára ( COM(2011)0244 ),

–   tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

–   tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre[2],

–   tekintettel a Környezetvédelmi Tanács 2011. júniusi és 2012. december 17-i üléseinek következtetéseire (14. pont),

–   tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című 2012. április 20-i állásfoglalására,[3]különösen annak (50) bekezdésére,

–   tekintettel „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” című tanulmányra[4],

–   tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című 2009. évi bizottsági fehér könyvre ( COM(2009)0147 ) és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia című közleményre ( COM(2013)0216 ),

–   tekintettel a „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” tárgyú, a Bizottsághoz intézett kérdésre ( O-0094/2013 – B7 0525/2013),

–   tekintettel „Az Európai Unió 2020-ig szóló területfejlesztési menetrendje: Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé” című dokumentumra,

–   tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD) részes felei által 2010 októberében elfogadott, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2011–2020 közötti időszakra szóló globális stratégiai tervben szereplő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aichi célokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a jelen és a jövő nemzedékei számára való folyamatos biztosítása és a természeti tőke védelme érdekében foglalkozni kell a biológiai sokféleség és az ökoszisztémáink helyzetének hanyatlásával ;

B.  mivel a környezetbarát infrastruktúra hozzájárul annak lehetővé tételéhez, hogy a természet teljes mértékben biztosítsa az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a társadalom számára nyújtott lehetőségeit;

C. mivel a biológiai sokféleség csökkenésének problémájával foglalkozni kell annak érdekében, hogy a jelen és a jövő nemzedékei számára egyaránt megóvjuk a természeti tőkét;

D. mivel antropogén nyomás fenyegeti az Európai Unió biológiai sokféleségét és ökoszisztémáinak integritását, többek között a természetes élőhelyek elaprózódása és pusztulása, az éghajlatváltozás és a természetközeli élőhelyek mérhetetlen kihasználása következtében;

E.  mivel a biológiai sokféleség és az emberi társadalom jóléte szorosan összekapcsolódik;

F.  mivel az Unióban a biológiai sokféleség megőrzése és erősítése érdekében fontos minimalizálni az elaprózódás szintjét, és fokozni kell az ökológiai folytonosságot;

G. mivel az aichi célok 11. pontja szerint „2020-ig [bolygónk] szárazföldi és belvízi területének legalább 17%-át, part menti és tengeri területeinek legalább 10%-át – köztük a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából különösen fontos területeket – meg kell őrizni ökológiai szempontból reprezentatív, valamint hatékonyan és méltányosan irányított védett területekkel megfelelően összekapcsolt hálózatok és más, hatékony területalapú védelmi intézkedések révén, továbbá integrálni kell szárazföldi és tengeri tájképbe”;

H. mivel a környezetbarát infrastruktúra és a mezőgazdaság szorosan összekapcsolódik a mezőgazdasági termelékenység és a mezőgazdasági örökség védelme tekintetében, valamint a mezőgazdasági tevékenységekkel kapcsolatos területrendezés és földhasználat-tervezés hatásai következtében;

I.   mivel a tapasztalatok szerint a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó projektek kiváló lehetőséget nyújtanak a természet társadalomba való integrálásához, beleértve azokat a városi környezeteket, ahol egyre nagyobb arányú népesség lakik, és ezekre az emberekre súlyos hatást gyakorol a városi hőszigethatásként ismert jelenség;

J.   mivel a vidékek közötti környezetbarát infrastruktúra kialakításával, védelmével, megerősítésével és hatékony felhasználásával kapcsolatos információkat meg kell osztani az érdekelt felekkel és közzé kell azokat tenni;

K. mivel a tapasztalatok szerint az infrastrukturális projektek kidolgozása és fejlesztése kulcsfontosságú szakaszoknak számítanak, amelyek során a városi és vidéki tájakon egyaránt biztosítani kell az ökológiai és társadalmi szükségleteket;

L.  mivel az Unió által társfinanszírozott regionális és városi infrastrukturális programoknak és projekteknek integrálniuk kell a környezetbarát infrastruktúra elemeit, valamint mérsékelniük kell a meglévő ökoszisztémákra gyakorolt hatásokat az ilyen programok és projektek környezeti, társadalmi és gazdasági előnyeinek növelése érdekében;

M. mivel a környezetbarát infrastruktúra számos ökológiai, gazdasági és társadalmi előnnyel jár az általában olcsóbb és tartósabb természetes megoldásoknak köszönhetően, amelyek a munkahelyteremtéshez is hozzájárulhatnak;

