Plenárisülés-dokumentum
4.5.2016
ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
a B8-0367/2016 . és B8-0368/2016 . számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről
( 2016/2573(RSP) )
Claude Moraes
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről
( 2016/2573(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2., 3., 4., 6., 7. és 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 18. és 19. cikkére,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,
– tekintettel az ENSZ vonatkozó emberi jogi eszközeire, különösen az 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i egyezményre és annak vonatkozó jegyzőkönyveire, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, 2006. december 20-i nemzetközi egyezményre,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló, 2014. szeptember 24-i 2178. (2014) sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentésére, amelyet az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója készített, és amely a kínzás és a kegyetlen bánásmód más formáinak módszerei és gyakorlatai ellen létrehozott vizsgálóbizottságokra helyezi a hangsúlyt,
– tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Naszr és Gáli kontra Olaszország (Abu Omar) ügyben 2016 februárjában, az an-Nasíri kontra Lengyelország és Husszein (Abu Zubajda) kontra Lengyelország ügyben 2014 júliusában és az al-Maszri kontra Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ügyben 2012 decemberében hozott ítéleteire,
– tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyamatban lévő ügyekre (Abu Zubajda kontra Litvánia és an-Nasíri kontra Románia),
– tekintettel arra az olasz bírósági ítéletre, amelyben 22 CIA-ügynököt, a légierő egy pilótáját és két olasz ügynököt találtak bűnösnek és ítéltek távollétükben börtönbüntetésre Abu Omar milánói imám 2003-as elrablásában való közreműködésük miatt,
– tekintettel az Európai Unió és tagállamai, valamint az Amerikai Egyesült Államok 2009. június 15-i együttes nyilatkozatára a guantánamói fogolytábor bezárásáról és a jövőbeli, terrorizmus elleni együttműködésről, amely a közösen vallott értékeken, a nemzetközi jogon, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapul,
– tekintettel a Guantánamóról: egy küszöbön álló halálos ítéletről szóló, 2011. június 9-i állásfoglalására[1] és további, Guantánamóról szóló állásfoglalásaira, amelyek közül a legutóbbi a fogvatartottak éhségsztrájkjáról szóló 2013. május 23-i állásfoglalás[2], tekintettel továbbá a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására[3], valamint a halálbüntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való feltételezett használatáról szóló, az ideiglenes bizottság munkájának félidejénél elfogadott 2006. június 6-i állásfoglalására[4], az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való feltételezett használatáról szóló, 2007. február 14-i állásfoglalására[5], az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról: az Európai Parlament TDIP bizottsága által készített jelentés nyomon követéséről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására[6] és az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló 2013. október 10-i állásfoglalására[7],
– tekintettel a Tanács alapvető jogokról és a jogállamiságról szóló, 2014. június 5–6-i következtetéseire és a Bizottságnak az Európai Unió Alapjogi Chartája alkalmazásáról szóló, 2013. évi jelentésére,
– tekintettel az alapvető jogok 2012. évi európai unióbeli helyzetéről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására[8] és az alapvető jogok 2013–2014. évi európai unióbeli helyzetéről szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására[9],
– tekintettel a Bizottságnak „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére ( COM(2014)0158 ),
– tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására[10],
