Plenárisülés-dokumentum
5.10.2015
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a B8‑0761/2015 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
a halálbüntetésről
( 2015/2879(RSP) )
Marie-Christine Vergiat, Patrick Le Hyaric, Younous Omarjee, Malin Björk, Barbara Spinelli, Martina Anderson, Lynn Boylan, Matt Carthy, Liadh Ní Riada, Rina Ronja Kari, Merja Kyllönen, Marisa Matias, Sabine Lösing, Eleonora Forenza, Fabio De Masi, Lola Sánchez Caldentey, Josu Juaristi Abaunz, Kostadinka Kuneva, Kostas Chrysogonos, Stelios Kouloglou, Dimitrios Papadimoulis, Takis Hadjigeorgiou, Sofia Sakorafa
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a halálbüntetésről
( 2015/2879(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a halálbüntetés elleni világnapról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására[1], valamint a kivégzésekre vonatkozó azonnali moratórium szükségességére azokban az országokban, amelyekben a halálbüntetést még mindig alkalmazzák,
– tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 13. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,
– tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, és különösen annak 6. cikke (2) bekezdésére és második fakultatív jegyzőkönyvére,
– tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) és az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervének (INCB) a halálbüntetés – különösen a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények esetében való – eltörléséről szóló nyilatkozataira,
– tekintettel a halálbüntetés elleni 5. világkongresszus által 2013. június 15-én Madridban elfogadott záró nyilatkozatra,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149 sz. határozatára, amely moratóriumra szólít fel a halálbüntetés alkalmazása terén, és az ENSZ Közgyűlése által elfogadott öt állásfoglalásra, különösen a 2014. december 18-i állásfoglalásra, amely emlékeztet arra, hogy az ENSZ elkötelezte magát a halálbüntetés eltörlése mellett,
– tekintettel a minden év október 10-én tartott, halálbüntetés elleni világ- és európai napra, és tekintettel arra, hogy 2015-ben a halálbüntetés elleni világnap a kábítószerekkel kapcsolatban elkövetett bűncselekményekért való kivégzések eltürlését állítja középpontba,
– tekintettel a Tanácshoz intézett, a halálbüntetésről szóló kérdésre ( O-000103/2015 – B8- 0761/2015),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely megsérti az élethez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondja; mivel a siralomházi körülmények rendkívül súlyos lelki szenvedést okoznak, és mivel a kivégzés támadás a lélek és a test ellen;
B. mivel a halálbüntetést gyakran a hátrányos helyzetűek, a mentálisan betegek, valamint különösen a nemzeti és kulturális kisebbségek ellen alkalmazzák; mivel egyes helyeken a halálbüntetés kiszabása a szexuális irányultságon vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetésben gyökerezik;
C. mivel az Európai Unió határozottan és elvi alapon elutasítja a halálbüntetést, és a halálbüntetés általános eltörlése emberi jogi politikájának egyik kulcsfontosságú célja;
D. mivel 101 ország már eltörölte a halálbüntetést minden bűncselekmény esetében; mivel 2014-ben legalább 22 ország hajtott végre kivégzést, és legalább 2466 személyt ítéltek halálra, ami 2013-hoz képest 28%-os növekedést jelent; mivel az öt ország a világon, ahol a halálbüntetést a leggyakrabban alkalmazzák: Kína (a nem kormányzati szervezetek szerint több mint 1000 kivégzésre került sor), Irán (hivatalosan 289 kivégzést ismernek el, de a nem kormányzati szervezetek szerint több mint 454 nem hivatalos kivégzésre került sor), Szaúd-Arábia (legalább 90 kivégzés), Irak (legalább 61 kivégzés ) és az USA (35 kivégzés);