N. mivel a környezetbarát infrastrukturális beruházásoknak általában magas a megtérülési rátájuk;

Általános észrevételek

1.  üdvözli a környezetbarát infrastruktúráról szóló közleményt és Bizottság arra irányuló szándékát, hogy aktívan megvalósítsa az abban megállapított célkitűzéseket;

2.  felismeri a környezetbarát infrastruktúra alapvető jelentőségét Európa természeti tőkéjének hatékony védelmében, valamint a természetes élőhelyek, fajok és a vízkészletek megfelelő környezeti állapotának megőrzésében;

3.  hangsúlyozza, hogy a környezetbarát infrastruktúra hozzájárulhat számos 2020-as célkitűzéshez, és kiemeli, hogy sürgősen létre kell hozni és be kell építeni a többéves pénzügyi keret végrehajtására irányuló eszközök közé, hogy ténylegesen elősegítse az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljainak elérését;

4.  elismeri, hogy a környezetbarát infrastruktúra bevezetése elősegíti, hogy az Unió teljesítse a biológiai sokféleségre vonatkozó aichi célok és a 2011–2020 közötti időszakra vonatkozó, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális stratégiai terv szerinti nemzetközi kötelezettségvállalásait;

5.  üdvözli a számtalan előny és megoldás révén költséghatékonyságot biztosító környezetbarát infrastruktúra innovatív megközelítését, amely képes a környezetvédelmi, a szociális és a gazdasági célkitűzések összehangolására;

A különböző szakpolitikai területekbe való integráció

6.  hangsúlyozza, hogy a környezetbarát infrastruktúrát az Unió valamennyi ágazati politikájába és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi megoldásokba is bele kell építeni, példaként használva a tagállamokban legjobban bevált gyakorlati megoldásokat;

7.  rámutat arra, hogy a környezetbarát infrastruktúra különösen fontos szerepet játszhat a városokban, ahol ma a népesség egyre nagyobb aránya él, és ahol hozzájárulhat olyan szolgáltatásokat biztosításához, mint például a tiszta levegő, a hőmérséklet-szabályozás, a helyi „hőszigethatás” mérséklése, üdülőövezetek, árvízvédelem, talajvízszint-szabályozás, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, illetve helyreállítása, a szélsőséges időjárás és hatásainak mérséklése, a polgárok egészségének javítása és az életminőség általános javítása például a testmozgásra alkalmas, elérhető és megfizethető területek biztosítása révén; hangsúlyozza a környezetbarát infrastruktúra és a közegészségügy közötti kapcsolatot, és úgy gondolja, hogy a környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos beruházás egyben közegészségügyi beruházás is;

8.  hangsúlyozza a NATURA 2000 hálózat alapvető elemeként a környezetbarát infrastruktúrának az európai természet kulcsfontosságú fajainak és élőhelyeinek megőrzését szolgáló hálózat koherenciájának és ellenálló képességének fokozására irányuló törekedéshez való hozzájárulását, mindeközben segítve évi több százmilliárd euróra becsült ökoszisztéma-szolgáltatás biztosításának fenntartását; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza a Natura 2000-ről szóló jogszabályok és a környezetbarát infrastruktúrára irányuló kezdeményezés komplementer jellegét;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy a területrendezés és földhasználat-tervezés során integrálják és kiemelten kezeljék a környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos kérdéseket azáltal, hogy minden döntéshozatali szintet (helyi, regionális és nemzeti szintet) bevonva konzultációt folytatnak a helyi érintett felekkel és a helyi lakossággal, tájékoztatási kampányok révén fokozva tudatosságukat, továbbá kéri a Bizottságot, hogy támogassa az ezen a területen történő iránymutatást és összehasonlító teljesítményértékelést annak biztosítása érdekében, hogy a környezetbarát infrastruktúra a területrendezés és a területfejlesztés állandó részévé váljon; rámutat arra, hogy az új fejlesztésekre vagy a szürke infrastruktúrára vonatkozó engedélyezési eljárásoknak biztosítaniuk kell az ökoszisztémákra és a meglévő környezetbarát infrastruktúrára gyakorolt negatív hatások teljes körű értékelését az ilyen hatások elkerülése és mérséklése és a tényleges hosszú távú társadalmi előnyök biztosítása érdekében;

10. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetbarát infrastruktúra előmozdítása érdekében használják valamennyi uniós finanszírozási eszközt, többek között a kohéziós politikában és a közös agrárpolitikában foglalt eszközöket, különösen az ökológiai szempontból kiemelt területeket, hogy biztosítani lehessen az ökoszisztéma-szolgáltatások kínálatának széles skáláját és a természetes folyamatok védelmét a vidéki és városi területeken; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek a KAP keretében a környezetbarát infrastruktúra támogatásához nyújtott összegek felhasználásáról; e tekintetben hangsúlyozza a környezetbarát infrastruktúrának a méhek védelme és következésképpen a megfelelő beporzás terén játszott szerepét;

11. hangsúlyozza a környezetbarát infrastruktúrának az éghajlatváltozás mérséklésére kifejtett kedvező hatását, mivel pozitív hatást gyakorol a szénkészletekre és az üvegházhatású gázokra vonatkozó mérlegre, különös tekintettel a tőzegtalaj, a természetközeli és természetes erdőségek és erdők és más, kötöttszén-készletekkel rendelkező ökoszisztémák védelmére, ami által hozzájárul az EU éghajlat-változási politikájának végrehajtásához;

12. támogatja a területrendezésre és a part menti övezetekben a környezetbarát infrastruktúra létrehozására irányuló törekvéseket a part menti táj biodiverzitásának megőrzése és fenntartható fejlődése céljából;

13. megállapítja, hogy a környezetbarát infrastruktúra alapvető szerepet játszik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a Natura 2000 területek közötti ökológiai koherencia növelése, a fajok Natura 2000 területek közötti és e területeken való megoszlásával kapcsolatos mozgásokban és változásokban bekövetkező növekedés előmozdítása és a biológiai sokféleségre vonatkozó, az egész tájra kiterjedő alkalmazkodás szempontjából, és ezáltal hozzájárul az Unió természetvédelmi politikáihoz, valamint ösztönzi és biztosítja a más ágazatokhoz – többek között a vízgazdálkodáshoz és az élelmezésbiztonsághoz – való, az ökoszisztémán alapuló alkalmazkodást,

14. szükségesnek tartja, hogy a tagállamok, különösen a tengeri határral rendelkező tagállamok biztosítsák a környezetbarát infrastruktúrát a kikötői övezetekben, és dolgozzanak ki megfelelő közlekedési rendszereket, amelyek elősegítik e területek környeztbaráttá tételét;

15. felhívja a figyelmet arra, hogy a természeti katasztrófákhoz – például árvizekhez vagy erdőtüzekhez – kapcsolódó kockázatok csökkentése is pozitív hatást gyakorol az olyan környezetbarát infrastruktúrák kialakítására és helyreállítására, mint a természetes árterületek, erdős területek, vizes élőhelyek stb., amelyek képesek a katasztrófavédelmi reziliencia javítására és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítésére, és lényegesen csökkentheti a kapcsolódó költségeket a társadalom számára;

16. hangsúlyozza, hogy az erdészeti ágazatot teljes egészében be kell vonni ebbe a szakpolitikai területbe annak érdekében, hogy a fakitermelésen és a biomassza-termelésen túl a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetes erdővédelem nyújtotta számos más előnyt is élvezni lehessen, és hogy helyre lehessen állítani az elaprózott vagy kipusztult erdős területeket;

17. üdvözli a környezetbarát infrastruktúra előmozdítására irányuló kezdeményezést mint olyan eszközt, amely hozzájárul a vízszűréshez, a felszín alatti vizek erodálódásának megelőzéséhez és megőrzéséhez, és ezáltal a tervezetben javasoltaknak megfelelően a vízügyi keretirányelv, az árvízvédelmi irányelv és a vonatkozó vízügyi jogszabályok megfelelő végrehajtásához, valamint az tengerpartok integrált kezeléséhez és a tengeri területrendezéshez;

18. kiemeli a környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos követelményeknek az uniós strukturális és kohéziós politikai eszközök végrehajtásába történő megfelelő integrációjának fontosságát, különösen a városi környezetbarát infrastruktúra finanszírozása szempontjából, és arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy támogassák a vonatkozó intézkedéseket;

19. hangsúlyozza, hogy a környezetbarát infrastruktúrát integráli kell az EU 2014–2020-as időszakra szóló támogatási eszközeinek keretében zajló operatív programokba;