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményének végrehajtásáról szóló, 2015 márciusában elfogadott brüsszeli nyilatkozatra,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 52. cikke alapján a CIA általi illegális fogva tartással és a terrorizmussal vádolt fogvatartottak szállításával kapcsolatban indított, mára lezárt tudakozódásra és az Európa Tanács főtitkára által az egyezmény részes államai elé terjesztett megkeresésre, miszerint 2015. szeptember 30-ig tájékoztassák a lezárt vagy folyamatban lévő vizsgálatokról, az országok bíróságai előtt indított vonatkozó keresetekről és egyéb, a tudakozódás tárgyával kapcsolatban hozott intézkedésekről[11],
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. szeptember 24–25. között Bukarestbe (Románia) indított parlamenti tényfeltáró küldöttségének látogatására és a látogatásról készült jelentésre,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. október 13-i, a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogva tartására irányuló vizsgálatáról szóló nyilvános meghallgatására,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság számára 2015-ben készült, „A quest for accountability? EU and Member State inquiries into the CIA Rendition and Secret Detention Programme” (Az elszámoltathatóság nyomában? Az Unió és a tagállamok vizsgálatai a CIA kiadatási és titkos fogvatartási programjával kapcsolatban) című tanulmány közzétételére,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet emberi jogi szakértőinek a guantánamói fogolytábor létesítésének 14. évfordulója alkalmából az Egyesült Államok kormányához írt, 2016. január 11-i nyílt levelére,
– tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által a guantánamói foglyok emberi jogaival, többek között orvosi ellátáshoz való hozzáférésükkel kapcsolatban a közelmúltban elfogadott állásfoglalásokra és közzétett jelentésekre, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának 2015. évi jelentésére és az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának határozataira,
– tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló 2015. február 11-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre ( O-000038/2016 – B8-0367/2016 és O-000039/2016 – B8-0368/2016 ),
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió alapja a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint az emberi méltóság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elve, bel- és külpolitikai téren egyaránt; mivel az Unió emberi jogok iránti elkötelezettségének – amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatálybalépése, valamint az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozás folyamata is megerősített – valamennyi szakpolitikai területen érvényesülnie kell annak érdekében, hogy az EU emberi jogi politikája hatékonnyá válhasson;
B. mivel a „terrorizmus elleni háborúra” kerülő hangsúly miatt a különböző állami hatáskörök közötti egyensúly veszélyes mértékben eltolódott a kormányok hatáskörének a parlamentek és az igazságszolgáltatás kárára való bővítése felé, és korábban nem tapasztalt gyakorisággal fordul elő az államtitokra való hivatkozás, ami akadályozza az emberi jogok feltételezett megsértéseinek nyilvános vizsgálatát;
C. mivel a Parlament ismételten felhívott arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során tartsák tiszteletben a jogállamiságot, az emberi méltóságot, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, többek között az e téren folytatott nemzetközi együttműködés során is, az uniós szerződések, az emberi jogok európai egyezménye, a nemzeti alkotmányok és az alapvető jogokról szóló jogszabályok alapján;
D. mivel a Parlament az európai országoknak a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottsága munkájának eredményeképp határozottan elítélte az Egyesült Államok vezetésével a CIA által folytatott kiadatási és titkos fogvatartási programot, amelyek során számos emberi jogi jogsértést követtek el, beleértve a jogellenes és önkényes fogva tartást, emberrablást, kínzást és más embertelen vagy megalázó bánásmódot, a visszaküldés tilalmának megsértését és erőszakos eltüntetést Európa légterének és területének CIA általi használata révén;
