Plenárisülés-dokumentum
8.2.2017
ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötéséről
( 2017/2525(RSP) )
Gianni Pittella, Sorin Moisă
az S&D képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötéséről
( 2017/2525(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kanada és az Európai Unió közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásra (CETA) irányuló javaslatra,
– tekintettel az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra,
– tekintettel a 2016. október 30-i EU–Kanada-csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatra,
– tekintettel a Kanada és az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (CETA) szóló 2016. október 27-i közös értelmező okmányra,
– tekintettel a Tanács 2016. október 27-i jegyzőkönyvébe beillesztendő 38 nyilatkozatra,
– tekintettel az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a CETA-tárgyalásokkal kapcsolatos fenntarthatósági hatásvizsgálatról szóló 2011. júniusi zárójelentésre,
– tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című bizottsági közleményre ( COM(2015)0497 ),
– tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló 2016. június 28-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre irányuló tárgyalásokról szóló 2015. július 8-i állásfoglalására[3],
– tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a „Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására[5],
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 207. cikke (3) bekezdésére, 218. és 168. cikkére, valamint az elővigyázatosság elvével kapcsolatos 191. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodással (CETA) kapcsolatos, hét évig tartó EU–Kanada-tárgyalásokat 2014 októberében lezárták, és a végleges aláírásra 2016. október 30-án került sor;
B. mivel a CETA az Unió első olyan átfogó gazdasági megállapodását jelenti, amelyet egy erőteljesen iparosodott nyugati gazdasággal kötne meg, és amely az uniós exportőrök számára új kiviteli lehetőséget biztosítana, ami előmozdíthatná a munkahelyteremtést és a növekedést az Unióban; mivel fennállhat annak kockázata, hogy a megállapodás egyes érzékeny ágazatokat hátrányosan érint;
C. mivel az Unió és Kanada hasonlóan gondolkodó partnerek, melyek ugyanazokat az alapvető értékeket tartják fontosnak, például az emberi méltóság tiszteletben tartását, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletét, az egészség, a biztonság és a környezet védelmét, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűséget, illetve a média szabadságát és pluralizmusát, melyek mindegyike szerepel a CETA preambulumában;
D. mivel a CETA az összes kanadai vámtétel 98,6%-a és az összes uniós vámtétel 98,7%-a tekintetében rendelkezni fog a vámtarifák eltörléséről, valamint az ipari vámok 100%-os lebontásáról; mivel a CETA hatálybalépését követően Kanada a mezőgazdasági tarifák 90,9%-át, az Unió pedig 93,8%-át törli el, és egyes érzékeny termékek vagy vámkontingens révén szerepelnek a megállapodásban, vagy teljes mértékben kizárják őket, és az Unió megemeli a sertésre és a hormonmentes marhahúsra vonatkozó behozatali kvótát; mivel a CETA kínálja az első alkalmat arra, hogy a kanadai tartományok megnyissák közbeszerzési piacaikat a külföldi ajánlattevők előtt, és ez bővíti az Unió lehetőségeit; mivel a CETA lehetővé teszi, hogy a közbeszerzési szerződésekben környezetvédelmi és munkaügyi kritériumokat alkalmazzanak;
E. mivel a CETA növelni fogja a munkavállalói mobilitást, egyrészt azzal, hogy megkönnyíti a vállalatok számára a személyzet Unió és Kanada közötti ideiglenes áthelyezését, másrészt azzal, hogy előmozdítja az olyan, kölcsönös elismerésre vonatkozó megállapodásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy képzett szakemberek mind az Unióban, mind Kanadában munkát vállaljanak;
