Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2008. január 17-i állásfoglalására a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről

HL C 41E, 2009.2.19., 83. o.

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló 2007. évi afrikai chartára, amelyet a KDK 2008. június 29-én írt alá, azonban nem erősített meg, és amely 2012. február 15-én lépett hatályba,

–  tekintettel a nemzeti párbeszéd KDK-ban történt elindítását követően az Unió által 2015. november 19-én kiadott helyi közleményre,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU), az Egyesült Nemzetek (ENSZ), az Európai Unió (EU) és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének a KDK-ban egy befogadó politikai párbeszéd szükségességéről, valamint e szervezeteknek a melletti elkötelezettségéről szóló 2016. február 16-i közös sajtónyilatkozatára, hogy támogatják a kongói feleket a demokrácia országon belüli megszilárdítása érdekében kifejtett erőfeszítéseikben,

–  tekintettel a Kongói Kutatócsoport 2016. márciusi, „Kik követték el a gyilkosságokat Beni városában?” című jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a KDK ásványi anyagokban gazdag északkeleti régióját több mint húsz éve konfliktusok sújtják, amelyekben számos kongói és külföldi milícia vesz részt (például a Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők (FDLR) és az ugandai Szövetséges Demokratikus Erők/Nemzeti Hadsereg Uganda Felszabadításáért (ADF/NALU)), amelyek erőszakot alkalmaznak, és rettegésben tartják a régiót; mivel az M-23 elnevezésű legfőbb lázadó csoport 2013. november 7-én feladta a harcot, és állítólagos alapítója feladta magát a Nemzetközi Büntetőbíróságon (NBB);

B.  mivel rövid szünet után folytatódott az erőszak, és több borzalmas mészárlást követtek el 2015 októberében, novemberében és decemberében Beni, Butembo, Miriki és Lubero városok közelében, Észak-Kivu tartományban; mivel a Peace Network for Congo (Békehálózat Kongóért – kongói nem kormányzati szervezet) által az Agenzia Fidesnek (a vatikáni hírügynökség) küldött feljegyzés szerint több mint hatszáz férfit, nőt és gyermeket öltek meg azóta, és több tízezer ember kényszerült elmenekülni;

C.  mivel a helyi civil társadalom képviselői azt állították, hogy az erőszakot az kíséri, hogy „meghatározatlan származású, ugyanolyan etnikai hovatartozású és ugyanazt a nyelvet beszélő lakosok csoportjai együttesen és gyanús módon mozognak, azzal a szándékkal, hogy földeket foglaljanak el, és feldarabolják az országot”, valamint hogy „szisztematikusan elrabolják a vagyontárgyakat és a természeti erőforrásokat”;

D.  mivel nyilvánvalóan hiányoznak azok a (jogalkotási és igazságszolgáltatási) intézmények, amelyek képesek lennének megfelelően működni a régióban, és kezelni azokat a problémákat, amelyek a 2014 októbere óta kiújult erőszakot okozták;

E.  mivel a KDK-ban nagy politikai feszültséget kelt, hogy a 2001 óta hatalmon lévő Kabila elnöknek az alkotmány szerint 2016. december 20-án le kell mondania, ám még nem jelentette be, hogy így fog tenni;

F.  mivel ha Kabila elnök megpróbál hatalmon maradni hivatali idejének az alkotmány értelmében meghatározott korlátain túl, sokkal nagyobb mértékű erőszak törhet ki a KDK-ban, mint ami Burundiban volt tapasztalható, ami destabilizálhatja a Nagy-tavak régió egészét;

G.  mivel 2015. november 28-án Kabila elnök inkluzív nemzeti politikai párbeszédre szólított fel a 2016-os választások előkészítése érdekében;

H.  mivel 2016. május 11-én az Alkotmánybíróság azt a határozatot hozta, hogy Kabila elnök jogszerűen hivatalban maradhat azt követően, hogy 2016. december 20-án véget ér második hivatali ideje, amennyiben addig nem tartják meg a választásokat; mivel azonban a legfőbb ellenzéki pártok elutasították az Alkotmánybíróság határozatát;

I.  mivel a 2016. március 30-án egyhangúlag elfogadott 2277 (2016). számú határozatával az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2017. március 31-ig meghosszabbította a MONUSCO megbízatását;

1.  határozottan elítéli a Kelet-Kongóban jelenleg is elkövetett mészárlásokat és emberiesség elleni bűncselekményeket; rámutat, hogy megkülönböztetés nélkül, sürgősen véget kell vetni az összes fegyveres csoport által elkövetett bűncselekménynek az ország keleti régióiban;

2.  kitart amellett, hogy ez a helyzet nem akadályozhatja meg, hogy az alkotmányban előírt módon sor kerüljön a választásokra; úgy véli, hogy a szabad, átlátható és tisztességes választások hozzájárulhatnak a KDK-ban jelenleg is zajló válság lezárásához, lehetővé tehetik a bányászati megállapodások és a bányászati bevételekkel való visszaélések alaposabb ellenőrzését, és ezáltal javíthatják az emberi jogi helyzetet a KDK-ban;

3.  meggyőződése, hogy bármilyen fegyveres csoportok létezése akadályozza a békét Kelet-Kongóban, és rendkívül aggódik amiatt, hogy egyre nagyobb méreteket ölt az etnikai alapon létrejött önvédelmi csoportok által végzett toborzás, amit 2016 elején megemlített az ENSZ főtitkárának a Kongói Demokratikus Köztársaságba rendelt különleges képviselője;

4.  felszólítja a KDK kormányát, hogy állítsa helyre és növelje az állam tekintélyét és a jogállamiságot a nyugtalan Kelet-Kongóban, különösen a kormányzás és a biztonság terén, annak érdekében, hogy elősegítse a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését és a humanitárius támogatásnak a térségbe jutását; felszólít a MONUSCO és a Kongói Demokratikus Köztársaság fegyveres erői (FARDC) közötti együttműködés gyors és aktív folytatására a január 28-án, Kinshasában aláírt katonai együttműködési megállapodás alapján, annak érdekében, hogy újra megteremtsék és megszilárdítsák a békét és a biztonságot az ország keleti részében, valamint az ország egészében;

5.  sürgeti a kongói kormányt, hogy alaposan és átlátható módon folytasson vizsgálatokat, és állítsa bíróság elé azokat a hivatalnokokat, akik vélhetően bűnrészesként együttműködtek a lázadó és milicista csoportokkal, és azzal gyanúsíthatók, hogy érintettek a keleti mészárlásokban, valamint mindazokat, akik emberi jogi visszaéléseket követtek el, amennyiben az Emberi Jogi Tanács továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet;

6.  felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészét, hogy vizsgálja ki az Észak-Kivu tartományban 2014 októbere óta elkövetett embertelen bűncselekményeket is, és állítsa bíróság elé a felelősöket, biztosítva, hogy bíróság elé állítják a milíciák vezetőit is, valamint mindazokat, akik felelősök a mészárlásokért, szexuális erőszakért, háborús bűnökért és emberiesség elleni bűncselekményekért;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Uniónak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.