Plenárisülés-dokumentum
29.6.2016
ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok között az innovációt támogató szinergiákról
( 2016/2695(RSP) )
Younous Omarjee, Merja Kyllönen, Jiří Maštálka, Ángela Vallina, Martina Michels
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok között az innovációt támogató szinergiákról
( 2016/2695(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 4., 162., és 174–178. cikkére,
– tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)[1],
– tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],
– tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],
– tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],
– tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],
– tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],
– tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7],
– tekintettel a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására[8],
– tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című 2015. szeptember 9-i állásfoglalására[9],
– tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című 2015. november 26-i állásfoglalására[10],
– tekintettel a „Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című 2014. július 23-i bizottsági közleményre,
– tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közti szinergiák előmozdítása” című 2014-es iránymutatására,
– tekintettel a 2015-ben Párizsban aláírt COP 21 megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a 2014–2020-as finanszírozási időszakban a kohéziós politika továbbra is az összes régióra kiterjedő fő uniós eszköz, és mivel ez az egyetlen alap, amely újraosztja a javakat az uniós régiók között, és a jólét kiterjesztését, illetve a gazdasági és pénzügyi válság által súlyosbított gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentését célozza;
B. mivel a kohéziós politika annak három eszköze – Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Szociális Alap (ESZA) és Kohéziós Alap – köré épül, szélesebb körű koordinációt kialakítva egy közös stratégiai keret keretében a vidékfejlesztési alapokkal, nevezetesen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) és a tengerügyi és halászati ágazati alapokkal, nevezetesen az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal (ETHA);
C. mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet közös rendelkezéseket határozott meg mind az öt alap – az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) – vonatkozásában, az egyes esb-alapokra és az európai területi együttműködési célkitűzésre vonatkozó egyedi rendelkezések pedig külön rendeletek tárgyát képezték;
D. mivel a kohéziós politika közelmúltbeli reformja korlátozott számú célkitűzést és prioritást vezetett be, tematikus koncentrációt kialakítva;
1. emlékeztet arra, hogy a szinergiák nem használhatók fel oly módon, hogy az esb-alapok eltérjenek eredeti, a területi, gazdasági és társadalmi kohézióra irányuló céljuktól;
2. emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika célja a jólét kiterjesztése, illetve a gazdasági és pénzügyi válság és a megszorító politikák által súlyosbított gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése; határozottan elítéli e tekintetben a gazdasági kormányzás és a kohéziós politika közötti kapcsolatot;
3. ismételten hangsúlyozza, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelettel bevezetett közös stratégiai keret tovább erősítette a kohéziós politika és egyéb uniós politikák, támogatási programok és kezdeményezések közötti kapcsolatokat, és ezáltal az összes eszköze és célkitűzése révén – ideértve a városfejlesztési menetrendet, a területfejlesztési menetrendet, a kkv-kba való beruházást, az intelligens növekedési és az intelligens szakosodási stratégiákat – jelentős mértékben hozzá kell hogy járuljon a kohéziós célkitűzések megvalósításához;
4. kiemeli, hogy az esb-alapokhoz kapcsolódó közös rendelkezésekről szóló rendelet először tartalmaz jogi felhatalmazást nemcsak e két eszköz, hanem más programok, úgymint a COSME, az Erasmus+ és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közötti szinergiák maximális kihasználására; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika új kerete korlátozott számú célkitűzésre és négy prioritási területre összpontosít;
5. hangsúlyozza, hogy a szinergiák kiépítése már a stratégiai tervezés szintjén megkezdődik, és ezért már kezdettől fogva a lehetőségek azonosítására és megteremtésére irányuló stratégiai választásokra és tervezésre van szükség a régiók és a tagállamok részéről; rámutat, hogy a Horizont 2020 esetében ez a programok szinergiabarát módon történő végrehajtását jelenti a figyelemfelkeltés, az információnyújtás, a figyelemfelhívó kampányok, valamint a nemzeti kapcsolattartó pontoknak az európai strukturális és beruházási alapokkal foglalkozó nemzeti és regionális politikai döntéshozókkal és igazgatási hatóságokkal történő lehető legjobb összekapcsolása révén;
6. hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodási stratégiáknak a nemzeti és regionális irányító hatóságok, valamint más érdekelt felek – például az egyetemek és egyéb felsőoktatási intézmények, és a szociális partnerek – bevonásával történő kidolgozása hasznos azon régiók és tagállamok számára, amelyek ERFA-forrásokat kívánnak a kutatásba és fejlesztésbe fektetni;