E. mivel az e tettek tekintetében való elszámoltathatóság elengedhetetlen az emberi jogoknak az uniós bel- és külpolitikákban való hatékony védelme és előmozdítása, valamint a jogállamiságon alapuló, törvényes és hatékony biztonságpolitikák biztosítása érdekében;
F. mivel a Parlament több alkalommal is kérte az uniós tagállamoknak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjába való bevonásának teljes körű kivizsgálását;
G. mivel 2015. december 9-én volt az Egyesült Államok Szenátusa Hírszerzési Különbizottsága (SSCI) által a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról és a CIA által 2001 és 2006 között alkalmazott különféle kínzási módszerekről készített tanulmány közzétételének első évfordulója; mivel a tanulmány új tényeket tár fel, amelyek megerősítik azokat az feltételezéseket, amelyek szerint számos uniós tagállam, azok hatóságai, valamint nemzetbiztonsági és hírszerző szolgálataik tisztviselői és ügynökei bűnrészesek voltak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjában, esetenként korrupció révén, jelentős összegeket fogadva el a CIA-től az együttműködésért cserébe; mivel a tanulmány nem eredményezett semmiféle elszámoltatást az Egyesült Államokban a CIA kiadatási és titkos fogvatartási programjával kapcsolatban; mivel az Egyesült Államok sajnálatos módon nem működött együtt a CIA programjaiban való európai bűnrészesség ügyében folytatott európai vizsgálatokban, és mivel ez idáig egyetlen elkövetőt sem vontak felelősségre;
H. mivel Mark Martins, a guantánamói katonai bíróság főügyésze kijelentette, hogy a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról készült SSCI-tanulmányban leírt események valóban megtörténtek;
I. mivel a SSCI-tanulmány összefoglalójában szereplő információk alapján új, átfogó vizsgálatra került sor, amely megerősítette a számos más ország – köztük uniós tagállamok – bevonásával kapcsolatos korábbi vizsgálatok eredményét, és új irányokat is azonosított további vizsgálatokhoz;
J. mivel az előző Európai Parlament 2013. október 10-i állásfoglalásában felhívta a jelenlegi Parlamentet, hogy továbbra is vállalja és hajtsa végre az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság által adott megbízatást, és ennek keretében biztosítsa, hogy a bizottság ajánlásait nyomon követik, vizsgálja meg az esetlegesen felmerülő új elemeket, továbbá teljes mértékben használja ki és fejlessze tovább vizsgálati jogkörét;
K. mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által a guantánamói foglyok emberi jogaival kapcsolatban a közelmúltban elfogadott állásfoglalások és közzétett jelentések aggodalomra adnak okot amiatt, hogy legalábbis néhány fogoly nem kap megfelelő orvosi ellátást vagy rehabilitációt; mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának 2015. évi jelentése hasonlóképpen aggályokat fogalmaz meg az emberi jogok védelmének guantánamói helyzetével, többek között a tisztességes eljáráshoz való jog megtagadásával kapcsolatban, és mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja határozataiban megállapította, hogy több guantánamói foglyot önkényesen tartanak fogva;
L. mivel Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke ígéretet tett arra, hogy a guantánamói fogolytábort 2010 januárjáig bezárják; mivel az EU és tagállamai, valamint az Egyesült Államok 2009. június 15-én együttes nyilatkozatott tettek a guantánamói fogolytábor bezárásáról és a jövőbeli, terrorizmus elleni együttműködésről, amely a közösen vallott értékeken, a nemzetközi jogon, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletén alapul; mivel 2016. február 23-án Obama elnök a Kongresszus elé terjesztette a guantánamói katonai börtön egyszer s mindenkorra történő bezárásának tervét; mivel az uniós tagállamok által biztosított, a foglyok egy részének áttelepítését célzó segítségnyújtás korlátozott mértékű;
M. mivel az érintett tagállamok közül egyik sem folytatott teljes és tényleges vizsgálatot abból a célból, hogy a bűncselekmények elkövetőit nemzetközi és tagállami jogszabályok alapján bíróság elé állítsa, vagy az Egyesült Államok Szenátusának tanulmánya nyomán az elszámoltathatóságot biztosítsa;
