Plenárisülés-dokumentum

 

B8-0348/2017

15.5.2017

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

a közel-keleti helyzet két állam elvén alapuló megoldásáról

( 2016/2998(RSP) )

Neoklis Sylikiotis, Patrick Le Hyaric, Martina Anderson, Younous Omarjee, Marie-Christine Vergiat, Josu Juaristi Abaunz, Paloma López Bermejo, Merja Kyllönen, Takis Hadjigeorgiou, Maria Lidia Senra Rodríguez, Ángela Vallina, Marina Albiol Guzmán, Eleonora Forenza, Barbara Spinelli, João Ferreira, João Pimenta Lopes, Miguel Viegas, Sofia Sakorafa, Miguel Urbán Crespo, Rina Ronja Kari, Javier Couso Permuy, Malin Björk, Xabier Benito Ziluaga, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Tania González Peñas, Lynn Boylan, Matt Carthy, Liadh Ní Riada, Kostadinka Kuneva, Martina Michels

a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

 

B8-0348/2017

Az Európai Parlament állásfoglalása a közel-keleti helyzet két állam elvén alapuló megoldásáról

( 2016/2998(RSP) )

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a palesztin–izraeli konfliktusról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 194. számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 252. (1968), 338. (1972), 476. (1980), 478. (1980), 1860 (2009) és 2334. (2016) számú határozataira,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 67/19. számú határozatára,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményre, amelynek Izrael és Palesztina részes felei,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben a nemzetközi jog valamennyi megsértése esetén az elszámoltathatóság és az igazság biztosításáról hozott, 2015. július 3-án egyhangú uniós támogatással elfogadott, A/HRC/29/L.35. számú határozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a 4. Genfi Egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1984. december 10-én a 39/46. sz. határozat révén fogadott el,

–  tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),

–  tekintettel az EU és Izrael közötti társulási megállapodásra, és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló következtetéseire, különösen a 2016. január 18-ira,

–  tekintettel az UNESCO „Megszállt Palesztina” témájú, 2017. májusi állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ 2016. márciusi jelentésére Izraelnek a palesztin népre vonatkozó gyakorlatáról és az apartheid kérdéséről,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Federica Mogherininek az Izraelben és Palesztinában kialakult helyzetről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 50 évvel az 1967-es háború után Izrael továbbra is megszállva tartja Palesztinát, sértve a nemzetközi jogot és az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Közgyűlésének erre vonatkozó határozatait, és mivel az 1967-es határok mentén meghatározott, Kelet-Jeruzsálem fővárosú Palesztin Államnak az ENSZ 1948. évi határozatával összhangban még ezután kell az ENSZ teljes jogú tagjává válnia;

B.  mivel a Parlament többször is hangot adott annak, hogy határozottan támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amely szerint békésen él egymás mellett Izrael Állam és az 1967-es határok mentén meghatározott, szuverén, szabad, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam, amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa;

C.  mivel az izraeli kormány által folytatott politika – amint azt a vonatkozó ENSZ-határozatok és az EU Tanácsának vonatkozó következtetései is kimondják – a két állam elvén alapuló megoldás lehetőségeit tovább rontja, vagy akár teljesen megsemmisíti;

D.  mivel Jeruzsálem jogállása továbbra is kulcsfontosságú kérdés marad a közel-keleti békefolyamat szempontjából; mivel az Unió és a nemzetközi közösség soha nem ismerte el Kelet-Jeruzsálem Izrael általi egyoldalú annektálását; mivel a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinokat továbbra is sújtja, hogy az izraeli kormány e terület demográfiai összetételének megváltoztatását célzó politikája miatt nem rendelkeznek biztos, jogszerű tartózkodási státusszal, földjeiket elkobozzák, valamint hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a vallásgyakorlás helyszíneinek megtervezése, felépítése és az azokhoz való hozzáférés során rendszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve;

E.  mivel a ciszjordániai palesztin lakosság különösen a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben jogai kirívó megsértésével szembesül, beleértve a telepesek által elkövetett erőszakot, a vízelterelést, a szabad mozgás súlyos korlátozását, otthonaik lerombolását és kilakoltatásokat; mivel egy megszállt terület lakosainak erőszakos átköltöztetése a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelenti; mivel a területfejlesztési politikát a palesztinok kilakoltatásának és az illegális telepek bővítésének eszközeként használják;

F.  mivel az izraeli telepek ellentétesek a nemzetközi joggal, és immár hosszú évek óta a békére irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát képezik; mivel a nemzetközi jog szerint semmilyen harmadik fél, köztük az EU tagállamai sem ismerhetik el, segíthetik vagy támogathatják a telepeket, továbbá ténylegesen ellenezniük kell azokat; mivel az izraeli telepesek által előállított termékek továbbra is kedvezményes tarifák alkalmazásával érkeznek az EU tagállamaiba és így európai piacra, noha a jelenlegi uniós jogszabályok nem teszik lehetővé e termékeknek az EU–Izrael társulási megállapodáshoz kapcsolódó kedvezményes tarifák alkalmazásával történő behozatalát;

G.  mivel az arab izraeli állampolgárok Izrael lakosságának 20%-át teszik ki; mivel a megkülönböztetés különféle formáit szenvedik el; mivel az izraeli szegregációs rendszer olyan helyzethez vezetett, amelyben – egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint – az izraeliek 42%-a állította, hogy még soha nem találkozott palesztinnal;

H.  mivel 7 000 palesztin személyt – köztük 61 nőt, 300 gyermeket, illetve a Palesztin Törvényhozó Tanácsból 11 tagot – tartanak fogva izraeli börtönökben; mivel 2017. április 17-én 1 500 palesztin politikai fogoly határozatlan idejű éhségsztrájkba kezdett; mivel a Knesszet által a kényszertáplálásról 2015-ben elfogadott törvény alkalmazása az éhségsztrájkolókra nézve emberi jogaik megsértésének minősülne; mivel 1967 óta közel 800 000 palesztin volt politikai fogoly Izraelben;

I.  mivel a palesztin egység jelentős szerepet játszhat a megszállás befejezésében;

J.  mivel a békefolyamat másik kulcsfontosságú kérdését jelentő palesztin menekültek száma az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) szerint jelenleg közel 5 millió, és túlnyomó többségük másod- vagy harmadgenerációs menekült;

K.  mivel az EU–Izrael társulási megállapodás, illetve különösen annak 2. cikke egyértelműen kijelenti, hogy „a felek közötti kapcsolatoknak az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán kell alapulniuk, és – a megállapodás lényegi elemeként – ezeknek kell vezérelniük bel- és külpolitikájukat”;

1.  hangsúlyozza, hogy a két állam elvén alapuló megoldás az ENSZ 1948. évi határozatán és mindkét állam nemzetközi közösség általi elismerésén alapul, és ezért nyomatékosan felszólítja valamennyi uniós tagállamot, az uniós intézményeket és az ENSZ szervezeteit, hogy az ENSZ Közgyűlésének 2012. novemberi állásfoglalásával összhangban ismerjék el az 1967-es határok mentén létrehozott Palesztin Államot, amelynek az ENSZ-állásfoglalásokban megállapítottak szerint Kelet-Jeruzsálem a fővárosa, és amelynek békében és biztonságban kell Izrael állam mellett élnie;

2.  úgy véli, hogy – tekintettel a közel-keleti régió általános helyzetére – egy Izrael és Palesztina közötti kölcsönösen elfogadható megoldás hozzájárulna a helyzet enyhítéséhez, illetve a konfliktus békés lezárásához;

3.  felszólít arra, hogy vessenek véget Ciszjordánia, a Gázai övezet és Kelet-Jeruzsálem 50 éven át tartó izraeli megszállásának, előkészítve a terepet a béke megteremtéséhez;

4.  határozottan elítéli az izraeli telepek folyamatos bővítését, mivel azok sértik a nemzetközi jogot, szítják a palesztinok indulatait, és aláássák a két állam elvén alapuló megoldás életképességét és megvalósításának esélyeit; sajnálatát fejezi ki az izraeli kormány legutóbbi, 2017. január 24-i bejelentése miatt, mely szerint 2 500 telepegységet kíván építeni Ciszjordánia területén, és hogy Kelet-Jeruzsálemben 566 telep létrehozásához adtak építési engedélyt, ami komolyan aláássa a két állam elvén alapuló, életképes megoldás esélyeit; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat és a földelkobzást;

