Plenárisülés-dokumentum
14.1.2016
ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
a kolumbiai békefolyamatról
( 2015/3033(RSP) )
Javier Couso Permuy, Neoklis Sylikiotis, Paloma López Bermejo, Angela Vallina, Marina Albiol, Sofia Sakorafa, Takis Hadjigeorgiou, Fabio De Masi, Rina Ronja Kari, Helmut Schölz, Katerina Konecna, Jiri Mastalka, Marie-Christine Vergiat, Miguel Urban, Tania González, Xabier Benito, Lola Sánchez, Estefanía Torres, Barbara Spinelli, Inês Zuber, Kostas Chrysogonos, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a kolumbiai békefolyamatról
( 2015/3033(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a kolumbiai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a 2015. szeptember 23-án Havannában aláírt, a békét célzó különleges joghatóságról szóló megállapodásról szóló 60. közös közleményre,
– tekintettel a 2015. december 15-én, Havannában aláírt, a békét célzó különleges joghatóságot; továbbá az emberi jogokra vonatkozó kötelezettségvállalást is tartalmazó, „Az igazság, igazságszolgáltatás, jóvátétel és meg nem ismétlődés integrált rendszere” című, a konfliktus áldozatairól szóló megállapodásról szóló 61., 62., 63. és különösen 64. sz. közös közleményre, továbbá az ugyanaznap kelt „5. pont: Megállapodás a konfliktus áldozatairól ” című közös tervezetre,
– tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés baloldali képviselőinek a kolumbiai békefolyamattal kapcsolatos 2016. júniusi, brüsszeli nyilatkozatára,
– tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek (EuroLat) a Brüsszelben tartott II. EU-CELAC csúcstalálkozóra delegált EP-küldöttsége által megfogalmazott, a kolumbiai kormány és a FARC közötti belső konfliktus megszüntetéséről szóló üzenet 44. pontjára,
– tekintettel a II. EU-CELAC csúcstalálkozó végén, 2015- június 11-én elfogadott brüsszeli nyilatkozatra,
– tekintettel Federica Mogherininek, az EU főképviselőjének, a kolumbiai konfliktus áldozatairól szóló megállapodással kapcsolatos 2015. december 16-i és a kolumbiai átmeneti igazságszolgáltatással kapcsolatos 2015. szeptember 24-i nyilatkozatára, valamint Eamon Gilmore az EU kolumbiai békefolyamathoz rendelt különmegbízottjaként történő kinevezéséről szóló 2015. október 1-jei nyilatkozatára,
– tekintettel az egyrészt az Európai Unió és tagállamai, másrészt Kolumbia és Peru között megkötött, 2012. július 26-án, Brüsszelben aláírt, többoldalú kereskedelmi megállapodásra,
– tekintettel az Asztúriai Küldöttség az emberi jogok 2015-ös kolumbiai állapotának ellenőrzéséről szóló XI. jelentésére
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel – „A konfliktus lezárásáról és a szilárd és tartós béke megteremtéséről szóló általános egyezmény” című, a 2012. augusztus 26-i dokumentum aláírását követően – 2012. november 19-én, Havannában (Kubai Köztársaság) kerekasztal-tárgyalások kezdődtek a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) között, összhangban a kolumbiai nép békés élet iránti igényével, és elismerve, hogy a béke megteremtése az egész népességet érintő kérdés, hogy az államnak a teljes területén feladata az emberi jogok előmozdítása, továbbá a méltányos gazdasági és társadalmi fejlődésnek a béke biztosítékául kell szolgálnia;