N. mivel sajnálatos, hogy a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága Bukarestbe indított tényfeltáró küldöttségnek nem állt módjában ellátogatni a Minősített Adatok Nemzeti Nyilvántartó Hivatalának (ORNISS) épületébe, amelyet a tudósítások szerint a CIA titkos fogvatartási helyként használt;
O. mivel a Parlament az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló 2015. február 11-i állásfoglalásában utasította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy – társulva a Külügyi Bizottsággal és különösen az Emberi Jogi Albizottsággal – kezdje újra a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogva tartására irányuló vizsgálatát, és egy éven belül tegyen jelentést a plenáris ülésnek;
1. hangsúlyozza, hogy a fokozódó globális instabilitás idején különösen és stratégiai szempontból is fontos a transzatlanti kapcsolat; úgy véli, hogy ezt a közös érdekeken és értékeken alapuló kapcsolatot a multilateralizmus tiszteletben tartására és a jogállamiságra támaszkodva, valamint a konfliktusok tárgyalások útján való megoldásával tovább kell erősíteni;
2. ismételten és határozottan elítéli a nemzetközi jogszabályok értelmében tiltott, kiterjesztett vallatási technikák alkalmazását, amelyek sértik többek között a szabadsághoz, a biztonsághoz, az emberhez méltó bánásmódhoz, a kínzás tilalmához, az ártatlanság vélelméhez, a tisztességes eljáráshoz, az ügyvédhez és a jog szerinti egyenlő védelemhez való jogot;
3. aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok Szenátusa tanulmányának közzététele után egy évvel tapasztalható apátia miatt, melyet a tagállamok és az uniós intézmények mutatnak a 2001 és 2006 között európai földön történt kínzások és az alapvető jogok többszörös megsértésének elismerésével kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy ezeket az eseteket kivizsgálják, és a bűnrészeseket és felelősöket bíróság elé állítsák;
4. örömmel veszi tudomásul az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Naszr és Gáli kontra Olaszország ügyben 2016. február 23-án hozott ítéletét (44883/09), amely kimondja, hogy az olasz hatóságok tudtak Abu Omar egyiptomi imám megkínzásáról, és a felelősök tényleges büntetlenségének biztosítására egyértelműen felhasználták az államtitok elvét; felhívja az olasz kormányt, hogy oldja fel a hírszerző és katonai nemzetbiztonsági szolgálat volt vezetőjére és helyettesére, valamint a szolgálat három korábbi tagjára vonatkozó államtitok minősítést annak érdekében, hogy elháruljon az akadály az igazságszolgáltatás útjából;
5. sajnálattal állapítja meg, hogy csupán egyetlen pártközi tényfeltáró küldöttséget indítottak 2015 szeptemberében Romániába; kéri, hogy az Európai Parlament indítson több tényfeltáró küldöttséget azokba a tagállamokba, melyeket az Egyesült Államok Szenátusának a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról készült tanulmánya a programban bűnrészesként említ, például Litvániába, Lengyelországba, Olaszországba és az Egyesült Királyságba;
6. hangsúlyozza, hogy a közös értékeken, így a szabadság és a biztonság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok előmozdításán alapuló transzatlanti együttműködés az EU külkapcsolatainak kiemelt eleme, és ennek így is kell maradnia; megismétli az EU és az Egyesült Államok 2009. évi közös nyilatkozatában foglalt egyértelmű álláspontot, miszerint a terrorizmus felszámolását célzó közös erőfeszítéseknek meg kell felelniük a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a humanitárius jogszabályok szerinti kötelezettségeknek, valamint hogy ez teszi majd országainkat erősebbé és biztonságosabbá; felhívja az Egyesült Államokat, hogy ezzel összefüggésben tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést arra, hogy az uniós polgárok jogait ugyanúgy tiszteletben tartsa, mint az Egyesült Államok állampolgáraiét;
7. úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló transzatlanti együttműködés során tiszteletben kell tartani az uniós jogszabályok által biztosított alapvető jogokat, alapvető szabadságjogokat és a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, az Atlanti-óceán mindkét partján élő polgárok közös javát szolgálva; kéri, hogy a terrorizmus elleni hatékony küzdelem érdekében folytatódjon a transzatlanti partnerek közötti politikai párbeszéd a biztonságról és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekről, ideértve a polgári és az emberi jogok védelmét;
8. sajnálattal veszi tudomásul, hogy több mint egy évvel az Egyesült Államok Szenátusa tanulmányának közzététele és a jelenlegi Parlament állásfoglalásának elfogadása után, mely állásfoglalásban felszólította az Egyesült Államokat arra, hogy vizsgálja ki az emberi jogok többszörös megsértésének a CIA kiadatási és titkos fogvatartási programjaiból eredő eseteit és ez ügyekben indítson büntetőeljárást, egyetlen elkövetőt sem vontak felelősségre, és az Egyesült Államok kormánya nem működött együtt az uniós tagállamokkal;
9. ismételten felhívja az Egyesült Államokat, hogy vizsgálja ki az emberi jogok többszörös megsértésének az Egyesült Államok előző kormánya vezetésével a CIA által folytatott kiadatási és titkos fogvatartási programokból eredő eseteit, és ez ügyekben indítson büntetőeljárást, valamint működjön együtt a tagállamoktól érkező, információra, kiadatásra vagy az áldozatok CIA-programmal kapcsolatos tényleges jogorvoslatára irányuló kérések ügyében; arra ösztönzi az Egyesült Államok Szenátusa Hírszerzési Különbizottságát, hogy tegye közzé a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról szóló tanulmány teljes szövegét; kiemeli az Egyesült Államok Szenátusának azon alapvető következtetését, hogy a CIA által alkalmazott erőszakos és illegális módszerek révén nem sikerült olyan hírszerzési információkhoz jutni, melyek birtokában megakadályozhatók lennének a további terrortámadások; ismételten hangsúlyozza, hogy teljes mértékben elítéli a kínzást és az erőszakos eltüntetést;
10. sajnálattal veszi tudomásul az Európa Tanács főtitkára által az emberi jogok európai egyezményének 52. cikke alapján indított tudakozódás lezárását, melynek oka, hogy a vizsgálatok számos tagállamban befejezetlenül maradtak, és ezzel összefüggésben további nyomon követésre van szükség; ez okból megismétli a tagállamoknak szóló felhívását, hogy a teljes átláthatóság biztosítása mellett vizsgálják ki azokat a feltételezéseket, melyek szerint titkos börtönök voltak területükön, amelyekben a CIA-program keretében embereket tartottak fogva, és indítsanak büntetőeljárást az e műveletekben részt vevő személyek, köztük az állami szereplők ellen, figyelembe véve az újonnan napvilágra került bizonyítékokat (többek között a SSCI-tanulmány összefoglalójában vázolt kifizetéseket), valamint sajnálattal állapítja meg, hogy a vizsgálatok lassan haladnak, az elszámoltathatóság korlátozott, és túlzott mértékben támaszkodnak az államtitokká minősítésre;
11. arra ösztönzi Litvániát, Romániát és Lengyelországot, hogy a lehető legrövidebb időn belül végezzenek átlátható, alapos és érdemi bűnügyi nyomozást a CIA által a területükön működtetett titkos fogvatartási intézményekkel kapcsolatban a nyilvánosságra hozott valamennyi tényszerű bizonyíték maradéktalan figyelembevételével, hogy állítsák bíróság elé az emberi jogok megsértésének elkövetőit, hogy tegyék lehetővé a vizsgálatot végzők számára a kiadatás során használt légi járatok hálózatának és a szóban forgó légi járatok szervezésében vagy lebonyolításában részt vevő, nyilvánosan ismert kapcsolattartók átfogó vizsgálatát, arra ösztönzi továbbá az említett államokat, hogy végezzék el a börtönök helyszíni vizsgálatát és az ott fogva tartott személyek számára biztosított orvosi ellátás vizsgálatát, valamint a rögzített telefonbeszélgetések és pénzátutalások elemzését, továbbá hogy fogadják be a lehetséges áldozatok arra irányuló kérelmét, hogy státuszukat elismerjék vagy a nyomozásban részt vehessenek, valamint biztosítsák, hogy minden lényeges bűncselekmény – többek között a foglyok szállításával kapcsolatos bűncselekmények – vizsgálatára sor kerüljön;