20. sürgeti a Bizottságot, hogy időben, azaz 2013 végéig véglegesítse a közleményben bejelentett útmutatót annak érdekében, hogy a vonatkozó szakpolitikai területeken fokozni lehessen a környezetbarát infrastruktúra megértését és előmozdítását, valamint hogy biztosítsák az operatív programok révén történő finanszírozás lehetőségét/feltételeit;

21. felhívja a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, hogy a környezetbarát infrastrukturális projektekre fordított beruházások koherens és összehangolt ösztönzésével használják ki a meglévő finanszírozási lehetőségeket;

A környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó stratégia kialakítása

22. hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a magánszektor környezetbarát infrastruktúrában való szerepvállalását, továbbá felszólítja a Bizottságot és az EBB-t, hogy a környezetbarát infrastruktúrába irányuló beruházásokra és más természeti tőkére irányuló projektek támogatása érdekében mihamarabb hozzanak létre és aktivizáljanak újszerű finanszírozási mechanizmusokat tartalmazó finanszírozási eszközt, és egyúttal értékeljék az ökoszisztéma-funkciókra irányuló tényleges és hosszú távú támogatást; rámutat arra, hogy további helyi, regionális és nemzeti szintű finanszírozási forrást is meg kell vizsgálni;

23. meggyőződése, hogy a környezetbarát infrastruktúra felállítását szilárd adatoknak és mélyreható ismereteknek kell alátámasztaniuk, továbbá ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel, a tagállamokkal és egyéb érdekelt felekkel együttműködésben biztosítsa, hogy az Unió növelje kapacitását az ökoszisztémák feltérképezésével és értékelésével és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokkal összefüggésben, és hogy ezeket az információkat és ismereteket kellőképpen vegyék figyelembe többek között az Unió által társfinanszírozott projektek tervezésében és végrehajtásában;

24. sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő e területen a kutatási, innovációs, kapacitásépítési, oktatási, ismeretterjesztő és felvilágosító projekteket és támogassa az információk és a bevált gyakorlati megoldások cseréjét; rámutat, hogy – különösen a vízellátás és víztisztítás, a hulladékgazdálkodás, az építkezésirányítás, a katasztrófakockázat-kezelés, a mezőgazdaság, az idegenforgalom és az egészségügy területén – ezt az innovatív megközelítést alkalmazni és az ökosziszémákból származó előnyöket megfelelően értékelni képes személyzeti állomány szakértelme és képzése elősegíti a környezetbarát infrastruktúra fejlődését;

25 megítélése szerint a valamennyi szakpolitikai területbe történő integráció alapvető feltétel, amely nélkül nem lehet a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó hiteles politikát folytatni;

26. kiemeli azt a szerepet, amit a civil társadalmi szervezetek, a közösségi (amatőr) tudomány, a polgári felelősség és a nyilvánosság részvétele játszhatnak a környezetbarát infrastrukturális projektek tervezése, végrehajtása, fenntartása és nyomon követése tekintetében, és az ilyen folyamatok előmozdítására ösztönzi a tagállamokat;

27. egyetért egy olyan stratégia kialakításával, amely prioritási irányvonalakat határoz meg a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó európai projektek tekintetében és hangsúlyozza, hogy még több határon átnyúló, régióközi stratégiára és projektre van szükség;

28. üdvözli a közleményben bejelentett TEN-G-t, és felszólítja a Bizottságot, hogy 2015-ig tájékoztasson a TEN-G-re vonatkozó ütemterv alakulásáról;

29. hangsúlyozza az innovációs lehetőséget a környezetbarát infrastruktúra tekintetében és a kkv-k kulcsszerepét e területen; emlékeztet a környezetbarát infrastruktúrába irányuló beruházások támogatásaként a közös szabványokra, tanúsításokra és címkézésekre, amelyek megteremtik a szükséges teret az elsőként lépők számára;

30. üdvözli a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia 2015-ös felülvizsgálatát, a környezeti infrastruktúrára vonatkozó közleménynek a környezeti infrastruktúra tervezett uniós szintű beruházásokba történő további elmélyítésére irányuló 2017-es felülvizsgálatát, valamint a kapcsolódó szakpolitikai területek félidős felülvizsgálatát (a KAP állapotfelmérése, a REGIO félidős felülvizsgálata stb.);

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL L 20., 2010.01.26., 7. o.
[2] HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
[3] HL C 258. E, 07.09.13, 99. o.
[4] http://www.teebweb.org