B. mivel a havannai tárgyalás különböző szakaszai során a kormány és a FARC véglegesítette a következő megállapodás-tervezeteket: „Úton a kolumbiai vidék megújulása felé: a vidék átfogó reformja”; „Politikai részvétel: demokratikus nyitás a béke megteremtése érdekében”; „Megoldás a tiltott kábítószerek problémájára”; „A békét célzó különleges joghatóság” és „A konfliktus áldozatairól szóló megállapodás”;
C. mivel az utóbbi, az áldozatokról szóló pontban szereplő részleges megállapodás alapvető fontosságú, amely egy olyan, békét célzó különleges joghatóság és egy bíróság felállítására vonatkozik, amely a konfliktus valamennyi felelőse felett – katonai és félkatonai személyeket, gerillaharcosokat és civileket is ideértve – ítéletet hozhat, és amely valószínűleg a tárgyalás három éve alatt bekövetkezett legfontosabb előrelépést jelenti;
D. mivel ebben a szakaszban a legfontosabb függő kérdések arra vonatkoznak, hogy melyek lesznek a kétoldalú tűzszünet elrendelésének feltételei, továbbá milyen, a lakosság által legitimált mechanizmussal kerülnek érvényesítésre a kormány és a FARC közötti megállapodások;
E. mivel a havannai tárgyalások január 13-án folytatódtak, és – a kolumbiai kormány főtárgyalójának nyilatkozatai értelmében – a tűzszünetnek és az ellenségeskedések beszüntetésének kétoldalúan, határozatlan időre és ellenőrzéssel kell történnie, és ez már ebben a hónapban megvalósítható;
F. mivel 2015. szeptember 23-án Kolumbia kormánya és a FARC bejelentette, hogy megállapodást kötöttek egy olyan, a békét célzó különleges joghatóság létrehozásáról, amely figyelembe veszi az áldozatok jogait és hozzájárul a szilárd és tartós béke megteremtéséhez, és amelyek alapján a felek megállapodtak az igazság, igazságszolgáltatás, jóvátétel és meg nem ismétlés integrált rendszerének elindításáról, és mivel ez magában foglalja egy, a történtek kiderítéséért, az egymás mellett élésért és a meg nem ismétlésért felelős bizottság létrehozását, továbbá a konfliktus okainak és az azáltal okozott viktimizációnak a meg nem ismétlésére irányuló garanciák megteremtését;
G. mivel – az igazságosságot a békéért elnevezésű és a konfliktus áldozatairól szóló – említett megállapodások tető alá hozásával a tárgyaló felek egy olyan fontos lépést tettek a béke irányába, amely a békét célzó különleges joghatóság létrehozásáról szóló megállapodás megkötésétől számított legfeljebb hat hónapos, a béke elérésére vonatkozó határidő mindkét fél számára történő kijelölésével – amelynek várható időpontja 2016. március 23. – visszafordíthatatlannak tűnik;
H. mivel az áldozatok kárpótlása és a meg nem ismétlődésre vonatkozó garancia alapvető elem az igazságos és tartós béke eléréséhez.
I. mivel a békét célzó különleges joghatóság létrehozása egy olyan, a nemzetközi joggal összhangban álló, különleges igazságszolgáltatási rendszer megtalálása iránti igénynek felel meg, amely szankcionálja a konfliktus során történt súlyos emberi jogi visszaélésekért és nemzetközi humanitárius jogsértésekért felelős személyeket, kárpótolja az áldozatokat és – ezzel egyidejűleg – elősegíti a fegyverletételt;
J. mivel az említett különleges joghatóság:
– elismeri a konfliktus alatti bűncselekményeket elkövető személyek elítélésének szükségét, és a megtorló igazságszolgáltatási mechanizmusok mellett helyreállító igazságszolgáltatási mechanizmusokat vezet be,
