Plenárisülés-dokumentum
16.9.2014 B8‑0136/2014
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
a líbiai helyzetről
( 2014/2844(RSP) )
Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Valentinas Mazuronis
az EFDD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről
( 2014/2844(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a déli szomszédságról, és különösen Líbiáról szóló 2011. március 11-i[1], valamint a líbiai helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i[2] állásfoglalására,
– tekintettel Bernardino León 2014. augusztus 14-i kinevezésére, mint az ENSZ-főtitkár Líbiáért felelős különleges képviselője,
– tekintettel az EKSZ és a Líbiával foglalkozó különmegbízottak 2014. július 26-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel az EKSZ szóvivőjének a líbiai helyzetről szóló 2014. július 14-i és augusztus 25-i nyilatkozataira,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiáról szóló, például a 2014. augusztus 27-i határozatára (S/RES/2174 (2014),
– tekintettel a Külügyi Tanács Líbiáról szóló 2014. augusztus 15-i következtetéseire,
– tekintettel az Európai Tanács 2014. augusztus 30-i következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Moammer Kadhafi 2011. évi megbuktatása óta Európa nem tudott szilárd stratégiát kialakítani Líbia támogatására a demokratikus átmenet elérésére; mivel a stratégia és célkitűzés hiánya vezetett a jelenlegi líbiai politikai és biztonsági válsághoz;
B. mivel 2014. május 16-án a Haftar nyugalmazott tábornokhoz hű erők „Méltóság” hadművelet kódnéven nagyszabású földi és légi támadást indítottak a bengázi iszlamista fegyveres csoportok ellen;
C. mivel 2014. június 9-én a líbiai legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy az általános nemzeti kongresszus alkotmányellenesen nevezte ki miniszterelnökké Ahmed Omar Maítíkot; mivel a képviselőházi választások 2014. június 25-én zajlottak;
D. mivel a 2014. június 25-én megválasztott képviselőház felváltotta az általános nemzeti kongresszust, mint a líbiai képviselők legitim testülete; mivel biztonsági megfontolások miatt a képviselőház a keleti kisvárosba, Tobrukba költözött;
E. mivel erre válaszul iszlamista és misztrátai milíciák koalíciója 2014. augusztus 23-án „Líbiai Hajnal” néven hadműveletet indított, miután csaknem egy hónapig tartó harcok után elfoglalták Tripoli nemzetközi repülőterét a zintáni milíciáktól; mivel Líbia új parlamentje, a képviselőház szerint a repülőteret jelenleg ellenőrzése alatt tartó csoportok „terrorista szervezetek”;
F. mivel 2014. augusztus 24-én ismeretlen harci gépek a líbiai fővárosban, Tripoliban található célpontok ellen hajtottak végre támadásokat;
G. mivel 2014. augusztus 25-én ismét összeült az általános nemzeti kongresszus, és az iszlamista támogatottságú Omar al-Hásziit választotta meg miniszterelnöknek és kérte fel kormányalakításra;
H. mivel 2014. augusztus 25-én Kairóban ülést tartottak a Líbiával szomszédos országok, amelynek során Líbia egyiptomi nagykövete külföldi segítséget és védelmet kért az ország olajmezői, repülőterei és egyéb állami vagyontárgyai számára;
I. mivel Líbiában az illegális határátlépések száma elérte az eddig példa nélküli 140 000 főt 2014-ben; mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának jelentése szerint 1 600 fő halt meg június óta, miközben Európába próbáltak eljutni, és Olaszország több mint 80 000 menekültet fogadott be az év eleje óta;
1. határozottan elítéli az országszerte zajló erőszakot, a gyilkosságokat, a polgári lakosság elleni agressziót és azok humanitárius hatását; megerősíti annak fontosságát, hogy felelősségre vonják az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértőit;
2. aggódik a líbiai emberi jogi helyzet romlása, a fokozódó erőszak és a polgári lakosság elleni harcok hatásai miatt; úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet alááshatja nem csak az ország, de az egész régió stabilitását;
3. megerősíti annak fontosságát, hogy a líbiai kormány együttműködjön a Nemzetközi Büntetőbírósággal (NBB); üdvözli az NBB ügyészének 2014. július 25-i nyilatkozatát, amelyben arra figyelmeztet, hogy hivatala nyomozás és büntetőeljárás alá vonja a bíróság hatásköre szerinti bűnelkövetőket Líbiában, hivatalos státuszuktól vagy kötődésüktől függetlenül;
4. azonnali tűzszünetre szólítja fel az összes felet; határozottan támogatja e cél érdekében Bernardino León, az ENSZ újonnan kinevezett különmegbízottjának és az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) erőfeszítéseit;
5. elutasítja a külső beavatkozást Líbiában, amely felerősíti a jelenlegi megosztást, és aláássa Líbia demokratikus átmenetét; meggyőződése, hogy az egyoldalú katonai akciók nem jelentenek életképes megoldást a válságra, és úgy véli, hogy a beavatkozások csak békés természetűek lehetnek, az ENSZ keretein belül;
6. mély aggodalmát fejezi ki a líbiai határellenőrzés hiánya, a régióban a fegyverkereskedelem és –csempészet keltette fenyegetés, valamint az országban a nem biztosított fegyverek és lőszerek, illetve azok elterjedése miatt; üdvözli ezzel kapcsolatban az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. augusztus 27-én elfogadott 2174. számú határozatot, amely kiterjesztette a Líbiával szembeni akkori nemzetközi szankciókat, kimondva mindazok büntetőjogi felelősségét, akik részt vesznek a Líbia békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető tevékenységekben, vagy támogatják azokat, illetve akadályozzák vagy aláássák a sikeres politikai átmenetet; úgy véli, hogy ezek az előírások szükséges lépést jelentenek a sikeres politikai átmenethez;
7. elismeri a szomszédos országok által Líbiának nyújtott összehangolt segítséget a válság leküzdésében, és hogy szolidaritásról tanúbizonyságot téve kezelik a Líbiából érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek ügyét; üdvözli ezzel kapcsolatban Egyiptom szerepét a 2014. augusztus 25-i kairói konferencia megszervezésében; felszólítja az összes felet, hogy a lehető leghamarabb hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyverek felkutatásáról és azok elkobzásáról szóló 2175. számú határozatát;
8. felhívja a nemzetközi és a regionális érdekelt feleket, hogy továbbra is konstruktívan vegyenek részt az erőszakos cselekmények azonnali beszüntetésének támogatásában; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is teljes mellszélességgel támogassa és segítse a líbiai intézményeket, és felszólítja az Európai Uniót, hogy alakítson ki új átfogó stratégiát Líbia megsegítésére az átmenet alatt és után, és hogy nagymértékben növelje a lakosságot segítő humanitárius támogató erőfeszítéseit; felszólítja az Afrikai Uniót és az Arab Ligát, hogy használják fel politikai befolyásukat annak érdekében, hogy harmadik felek ne tudják pénzügyileg támogatni a konfliktus egyik résztvevőjét sem;
9. felszólítja az ideiglenes kormányt és a megválasztott képviselőházat, hogy higgadtan és az ország egészének érdekeit nézve hajtsák végre a feladataikat, hogy sürgősen alakítsanak egy valóban befogadó kormányt, és hogy játsszanak döntő szerepet egy befogadó politikai megegyezés dinamikájának kialakításában, amely összefogja az összes politikai szereplőt és az ország kisebbségeit;
10. felszólítja az Európai Uniót, hogy dolgozzon ki egy új közös stratégiát a Líbiából és Észak-Afrikából érkező migrációs áramlások kezelésére; úgy véli, hogy e stratégiát a terhek megosztására kell alapozni; felszólítja az EU-t, hogy dolgozza ki és hajtsa végre az EU-ba való belépéshez szükséges jogi eszközöket, és felszólítja az EU-t, hogy támogassa – például a Frontex tevékenységeinek megfelelő szintű finanszírozása vagy akár azok megnövekedett mandátuma révén – azokat a déli tagállamokat, amelyekre a legnagyobb teher hárul;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Uniónak, az Arab Ligának, valamint a líbiai képviselőháznak.