F. mivel a kereskedelmi tárgyalások módszerének lankadatlan bírálása és a nyilvánosság ezzel kapcsolatos szkepticizmusa az egyéb uniós kereskedelmi megállapodások átláthatóságának fokozásához vezetett, ami a dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítésében, a tárgyalásokról szóló rendszeres jelentésekben és a kommunikáció javításában nyilvánul meg; mivel további előrelépésekre van szükség; mivel a CETA-tárgyalások rámutattak arra, hogy kereskedelmi megállapodásokról többé nem lehet zárt ajtók mögött tárgyalni;
G. mivel a kanadai parlament és az Európai Parlament egyaránt aktívan és rendszeres jelleggel nyomon követte és alakította a tárgyalásokat, és a polgároktól, a szakszervezetektől, a kkv-któl és az egyéb civil társadalmi csoportosulásoktól kapott visszajelzések alapján és ezek bevonásával az egész folyamat során hangot adott elképzeléseinek és aggályainak;
H. mivel a CETA-val foglalkozó civil társadalmi fórum révén a civil társadalmi szervezetek is részt vesznek a megállapodás fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szempontjaira vonatkozó vitákban, és mivel a civil társadalmi fórumok összetételének mindig elő kell mozdítania a releváns érdekelt felek és az egyéb érintettek kiegyensúlyozott képviseletét; mivel a CETA az első olyan uniós kereskedelmi megállapodás, amely minden egyes felet kötelez arra, hogy fontolja meg a CETA-t érintő, fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó lakossági indítványokat;
I. mivel a szabad és tisztességes kereskedelem jelentős mértékben hozzájárul a jóléthez, és eszközként használható a társadalmi igazságosság és a fenntartható fejlődés ügyének előmozdításához az Unióban és az egész világon egyaránt; mivel a CETA lehetőséget adhat az EU és tagállamai számára arra, hogy a kereskedelmi megállapodásokban még jobban érvényesítsék a magas színvonalú közös uniós szabványokat, különösen a munkavállalói jogok, a környezetvédelem, a fogyasztói jogok és a közjólét tekintetében; mivel azonban a CETA nem tartalmaz a jogsértések orvoslását célzó, szankciókon alapuló mechanizmus, de a két fél megállapodott abban, hogy ezt a kérdést egy korai felülvizsgálat keretében rendezi;
J. mivel a szabadkereskedelem mint a globalizáció alapvető eleme nyilvános vita középpontjában áll, melynek során a civil társadalom aggályokat fogalmaz meg a CETA fogyasztókra gyakorolt lehetséges negatív hatásai kapcsán, valamint amiatt, hogy a megállapodás a vállalatok számára jár a legtöbb előnnyel; mivel a CETA munkahelyteremtésre gyakorolt hatásai tekintetében a különböző módszereket alkalmazó egyes tanulmányok eltérő eredményekre jutnak; mivel az Unióban tovább kell javítani az olyan, már meglévő eszközök hatékonyságát, amelyek segíthetnek a globalizáció következtében állásukat elveszítő munkavállalóknak a többek között a kétoldalú kereskedelmi megállapodások, például a CETA által kínált új lehetőségekhez és változásokhoz való alkalmazkodásban, és ezeket az eszközöket a negatív hatások előrejelzésére szolgáló mechanizmusokkal kell kiegészíteni;
K. mivel a CETA keretében az Unió és a tagállamok továbbra is fogadhatnak el és alkalmazhatnak saját jogszabályokat és rendelkezéseket olyan legitim közpolitikai célok elérése érdekében, mint a közegészség védelme és előmozdítása, a szociális szolgáltatások, az oktatás, a biztonság, a környezetvédelem, a közerkölcs védelme, a szociális védelem és a fogyasztóvédelem, a magánélet védelme, az adatvédelem, valamint a kulturális sokszínűség előmozdítása; mivel az Unió és Kanada különös figyelmet fordított annak biztosítására, hogy a CETA szövege és a közös értelmező okmány kifejezetten tükrözze azt a közös megegyezést, mely szerint a kormányokat és a parlamenteket nem szabad és nem fogják akadályozni legitim közpolititikai intézkedések meghozatalában;