– előírja egy olyan szabadságkorlátozási és szabadságvesztési rendszer létrehozását, amely az alapján tesz különbséget, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetésének beismerése és az azokért való felelősségvállalás korán vagy későn történik-e, illetve megtörténik-e, és amelyben büntetés esetén a büntetési időszak 5 évtől 8-évig terjed, illetve legfeljebb 20 év, továbbá a szabadságkorlátozási vagy szabadságvesztési szankciók végrehajtásának helyszínei és rendszerének feltételei – a beismerés és a felelősségvállalás mértékétől függően – változnak,
– előírja, hogy a konfliktusok megszűnése után a kolumbiai államnak – a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően – a lehető legszélesebb körű amnesztiát kell adnia a politikai és kapcsolódó bűncselekményekért, anélkül, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények, a népirtások és a súlyos háborús bűncselekmények, továbbá más súlyos bűncselekmények – ideértve a túszejtést, a kínzást, a lakóhely elhagyására kényszerítést, az erőszakos eltüntetést, a bírósági út mellőzésével végzett kivégzést, a gyermekrablást és a szexuális erőszakot – elkövetői amnesztiából részesülhetnének;
K. mivel a 2014. évben és a 2015. év egy részében nőtt az erőszakos eltüntetések száma Kolumbiában; mivel az országban eltűnt személyek számáról – amely az eltűnt személyek országos nyilvántartása szerint 21 000, az áldozatok egyedi nyilvántartása szerint 44 841, és az Országos Legfőbb Ügyészség szerint 69 000 fő – nincsenek egységes adatok; mivel az erőszakos eltűntetések terén nem történt előrehaladás, és feltételezhető, hogy a vizsgálatok a feljelentések több, mint 80%-ának esetében előzetes szakaszban vannak, és semmilyen jelentős előrehaladás nem történt;
L. mivel a paramilitarizmus ma továbbra is a gazdasági, politikai és társadalmi dominancia érvényes megjelenési formájaként van jelen a kolumbiai lakosságon belül; mivel az említett félkatonai fegyveres csoportokat olyan kolumbiai politikai és gazdasági elitcsoportok, továbbá külföldi multinacionális vállalatok alkalmazták és mindmáig alkalmazzák, amelyek a szóban forgó csoportok felhasználásával kitermelő tevékenységekkel (főként bányászattal), külterjes állattartással és monokultúrával összefüggő gazdasági projekteket kényszeríthettek ki a földek kényszereladása révén, ami tömeges lakhelyelhagyásokat eredményez a lakosság körében és a csendes-óceáni térségben;
M. mivel Afganisztán után Kolumbia az az ország, ahol a második legnagyobb számú civil esett gyalogsági aknák áldozatául, és a béke megvalósítását követően az ország gyors és hatékony aknamentesítése alapvető fontosságú lesz az áldozatok elkerülése és a konfliktus jeleinek eltörlése érdekében;
N. mivel az EU és Kolumbia között 2013 óta többoldalú kereskedelmi megállapodás van érvényben, amely a latin-amerikai és az európai uniós társadalmi mozgalmak és szakszervezetek részéről egyaránt számos kritikát és ellenállást váltott ki;
O. mivel Kolumbia, amelynek lakossága 47 millió fő, és ahol 64 hivatalos nyelvet beszélő, 102 őslakos nép él – 4,4 millió afro-kolumbiai és hozzávetőlegesen 5000 roma lakossal – az UNDP szerint a világ egyik legegyenlőtlenebb országa, és a szabadkereskedelmi egyezmények és a bányászati és energetikai beruházási projektek hatására az egyenlőtlenségek további növekedést mutatnak;
P. mivel az országban bekövetkezett gazdasági növekedés, amely távolról sem válik a lakosság többségének a javára, – 30,7% feletti szegénységi mutatóval – fokozza a társadalmi konfliktust; mivel a hagyományos kirekesztés és egyenlőtlenség – az állami erőszakkal együtt – a fegyveres konfliktus közvetlen forrásai közé tartozik;