E. mivel nyolc állam jogrendszere halálbüntetéssel sújtja a homoszexualitást (Mauritánia, Szudán, Irán, Szaúd-Arábia, Jemen, Pakisztán, Afganisztán és Katar), és Nigéria és Szomália egyes tartományai hivatalosan halálbüntetést alkalmaznak az azonos neműek közötti szexuális aktusok vádja esetén;
F. mivel az ENSZ Közgyűlése 2014. december 18-án ötödik alkalommal szavazott meg (117 támogató szavazattal, 38 ellenszavazattal, 34 tartózkodással) egy, a halálbüntetés eltörlését célzó egyetemes moratórium melletti állásfoglalást;
G. mivel az elmúlt 12 hónapban világszerte gyakoribbá vált a halálbüntetés alkalmazása kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén, számos államban jelentősen megnövekedett a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért kivégzett emberek száma (például Iránban és Szaúd-Arábiában), máshol a halálbüntetés újbóli bevezetését tervezik az ilyen bűncselekmények esetén (például Ománban), vagy megszüntetik a halálbüntetésre régóta vonatkozó moratóriumot (például Indonéziában és Pakisztánban); mivel abból a 14 országból, amely a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények esetén halálbüntetést alkalmaz, 12 ázsiai vagy közel-keleti ország; mivel 2015-ben 14 személyt végeztek ki kábítószer-kereskedelemért Indonéziában, köztük 12 külföldit; mivel több tucat ember várja siralomházban a halálbüntetés végrehajtását, köztük európai polgárok, például a francia Serge Atlaoui;
H. mivel Irán jelentések szerint 394 kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt elkövető személyt végzett ki 2015 első hat hónapjában, míg a kivégzettek száma 2014-ben az egész évet tekintve 367 volt; mivel Pakisztánban legalább 112, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt elkövető személyre vár kivégzés; mivel az UNODC pakisztáni és iráni műveleteinek független vizsgálata és nem kormányzati szervezetek közelmúltbeli jelentései aggályokat vetettek fel az emberi jogi iránymutatásoknak az ENSZ-ügynökség különböző országokban működő irodái által történő végrehajtásával, valamint a kábítószer-ellenes finanszírozás és az ezen országokban a kábítószerrel kapcsolatos vádak esetén kiszabott halálos ítéletek közötti közvetett összefüggéssel kapcsolatban;
I. mivel a nemi erőszak, a gyilkosság, a hit elhagyása, a fegyveres rablás és a kábítószer-csempészet Szaúd-Arábiában halálbüntetést von maga után; mivel a Szaúd-Arábiában idén végrehajtott összes kivégzés fele kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt történt, a 2010-es mindössze 4%-os átfogó arányhoz képest; mivel a halálbüntetést lefejezés által hajtják végre, a holttesteket pedig olykor keresztre feszítik; mivel a 2014. május 27-én Mohammed al-Nimret lefejezés általi halálra és keresztre feszítésre ítélték terrorista szervezetben való részvétel miatt, annak ellenére, hogy vallomását kínzással csikarták ki, amikor még kiskorú volt;
J. mivel Nebraska állam úgy határozott, hogy 2015-ben eltörli a halálbüntetést; mivel az Egyesült Államokban 2015-ben már 19 emberen – köztük két értelmi fogyatékossággal élőn – hajtottak végre halálos ítéletet halálos injekció útján: Warren Lee Hillt 2015. január 27-én, Georgiában, Robert Laddet pedig 2015. január 29-én Texas államban végezték ki; mivel 2015. március 17-én Missouri államban kivégezték Cecil Clayton 74 éves, súlyos agysérüléssel rendelkező férfit; mivel Mumia Abu-Jamal, „a hangtalanok hangjának” is nevezett afroamerikai fogvatartott, aki egy tisztességtelen és rasszista indíttatású eljárás alapján 1982-től 2011-ig volt a halálsoron, míg ítéletét életfogytiglani elzárásra módosították, továbbra is nehéz helyzetben van, mivel Pennsylvania állam megtagadja tőle az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ami veszélyezteti az életét; mivel Hank Skinner még mindig siralomházban van Texasban, annak ellenére, hogy az ügyében elvégzett DNS-vizsgálat súlyos kétségeket vet fel bűnösségével kapcsolatban;