12. ragaszkodik az Emberi Jogok Európai Bírósága Lengyelország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ellen hozott ítéletének maradéktalan és mielőbbi végrehajtásához, beleértve a sürgős egyedi és általános intézkedések betartását; megismétli az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Lengyelországnak szóló felhívását, miszerint az ország kérjen és szerezzen diplomáciai garanciákat az Egyesült Államoktól a halálbüntetés mellőzésére és a tisztességes eljárás biztosítására vonatkozóan, valamint hogy folytasson határidőhöz kötött, alapos és tényleges bűnügyi nyomozást annak biztosítása érdekében, hogy minden vonatkozó – ideértve az összes áldozattal kapcsolatos – bűncselekményt felderítsenek, és hogy az emberi jogok megsértésének elkövetőit bíróság elé állítsák; örömmel veszi tudomásul ez okból, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak szándékában áll egy eseti, független vizsgálati szerv létrehozása, és ösztönzi ennek nemzetközi támogatással és részvétellel történő mielőbbi felállítását;
13. emlékeztet arra, hogy Ioan Talpes, a román titkosszolgálat volt igazgatója jegyzőkönyvbe véve elismerte az európai parlamenti küldöttségnek, hogy tudott a CIA romániai jelenlétéről, és elismerte azt is, hogy engedélyt adott arra, hogy a CIA „kibéreljen” egy kormányzati épületet;
14. aggályosnak tartja, hogy az egyes tagállamok CIA-programba való bevonására irányuló nemzeti parlamenti és bírósági vizsgálatok akadályokba ütköztek, és hogy a dokumentumok nem helyénvaló minősítése az emberi jogok megsértését elkövető személyek de facto büntetlenségét eredményezte;
15. emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága – 2014. július 24-i ítéletében – immár kifejezetten elismerte, hogy a tagállamoknak a CIA kiadatási programjában való részvételére fényt derítő nyilvános források és halmozott bizonyítékok elfogadható bizonyítékok a bírósági eljárásokban, különösen ha a hivatalos állami dokumentumokat államtikoknak való minősítésük miatt a nyilvánosság vagy a bíróság nem vizsgálhatja meg ;
16. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő fehér könyvet azokról a szervekről, amelyek előtt a demokratikus társadalomban nem lehet nemzetbiztonsági és államtitokra hivatkozni, meghatározva elsősorban, hogy mi nem tartozik a „nemzetbiztonság” fogalomkörébe;
17. örömmel veszi tudomásul Románia eddig tett erőfeszítéseit, és felhívja Románia Szenátusát, hogy oldja fel 2007. évi jelentése maradék részeinek államtitok minősítését, nevezetesen a mellékletekét, amelyeken a szenátus vizsgálatának következtetései alapulnak; ismételten felhívja Romániát, hogy vizsgálja ki a titkos börtön létezésére vonatkozó feltételezéseket, állítsa bíróság elé az ezekben a műveletekben részt vevő személyeket figyelembe véve a napvilágra került összes új bizonyítékot, és a lehető legrövidebb időn belül zárja le a vizsgálatot;
18. megállapítja, hogy a litván nemzetbiztonsági és védelmi parlamenti bizottság által Litvániának a CIA titkos fogvatartási programjában való részvételéről folytatott vizsgálat során gyűjtött adatokat nem hozták nyilvánosságra, és kéri, hogy a szükséges szerkesztésekkel tegyék közzé az adatokat;
19. csalódottságának ad hangot, mert a tényfeltáró küldöttség tagjainak többszöri kérés (a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága elnökének Bogdan Aurescu román külügyminiszternek írt levele és a tényfeltáró küldöttség ott-tartózkodása alatt George Ciamba államtitkárhoz intézett kérés) ellenére sem állt módjukban ellátogatni a „Bright Light” épületbe, amelyről többször – és hivatalosan is – jelentették, hogy fogva tartásra használták;
20. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy 2016. június vége előtt tegyenek jelentést a plenáris ülésnek a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogva tartására irányuló európai parlamenti vizsgálat ajánlásainak és kéréseinek nyomon követési intézkedéseiről és a tagállamokban folytatott vizsgálatok és büntetőeljárások megállapításairól;
