Plenárisülés-dokumentum

 

B8-1159/2016

24.10.2016

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

az észak-iraki/moszuli helyzetről

( 2016/2956(RSP) )

Charles Tannock, Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Anna Elżbieta Fotyga, Angel Dzhambazki, Notis Marias, Ruža Tomašić, Branislav Škripek

az ECR képviselőcsoport nevében

 

B8-1159/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása az észak-iraki/moszuli helyzetről

( 2016/2956(RSP) )

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i[1] és 2014. július 17-i[2] állásfoglalására,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa Irakkal kapcsolatos következtetéseire, különösen a 2016-os következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának Irakról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2170(2014). sz. határozatára és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának S-22/L.1(2014). sz. határozatára,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az iraki békéről és biztonságról szóló, 2014. szeptember 15-én, Párizsban megrendezett konferencia következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által 2015. március 3-án közzétett, az Irakról szóló 2–4. összevont időszakos jelentés záró megjegyzéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Irakról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az Unió szíriai és iraki regionális stratégiájáról, valamint a Dáis jelentette fenyegetésről szóló 2016. május 23-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2016. január 27-i, a Szíriában és Irakban tartózkodó külföldi harcosokról szóló, 2091(2016). sz. határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Hajder al-Abádi iraki miniszterelnök nyilatkozata szerint 2016. október 16-án iraki haderők vezetésével, valamint kurd, amerikai, brit és francia erők támogatásával megindították a Moszul városának Iraki és Szíriai Iszlám Államtól (ISIS) való visszafoglalására és uralma alóli felszabadítására irányuló hadműveletet;

B.  mivel Moszul Irak második legnagyobb városa, és stratégiai jelentőséggel bír az ország számára; mivel az egész régió – többek között a Ninivei-fennsík, Szindzsár és Tal Afar – kulcsfontosságú kereskedelmi központ nem messze a szíriai és a török határtól, Irak legjelentősebb olajmezőitől, valamint a Törökországot ellátó kőolajvezetéktől;

C.  mivel az ISIS seregei 2014. június 10-én elfoglalták Moszult, amit azóta is az ISIS leglátványosabb sikerének tartanak;

D.  mivel az ISIS uralma alatt a város olyan hellyé vált, ahol több mint 2,5 millió embert tartanak rettegésben többek között azzal, hogy nyilvános lefejezéseket tartanak, a homoszexuális férfiakat a háztetőkről a mélybe vetve meggyilkolják, illetve a szakállt nem viselő férfiakat és az iszlám ruházatot – például burkát – elutasító nőket börtönbe vetik; mivel ez az elmúlt két évben az általános menekültválsághoz rendkívüli mértékben hozzájáruló, tömeges kivándorláshoz vezetett, melynek során több százezer ember menekült el a városból, és jelenleg vagy belső menekült, vagy külföldön él;

E.  mivel Irak népessége 38 millió fő, melynek 65%-a síita és 35%-a szunnita, és a szunniták Irak Bagdadtól északnyugatra eső részén élnek; mivel az etnikai és vallási határok továbbra is rendezetlenek, ami számos területen, például Moszul városában is vitás helyzeteket vált ki;

F.  mivel az iraki keresztények 2003-ban több mint 1,5 millióan voltak, de számuk mára alig éri el a 200–350 ezer főt, és közülük sokan szegénységben élnek; mivel a keresztények és más kisebbségek jelenléte Irakban hagyományosan nagy társadalmi jelentőséggel bír, ugyanis fontos szerepük van a politikai stabilitás megőrzésében, és mivel e kisebbségek eltűnése a régióból tovább fokozza majd a destabilizálódást;

G.  mivel a helyszínen megjelentek keresztény önvédelmi erők, melyek az iraki hadsereggel vagy a Pesmergával együttműködésben tevékenykednek;

H.  mivel az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalásában elismerte, hogy az „»ISIS/Dáis« népirtást követ el a keresztények, jeziditák és más olyan vallási és etnikai kisebbségek ellen, amelyek nem értenek egyet az iszlám úgynevezett »ISIS/Dáis« általi értelmezésével”, valamint hogy „az üldözés, az atrocitások és a nemzetközi bűncselekmények háborús bűncselekményeknek és emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek”;

I.  mivel Moszul jelenleg folyamatban lévő visszafoglalása kapcsán az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala arra figyelmeztetett, hogy amikor a harcok elérik a várost, humanitárius katasztrófára lehet számítani, és az offenzíva nyomán több mint egymillió ember kényszerülhet lakóhelyének elhagyására;

J.  mivel a „The RINJ Foundation” nevű, kanadai székhelyű, Moszulban kórházakat üzemeltető nem kormányzati szervezet szerint a nemi erőszak városban előforduló esetei módszeres népirtásra engednek következtetni, és a Nemzetközi Büntetőbíróság – a háborús nemi erőszakért, népirtásért, emberiesség elleni bűncselekményekért és erőszak alkalmazásáért egyéneket elítélő állandó nemzetközi törvényszék – ezért népirtás vádjával elítéli majd az ISIS-t;