K. mivel az egyiptomi kormány politikai perek tömegét folytatta le az elmúlt évben, és több mint 100 embert ítélt halálra, köztük az eltávolított Mohamed Murszi elnököt is; mivel Ibrahim Halawa ír állampolgárt és másokat egy tiltakozáson való részvételért halálra ítélhetnek Egyiptomban;
L. mivel riasztó jelenség, hogy az Európai Unióban egyre gyakrabban hangzanak el, olykor kormánytagok részéről is, a halálbüntetés melletti felszólalások;
M. mivel az EU-nak és tagállamainak koherens módon kell állást foglalniuk a halálbüntetés ellen valamennyi intézkedésük és finanszírozási tevékenységük vonatkozásában, különösen a halálbüntetést alkalmazó országokkal kapcsolatban;
1. ismételten kifejezi régóta hangoztatott szembenállását a halálbüntetéssel minden esetben és minden körülmények között, és újra hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság megerősítéséhez;
2. elítél minden kivégzést, függetlenül attól, hogy hol kerül rájuk sor; továbbra is mélyen aggasztja a halálbüntetés kiszabása fiatalkorúakra, hátrányos helyzetűekre vagy mentálisan, illetve értelmileg sérült személyekre, és felszólít az ilyen – a nemzetközi emberi jogi normákat sértő – gyakorlatok azonnali és végleges eltörlésére;
3. emlékeztet rá, hogy a halálbüntetés teljes megszüntetése továbbra is az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése; emlékeztet továbbá arra, hogy ez a cél csak az államok közötti szoros együttműködés, az oktatással kapcsolatos együttműködés, a tudatosság növelése, valamint hatékony és eredményes fellépés révén érhető el; határozottan támogatja a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot, mint a halálbüntetés végleges megszüntetéséhez vezető út egyik állomását; továbbra is küzd e büntetési forma világszerte való eltörléséért; határozottan felszólítja a halálbüntetést még alkalmazó országokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi minimumszabályokat, és tegyenek közzé világos és pontos adatokat a halálos ítéletek és kivégzések számáról;
4. aggodalmát fejezi ki a Szaúd-Arábiában végrehajtott kivégzések számával kapcsolatban; rendkívüli aggodalmának és megütközésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a szaúdi hatóságok egy tisztességtelen és politikai indíttatású perben lefejezés és keresztre feszítés általi halálra ítélték Ali Mohammed al-Nimret; sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon Ali Mohammed al-Nimret és semmisítsék meg ezt a barbár ítéletet, valamint hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi emberi jogi normákat; ezért felhívja a tagállamokat, hogy gyakoroljanak fokozott nyomást a szaúdi rezsimre, hogy részesítse kegyelemben Ali Mohammed al-Nimret és törölje el a halálbüntetést;
5. aggódva veszi tudomásul, hogy még mindig Kína hajtja végre évente a legtöbb kivégzést, valamint hogy ezeket a kivégzéseket továbbra is „államtitoknak” minősítik; sürgeti a kínai kormányt, hogy hagyjon fel ezzel a gyakorlattal, és tegye közzé a már kivégzett személyek listáját;
6. aggasztja továbbá az Iránban végrehajtott kivégzések növekvő aránya, valamint az, hogy a nem kormányzati szervezetek szerint ezek többsége bírósági eljárás nélküli vagy a hatóságok által el nem ismert kivégzés; sürgeti a kormányt, hogy hagyjon fel ezzel a gyakorlattal, és tegye közzé a már kivégzett személyek átlátható listáját;
7. ismételten elítéli a halálos ítélet alkalmazását Irakban; osztja az ENSZ azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy mióta 2005-ben ismét bevezették a halálbüntetést az országban, megnövekedett a kivégzések száma, valamint hogy az országban nem létezik igazságszolgáltatási rendszer; hangsúlyozza, hogy a hivatalos források szerint 2014 augusztusáig 1724 fogvatartottat ítéltek halálra; hangsúlyozza, hogy Irakban az igazságszolgáltatás hiányát a jogrendnek az amerikai-brit megszállás óta bekövetkezett szinte teljes összeomlásával – többek között háborús bűnökkel, atrocitásokkal, polgári személyek zsoldosok és a megszálló amerikai katonai erők általi lemészárlásával – összefüggésben kell szemlélni;