21. sürgeti, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti, de különösen az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága és az Egyesült Államok Kongresszusában és Szenátusában a hasonló témákkal foglalkozó kollégák közötti parlamentközi párbeszéd legyen rendszeres és strukturált, és erősödjön meg a transzatlanti jogalkotói párbeszéd keretében biztosított együttműködés és párbeszéd által kínált összes lehetőség kihasználásával; ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti transzatlanti jogalkotói párbeszéd 78. ülését, amelyre 2016. június 26–28. között Hágában kerül majd sor, és amely lehetőséget biztosít az együttműködés megerősítésére, tekintve, hogy a terrorizmus elleni együttműködés szerves részét képezi majd a vitának;
22. emlékeztet arra, hogy az átláthatóság minden demokratikus társadalom legfontosabb sarokköve, a kormány nép felé való elszámoltathatóságának elengedhetetlen feltétele; ezért komoly aggályai vannak amiatt, hogy a kormányok egyre gyakrabban hivatkoznak nem helyénvaló módon a „nemzetbiztonságra”, csupán vagy elsősorban azért, hogy az állampolgárok (akiknek a kormány elszámolással tartozik) általi nyilvános ellenőrzést vagy a bíróság (az ország törvényeinek őre) általi vizsgálatot megakadályozzák; felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus elszámoltathatóság bármelyik mechanizmusának kiiktatása komoly veszélyekkel jár, mert ténylegesen felmenti a kormányt elszámolási kötelezettsége alól;
23. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyelőre nem hajtották végre az Egyesült Államok elnökének azon ígéretét, hogy 2010 januárja előtt bezárják a guantánamói fogolytábort; megismétli az Egyesült Államok hatóságaihoz intézett azon felhívását, hogy vizsgálják felül a katonai bíróságok rendszerét a tisztességes eljárások biztosítása érdekében, hogy zárják be a guantánamói fogolytábort, és hogy minden körülmények között tiltsák meg a kínzást, a bántalmazást és a bírósági eljárás nélküli határozatlan idejű fogva tartást;
24. üdvözli az Obama elnök által az Egyesült Államok guantánamói támaszpontján található fogvatartási létesítmények bezárására, valamint a vád alá nem helyezett fogvatartottak szabadon engedésére irányuló, folyamatos és ismételt erőfeszítései keretében a közelmúltban tett pozitív intézkedéseket; felhívja az Egyesült Államokat, hogy foglalkozzon a nemzetközi emberi jogi szervezetek által a guantánamói foglyok emberi jogaival kapcsolatban felvetett aggályokkal, többek között a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáféréssel és a kínzások túlélőinek rehabilitációjával; hangsúlyozza, hogy Obama elnök 2015. január 20-i országértékelő beszédében ismételten hangoztatta a 2008. évi kampány során tett ígérete iránti elkötelezettségét, hogy bezárja a guantánamói börtönt, és üdvözli továbbá a Kongresszus tagjainak 2016. február 23-án küldött tervet; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak menedékjogot azoknak a raboknak, akiknek szabadon bocsátását hivatalosan engedélyezték;
25. ismét hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a guantánamói foglyok helyzetének megoldására a polgári igazságszolgáltatás keretében folytatott rendes büntetőeljárás a legjobb módszer; ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok által fogva tartott személyek ellen haladéktalanul emeljenek vádat és indítsanak eljárást a jogállamiság nemzetközi normáinak megfelelően, vagy engedjék őket szabadon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkire ugyanazokat a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat kell alkalmazni;
26. felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy ne szabjanak ki halálbüntetést a guantánamói foglyokra;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Államok katonai bíróságokat összehívó hatóságának, az Egyesült Államok külügyminiszterének, Egyesült Államok elnökének, Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának, az Európa Tanács főtitkárának, a Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának.