Plenárisülés-dokumentum

 

B8-1229/2016

16.11.2016

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

benyújtva a B8-1805/2016 . és B8-1806/2016 . számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján

az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról

( 2016/2966(RSP) )

Julie Girling, Daniel Dalton, Arne Gericke, Jussi Halla-aho, Marek Jurek, Monica Macovei, Branislav Škripek, Kazimierz Michał Ujazdowski, Anders Primdahl Vistisen, Jadwiga Wiśniewska, Jana Žitňanská, Angel Dzhambazki, Urszula Krupa

az ECR képviselőcsoport nevében

 

B8-1229/2016

Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról

( 2016/2966(RSP) )

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24. és 25. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény és a visszaküldés tilalma, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

_  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában közzétett jelentésére,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvre[2],

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvre[3] és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendeletre[4],

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvre[5] és a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/92/EU irányelvre[6],

–  tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról szóló kérdésekre ( O-000121/2016 – B8-1805/2016 és O-000122/2016 – B8-1806/2016 ),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke, amelyet elismer az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke,

B.  mivel a nők elleni erőszak az Unión belül továbbra is gyakori jelenség; mivel az Alapjogi Ügynökség nők elleni erőszakról szóló 2014. évi jelentése az egyéb rendelkezésre álló tanulmányokkal összhangban azt a becslést tartalmazza, hogy az európai nők egyharmadát felnőtt életében legalább egyszer érte fizikai vagy szexuális erőszak, 20%-a online tapasztalt szexuális zaklatást, minden huszadik nőt megerőszakoltak és tízből több mint egy nőnek volt része beleegyezése nélkül vagy erő alkalmazásával elkövetett szexuális erőszakban;

C.  mivel a bizonyítékok szerint férfiak is jelentős számban szenvednek el erőszakot nőktől, és a 2016. évi statisztikák szerint Angliában és Wales-ben máig 600 000 férfi áldozat tett panaszt a rendőrségen családon belüli erőszak miatt[7], Skóciában pedig a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények 20%-a férfiak ellenében történt [8];

D.  mivel a nők és férfiak elleni erőszakot túlságosan gyakran tekintik magánügynek, és túl könnyedén tolerálják; mivel valójában bűncselekményről van szó, amelyet mint olyat szankcionálni kell;

E.  mivel egyetlen intézkedés nem képes megszüntetni a nők és férfiak elleni erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben növelheti a tudatosságot, illetve csökkentheti az erőszakot és annak következményeit;

1.  emlékeztet arra, hogy a tagállamokat az EUSZ 2. cikke és az Alapjogi Charta a nemek közötti egyenlőség biztosítására, védelmére és előmozdítására kötelezi;

2.  határozottan elítéli a nőkkel és a lányokkal szemben elkövetett erőszak valamennyi formáját; megállapítja, hogy az erőszak és a visszaélések a nőket aránytalanul érintik, de aggasztja, hogy a házastársuk vagy partnerük által a férfiak ellen elkövetett erőszakos cselekményeket a férfi áldozatok a valóságosnál alacsonyabb számú esetben jelentik be, illetve a rendőrség és az igazságügyi szervek ezeket nem is veszik kellően figyelembe;

3.  megállapítja, hogy a nők és férfiak elleni erőszak a hatalommal és az ellenőrzéssel függ össze, és az erőszakos magatartásba beletartozhat a testi erőszak, az érzelmi zsarolás, az elszigetelés, a fenyegetés, a nemi erőszak, a gazdasági visszaélés, a megfélemlítés, a gyermekek vagy a kedvenc háziállatok manipulatív felhasználása, valamint a kivételes helyzettel való visszaélés;

4.  elismeri, hogy a nemi alapú erőszak pusztító erejű: a nők 60%-a hajléktalansága egyik legfőbb okaként a családon belüli erőszakot nevezi meg; a partnerük által testileg vagy szexuálisan bántalmazott nők majd kétszeres valószínűséggel szenvednek depressziótól vagy próbálkoznak öngyilkossággal, terhes nők esetében pedig a családon belüli erőszak káros hatással van az anya és a gyermek egészségére;

5.  üdvözli a maga nemében első tanulmányt, amelyet a nők elleni erőszakról készített az Alapjogi Ügynökség 2014-ben, és felszólítja az ügynökséget, hogy tanulmányozza a férfiak elleni erőszak előfordulását is;

6.  emlékeztet rá, hogy november 25. a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem világnapja; kifejezést ad mély aggodalmának az EU-ban élő nők elleni erőszak elterjedtsége miatt; megállapítja, hogy hatalmas különbségek vannak az EU-ban jelzett erőszakos esetek számát illetően, és az egyes tagállamokban egymástól meglehetősen eltérő módon kezelik a nemi alapú erőszakot; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a bevált gyakorlatok cseréje és az erőszak megelőzését, illetve a férfiak és nők nemi alapú erőszaktól való megvédését szolgáló tényleges megoldások átadása érdekében;

7.  megállapítja, hogy mind a 28 tagállam aláírta az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményét, amely hangsúlyozza a tagállamok politikai szándékát a nők elleni erőszak felszámolására; elismeri, hogy 14 tagállam ratifikálta az Egyezményt; hangsúlyozza, hogy a tagállamok szuverén joga az Egyezmény és annak rendelkezései ratifikálása és végrehajtása;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

[1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126
[2] HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
[3] HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
[4] HL L 181., 2013.6.29., 4. o.
[5] HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
[6] HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
[7] A családon belüli erőszak férfi áldozatai: tanulságok a házi egészségügyi szolgálat gyakorlatának felülvizsgálatához, Journal of Research Nursing 2016, Vol. 21 (5-6).
[8] Skót hivatalos statisztikák (2015. október)