8. ismételten elítéli a halálbüntetés alkalmazását az Egyesült Államokban, nevezetesen azokat az ítéleteket, amelyek tisztességtelen és rasszista indíttatású eljárások alapján születtek, valamint az értelmi fogyatékossággal élő személyek kivégzését; üdvözli, hogy Nebraska állam 2015-ben úgy határozott, hogy eltörli a halálbüntetést, és ismételten sürgeti az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel ezzel a gyakorlattal; különösen aggasztja Mumia Abu-Jamal helyzete, valamint az, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése nem biztosított; hangsúlyozza, hogy 2011-ben a szövetségi igazságszolgáltatási rendszer elismerte, hogy a Mumia Abu-Jamal ügyében lefolytatott eljárás nem volt tisztességes, ezért kéri, hogy összhangban a nemzetközi joggal haladéktalan bocsássák szabadon és biztosítsák az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését; felszólít továbbá Hank Skinner és Emma Clancy szabadon bocsátására; sürgeti az Európai Uniót, hogy ragaszkodjon az emberi jogi normák betartásához az Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd során, továbbá mondja fel az Egyesült Államokkal kötött valamennyi megállapodást, amennyiben ez az ország megszegi a nemzetközi jogot;
9. rendkívül aggasztják a halálbüntetést pártoló felszólalások Európában, valamint a brit kormány által Szíriában bírósági eljárás nélkül végrehajtott kivégzések; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem soha nem igazolhatja a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyását; ezért felszólít az azonnali és független nemzetközi vizsgálat lefolytatására és a felelősök bíróság elé állítására; kéri továbbá a bírósági eljárás nélküli kivégzések tagállamok általi, különösen a terrorizmus elleni küzdelem összefüggésében történő alkalmazásának független és általános kivizsgálását, és sürgeti valamennyi felet, hogy haladéktalanul vessenek véget ennek a gyakorlatnak, amely ellentétes a nemzetközi joggal és a halálbüntetés de facto visszaállításának minősíthető;
10. különösen aggasztja a halálbüntetés egyre gyakoribb alkalmazása a terrorizmus elleni küzdelem összefüggésében számos országban, így Egyiptomban és Nigériában, valamint a halálbüntetés újbóli bevezetésének lehetősége, például Csádban és Tunéziában; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés soha nem fogja csökkenteni a terrorizmust, valamint hogy a terrorizmus elleni küzdelem soha nem mehet az emberi jogok rovására;
11. elítéli, hogy számos ország, köztük Pakisztán és Indonézia, a halálbüntetésre régóta vonatkozó moratórium megszüntetéséről határozott, és felhívja ezeket az országokat, hogy vessenek véget ennek a gyakorlatnak és vonják vissza ezt a döntésüket;
12. felhívja az érintett államokat, hogy hagyjanak fel a homoszexualitás kriminalizálásával, és felszólítja a Brunei Szultánságot, hogy 2016-ban ne alkalmazzon halálbüntetést a homoszexualitásért, miként azt a jelenleg hatályos törvény előírja; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is fő prioritásként küzdjenek a homoszexualitás kriminalizálásával szemben, összhangban a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokkal;
13. súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a halálbüntetést alkalmazó országokban uniós forrásokból támogatott kábítószer-ellenes programok ösztönözhetik a halálos ítéleteket és a kivégzéseket, különösen azáltal, hogy célokat és mutatókat tűznek ki a lefoglalások, letartóztatások és ítéletek számának növelése, valamint a szigorúbb büntetések tekintetében;
14. ismételten ajánlja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés eltörlését tegyék a pénzügyi és technikai segítség, a kapacitásbővítés és a kábítószer-ellenes politika egyéb támogatása előfeltételévé;