L. mivel a CETA elismeri a tagállamok jogát arra, hogy valamennyi szinten közszolgáltatásokat határozzanak meg és nyújtsanak többek között a nemzeti egészségügyi szolgáltatások, az oktatás, a szociális szolgáltatások, a lakhatás és a vízellátás területén; mivel az Unió és tagállamai fenntartják maguknak a jogot bármilyen intézkedés elfogadására vagy módosítására az olyan szolgáltatások tekintetében, amelyek állami finanszírozásban vagy bármilyen állami támogatásban részesülnek; mivel a Parlament már a 2011. június 8-i állásfoglalásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a CETA által alkalmazott, „negatív listán alapuló megközelítést” kivételnek kell tekinteni, és nem szabad precedensként használni a jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokon; mivel a WTO keretében létrejött, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) pozitív listán alapuló megközelítést alkalmaz;
M. mivel a két érett demokrácia közötti beruházási vitarendezési mechanizmus szükségességét továbbra is kételyek övezik; mivel eredetileg a CETA részét képezte egy ad hoc, magán-választottbírósági rendszer (az úgynevezett „beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus”), melyet a nyilvánosság élénken bírált amiatt, hogy nem biztosítja a megfelelő egyensúlyt a beruházók védelme, illetve az Unió és a tagállamok azon joga és lehetősége között, hogy a közérdeknek megfelelően szabályozzanak, valamint amiatt, hogy nem átlátható, és nem rendelkezik garanciával a választottbírók pártatlansága és szakmai alkalmassága tekintetében;
N. mivel az Európai Parlament S&D képviselőcsoportjának vezető szerepe, továbbá a civil társadalomnak és a közvéleménynek a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmussal kapcsolatos aggályai nyomán a Parlament követelte az említett mechanizmus eltávolítását a megállapodásból, aminek eredményeképpen a Bizottság 2015 szeptemberében javasolta, hogy azt egy beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel váltsák fel; mivel a CETA keretében megvalósuló, beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer jelentős előrelépést jelent a beruházási viták kezelésének módjában, ugyanis biztosítja egy – az egyes esetekre véletlenszerűen kiválasztott bírákkal működő – állandó bíróság felállítását, egy állandó fellebbviteli bíróság felállítását, az összeférhetetlenséggel kapcsolatos szigorú szabályokat, valamint a Nemzetközi Bíróság elnöke által érvényesíthető magatartási kódexet; mivel a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer további elemeit a lehető leghamarabb – még mielőtt a 30.7 cikk (2) bekezdésével összhangban kiadják a CETA hatálybalépéséről szóló végleges értesítést – fejleszteni kell, például javítani kell a bírák kinevezését és javadalmazását, ki kell dolgozni az etikus magatartásra vonatkozó szabályzatot, valamint az e szabályok be nem tartása esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmust;
O. mivel a CETA jobbá tett a beruházásvédelemmel kapcsolatos néhány alapvető rendelkezést; mivel az átláthatóságra vonatkozó rendelkezések megerősítése megfelelő garanciát nyújt arra, hogy a vitákat többé nem „zárt ajtók mögött” rendezik; mivel a megreformált beruházásvédelmi rendelkezések, valamint a CETA-ban szereplő, beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer, felváltják majd a tagállamok és Kanada közötti nyolc, már létező kétoldalú beruházási megállapodást, melyek a múltban aggodalomra adtak okot az átláthatóság hiánya, a kormányok szabályozási jogára irányuló kellő biztosítékok hiánya, valamint a beruházó és állam közötti káros vitarendezési mechanizmus megléte miatt;
P. mivel a szabályozáshoz való jog egyértelmű elismerését, amely eredetileg csak a CETA preambulumában kapott helyet, bevezették a végső szövegbe, hogy elkerüljék a „szabályozások befagyasztásának” kockázatát, melynek során a kormányok úgy érzik, nem hozhatnak legitim közpolitikai intézkedéseket, és nem szabályozhatnak olyan legitim közpolitikai célok elérése érdekében, mint a közegészségügy, a biztonság, a környezetvédelem, a közerkölcs, a szociális védelem és a fogyasztóvédelem, valamint a kulturális sokszínűség előmozdítása;
Q. mivel a belga nemzeti kormány elkötelezett amellett, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszert értékelteti az Európai Bírósággal, hogy ellenőrizze annak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét;
R. mivel a Bizottság várhatóan hivatalosan felhatalmazást kér arra, hogy 2017 vége előtt tárgyalásokat kezdjen a multilaterális beruházási bíróságról; mivel a nemzeti parlamentek az elkövetkező években a CETA értékelésekor figyelembe fogják ezt venni; mivel az Európai Parlamentnek központi szerepet kell játszania a tárgyalásokon hangoztatott uniós álláspont kialakításában;
S. mivel az Unió és Kanada a CETA keretében megerősítette azt a közös célkitűzést, hogy a többi kereskedelmi partnerrel együtt törekszik egy multilaterális beruházási bíróság felállítására és egy fellebbviteli mechanizmus kidolgozására; mivel az Unió és Kanada 2016. december 13-án harmadik országok képviselőinek részvételével találkozót tartott annak érdekében, hogy közösen javasolják egy, a beruházási vitákkal kapcsolatos döntéseket meghozó, egységes állandó többoldalú szerv felállítását, ezzel eltávolodva a jelenleg hatályos körülbelül 3200 beruházási megállapodásban szereplő, beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus ad hoc rendszerétől; mivel ennek azt is magában kell foglalnia, hogy feltárják annak lehetőségét, hogy más szereplők is igénybe vehessék e többoldalú szervet beruházók elleni perek indítására;
T. mivel Kanada elkötelezett amellett, hogy folyamatos és kitartó erőfeszítéseket tegyen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) valamennyi alapvető egyezményének ratifikálására és végrehajtására, és a CETA-tárgyalások folyamán három ILO-egyezményt ratifikált is; mivel Kanada belső eljárást indított a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. egyezmény ratifikálására, azonban ezt még nem zárta le;
U. mivel a kanadai piacon 145 eddig zömmel védelem nélkül álló európai földrajzi jelzés kap védelmet, és fennáll a lehetősége annak, hogy ezt további földrajzi jelzésekre is kiterjesszék, így védelmezve az Unió egyes legismertebb termékeit, fellendítve a kkv-k lehetőségeit és fenntartva a fogyasztók védelmét; mivel a CETA nem jelent semmiféle változást a géntechnológiával módosított élelmiszerek kockázatértékelésével és engedélyezésével, címkézésével és nyomon követhetőségével kapcsolatos uniós jogszabályok tekintetében; mivel az Unióban továbbra is vitatott a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) vagy kémiai kezelések alkalmazása;
V. mivel a CETA vegyes bizottság, melynek két társelnöke a kanadai külkereskedelmi miniszter és az uniós kereskedelmi biztos, mindkét fél képviselőit fogja tömöríteni, hogy felügyelje és elősegítse e megállapodás végrehajtását és alkalmazását, valamint hogy felügyelje a CETA értelmében létrehozott szakbizottságok és egyéb szervek munkáját; mivel e szerv határozatai nem kötelezik az uniós intézményeket arra, hogy uniós jogszabályokat fogadjanak el vagy módosítsanak; mivel teljes körűen tiszteletben kell tartani az Európai Parlament uniós szerződésekben megállapított előjogait; mivel a Parlament számára megfelelő lehetőségeket kell biztosítani a CETA és különösen a vegyes bizottság határozatai végrehajtásának felügyeletére;
1. úgy véli, hogy az uniós kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia a tisztességes munkahelyek létrehozásához, a fenntartható fejlődéshez, az uniós normák megőrzéséhez, a közszolgáltatások védelméhez és a demokratikus eljárások tiszteletben tartásához, ugyanakkor ösztönöznie kell az EU exportlehetőségeit; úgy tekinti, hogy a CETA célkitűzései egy olyan progresszív világkereskedelmi menetrend alapját képezik, amely az EU és Kanada közös értékeire, többek között az emberi jogok védelmére, valamint a fogyasztók, a munkavállalók és a környezet magas szintű védelmére támaszkodik; kiemeli, hogy Kanada és az EU megállapodott abban, hogy a kereskedelem ösztönzése vagy a beruházások vonzása érdekében nem gyengíti vagy csökkenti a munkavállalók vagy a környezet védelmének szintjét;