5.  hangsúlyozza, hogy a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben a létesítmények – köztük lakóházak, iskolák és egyéb létfontosságú infrastruktúrák – lebontása drámai módon gyakoribb lett az elmúlt 12 hónap során; rámutat, hogy az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala szerint a a 2017 első hónapjában lebontott struktúrák száma több mint 50%-kal meghaladta a 2016-ban megcélzott struktúrák havi átlagát (91); hangsúlyozza, hogy ezeknek a bontásoknak mindegyikére a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben került sor azzal az indoklással, hogy nem volt építkezési engedély, holott a palesztinok számára ezt szinte lehetetlen megszerezni;

6.  felszólítja Izrael államot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az izraeli arab polgárok egyenlőségét és jogait, és hangsúlyozza, hogy fontos szerepet játszhatnak az izraeliek és a palesztinok közötti megértés és együttműködés kialakításában, és így kedvezően hozzájárulhatnak a közel-keleti békefolyamathoz;

7.  kéri, hogy haladéktalanul vessenek véget a Gázai övezet jogellenes blokádjának, amely a helyi lakossággal szembeni kollektív büntetés; hangsúlyozza, hogy Izrael megszálló hatalomként a 4. Genfi Egyezmény értelmében az egyedüli és fő felelős azért, hogy megmaradjanak a gázai lakosok minimális életfeltételei;

8.  úgy véli, hogy az összes palesztin politikai fogoly szabadon bocsátása bizalmat ébreszthet, és támogathatja a békefolyamatot; ezért kéri az összes fogva tartott – és különösen a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjainak – szabadon bocsátását; kéri a palesztin politikai foglyok és az izraeli börtönökben raboskodó foglyok – köztük az éhségsztrájkot folytatók – jogainak maradéktalan tiszteletben tartását;

9.  hangsúlyozza döntését, hogy eseti tényfeltáró küldöttséget indítana azon körülmények felmérése érdekében, amelyek között az éhségsztrájkoló foglyokat tartják fogva, illetve azért, hogy közvetlenül velük állapítsák meg az emberi jogok általuk bejelentett megsértését;

10.  emlékeztet arra, hogy a differenciálás visszatartó tényezője Izrael jogellenes területszerzésének, és újfent megerősíti a két állam elvén alapuló megoldást; felhívja az EU-t, hogy biztosítsa, hogy az Európai Unió és Izrael közötti minden megállapodás visszavonhatatlanul és kifejezetten kimondja, hogy nem alkalmazható az Izrael által 1967-ben elfoglalt területekre, ahogyan ezt a Külügyek Tanácsának következtetései is megismétlik; kéri, hogy az izraeli telepekről származó termékek címkézését az uniós piacon a hatályos uniós szabályozásnak megfelelően és az Unió hosszú távú politikájával összhangban, helyesen hajtsák végre;

11.  úgy véli, hogy az EU-nak teljesítenie kell azon vállalását, hogy tényleges politikai szereplővé válik és közvetítőként lép fel a közel-keleti békefolyamatban, továbbá felszólítja az EU-t, hogy:

•  ösztönözze a Palesztin Állam tagállamok általi elismerését, ami hozzájárulna a közvetlen béketárgyalások azonnali újrafelvételéhez az izraeliek és a palesztinok között;

•  az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikkének alkalmazásával függessze fel a megállapodás alkalmazását mindaddig, amíg Izrael emberi jogokat sért;

•  ne ítéljen oda forrásokat izraeli szervezeteknek a Horizont 2020 program révén;

•  jóvátételt követel Izraeltől a gázai övezetbeli és a ciszjordániai támadások során elpusztított, uniós forrásból finanszírozott projektek miatt;

•  sürgeti az európai uniós tagállamokat, hogy hagyjanak fel a fegyverek és a kettős felhasználású technológia régióba történő exportjával;

12.  abbéli reményének ad hangot, hogy a palesztin politikai erők képesek lesznek elérni a megbékélést és a nemzeti egységet, ami hozzájárul majd a megszállás felszámolásához;

13.  felháborodásának ad hangot amiatt, hogy az izraeli hatóságok folyamatosan és indokolatlanul akadályozzák, hogy az Európai Parlament hivatalos szervei Gázába látogassanak;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Knesszetnek, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a Palesztin Állam elnökének és kormányának, Izrael elnökének és kormányának, az Arab Államok Ligája főtitkárának és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) főbiztosának.