Plenárisülés-dokumentum
30.6.2017
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően,
az eljárási szabályzat 37. cikkének (3) bekezdése és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás alapján,
az Európai Parlament 2018. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos prioritásairól
( 2017/2699(RSP) )
Bas Eickhout
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament 2018. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos prioritásairól
( 2017/2699(RSP) )
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra[1], különösen annak IV. mellékletére,
– tekintettel a 2017. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos stratégiai prioritásokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a 2017. október 25-i, „Építsünk olyan Európát, amely védelmet nyújt, eszközöket ad polgárai kezébe és garantálja a biztonságot!” című bizottsági közleményre[3] és mellékleteire,
– tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozatra[4],
– tekintettel a Bizottság 2017. március 1-i, Európa jövőjéről szóló fehér könyvére, valamint az Európa szociális dimenziójával, a globalizáció előnyünkre fordításával, a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésével, az EU védelmével és az uniós pénzügyek jövőjével kapcsolatos vitaanyagra,
– tekintettel a 27 tagállam vezetői, valamint az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által tett 2017. március 25-i római nyilatkozatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 37. cikkének (3) bekezdésére,
A. mivel az európai integrációs folyamat békét eredményezett, és évtizedek óta hozzájárul Európában a biztonsághoz és a jóléthez; mivel a legutóbbi évtizedben lezajlott demokratikus konzultációk eredményeinek lehetőséget kell adniuk a közös európai projektről, annak tényleges előnyeiről, jelenlegi hiányosságairól és megújított céljáról való közös gondolkozásra;
B. mivel a globalizáció következményei növekvő aggodalmakat és euroszkepticizmust váltanak ki az európai polgárokban; mivel az EU-nak biztonságérzetet kell sugároznia és a fent említett fejlemények ellen védelmet kell biztosítania;
C. mivel többé nem hagyhatjuk, hogy az európai integráció pusztán gazdasági projektté zsugorodjon, és komoly változtatásokat kell eszközölnünk az uniós szakpolitikákban annak érdekében, hogy az európai polgárok ismét szívvel-lélekkel támogassák az európai projektet;
D. mivel a Parlament (saját hiányosságai ellenére) is kiemelkedő szerepet játszik közös európai érdekeink meghatározásában, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy felülemelkedjünk a kicsinyes nemzeti huzakodásokon és a „zéró összegű játszma” szemléletén, ami a Tanácsban jelenleg tapasztalható megosztottságot előidézi;
E. mivel az európai polgárok általános érdekének mindig elsőbbséget kell élveznie a nemzeti vagy vállalati érdekek védelmével szemben;
F. mivel mi, európaiak – közös értékeken és célkitűzéseken nyugvó valódi közösségként – közös jövőt választottunk; mivel a helyi, regionális és nemzeti azonosságtudat nem zárja ki kölcsönösen egymást, és mind hozzájárul szélesebb, európai identitásunkhoz;
G. mivel a jelenlegi feltorlódott válságok valódi európai megoldásokat igényelnek; mivel úgy kívánjuk, hogy az Európai Unió betöltse szerepét és felelősséget vállaljon a nemzetközi színtéren, elkötelezve magát a szolidaritás, a többoldalúság és a külső partnerkapcsolatok mellett, és előmozdítva a globális elmozdulást magasabb normák felé; mivel biztosítani szeretnénk a mindannyiunk békéjén, jólétén és a demokrácián alapuló közös projektünket, vonzó jövőt teremtve minden nemzedék számára;
Forgatókönyvünk Európa számára: a szabadság, a biztonság, a demokrácia, a szociális igazságosság, az ökológia és az emberi jogok térsége
1. úgy véli, hogy a bizottsági fehér könyvben megfogalmazott öt forgatókönyv közül egy sem kínál meggyőző jövőképet Európa számára, mivel mindegyik a reform ugyanazon modelljét követi, mint ami az elmúlt évtizedekben meghatározó volt az EU-ban;
2. úgy véli, hogy az elmúlt években a költségvetési fegyelemre és a megszorításokra összpontosító szemlélet, és emellett tartalmatlan koncepciók erőltetése (például „jobb jogalkotás” vagy „nagynak lenni fontos dolgokban, kicsinek a jelentéktelenekben”) egyedül a hatékonyságot rongálta, de megvalósítani nem sikerült, és végül a polgárok EU-val szembeni bizalomvesztéséhez vezetett;
3. hangsúlyozza ezért, hogy az EU-nak – ha meg akar felelni a XXI. század kihívásainak, és el kívánja oszlatni polgárai aggályait – alaposan felül kell vizsgálnia célkitűzéseit, munkamódszereit és szervezeti rendszerét; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az európai integrációs folyamat céljait és rendeltetését maradéktalanul és konkrétan meg kell határozni, és azokat közösen és demokratikusan el kell ismerni;
