Plenárisülés-dokumentum

 

B8-0446/2017

28.6.2017

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

a B8-0319/2017 . számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján

nagyratörő uniós ipari stratégia kidolgozásáról Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében

( 2017/2732(RSP) )

Reinhard Bütikofer

a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

 

B8-0446/2017

Az Európai Parlament állásfoglalása nagyratörő uniós ipari stratégia kidolgozásáról Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében

( 2017/2732(RSP) )

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére és 191., 192., 193., valamint 173. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14., 27. és 30. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i közleményére ( COM(2010)0682 ),

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel a Bizottság „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i közleményére ( COM(2012)0582 ),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i közleményére ( COM(2014)0014 ),

–  tekintettel a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében Európa újraiparosításáról szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására[2],

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére ( COM(2015)0497 ),

–  tekintettel „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel az európai ipar digitalizálásáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására[4],

–  tekintettel a Tanács jövőbeli uniós iparpolitikai stratégiáról szóló, 2017. május 29-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, „Nagyratörő európai uniós ipari stratégia kidolgozása Európában a növekedés, a foglalkoztatás és az innováció stratégiai prioritása jegyében” című kérdésre ( O-000047/2017 – B8-0319/2017 ),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az európai ipar számos ágazatban globális vezető szereppel rendelkezik, az európai export több mint felét, illetve a kutatási és fejlesztési beruházások közel 65%-át képviseli és közvetlenül vagy közvetve több mint 50 millió munkahelyet biztosít, azaz az uniós munkahelyek 20%-át;

B.  mivel az európai iparnak fenn kell tartania az Európában való beruházás képességét, társadalmi és környezeti kihívásokat kell leküzdenie, ugyanakkor továbbra is vezető szerepet kell játszania kell mutatnia társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalás tekintetében;

C.  mivel a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos üzleti ráfordítások 65%-a a feldolgozóiparban valósul meg, és mivel az uniós ipar megerősítése ezért alapvető ahhoz, hogy az Unióban tartsuk a szaktudást és a szakértelmet;

D.  mivel tekintettel a globális kihívásokra, például az éghajlatváltozásra, elengedhetetlen, hogy az európai ipar megújításának középpontjában – amennyiben a jövőben meg kívánja őrizni versenyképességét – az energia- és erőforrás-hatékonyság, valamint a körforgásos gazdaság álljon;

E.  mivel a magas színvonalú, innovatív, energiahatékony termékek termelését előnyben részesítő és fenntartható folyamatokat támogató, nagyratörő innovációs politika lehetővé teszi az EU számára, hogy megállja a helyét a világszintű versenyben;

F.  mivel az ipari termékek tisztességes kereskedelmének tiszteletben kell tartania a munkavállalói jogokat és környezetvédelmi szabályokat az EU-ban és a harmadik országokban egyaránt;

G.  mivel a megújuló energiába, az energia- és erőforráshatékonyságba és a körforgásos gazdaságba való beruházás az „angyali köröket” megteremteni képes ipari termékekbe történő beruházás egyik fő motorja;

H.  mivel a munkaerő termelékenysége az elmúlt évtizedekben az erőforrás-termelékenységnél sokkal gyorsabban nőtt, miközben a becslések szerint a munkaerőköltség a termelési költségnek kevesebb, mint 20%-át teszi ki, az erőforrások költsége pedig a 40%-át;

I.  mivel csak az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén közvetlenül 5 millió, és közvetetten még ennél is sokkal több munkahelyet lehetne létrehozni 2020-ra;

J.  mivel a versenyképességhez és a fenntarthatósághoz alapvető szükség van innovációra, a kutatásba és fejlesztésbe való beruházásokra, munkahelyteremtésre és a készségek fejlesztésére;

K.  mivel a világos ipari stratégiával rendelkező országokban a legmagasabb az innováció aránya; mivel a legnagyobb erőforrás-hatékonysággal rendelkező országok és ágazatok a legversenyképesebbek;

L.  mivel az ipari termelés terén, illetve a közjavak szempontjából a rövid távú pénzügyi megtérülés és jövedelmezőség kizárólagos előtérbe helyezése hátrányosan hatott az innovációra, a kutatásba és fejlesztésbe való beruházásra, a foglalkoztatásra, a bérekre és a készségek megújítására;

M.  mivel a zöld ágazat a gazdasági visszaesés ideje alatt Európában a nettó munkahelyteremtés egyik fő forrása volt, és mivel a zöld gazdaságban hosszú távú működésre berendezkedett vállalkozások a globalizált gazdaság jelenlegi externáliáival szemben ellenállóbb munkahelyeket teremtenek;

N.  mivel a számos tényező – így a fenntarthatósággal kapcsolatos tananyagok eltérései, bizonyos ágazatokban azonosított hiányosságok és a szükséges természettudományos, technológiai, műszaki tudományos és matematikai (STEM) készségekkel és IT-készségekkel rendelkező diákok hiánya – által okozott készséghiány és strukturális munkaerőhiány akadályozza a zöld munkahelyek számának növekedését;

O.  mivel a munkavállalókat időben fel kell készíteni a hatalmas foglalkoztatási potenciállal rendelkező, erőforrás-hatékony és éghajlatbarát gazdaság felé való elmozdulásra;

P.  mivel az EU-ban az önfoglalkoztatóknak 31%-a, az induló vállalkozóknak pedig 30%-a nő; mivel a nők alulreprezentáltak a legtöbb tudományos, műszaki és vezetői álláshelyen és a hierarchia magasabb szintjein;

A reálgazdaság fellendítése fenntartható újraiparosítási politikán keresztül

1.  hangsúlyozza, hogy az ipar lényeges szerepet játszik az innováció, a fenntarthatóság és a minőségi foglalkoztatás előmozdításában Európában; hangsúlyozza az EU ipara modernizálásának jelentőségét, és emlékeztet az EU törekvésére, hogy 2020-ig az EU GDP-jének 20%-a az iparon alapuljon;

2.  meggyőződése, hogy az európai ipart stratégiai eszköznek kell tekinteni az EU versenyképessége és fenntarthatósága szempontjából; hangsúlyozza, hogy csak egy ellenállóképes ipar és jövőorientált iparpolitika teszi lehetővé, hogy az EU megküzdjön az előtte álló kihívásokkal, beleértve a több európai ipari ágazatra is nehezedő, globalizáció jelentette növekvő nyomást, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az erőforrások kimerülését és a fenntarthatóságra való áttérés szükségességét;

3.  ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közös és átfogó uniós iparpolitikát, és azt 2018 közepéig terjesszék elő, többek között a digitalizációra és a fenntarthatóságra és a megújuló erőforrásokon alapuló, energia- és erőforráshatékony gazdaságra való áttérésre alapozva;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy e politika egyértelmű célokon és mutatókon alapuljon – így többek között a megújuló erőforrásokra, az energiahatékonyságra, az erőforrásokra és az éghajlatváltozásra vonatkozó célkitűzéseken –, valamint az életcikluson és a körforgásos gazdaságon alapuló megközelítésén; hangsúlyozza, hogy e politikának okosan kell ötvöznie a kínálati és a keresleti oldali intézkedéseket az uniós gazdaság új pályára állítása céljából, növelve az ipar ellenálló képességét, és mérsékelve az erőforrásoktól való függőségét;

5.  kiemeli az uniós ipar gerincét alkotó kkv-k szerepét és emlékeztet rá, hogy az uniós iparpolitikát a kkv-knak kedvező irányban kell folytatni; hangsúlyozza továbbá az adminisztratív terhek csökkentésének szükségességét, különös tekintettel a kkv-kra, amit azonban a fogyasztókra és a munkavállalókra, valamint az egészség- és környezetvédelemre vonatkozó legmagasabb szintű normák sérelme nélkül kell megvalósítani;

6.  olyan átfogó uniós iparpolitikai megközelítést szorgalmaz, amely prioritásként kezeli az uniós értékláncok megerősítését és valamennyi uniós régió integrálását az új lendületet nyerő uniós gazdaság hálózatába;

7.  felszólít arra, hogy az uniós iparpolitika a beruházásokat a kreativitás, a készségek, az innováció és a fenntartható technológiák és megoldások felé irányítsa, és úgy véli, hogy ennek támogatására be kell ruházni a fenntartható energetikai megoldásokba, a tömegközlekedési infrastruktúrába és az intelligens ikt-fejlesztésbe;

8.  felszólít a transzverzális innovációs szövetségek támogatására annak érdekében, hogy felül lehessen kerekedni a silók által uralt iparpolitikai megközelítésen, amely akadályozhatja az innovatív potenciált;

Magas szintű normák meghatározása az innováció és a versenyképesség fellendítésére

9.  hangsúlyozza az iparban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának szükségességét a környezetvédelmi technológiák tekintetében, valamint azt, hogy biztosítani kell, hogy az iparágak folyamatosan fejlesszék és terjesszék a legjobb elérhető technológiákat és a újonnan megjelenő innovációkat;

10.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi szempontokat integrálni kell más – például a gazdasággal, a beruházásokkal, az ipari szabványokkal és a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos – szakpolitikákba, hogy koherens és egységes megközelítés jöhessen létre; úgy véli, hogy az Unióban zajló fellépéseket nemzetközi szinten megerősített fellépésekkel és harmadik országokkal való együttműködéssel kell kiegészíteni a közös kihívások kezelése érdekében;

11.  úgy véli, hogy a jogalkotás az innováció motorja lehet, és hogy a szigorú uniós normák ösztönzik az ahhoz szükséges kutatás-fejlesztési magánberuházásokat, hogy az európai vállalkozások minőségi termékeket/szolgáltatásokat biztosítsanak az uniós piacon, és versenyben maradjanak a nemzetközi piacokon;

12.  emlékeztet az uniós szabványosítás jelentős szerepére és javasolja, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemzetközi szabványügyi szervezetekben játszott vezető szerepre; felhívja az EU-t, hogy szerezze vissza vezető szerepét a szigorú környezetvédelmi normák meghatározása, alkalmazása és érvényesítése terén, és figyelmeztet, hogy a harmadik országoktól való elmaradás (például a gépjármű-kibocsátási normák terén) a fenntarthatóság mellett az uniós ipar versenyképességére is kihatna;

13.  úgy véli, hogy a közbeszerzésnek és az ökocímkézésnek alapvető szerepet kell játszania a fenntartható termékek, szolgáltatások és innovációk elterjedésében, valamint a gazdaság új pályára állításában; felszólít az uniós közbeszerzési irányelvek gyors végrehajtására, valamint arra, hogy a tagállamok és a Bizottság összehangolt erőfeszítéssel biztosítsák, hogy az ajánlatkérő szervek az odaítélésre vonatkozó döntéseiket a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat elvére alapozzák, az életciklusköltségre, valamint a környezetvédelmi és társadalmi fenntarthatóságra összpontosítva, megelőzve a bérdömpinget és a tisztességtelen versenyt, továbbá hozzájárulva a regionális gazdasági struktúrák megerősítéséhez;

Újragondolt versenypolitika, amely alkalmassá teszi az uniós ipart a globális versenyre

14.  felhívja a Bizottságot az uniós versenyjog újragondolására annak érdekében, hogy megfelelőbben vegye figyelembe a harmadik országokban megjelenő főbb nemzeti szereplők fokozódó szerepvállalását;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze harmadik országok EU-ban eszközölt közvetlen külföldi befektetéseit a biztonság és a kulcsfontosságú jövőbeni technológiákhoz való hozzáférés védelme szempontjából;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy jobban felügyelje az EU tagállamaiban végzett nem európai befektetéseket, és biztosítsa a közbeszerzésekre, például a rendellenesen alacsony ajánlatokra és a tisztességtelen versenyre vonatkozó európai szabályozás tiszteletben tartását;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet azon külföldi székhelyű állami tulajdonú vállalatok szerepére, amelyeket saját kormányuk oly módon támogat és ösztönöz, amit az uniós egységes piaci szabályok az uniós szervezetek számára tiltanak;

A kereskedelempolitika hozzáigazítása az iparpolitikához és az átállás célkitűzéseihez

18.  az iparpolitikához jobban igazodó kereskedelempolitika kidolgozását kéri, hogy az új generációs kereskedelmi megállapodások ne vonjanak maguk után újabb áthelyezéseket és nagyobb iparleépítést az EU-ban;

19.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és beruházási politikáknak arra kell törekedniük, hogy hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez, a minőségi munkahelyek teremtéséhez, valamint az iparban és a feldolgozóiparban a szigorú társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdításához; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi megállapodásokban erősítsék meg ezeket a normákat;

20.  hangsúlyozza, hogy meg kell előzni, hogy az uniós kereskedelempolitika előmozdítsa a versenyellenes gyakorlatokat, például a szociális és környezeti dömpinget, különösen pedig az olyan olcsó termékek dömpingjét, amelyek veszélyeztetik az európai normákat és káros hatással vannak az uniós iparágakra; szorgalmazza, hogy az Unió sürgősen hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy meg tudja védeni magát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól, valamint hogy piacvédelmi eszközeit reakciókészségük és hatékonyságuk javítása révén jelentős mértékben erősítse meg;

21.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a WTO szabályaival összeegyeztethető, következetes és hatékony dömpingellenes és szubvencióellenes stratégiára van szüksége;

22.  tudomásul veszi, hogy a harmadik országok erőforrásaitól való függőség csökkentésére irányuló uniós erőfeszítéseket össze kell hangolni az erőforrásokhoz való tisztességes nemzetközi piaci hozzáférés, a fenntartható hazai bányászat – beleértve a másodnyersanyag-visszanyerést – és az energiahatékonysági technológiákkal kapcsolatos innovációk többoldalú globális erőforrás-politikai irányításhoz nyújtott uniós hozzájárulással való ötvözése révén;

23.  hangsúlyozza, hogy bár az Unió számos gazdasági ágazatban nyitott a harmadik országokból származó versenytársak számára, a harmadik országok különféle akadályokat alkalmaznak az európai vállalatok megkülönböztetésére; rámutat arra, hogy a globális versenyben tisztességes és azonos versenyfeltételekre, valamint kölcsönös piaci hozzáférésre van szükség az európai munkahelyek elvesztésével kapcsolatos kockázatok elhárítása és az európai ipari szakismeretek megőrzése érdekében;

Az energetikai és a fenntarthatósági átállás finanszírozása mint az iparpolitika fő mozgatórugója

24.  felszólít arra, hogy a szén-dioxid-kockázat tekintetében a piaci átláthatóság növelésének elősegítése érdekében hatékony és környezetbarát finanszírozási eszközöket és intézkedéseket kell az uniós ipari stratégiába beépíteni; kiemeli, hogy elő kell segíteni az ipar fenntartható fejlődését a Párizsi Megállapodásban rögzített célokkal összefüggésben;

25.  felhív arra, hogy különítsenek el uniós és tagállami, állami és magánforrásokat egy, az energetikai átállásra, a fenntartható mobilitásra és a körforgásos gazdaságra összpontosító, átfogó zöld beruházási tervre; úgy véli, hogy az uniós pénzeszközök, többek között az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) hatalmas lehetőséget kínálnak e beruházások finanszírozására; úgy véli, hogy az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat úgy kell kialakítani és alkalmazni, hogy az innovációt és a fenntarthatóságot elősegítő szakpolitikai intézkedésekhez vezessenek;

26.  úgy véli, hogy egy fenntartható iparpolitika kontextusában a magán- és állami beruházásokat előmozdító gazdasági keret megteremtése szempontjából alapvető jelentőségű a nemzeti és nemzetközi pénzügyi és adórendszerek szerkezeti átalakítása – beleértve az adópolitikák munka helyett erőforrások felé terelését –, a külső költségek internalizálása, a fosszilis üzemanyagokba való beruházások felszámolása, valamint a kibocsátás-kereskedelmi rendszer működőképessé tétele;

27.  elvárja, hogy a Bizottság 2018-ban terjesszen elő az Unióra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási költségvetést, összhangban a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségekkel, beleértve – az energiaunió részeként – olyan intézkedések meghatározását és támogatását, amelyek az energiaunió megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektjeinek kidolgozását célozzák;

28.  elismeri a vasúti beszállító ipar jelentőségét és sajátos jellegét, mely ipar jellemzője a nagy tőkeigény, a közbeszerzésektől való jelentős függés és az igen szigorú biztonsági szabványoknak való megfelelés kötelezettsége; emlékeztet arra, hogy a vasúti szállítás jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozási célkitűzések teljesítéséhez, valamint hogy biztosítani kell, hogy Európa fenntartsa technológiai és innovációs előnyét ebben az ágazatban; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a lehető legjobban használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapok) – és a különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA) – a vasúti beruházási projektek regionális és helyi szintű támogatására;

29.  emlékeztet az energiahatékonyság terén tett előrelépések következtében várhatóan elénk táruló jelentős munkahely-teremtési lehetőségekre, valamint a költségcsökkenésből származó előnyökre; hangsúlyozza tehát, hogy az energiahatékonyság javítását szolgáló intézkedéseknek, többek között céloknak, szabványoknak és teljesítményértékelési mechanizmusoknak minden ipari ágazatban a kezdeményezések alapját kell képezniük; rámutat arra, hogy különösen a szállítási- és építőipari ágazatokban kell kialakítani aktív energiamegtakarítási politikát, és nyitni a fenntartható, nem szennyező és biztonságos energiaforrások irányába;

30.  felszólít a fenntarthatósági, valamint a társadalmi és foglalkoztatási kritériumok végrehajtásának drasztikus javítására az uniós alapok, különösen az ESBA, illetve az Európai Beruházási Bankon (EBB) keresztül kezelt valamennyi pénzügyi eszköz felhasználása során;

31.  felhív az iparorientált K+F beruházások támogatására, az erőforrás- és energiahatékonyság biztosítása, a megújuló energiaforrások felhasználása, valamint a körforgásos gazdaság és a fenntarthatóság támogatása érdekében; szorgalmazza olyan konkrét eszközök kialakítását, amelyek lehetővé teszik az Unió és a tagállamok számára, hogy e kiemelt területeken egyesítsék a K+F-re irányuló erőfeszítéseiket, valamint lehetővé teszik az eredmények helyi gazdaságban és értékhálózatokban történő felhasználását;

A készségek fejlesztése a jövőorientált foglalkoztatás érdekében az ipari ágazatban

32.  hangsúlyozza, hogy összehangolt uniós erőfeszítésekre van szükség az új szakképesítések, valamint az átképzések, a továbbképzések és az egész életen át tartó tanulás népszerűsítése érdekében, a Bizottság „Új készségek és munkahelyek” menetrendjében ajánlottaknak megfelelően;

33.  hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a képzéshez való nagyobb mértékű és jobb hozzáférést, az egész életen át tartó tanulást, a jövőbeni igényeknek megfelelő szakképzést és egyetemi oktatást, a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) területeinek erőteljes hangsúlyozását, a vállalkozói készség támogatását és a megfelelő szociális védőhálót, valamint a második esélyt nyújtó politikát; hangsúlyozza, hogy a munkahelyi demokratizálódási folyamatot ki kell terjeszteni, és hogy a munkavállalóknak rendelkezniük kell a képzéshez való egyéni joggal;

34.  úgy véli, hogy a zöld gazdaságban rejlő nettó munkahely-teremtési potenciál maximalizálása érdekében döntő fontosságú, hogy a már meglévő munkaerőt ellássuk a körforgásos gazdasághoz szükséges új készségek megszerzéséhez, valamint a fenntarthatóbb termelési eljárásokra és termékekre történő átállással való megbirkózáshoz szükséges megfelelő lehetőségekkel; szorgalmazza egy olyan európai oktatási és képzési stratégia kialakítását, amely támogatja a vállalatokat, a kutatóintézeteket és a szociális partnereket abban, hogy közösen vizsgálják meg a környezeti fenntarthatósághoz szükséges készségeket;

35.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló statisztikák és felmérések szerint a nők alulreprezentáltak a legtöbb tudományos, műszaki és vezetői álláshelyen és a hierarchia magasabb szintjein; kiemeli, hogy a feldolgozóiparban dolgozó női szakemberek értéket jelentenek az EU számára; felhívja a Bizottságot a nők vállalkozóvá válása előtt álló kihívások és akadályok beazonosítására, és a vezetői pozíciók nők általi betöltésének ösztönzésére és támogatására;

Méltányosabb adózás és beruházás a reálgazdaságba

36.  sajnálja, hogy a reálgazdaság a rövid távú pénzügyi kilátásokra – nevezetesen a részvényesek számára történő értékteremtésre – összpontosító vállalati kultúra által vezérelten elpénzügyiesedik, ahelyett, hogy fenntartana egy olyan, innovatív ipari eszköztárat, amely minőségi munkahelyeket képes biztosítani, és hosszú távon szolgálja a társadalom érdekeit; sajnálja, hogy ez a megközelítés a feldolgozóiparban számos munkahely megszűnéséhez vezetett;

37.  sajnálatát fejezi ki az Európában és szerte a világon tevékenységet folytató nagyvállalatok vonatkozásában a méltányos adóztatás uniós szintű hiánya miatt; úgy véli, hogy az adókijátszás és az adókikerülés leküzdésével csökkenteni lehetne a kkv-kra nehezedő adóterhet, és fel lehetne tölteni a helyi költségvetéseket a jövőbe való beruházás céljából; felhív a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) mint az uniós költségvetéshez hozzájáruló saját forrás létrehozására;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

 

[1] HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
[2] HL C 482., 2016.12.23., 89. o.
[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0377
[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0240