Q. mivel a társadalmi konfliktus fokozódása figyelhető meg az országban az olyan, kormány által hozott határozatok miatt, amelyek értelmében az átláthatóság mellőzésével és a társadalmi és környezeti hatásokkal kapcsolatos köztájékoztatás, továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169. egyezményében előírt, népekkel és közösségekkel folytatott előzetes konzultáció nélkül engedélyez nagy befektetési projekteket;
R. mivel a multinacionális vállalatok erőszakos elkobzókként viselkednek az országban, és az intézmények együttműködésével olyan jogi mechanizmusokat alkalmaznak, amelyek legalizálják a földek kényszereladását, az önkényes letartóztatásokat és a stigmatizációs büntetőeljárásokat;
S. mivel az erőszakkal elkobzott földek visszaadása meglehetősen lassan zajlik, ugyanis hiányzik az erre irányuló politikai akarat az elkobzók által politikai és fegyveres ellenőrzés alatt tartott helyi térségben;
T. mivel az országban folyamatosan zajlik a szakszervezeti tagok különböző formákat öltő üldöztetése, és a felkelésellenes hatalmi blokk egy olyan saját „szakszervezet-ellenes” kultúrát tud magáénak, amely megalapozza az előítélet, amely szerint a szakszervezeti tagok belső fenyegetést jelentenek az ország stabilitására nézve; mivel Kolumbia az az ország, ahol a világon a legtöbb szakszervezeti tagot gyilkoltak meg – a CUT szerint ez a szám 1986 óta hozzávetőlegesen négy ezer – és a gazdák vezetői közül is sokakat meggyilkoltak; mivel az elmúlt években szerveződött társadalmi mozgalmakra elnyomóan és – egyes esetekben – brutális rendőri erőszakkal reagáltak;
U. mivel Kolumbiában állandó ütemben zajlanak a kényszerített lakhelyelhagyások, és a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyek száma hat millió felett van, így az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának adatai szerint Kolumbia a második legnagyobb humanitárius válságot megélő ország, amelyet csupán Szíria előz meg;
V. mivel az áldozatok egyedi nyilvántartása szerint 1985 és 2012 között hozzávetőlegesen 2 520 000 kiskorút kényszerítettek lakhelyelhagyásra, és az elmúlt 20 évben hozzávetőlegesen 13 000 kiskorú került illegális fegyveres csoportokba;
1. újra megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja a Kolumbia kormánya és a FARC gerillái közötti békefolyamatot; úgy véli, ez jelentős előrelépést jelent egy olyan végleges megállapodás keresésében, amely véget vet a Kolumbiai Köztársaságban zajló belső fegyveres konfliktusnak;
2. támogatja, hogy a konfliktusnak olyan politikai megoldása szülessen, amely igazságot és kárpótlást biztosít az áldozatok számára, ideértve a földhöz jutás problémájának megoldását, amely a konfliktus strukturális alapját képezi, a szilárd, tartós béke megteremtése, továbbá a társadalmi igazságosság és a meg nem ismétlés garantálása érdekében;
3. kifejezi azon igényét, hogy a tárgyalásokat hozzávetőlegesen akkor fejezzék be, amikor minden olyan kérdésről megszületett a megállapodás, amely az áldozatok kárpótlására és az igazságszolgáltatásra vonatkozik;
4. felhívja a Kormányt és a FARC-ot, hogy rövid időn belül kössék meg a kétoldalú tűszüneti megállapodást annak érdekében, hogy kedvező légkört teremtsenek egy olyan a végleges megállapodáshoz, mint amilyet a kolumbiai társadalmi mozgalom számos alkalommal kifejezésre juttatott.