7. elismeri, hogy a pénzügyi eszközöket a támogatásokhoz és az adományokhoz képest egyre gyakrabban használják az Unió költségvetésében a finanszírozás kiegészítő formájaként; megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök alternatív és kiegészítő finanszírozási forrást biztosíthatnak, azonban csak olyan projektek esetében használhatók, amelyeknél ez a típusú finanszírozás hozzáadott értéket jelent és elősegíti a közpénzekkel való hatékonyabb és eredményesebb gazdálkodást;
8. kéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést a pénzügyi eszközök jelenlegi programozási időszak kezdetétől való felhasználására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszköz értékelésekor a tőkeáttételi szempont nem lehet az egyetlen értékelési kritérium; ezzel kapcsolatban emlékeztet az addicionalitás kritériuma, továbbá az arra irányuló értékelés fontosságára, hogy a pénzügyi eszköz mennyiben járult hozzá az Unió kohéziós célkitűzéseihez, mivel az ESBA jogalapja az EUMSZ 175. cikkének (3) bekezdése;
9. sajnálja e tekintetben, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapban (ESBA) nem szerepelnek földrajzi és fejlesztési kritériumok; hangsúlyozza, hogy az ESBA és az esb-alapok (beleértve a kohéziós, a vidékfejlesztési és a halászati alapokat is) különböző politikai területeket és intézményi szinteket céloznak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós eszközök közti teljes koherenciát és szinergiákat a köztük vagy a politika végrehajtásának különböző szintjei közti átfedések és ellentmondások kiküszöbölése érdekében; sajnálja e tekintetben, hogy az ESBA létrehozása az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a Horizont 2020 költségvetésének csökkentésével járt, ebből adódóan ez utóbbiak csupán korlátozott lehetőséggel rendelkeztek célkitűzéseik megvalósításához, és az alap összeegyeztethetetlennek bizonyult a Szerződésekben rögzített gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseivel;
10. emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 keretében nem áll rendelkezésre elegendő forrás, különösen a kevésbé fejlett és legkülső régiók számára, és a kiváló minősítést kapott projektek támogatás nélkül maradnak; hangsúlyozza, hogy fel kell szabadítani az alternatív forrásokat (esb-alapokból lehetne például támogatást nyújtani a kiváló Horizont 2020 projektek számára); javasolja, hogy a Horizont 2020 által kiváló szintűnek minősített projektek státuszát előzetesen fogadják el, mivel az értékelési kritériumok megfelelnek a közös rendelkezésekről szóló rendeletben a megfelelő tematikus célkitűzésnél (pl. a kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció erősítése) szereplőkkel;
11. sajnálattal állapítja meg, hogy az uniós kutatási alapok területileg néhány országra és egyetemre koncentrálódnak; olyan kutatási és innovációs politikát szorgalmaz, amely a kohéziós politikai célkitűzésekkel konvergáló tisztességes területi elosztást biztosít;
12. felszólatja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő egy olyan keretet, amely erősíti az ERFA és az EFA közötti hatékony szinergiákat;
13. felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezze az esb-alapok, a Horizont 2020 és a „kék növekedés” stratégiája közötti szinergiákat elősegítő keret létrehozását;
14. emlékeztet arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet a fenntartható fejlődés horizontális célkitűzésére alapul, és e tekintetben úgy véli, hogy meg kell erősíteni az esb-alapok és egyéb uniós politikák közötti szinergiákat, a megújuló energiák fejlesztésére irányuló célkitűzésekkel összhangban, ideértve a COP 21 célkitűzéseit, illetve a természetvédelmet és a biológiai sokféleség védelmét támogató valamennyi uniós alapot;
15. úgy véli, hogy a kohéziós politika és a Horizont 2020 közötti szinergiák nem irányulhatnak katonai kutatásra;
16. felhívja a figyelmet arra a problémára, amelyet a megszorító politikák és a költségvetési korlátozások jelentenek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára az uniós alapok társfinanszírozási arányának megvalósítása szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a társfinanszírozás tényleges arányát, és adjon átmeneti mentességet a komoly gazdasági problémákkal küzdő tagállamoknak és uniós régióknak;
17. szorgalmazza a szinergiák eredményességének felmérését célzó nyomon követési rendszer létrehozását a bevált gyakorlatok terjesztésének és a tanulságok levonásának még az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata előtt történő megvalósítása érdekében;
18. kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje az állami beruházásokra vonatkozó aranyszabály alkalmazásának lehetőségét, melynek értelmében az állami beruházásokat nem számítanák be az államháztartási hiányra vonatkozó adatokba, és lehetővé tennék a tagállamok számára állami – köztük uniós alapokból támogatott – beruházások fejlesztését;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.