Plenárisülés-dokumentum
7.6.2017
ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
a Kongói Demokratikus Köztársaságról
( 2017/2703(RSP) )
Marie-Christine Vergiat, Merja Kyllönen, Javier Couso Permuy, Kateřina Konečná, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou, Kostas Chrysogonos, Sabine Lösing, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Tania González Peñas, Miguel Urbán Crespo, Xabier Benito Ziluaga, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról
( 2017/2703(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az emberi jogok védelme és a jog érvényesülése terén a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló hiányosságokról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására[1], valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja és az Európai Unió közötti (AKCS–EU) Közös Parlamenti Közgyűlés állásfoglalásaira,
– tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. júniusi afrikai chartájára,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság 2006. február 18-án elfogadott alkotmányára különösen annak 56. cikkére, amely kimondja, hogy: „minden olyan egyezmény, megállapodás, megegyezés, vagy bármely más jogi aktus, amelynek következtében a nemzetet, a természetes vagy jogi személyeket részben vagy egészben megfosztják az erőforrásaik és természeti kincseik által biztosított saját megélhetésüktől – a gazdasági bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi rendelkezések sérelme nélkül – fosztogatásnak és bűncselekménynek minősül”,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaság választások előtti és biztonsági helyzetéről szóló, 2016. június 15-i állásfoglalására, valamint a nemzeti párbeszéd megkezdését követően a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló választási folyamatról kiadott 2016. augusztus 2-i és 2016. augusztus 24-i helyi uniós közleményre,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban járt EU-küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra, különösen a 2016. november 23-i és 2016. augusztus 24-i nyilatkozatra,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. július 27-i éves jelentésére az emberi jogok kongói demokratikus köztársasági helyzetéről és az ENSZ Közös Emberi Jogi Hivatalának a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytatott tevékenységeiről,
– tekintettel az 1949. évi genfi egyezmény 3. cikkére és II. jegyzőkönyvére, amelyek tiltják az azonnali kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos sorozást és az egyéb erőszakcselekményeket,
– tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a konfliktusövezetekből származó ásványokra vonatkozó európai rendeletről szóló, a tagállamok által 2016. június 15-én jóváhagyott megállapodásra,
– tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a természeti erőforrások szervezett bűnözői csoportok javára történő illegális kitermeléséről és kereskedelméről szóló, 2015. április 15-i jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az ENSZ képtelen volt egységes választ adni a népirtásra és következményeire, illetve a térségben érdekelt országok, többek között az Egyesült Államok, Belgium és Franciaország, sokrétűsége olyan tragikus helyzetet eredményezetett, amelyben több százezer, vagy akár több millió – egyes nem kormányzati szervezetek szerint akár hat millió – ember halt meg 1996 óta; mivel a belga kormány Clément Kankut, a volt fejlesztési minisztert támogatta, akit ebben a hónapban bocsátottak el, és aki közeli kapcsolatban állt a Kasai régió milíciájával;
B. mivel a 2001 óta hatalmon lévő Joseph Kabila kongói elnök elhalasztotta a választásokat, és alkotmányos megbízatásának lejártát követően is hatalmon maradt; mivel ez az egész országban példátlan politikai feszültséget, nyugtalanságot és erőszakot okozott;
C. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság alkotmánya kimondja, hogy egy elnök legfeljebb két cikluson át töltheti be a tisztséget, és ezen megállapodás értelmében Joseph Kabila a parlamenti és elnökválasztások megtartásáig, legkésőbb 2017 decemberéig marad hatalmon;
D. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságot 2012 óta újra instabilitás jellemzi, és mivel az instabilitás következményeként harcok és atrocitások alakultak ki, amelyek több ezer áldozatot követeltek, és elsősorban az ország keleti részén lévő Észak- és Dél-Kivu tartományokat érinti;
E. mivel a Kasai régió helyzete rendkívül összetett, zavargások folynak a milícia és a kormányerők között amióta a hagyományos vezetőt, Kamwina Nsaput megölték a kinshasai hatóságok elleni felkelést követő katonai művelet során 2016 augusztusában;
F. mivel bizonyos mértékben már történt közvetítői tevékenység Kasaiban, amelyet 2016. december 20. óta Shadari Ramazani belügyminiszter vezet, aki tárgyalásokat folytat az elhunyt, szokásjog szerinti törzsfőnök családjával;
G. mivel a 2016. december 31-i megállapodás előrelépés, amely garantálja, hogy Kabila elnök nem tesz kísérletet az elnöki mandátum harmadszori megszerzésére, és amely lefekteti egy „nemzeti átmeneti tanács” alapjait; mivel ez lenne a Kongói Demokratikus Köztársaság első békés hatalomátadása 1960-ban kivívott függetlensége óta; mivel az új választások előkészítése már folyik, amelynek során eddig több mint 24 millió embert vettek nyilvántartásba;
H. mivel az utóbbi hetekben a lázadók fokozták kormányellenes felkeléseiket, amely több tucatnyi halottat eredményezett mindkét oldalon; mivel 2017. március 29-én megtalálták két, hetek óta eltűnt ENSZ-szakértő, Michael Sharp egyesült államokbeli állampolgár és Zaida Catalan svéd állampolgár holttestét a Kasai-Central régióban; mivel március 13-án a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya bejelentette, hogy az említett személyek „azonosítatlan ellenséges erők kezére jutottak”; mivel április 23-án a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya Kinshasában riportereknek egy filmet mutatott be, amelyen állításuk szerint a kormányellenes milícia tagjai láthatók amint megölik a két szakértőt, de arról nem adtak tájékoztatást, hogy hogyan tettek szert a felvételre; mivel a gyilkosságokkal kapcsolatban az ENSZ saját nyomozást végez;
I. mivel annak ellenére, hogy a decemberi megállapodást bizonyos felek elmulasztották hiánytalanul végrehajtani, nyílt némi tér a párbeszéd elősegítésére, habár az nem egyértelmű, hogy az Európai Tanács által 2017. május 29-én kiszabott szankciók miképp segítik a helyzetet, kivéve, ha valamennyi félre nyomást gyakorolnak, és hiteles bizonyítékok állnak rendelkezésre a tervezett párbeszédről; mivel az Afrikai Unió (AU) vélhetőleg ellenezni fogja az új szankciókat;
J. mivel Kabila elnök 2017. május 30-án megérkezett Kasai-Central régióba; mivel a szokásjog szerinti nagytörzsfőnök Kamwina Nsapu utódja is jelen volt, és ez a megbékélés jelének tekinthető, és mindkét fél azon valós szándékát bizonyítja, hogy megszilárdítsa a békét a Kasai régióban;
K. mivel 2016 augusztusa óta hozzávetőleg 4000 fő esett áldozatul, 30 000 fő menekült Angolába és több mint 1,5 millió fő belső menekült van, akik együttesen az ország összlakosságának a 7%-át teszik ki; mivel több mint 400 000 kongói menekült él még mindig száműzetésben; mivel a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságot sújtó súlyos humanitárius válság elől menekülők a Kongói Demokratikus Köztársaságba érkeznek;
L. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban mindennapossá vált számos háborús bűncselekmény és emberiesség elleni bűncselekmény, az emberi jogok súlyos megsértése, az ellenzékiekkel szembeni erőszakos fellépés, a nőkkel és fiatal lányokkal szemben elkövetett tömeges nemi erőszak, harci bevetés céljából folyó erőszakos besorozás – többek között gyermekeké;
M. mivel a fegyveres csoportokat a multinacionális vállalatok finanszírozzák annak érdekében, hogy tovább folytathassák Kongóban a felszín alatti természeti kincsek kiaknázását; mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság a koltán ismert készleteinek 80%-ával rendelkezik, amely ásványt például a számítógépek és mobiltelefonok kondenzátoraiban használják fel, azonban ennek haszna a multinacionális vállalatokhoz és nem a kongói néphez kerül; mivel e jelenségre már többször is rámutattak az ENSZ által közzétett jelentésekben; mivel Ibrahim Thiaw, az UNEP ügyvezetőigazgató-helyettese 2015 áprilisában azt nyilatkozta, hogy éves szinten több mint 1 milliárd dollár értékben aknázzák ki a természeti erőforrásokat, és hogy a profit nagy részéből – a nyereség 98%-ának erejéig – a multinacionális vállalatok részesülnek, míg a fennmaradó 2%-ot a Kongói Demokratikus Köztársaság fegyveres csoportjainak finanszírozására fordítják; mivel 2016. június 15-én a tagállamok megállapodtak a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozó európai rendeletről, ám ez a megállapodás messze nem ad választ a kihívásokra, mivel csak a nyersanyagokra, azaz az európai import 10-15%-ára vonatkoznak;
N. mivel a nemzetközi pénzügyi intézmények, köztük különösen a Világbank, strukturális kiigazítási terveik révén még inkább kiszolgáltatottá tették az országot, jogi és adóparadicsommá téve azt a multinacionális vállalatok számára, nevezetesen a bányászati ágazatban; mivel e kiigazítási tervek nyomán a kongói gazdaság pilléreit leépítették és munkavállalók ezreit elbocsátották, megfosztva a lakosságot megélhetési forrásaitól és lerontva életkörülményeit, előnyös helyzetbe hozva a nagy ipari csoportokat;
1. elítéli a védelmi és biztonsági erők által gyakorolt elnyomást; felszólít az önkényesen fogva tartott személyek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;
2. különös aggodalmát fejezi ki a választások közeledtével az erőszak fellángolása miatt; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani és meg kell óvni a véleménynyilvánításhoz, egyesüléshez és békés gyülekezéshez való jogait, és elítéli az emberi jogok védelmezői, az újságírók, a politikai ellenzék tagjai és a többi független vagy kritikus véleményt nyilvánító személy elleni megfélemlítés és zaklatás valamennyi – többek között az igazságszolgáltatás felhasználásával gyakorolt – formáját;
3. úgy véli, hogy legyen szó akár a humanitárius jogok megsértéséről, akár gazdasági és pénzügyi bűncselekményekről, a béke helyreállításának egyik előfeltétele a Kongói Demokratikus Köztársaságban a büntetlenség elleni küzdelem;
4. osztja az AU és az ENSZ azon véleményét, hogy kizárólag a kongói társadalom valamennyi érintett felét és képviselőjét felölelő, az alkotmányt és a lakosság érdekeit szigorúan tiszteletben tartó párbeszéd, a szabad, tisztességes, átlátható és hiteles választások segíthetnek oldani az országban lévő politikai feszültségeket;
5. különösen aggódik a nők helyzete és az ellenük elkövetett bűncselekmények és hátrányos megkülönböztetésük miatt az országban; elengedhetetlennek tartja, hogy a hatóságok és a nemzetközi közösség fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy véget vessenek a tömeges nemi erőszak háborús technikaként való alkalmazásának, ingyenes hozzáférést biztosítsanak az állami egészségügyi ellátáshoz, különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz, a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz, és előmozdítsák a nemek közötti valódi egyenlőséget;
6. úgy véli, hogy a gyermekkatonák jelenségének felszámolását a hatóságok és a nemzetközi közösség elsődleges feladatává kell tenni;
7. elítéli, hogy a kongói lakosság alapvető szükségleteit szisztematikusan feláldozzák a multinacionális vállalatok és idegen hatalmak gazdasági és geopolitikai érdekeinek javára;
8. úgy véli ezért, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható drámai helyzet hosszú távon úgy rendezhető, ha intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy végre a lakosság részesüljön a természetes erőforrásokból származó haszonból; kiemeli, hogy ennek érdekében az országnak vissza kell szereznie a természeti javai feletti fennhatóságát, biztosítva a külföldi transznacionális vállalatok tevékenységei feletti ellenőrzést és kialakítva a nyersanyagaik kiaknázását, feldolgozását és értékesítését előmozdító nemzeti infrastruktúráikat, ami a kongói alkotmány 56. cikke értelmében valamennyi bányászati és erdészeti szerződés felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését jelenti annak biztosítása érdekében, hogy ezen hasznokból a lehető legtöbben részesüljenek, ne csak egy kisebbség;
9. újra megerősíti, hogy biztosítani kell a Kongói Demokratikus Köztársaság élelmiszer-önrendelkezéshez való jogát – amely magában foglalja a földművelők azon jogát, hogy a lakosság számára élelmiszert állítsanak elő –, véget vetve a földfelvásárlások gyakorlatának és biztosítva a mezőgazdasági termelők hozzáférését a termőföldhöz, vetőmagokhoz és vízhez;
10. felszólítja a nemzetközi közösséget, és különösen Belgiumot, hogy számolják fel a Kongói Demokratikus Köztársaság fejlődése, azaz a béke útjában álló akadályokat, azáltal, hogy eltörli adósságát és az adósságok kamatait, melyeket az ország továbbra is fizet, és hogy a szabadkereskedelmi megállapodások és a strukturális kiigazítási tervek helyett valósítsanak meg valódi nemzetközi együttműködést, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat és a kongói állam szuverenitását; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságait, hogy követeljék adósságaik ellenőrzését, és minden, külföldi hitelezőkkel szembeni, jogtalan adósság eltörlését az adósság teljes felszámolása érdekében, és hogy jobban ki tudják elégíteni a lakosság alapvető emberi szükségleteit;
11. felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a pénzügyi támogatást és a humanitárius segélyt az érintett lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében; kéri, hogy az Európai Unió és a tagállamok által nyújtott támogatás folyósítására vissza nem térítendő támogatás, és ne kölcsön formájában kerüljön sor az adósságteher növelésének elkerülése érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió számos tagállama nem érte el azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti termékének 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsa, és hogy egyes államok csökkentették fejlesztési támogatásuk arányát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam nem vesz részt az élelmiszersegély-programokban;
12. sürgeti, hogy a fejlesztési segélyeket ne használják eszközül a határok korlátozása, ellenőrzése vagy a migránsok visszafogadásának biztosítása érdekében; kéri, hogy az Unió és a tagállamok által a Kongói Demokratikus Köztársaságnak nyújtott támogatást elsősorban a súlyos egyenlőtlenségekhez, a szegénységhez, a krónikus alultápláltsághoz, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz, és különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez kapcsolódó problémák megoldására, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésére használják fel; felkér továbbá arra, hogy növeljék az élelmiszersegélyt, és elsősorban a helyi mezőgazdasági termelők által termelt élelmiszer beszerzésére fordítsák;
13. újfent megerősíti, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti jogszabályaik hatálya alá eső vállalkozások továbbra is legyenek kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogokat, megfeleljenek azon társadalmi, egészségügyi és környezeti normáknak, amelyek akkor vonatkoznak rájuk, ha harmadik országban kezdik meg működésüket vagy itt végeznek tevékenységet; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket azon európai vállalatokkal szemben, amelyek nem felelnek meg ezen normáknak, vagy nem kárpótolják megfelelően a felelősségi körükhöz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó emberi jogi jogsértések áldozatait; felkér a 2016. június 15-én a tagállamok által a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendeletről kötött megállapodás gyors végrehajtására, valamint az e területet érintő nemzetközi jogszabályok kiterjesztésére irányuló, az EU és az ENSZ szintjén folyó munka folytatására;
14. különösen felszólítja a Kongói Demokratikus Köztársaságot arra, hogy hajtson végre független vizsgálatot, amely – különösen a természeti erőforrások ágazatában – az európai vállalatok szociális és környezetvédelmi normáival, valamint e vállalatoknak a fegyveres csoportok finanszírozásában való esetleges részvételével foglalkozik; kéri továbbá egy nemzetközi vizsgálat megkezdését annak érdekében, hogy kivizsgálják a strukturális kiigazítási tervek, a nemzetközi pénzintézetek pénzügyi támogatása és az országban elkövetett bűncselekmények közötti kapcsolatokra vonatkozó állításokat;
15. ellenzi az EU migrációs politikáinak harmadik országokba történő kiszervezésére irányuló valamennyi kísérletet; kifogásolja, hogy a rabati folyamat, melynek a Kongói Demokratikus Köztársaság is részes fele, nem teszi lehetővé a migráció kiváltó okainak kezelését, hanem csupán a visszatérési és visszafogadási politikákat mozdítja elő; úgy véli, hogy ezek a politikák ellentétesek a szabad mozgás jogával és a menedékjoggal, és e tekintetben felszólít a Kongói Demokratikus Köztársasággal a rabati folyamat keretében folytatott tárgyalások azonnali leállítására;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, az afrikai Nagy tavak-régió országai kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.