2. sajnálja, hogy a CETA szövege nem egyértelmű azt illetően, hogy a meglévő közszolgáltatásokat és a jövőben esetleg létrejövő ilyen szolgáltatásokat nem a CETA rendelkezései szabályozzák; üdvözli azonban a valamennyi fél által tett kötelezettségvállalásokat, miszerint az EU és az uniós tagállamok kormányai minden szinten fenntartják maguknak a jogot, hogy közszolgáltatásokat nyújtsanak, illetve meghatározzák és szabályozzák azokat, többek között az egészségügy, az oktatás, a szociális szolgáltatások, a lakhatás és a vízellátás területén; emlékeztet arra, hogy a CETA nem írja elő a kormányoknak, hogy szolgáltatásokat privatizáljanak, és nem akadályozza meg őket abban, hogy korábban privatizált szolgáltatásokat újra állami tulajdonba vegyenek, illetve igazgatásuk vagy bárminemű ellenőrzés alá vonjanak; általános elvként úgy véli, hogy a pozitív listán alapuló megközelítés követése, mint a GATS esetében is, mindig jobb választás;
3. tudomásul veszi a CETA elkötelezettségét a kereskedelem és a fenntartható fejlődés iránt, többek között a munkavállalói jogok és a környezet legmagasabb szintű védelme iránti kötelezettségvállalást; sajnálja, hogy a CETA-ba nem foglaltak bele szankciókon alapuló mechanizmust; elvárja azonban, hogy a CETA kézzelfogható pozitív eredményekkel szolgáljon annak érdekében, hogy a munkavállalók és a környezet számára a lehető legtöbb előnyt biztosítsa, ezért felhívja mindkét felet, hogy 2017 közepéig állapodjanak meg egy javaslatban azzal a céllal, hogy fokozzák a kereskedelmet, a munkajogot és a környezetvédelmet érintő CETA-rendelkezések tényleges érvényesítését, többek között megfelelő szankcionálási mechanizmus bevezetése révén; hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy az érdekelt felek – többek között a szakszervezetek, a munkaügyi szervezetek és a környezetvédő csoportok – vegyenek részt a CETA végrehajtásának értékelésében és felülvizsgálatában, különösen civil társadalmi fórumok és belföldi tanácsadó csoportok révén; hangsúlyozza, hogy a munkaügyi és környezetvédelmi normák értékelése és felülvizsgálata nem korlátozódhat a kifejezetten ezekkel a kérdésekkel foglalkozó fejezetekre, hanem a munkaügyi és környezetvédelmi normák tekintetében horizontálisan kell megvizsgálnia ezeket a területeket és a megállapodás más területeit, mint a beruházást, a szolgáltatáskereskedelmet, a szabályozási együttműködést és a közbeszerzés; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések reformját;
4. megjegyzi, hogy Kanada halad előre a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98-as számú ILO-egyezményt ratifikálási folyamatában; elismeri, hogy ennek az egyezménynek a legfontosabb elvei már rögzítve vannak a kanadai munkaügyi jogszabályokban; elvárja azonban, hogy az egyezményt a lehető leghamarabb teljes egészében ratifikálják, és felszólítja a Tanácsot, hogy ne küldje el a végső értesítést a CETA hatálybalépéséről a 30.7. cikk (2) bekezdésének megfelelően addig, amíg Kanada nem fejezi be a 98-as számú egyezmény ratifikációs eljárását;
5. tudomásul veszi azt a tényt, hogy az EU uniós Szerződésekben rögzített elővigyázatossági elvét továbbra is alkalmazni kell, így őrizve meg az EU és a tagállamok azon jogát, hogy továbbra is alkalmazhatják a szabályozási tevékenységekre irányadó alapelveiket; rendkívül fontosnak tartja a Bizottság nyilatkozatát, amely az elővigyázatossági elv CETA-ban történő védelmére irányul (a tanácsi jegyzőkönyvbe foglalandó nyilatkozatok 7. nyilatkozata), és különösen azt a nyilatkozatot, hogy „a CETA nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megakadályozza az elővigyázatosság elvének az Európai Unión belüli, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglaltak szerinti alkalmazását”; kifejezetten hangsúlyozza, hogy a Kanadából az EU-ba irányuló valamennyi importnak tiszteletben kell tartania az uniós normákat; megjegyzi, hogy a szabályozási együttműködést a CETA-ban önkéntes alapon lehet vállalni; kiemeli, hogy semmilyen együttműködés sem áshatja alá a belső jogalkotási folyamatot az EU-ban, többek között az uniós érdekelt felekkel folytatott megfelelő konzultációt, illetve semmilyen módon sem érintheti az uniós Szerződések értelmében a Parlamentet megillető előjogokat;
6. emlékeztet, hogy a CETA beruházásvédelmi előírásokra vonatkozó meghatározásokat tartalmaz, valamint egy kifejezett utalást a kormányok szabályozásra vonatkozó jogára olyan legitim szakpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében, mint például a közegészségügy és a biztonság, a környezet vagy a közerkölcs védelme, a szociális vagy fogyasztóvédelem, vagy a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme; emlékeztet, hogy a CETA-val kapcsolatosan a felek kifejezetten elismerték azt a tényt, hogy ha egy fél oly módon szabályoz, hogy az hátrányosan érint valamely beruházást, illetve hátrányosan érinti valamely beruházó várható profitját, ez nem jelenti a beruházásvédelmi előírások megsértését és így nem igényel kompenzációt; tudomásul veszi azonban, hogy a szabályozások befagyasztásának kockázata nincs teljes mértékben kiküszöbölve a CETA-ban; felszólítja a Bizottságot, hogy ha szükséges, teljes mértékben használja ki a beruházásvédelmi előírások kötelező erejű értelmezését annak biztosítása érdekében, hogy az értelmezés tükrözze az EU és Kanada azon szándékát – ahogyan az a közös értelmező okmányban rögzítve van –, hogy a CETA ne eredményezze azt, hogy a külföldi beruházók kedvezőbb elbánásban részesülnek a belföldieknél;
7. kéri, hogy az Európai Parlamentet a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer (ICS) kialakításának és későbbi felülvizsgálatainak valamennyi szakaszába vonják be, többek között az igazságszolgáltatási fórum és a fellebbviteli fórum valamennyi bírájának kiválasztásába, továbbá a bírák függetlenségének és alkalmasságának biztosításába, valamint a szervezeti szempontok, például a bírák javadalmazásának megvizsgálásába is; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács biztosítsa a Parlament részvételét a fórum vagy a fellebbviteli fórum tagjelöltjei esetében alkalmazandó, pontosan megfogalmazott magatartási szabályok és a szankcionálási mechanizmus meghatározásában a magatartási szabályok megsértése esetén, hogy biztosítva legyen az igazságszolgáltatási jogkör függetlenségének maradéktalan tiszteletben tartása; sajnálja, hogy az ICS létrehozása a fent említett valamennyi kérdéssel együtt nem került véglegesítésre a CETA szövegének az Európai Parlament számára egyetértés céljából történő benyújtása előtt; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák az ICS végrehajtásához kapcsolódó fellépéseket;
8. tudomásul veszi a belga nemzeti kormány elkötelezettségét, hogy az Európai Bírósághoz fordul annak ellenőrzésére, hogy az ICS-rendszer összeegyeztethető-e az uniós joggal; felszólítja a Parlamentet, hogy az eljárási szabályzat 141. cikkének (4) bekezdése alapján terjesszen elő írásbeli észrevételeket ezzel a jövőbeli bírósági üggyel kapcsolatosan;
9. kifejezetten üdvözli a tényt, hogy Kanada teljes mértékben elfogadta azt a célkitűzést, hogy a beruházásvédelemre olyan többoldalú megoldás szülessen – és annak megvalósításához az EU szoros partnereként aktívan hozzá is járul –, amelynek célja a jelenleg világszinten hatályban levő több ezer különböző nemzetközi beruházási megállapodásból fakadó következetlenség és szétaprózodottság megszüntetése; a CETA-ban kölcsönösen elfogadott új ICS-t a cél eléréséhez vezető kiindulópontnak tekinti, és sürget, hogy a megállapodás teljes hatálybalépésének időszakát, amelynek során az új rendszert ideiglenesen nem alkalmazzák, arra használják fel, hogy a nyilvánosan kinevezett bírák függetlenségének határozott megőrzéséhez és a megfelelő etikai szabályok biztosításához szükséges minden intézkedést meghozzanak;
10. felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet és évente nyújtson be nyilvános, részletes végrehajtási jelentést a CETA ideiglenes alkalmazásáról annak biztosítása érdekében, hogy a CETA eredményes legyen a tisztességes munkahelyek létrehozása, a munkavállalói jogok előmozdítása és a környezet védelme tekintetében; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását egyedi mutatók létrehozására, hogy biztosítani lehessen a CETA-hoz hasonló megállapodások végrehajtásának, valamint a különböző uniós iparágakra és ágazatokra piaci részesedésüket illetően kifejtett hatásainak ellenőrzését;
11. megjegyzi, hogy a CETA a vámkontingensek révén tartalmaz néhány érzékeny mezőgazdasági ágazatot, például a marha- és sertéshúságazatot; emlékeztet, hogy „A jövőbeli kereskedelmi megállapodások együttes gazdasági hatása az uniós mezőgazdaságra” című bizottsági tanulmány rámutatott e termékek rendkívüli érzékenységére és védelmük szükségességére; elvárja, hogy az EU kereskedelmi politikája különös figyelmet szenteljen a helyi termelők és családi gazdálkodások érzékenységének;
12. emlékeztet, hogy számos fejlődő ország tarifális preferenciákban részesül az EU és Kanada részéről; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a CETA fejlődő országokra gyakorolt lehetséges hatásait, és ezekről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek, különös tekintettel az esetleges preferenciaerózióra, kereskedelemeltérítésre és a fenntartható fejlesztési célok elérésére; felszólítja a Bizottságot, hogy támogasson olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a fejlődő országok bevonását a globális értékláncokba és a CETA által teremtett lehetőségekbe, a vonatkozó fejlesztési eszközök, mint a kereskedelemösztönző támogatás használata révén;
13. elismerését fejezi ki az EU és Kanada azon közös kötelezettségvállalásáért, hogy együttműködnek és vezető szerepet vállalnak a kereskedelemmel kapcsolatos környezetvédelmi CETA-ügyekben, nevezetesen a párizsi megállapodás végrehajtásában; felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza a felülvizsgálati mechanizmust annak további megvizsgálásához, hogy a CETA keretében az együttműködésnek, különösen az ÜHG-kibocsátáscsökkentési célokkal kapcsolatosan milyen konkrét módjai vannak, többek között egy szankciókon alapuló mechanizmus használata révén;
14. úgy véli, hogy az adórendelkezésekre vonatkozó legfontosabb átláthatósági normákat kötelezővé kell tenni, és azokat az uniós kereskedelempolitika és kereskedelmi megállapodások során követni kell; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokba foglaljon bele egy felelősségteljes adókormányzásra vonatkozó záradékot – hivatkozva mindenekelőtt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adózással kapcsolatos vonatkozó ajánlásaira (pl. az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni intézkedésekre) –, biztosítva ezzel, hogy a vállalkozások vagy közvetítők adókikerülés vagy adókijátszás, illetve illegális tevékenységekből származó bevételek pénzmosása céljából ne tudjanak a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokkal visszaélni;
15. kéri, hogy a nemzetközi tárgyalásokról szóló jövőbeli intézményközi megállapodás biztosítson a Parlament számára teljes hatáskört a CETA végrehajtásának ellenőrzésére, nevezetesen a vegyes bizottság határozata révén;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Kanada szövetségi kormányának és parlamentjének, valamint tartományi és területi kormányzatainak.