5. felszólítja mind a Kormányt, mind a FARC-ot, hogy hagyjanak fel az erőszak és a fegyverek alkalmazásával a politikai fellépések során, és a demokratikus szabályokkal és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett védjék meg elképzeléseiket és törekvéseiket;
6. elismeri a jelentős politikai erőfeszítéseket és a kitartást, amelyről a kolumbiai kormány és a FARC egyaránt tanúbizonyságot tett, és az áldozatok szervezetei és a társadalmi mozgalmak jelentős szerepét, amelyeknek köszönhetően sikerült áthidalni a nézeteltéréseket és lépésről lépésre olyan kompromisszumos közeget kialakítani, amely lehetővé tette a béketárgyalások előrehaladását;
7. felszólít annak érdekében, hogy az alakuló folyamat a Nemzeti Felszabadítási Hadseregre (ELN) is kiterjedjen, illetve arra vonatkozóan is induljon el egy párhuzamos tárgyalási eljárás;
8. megismétli azon meggyőződését, hogy a szóban forgó békefolyamatnak a kolumbiai lakosság egészére kell vonatkoznia, és hogy abban nem csupán a két tárgyaló félnek, hanem a kolumbiai társadalmi mozgalmaknak is részt kell venniük;
9. elismeri továbbá Kuba és Norvégia kezes államokként, továbbá Chile és Venezuela a békefolyamat társállamaiként betöltött szerepeinek fontosságát;
10. úgy véli, hogy noha a Kormány és a FARC közötti megállapodás alapvető fontosságú és elkerülhetetlen az országos béke eléréséhez, a konfliktus sokkal mélyebb annál, mint egy, a gerillák és a Kormány közötti összetűzés, továbbá az országos béke hatékony megteremtéséhez számos olyan intézkedésre lesz szükség, amely az egyenlőtlenségek mérséklésére és egy konfliktus utáni békekultúra lehetővé tételére irányul;
11. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is jelen van a paramilitáris erőszak az országban, amelyben az ország gazdasági elitje, továbbá a külföldi, köztük európai multinacionális vállalatok is bűnrészességet vállalnak; hangsúlyozza a paramilitraizmus felszámolásának szükségét, mint a béke elérésének nélkülözhetetlen elemét;
12. emlékezteti a kolumbiai államot a lakosságának, és különösen a társadalmi és politikai mozgalmak aktivistáinak, a szakszervezeti tagoknak és az emberi jogvédőknek a tevékenységük kapcsán őket fenyegető veszélyekkel szembeni védelmével kapcsolatos felelősségére;
13. sürgeti az összes kolumbiai erőt és a társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, hogy maradéktalanul működjenek együtt a békés egymás mellett élés visszaállítása érdekében;
14. üdvözli a határozatot a széles körű amnesztiáról, illetve közkegyelemről a politikai és más, a konfliktussal kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában, és felszólítja a kolumbiai kormányt, hogy fogadjon el egy olyan törvényt, amely világosan meghatározza a hétköznapi bűncselekmények tárgykörét, továbbá más bűncselekményekkel, így a kábítószer-kereskedelemmel és az azzal összefüggő politikai bűncselekményekkel kapcsolatosan is egyértelműséget biztosít;
15. örvendetesnek tartja, hogy – a nemzetközi büntető- és humanitárius jognak és az emberi jogok területén alkalmazandó nemzetközi eszközöknek és szabályoknak megfelelően – semmilyen emberiesség elleni, népirtással kapcsolatos vagy súlyos háborús bűncselekmény vonatkozásában nem adható amnesztia, illetve közkegyelem;
16. elengedhetetlennek tartja, hogy a bűncselekmények elkövetőire kivetett szankciók hozzájáruljanak az áldozatok kárpótlására vonatkozó célkitűzéshez és a politikai megbékéléshez, ezért támogatja az elképzelést, hogy olyan helyreállító igazságszolgáltatási mechanizmusokat alakítsanak ki a súlyos bűncselekmények felelőseire vonatkozóan, amelyek elismerik a történteket és azok felelősségét oly módon, hogy hozzájárulhassanak az áldozatok kárpótlásához és újrateremtsék a kapcsolatokat a közösséggel;
17. ismételten elutasítja az EU és Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodást amiatt, hogy az nem biztosít előnyöket az országok lakosai számára, hanem – éppen ellenkezőleg – a kolumbiai szegényparasztok kizsákmányolását és elszegényedését fokozza, továbbá a szakszervezeti tagok és a parasztvezérek üldöztetését súlyosbítja; úgy véli, hogy az említett megállapodást – az annak 1. cikkében meghatározottak szerint – ténylegesen az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának feltételéhez kellett volna kötni, de ez nem így történt;
18. úgy véli, hogy valamennyi, békefolyamathoz adott európai uniós pénzügyi támogatást az alábbi két feltételhez kellene kötni: egy átfogó békemegállapodás aláírása és a nemzetközi ellenőrzésre és annak hatékony végrehajtására vonatkozó mechanizmusok létrehozása;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az Unasurnak, a CELAC-nak és a Kolumbiai Köztársaság kormányának és parlamentjének.