Plenárisülés-dokumentum
24.5.2017
ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
a B8‑0311/2017 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű ENSZ-konferenciáról (ENSZ Óceán-konferencia)
( 2017/2653(RSP) )
Alain Cadec
a Halászati Bizottság nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű ENSZ-konferenciáról (ENSZ Óceán-konferencia)
( 2017/2653(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (közös halászati politikai rendelet) és annak célkitűzéseire[1],
– tekintettel az ENSZ közelgő, a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű konferenciájára (ENSZ Óceán-konferencia), amelyre 2017. június 5–9. között az ENSZ székházában kerül sor,
– tekintettel a negyedik „A mi óceánunk” magas szintű konferenciára, amelyet az Európai Unió 2017. október 5–6-án Máltán rendez meg,
– tekintettel a mediterrán halászatról szóló, 2017. március 30-án Máltán megrendezett miniszteri konferenciára,
– tekintettel a Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című, 2016. november 10-i közös közleményére (JOIN(2016)0049),
– tekintettel a 14. fenntartható fejlesztési cél végrehajtásának elősegítéséről szóló magas szintű ENSZ-konferenciáról (ENSZ Óceán-konferencia) szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésre ( O-000031/2017 – B8‑0311/2017 ),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az óceánok és a tengerek központi szerepet játszanak életünkben, és kulcsfontosságúak jólétünk és jövőnk szempontjából; mivel az óceánok egészségének jelenlegi gyors romlása – az óceánok felmelegedése és savasodása, a korallok fehéredése, a halállományokra nehezedő egyre nagyobb nyomás és az egyre növekvő mennyiségű tengeri hulladék – arra figyelmeztet bennünket, hogy itt az ideje mozgósítani az óceánjaink védelméhez szükséges irányítást;
B. mivel Vella biztos több uniós fellépést és fokozottabb uniós szerepvállalást sürget tengereink és óceánjaink védelme érdekében;
1. üdvözli a magas szintű ENSZ-konferencia összehívására irányuló kezdeményezést, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az óceánokra negatív hatással lévő emberi tevékenységek káros hatásainak csökkentése érdekében globális fellépésre van szükség;
2. megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a fenntartható fejlődésről tartott 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón a világ elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig visszaszorítja a túlhalászást, a világ halállományának 31,4%-a még mindig túlhalászott; emlékeztet arra, hogy a túlhalászás nemcsak teljes tengeri ökoszisztémákat veszélyeztet súlyosan, hanem komoly veszélyt jelent az élelmezésbiztonságra, valamint a part menti közösségek gazdasági és társadalmi fenntarthatóságára világszerte;
3. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az óceánok egyre magasabb szén-dioxid-szint miatt bekövetkező elsavasodása számos tengeri élőlényre nagyon súlyos negatív hatásokat gyakorol; kiemeli, hogy hatékony alkalmazkodási és ágazatközi enyhítő intézkedéseket kell kidolgozni az óceánok elsavasodásával és az éghajlatváltozás óceánokra, valamint a part menti ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében;
4. hangsúlyozza, hogy a globális halászati gazdálkodásban – a Szerződésekben és a közös halászati politikában foglaltaknak megfelelően – ökoszisztéma-alapú és elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy a hasznosított halállományok szintjét helyreállítsák és a maximális fenntartható hozam biztosítására képes szint felett tartsák;
5. ösztönzi az államokat, hogy tegyenek eleget a lobogó szerinti, a part menti, a kikötő szerinti és a piac szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeiknek, különösen az alábbiak révén:
• lobogó szerinti állam – a nemzetközi és nemzeti irányítási intézkedések maradéktalan végrehajtása annak biztosítása érdekében, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók tiszteletben tartsák a szabályokat;
• part menti állam – a fenntartható halászat biztosítása a joghatóságuk alá tartozó vizeken, illetve az e vizekhez való hozzáférés ellenőrzése a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése érdekében;
• kikötő szerinti állam – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló megállapodásának ratifikálása és teljes végrehajtása;
• piac szerinti állam – intézkedések meghozatala a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem, illetve a kereskedelmi és piaci politikák jobb összehangolása érdekében;
6. hangsúlyozza, hogy a part menti és tengeri területek legalább 10%-át meg kell őrizni, az ENSZ 14.5 fenntartható fejlesztési céljának megfelelően;
7. hangsúlyozza az ENSZ 14.7 fenntartható fejlesztési céljának jelentőségét atekintetben, hogy a fejlődő kis szigetállamoknak és a legkevésbé fejlett országoknak a tengeri erőforrások fenntartható használatából – többek között a halászat, az akvakultúra és a turizmus fenntartható igazgatásából – származó gazdasági előnyei növekedjenek;
8. a fenntartható halászati gazdálkodás megerősítésére szólít fel, többek között tudományosan megalapozott gazdálkodási intézkedések végrehajtása révén;
9. a vándorló halfajok fenntartható és igazságos kiaknázása érdekében a halászati gazdálkodás terén felszólít az összes állam közötti regionális együttműködés megerősítésére, különös tekintettel a tudományos állományfelmérések, és a halászati tevékenységek nyomon követése, felügyelete és ellenőrzése terén, amint arra az ENSZ halállományokról szóló 1995. évi megállapodása, valamint a három, a 2006., a 2010. és a 2016. évi felülvizsgálati konferencia is felszólított; úgy véli, hogy valamennyi gazdaságilag hasznosított fajnak regionális halászati gazdálkodási szervezetek felelősségi körébe kellene tartoznia, és e szervezeteket nagyobb hatáskörrel kell felruházni annak érdekében, hogy hatékonyan végrehajthassák a gazdálkodási döntéseket és szankciókat;
10. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy még jobban mozdítsák elő a közös halászati politika elveit és célkitűzéseit;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el valamennyi EU-n kívüli szerződő félnek.