K.  mivel a régióban és elsősorban a Ninivei-fennsíkon található fel nem robbant aknák továbbra is jelentős problémát és kihívást jelentenek a helyi és nemzetközi erők számára;

1.  biztosítja az Iraki Köztársaságot és a Dáis elleni nemzetközi koalíciót arról, hogy támogatja Moszul városának az ISIS seregei alóli felszabadítását; támogatja Irak és különösen az ország északi régiói területi integritását;

2.  hangsúlyozza, hogy a Moszul felszabadítására irányuló, jelenleg is zajló katonai művelet során szigorúan tiszteletben kell tartani a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat;

3.  sürgeti a Dáis elleni nemzetközi koalíciót, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a város felszabadítására irányuló művelet során megfelelően meg tudja különböztetni a polgári lakosságot a harcosoktól, elkerülje a civil áldozatokat, különösen azokban az esetekben, amelyekben emberi pajzsként használják őket, valamint tegye lehetővé a biztonságos elvonulást a várost elhagyni kívánó civilek számára;

4.  határozottan elítéli az ISIS és más dzsihadista csoportok terroristái által Irakban és különösen Moszulban elkövetett módszeres és elterjedt emberi jogi visszaéléseket és jogsértéseket, köztük a túszok meggyilkolását, a vallási vagy etnikai hovatartozásuk alapján az emberek ellen elkövetett erőszak minden formáját, valamint a nők és az LMBTI-személyek elleni erőszakot;

5.  felszólítja Irakot, hogy írja alá a Római Statútumot, valamint az iraki hatóságokat, hogy amennyiben nem tudják helyi szinten lefolytatni a háborús bűnösök elleni eljárásokat, az ügyeket utalják a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, amit a statútum lehetővé tesz;

6.  hangsúlyozza, hogy Iraknak a régióban élő őslakos – keresztény, jezidita, türkmén és egyéb – közösségeinek joguk van ahhoz, hogy az Iraki Köztársaság szövetségi rendszerén belül biztonságban éljenek; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog;

7.  úgy véli, hogy a Ninivei-fennsík közösségeinek – nevezetesen a keresztények, a jeziditák, a mandeusok és a sabakok – helyi önrendelkezése visszaállítaná és megőrizné a régió őslakosainak alapvető emberi jogait; felszólítja az iraki hatóságokat, hogy a fent említett kisebbségek számára biztosítsa a rájuk ruházott jogok gyakorlását, amit a szövetségi alkotmány lehetővé tesz;

8.  bátorítja a regionális hatóságokat és a nemzetközi közösséget, hogy a Moszulból származó menekültek számára dolgozzon ki humanitárius cselekvési terveket, valamint – természetesen az új vezetés stabilitásától és a városban tapasztalható biztonsági helyzettől függően – gondoskodjon e menekültek visszatéréséről; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben vissza kell állítani a Ninivei-fennsíkra, Tal Afarba és Szindzsárba visszatérő őslakosok és kisebbségek alapvető emberi jogait, beleértve a tulajdonjogot is, hatálytalanítva a mások által maguknak követelt tulajdoni jogokat;

9.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy az új moszuli vezetésben gondoskodjanak a kisebbségek képviseletéről; hangsúlyozza, hogy a törvény szerint a kisebbségeknek joguk van a politikában való részvételre; sürgeti a regionális és nemzetközi hatóságokat, hogy biztosítsák a szükséges ellátást a keresztény önvédelmi erők számára, így biztosítva, hogy részt tudnak venni otthonuk felszabadításában és hosszú távú megvédelmezésében;

10.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy annak érdekében, hogy a menekültek visszatérhessenek otthonaikba, tegye kiemelt céllá a régió aknamentesítését, a kisebbségeket képviselő helyi tanácsokkal együttműködve;

11.  úgy véli, hogy Moszul városának felszabadítása mérföldkő lehet az iszlám szélsőségesek általi fenyegetés legyőzésében a régióban és azon túl is, valamint kulcsfontosságú az unión belüli terrorizmus elleni harc szempontjából is, mivel annak előretörése táplálja a belső radikalizálódást;

12.  hangsúlyozza, hogy egy hosszú távú stratégia részeként folytatni kell az ISIS/Dáis elleni globális hadjáratot és ezen belül a terrorizmus elleni fellépések finanszírozását;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Irak kormányának és képviselőtanácsának, a kurdisztáni regionális kormánynak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint az észak-iraki konfliktusban, különösen Moszul városának felszabadításában érintett összes fél kormányának és hatóságainak.

[1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0171
[2] HL C 224., 2016.6.21., 25. o.