15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg azt az általános elvet, hogy az európai segély és segítségnyújtás nem segíthet elő olyan bűnüldözési tevékenységet, amely halálos ítéletekhez és a letartóztatott személyek kivégzéséhez vezet;
16. sajnálatát fejezi ki a Bizottság és a tagállamok által a kábítószer elleni küzdelemhez nyújtott segítség és támogatás átláthatóságának hiánya miatt azokban az országokban, amelyek agresszíven alkalmazzák a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében;
17. kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé éves beszámolót a kábítószer-ellenes programokra azokban az országokban nyújtott támogatásáról, amelyek alkalmazzák a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén, annak szöveges összefoglalásával együtt, hogy ez a finanszírozás hová irányult, milyen emberi jogi biztosítékok kerültek alkalmazásra annak biztosítására, hogy ne lehessen halálos ítéleteket hozni, illetve hogy a kedvezményezett országok milyen mértékben feleltek meg az európai feltételeknek;
18. sürgeti a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül hajtsa végre a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközről szóló rendelet 10. cikke szerinti operatív iránymutatást, alkalmazza azt szigorúan a kokain és a heroin útjával kapcsolatos programokra, és az iránymutatás be nem tartása esetén azonnal függessze fel ezeket a programokat;
19. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az UNODC kábítószer-ellenes programjaihoz nyújtott jövőbeli támogatás feltételeként kötelezze az UNODC-t annak bemutatására, hogy az emberi jogi iránymutatásban foglalt alapelveket hogyan fogja alkalmazni a finanszírozás kezelésére, és különösen azt, hogy a finanszírozást hogyan fogja befagyasztani vagy visszavonni, amennyiben a kedvezményezett állam továbbra is halálos ítéleteket szab ki a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőire; ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós vagy tagállami kábítószer-ellenes programját az ENSZ, és különösen az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala és az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervének égisze alatt kell végrehajtani;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa be a kábítószerrel kapcsolatos uniós cselekvési terv (2013–2016) azon ajánlását, hogy ki kell dolgozni és meg kell valósítani egy „emberi jogi iránymutatásra és hatásértékelésre szolgáló eszközt” annak biztosítására, hogy az emberi jogok „ténylegesen integrálva legyenek az EU kábítószer elleni külső tevékenységébe”;
21. sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak iránymutatást egy, a halálbüntetésre vonatkozó átfogó és hatékony európai politikát illetően, azzal összefüggésben, hogy harmadik országokban több tucat európai polgár várja halálos ítéletének végrehajtását, és e politika tartalmazzon szilárd és megerősített mechanizmusokat az azonosítás, a jogi segítségnyújtás és a diplomáciai képviselet tekintetében;
22. üdvözli és ösztönzi a halálbüntetés egész világon történő eltörlése érdekében dolgozó nem kormányzati szervezetek tevékenységét; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is finanszírozzon projekteket ezen a területen, elsősorban népművelési projekteket és pedagógiai fellépéseket;
23. kéri a Külügyi Bizottság (AFET) Emberi Jogi Albizottságát, hogy készítsen jelentést a halálbüntetésről, amelyben értékeli különösen a kábítószer-ellenes küzdelemhez nyújtott uniós támogatás és a biztonsággal és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós együttműködés emberi jogokra gyakorolt hatását, és ajánlásokat tesz annak biztosítására, hogy ez a támogatás ne járuljon hozzá a halálbüntetés fokozott alkalmazásához a jövőben;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.