4. véleménye szerint a legfőbb teendő az európai eszmével szemben jelenleg tapasztalható bizalmatlanság felszámolása; véleménye szerint ennek megvalósításához mindenekelőtt az európai döntéshozatali folyamat demokratizálása és a polgároknak a közös politikai projektbe történő nagyobb mértékű bevonása szükséges;
5. úgy véli, hogy az EU-nak olyan térséggé kell válnia, ahol a jólét igazságosabban oszlik meg, és ahol a fenntartható fejlődés három pillére, azaz a gazdasági, környezeti és társadalmi szféra közötti megfelelő egyensúly megteremtésére irányuló folyamatos törekvés vezérel minden közpolitikát, és a jogok és szabadságok köre nem szűkül, hanem bővül;
Ilyen Európát szeretnénk: a fő prioritások
Az európai polgárok munka- és életkörülményeinek javítása
6. emlékeztet arra, hogy az EU jelenlegi gazdasági fellendülése szerény mértékű és kiegyensúlyozatlan, számos régióban továbbra is elfogadhatatlan fokú a munkanélküliség, a szegénység, az egyenlőtlenség és a fiatalabb generációk kilátásainak súlyos hiánya; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az EU kulcsfontosságú gazdasági és szociális menetrendje magában foglaljon olyan intézkedéseket is, amelyek célja a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a mindenki számára elérhető minőségi munkahelyek létrehozása, és emellett fokozni kell a beruházásokat az oktatási rendszerekbe is;
7. emlékeztet arra, hogy a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és az az EU valamennyi régiója közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása a Szerződésekben meghatározott célkitűzések egyike; hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika előkészítése politikai prioritás; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, hamarosan elkészülő hetedik jelentés fontos szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit felgyorsítva terjesszen elő konkrét javaslatokat e tekintetben; úgy véli, hogy az EUMSZ 349. és 174. cikkeinek meghatározása szerinti összes régiónak részesülnie kell a kohéziós politika által kínált előnyökből;
8. megjegyzi, hogy a kohéziós politika az EU fő beruházási politikája, és figyelembe kell vennie az EU átfogó politikai célkitűzéseit, többek között a digitális menetrendet, az energiauniót, az éghajlat-politikát, a környezet magas szintű védelmét, a megbízható és fenntartható gazdasági fejlődést, a nemek közötti egyenlőséget és a szociális pillért; hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalom részvétele, elkötelezett szerepvállalása és a velük folytatott párbeszéd döntő fontosságát a programok és projektek minősége, valamint a célok elérése szempontjából; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a jövőben erősítse meg a partnerség elvét, többek között olyan megközelítések révén is, mint amilyen például a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD);
9. felhívja a Bizottságot, hogy többek között a munkaidőről szóló irányelv megfelelő végrehajtása révén javítsa a munkavállalók munkahelyi egészségvédelmét és biztonságát, vegye fontolóra a hiányosságok kezelésének megfelelő módjait, továbbá a rákkeltő anyagokról és mutagénekről szóló irányelv felülvizsgálata keretében haladéktalanul nyújtsa be a harmadik modulcsomagot, tudományos és műszaki adatok, valamint hatásvizsgálat alapján határértékeket írva elő a reprodukciót károsító anyagok tekintetében;
10. tudomásul veszi a munka és a családi élet összeegyeztetéséről szóló csomag előterjesztését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szülési szabadság nem képezi a csomag részét; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó jogszabályok, közöttük az uniós intézményekben végrehajtott politikák figyelembe vegyék a sebezhető helyzetben lévő személyek, például az egyedülálló szülők, a fogyatékossággal élő szülők és a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő szülők szükségleteit; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a vonatkozó szakpolitikák és intézkedések figyelembe vegyék a családi kapcsolatok – többek között a regisztrált partnerkapcsolat –, a szülői és a nagyszülői szerepvállalás, valamint a társadalom egészének növekvő sokféleségét, különösen annak érdekében, hogy a gyermekeket ne érje megkülönböztetés szüleik családi állapota vagy családjuk szerkezete miatt;
11. felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a szegénység és az egyenlőtlenségek többdimenziós jellegéből fakadó problémákat, és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek magvalósítása érdekében tegyen javaslatot a szegénység elleni integrált stratégiára; ajánlja a Bizottságnak, hogy hatásvizsgálat alapján, a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban valamennyi tagállamban mozdítsa elő a minimumjövedelmek megfelelő rendszereit, lehetőségeket bocsátva rendelkezésre egyúttal a minimumjövedelemtől való függés hosszú távú megelőzéséhez is; ismételten felhív zöld könyv készítésére az egyenlőtlenségekről és a gazdasági fellendülést gátló következményeikről; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a „Beruházások a gyermekek érdekében” című ajánlás végrehajtására és annak ellenőrzésére irányuló munkáját; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyermekgarancia létrehozásával állítsák a gyermekeket a szegénység enyhítésére irányuló meglévő politikáik középpontjába, és különítsék el a maradéktalan végrehajtáshoz szükséges forrásokat;
A fenntartható fejlődésre vonatkozó európai stratégia
12. úgy véli, hogy a kizárólag a GDP-növekedésen, a természeti erőforrások folyamatosan túlzott kiaknázásán és a financializáción alapuló gazdasági modellek elérték korlátaikat; úgy véli, hogy az EU-nak ezentúl a fenntarthatóságot kell minden szilárd, jövőorientált és válságmegoldó gazdaságpolitika középpontjába állítania;
13. tudomásul veszi az Európát és a világ többi részét sújtó éghajlati katasztrófák humán és gazdasági következményeit; hangsúlyozza, hogy az uniós ipar versenyképességének biztosítása mellett továbbra is kezelni kell az éghajlatváltozás kiváltó okait, olyan ambiciózus éghajlat-változási stratégiát követve, amely összhangban áll az Unió Párizsi Megállapodás keretében vállalt kötelezettségeivel, amelyek értelmében a felek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése legfeljebb 1,5 °C legyen; hangsúlyozza, hogy a szabályozási előírásokat frissíteni kell, és ennek fényében megfelelő pénzügyi eszközöket kell bevezetni; felhívja a Bizottságot, hogy a Párizsi Megállapodás keretében vállalt kötelezettségekkel kapcsolatosan értékelje a jelenleg követett uniós szakpolitikák következetességét és koherenciáját;
14. támogatja ezzel összefüggésben a Tanács felhívását a Bizottsághoz, amely szerint biztosítson átfogó uniós iparpolitikai stratégiát a kulcsprioritások jövőbeli érvényre juttatása érdekében, például az energiahatékony és megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaságra történő áttérés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése, a mérgezésmentes jövő, a digitális összeköttetés biztosítása mindenki számára, az európai kreatív iparban rejlő lehetőségek kihasználása, a városok fenntarthatóbbá tétele és a körkörös gazdaságra vonatkozó menetrend végrehajtása tekintetében;
15. nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy ne használjon fel uniós alapokat fosszilis tüzelőanyagok támogatására, és hangolja össze a tagállamok által a fosszilis tüzelőanyagok nemzeti támogatásának mielőbbi megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseket; kéri továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy sem nemzeti, sem uniós támogatásokat nem használnak majd fel új atomreaktorok finanszírozására, és nyomatékosan felszólítja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel a meglévő atomerőművek tervezett élettartamának meghosszabbítását célzó terveikkel;
16. elvárja, hogy a Bizottság 2018-ben előterjessze az Unió szén-dioxid-kibocsátási költségvetését, amelynek következetesen összhangban kell állnia a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokkal; elvárja, hogy a Bizottság megfelelő politikai megoldásokat dolgozzon ki és juttasson érvényre annak érdekében, hogy uniós metánstratégia révén gyors megoldás születhessen a metánkibocsátásokból fakadó problémákra; felhívja a Bizottságot, hogy az energiaunió keretében azonosítsa a megújuló energiával kapcsolatos projekteket és támogassa kidolgozásukat;
17. emlékeztet arra, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az energiaunió megvalósítása érdekében, garantálva az energiabiztonságot, valamint a megfizethető és fenntartható energiát valamennyi polgár és vállalkozás számára; elvárja ezzel összefüggésben a Bizottságtól, hogy konkrét cselekvési terv alapján továbbra is lépjen fel az energiaszegénység felszámolása érdekében, és biztosítsa a megfizethető energiához való hozzáférést az Unió valamennyi polgára számára;
18. alapvető fontosságú feladatnak tartja a közlekedési ágazat kibocsátásaival összefüggő problémák megoldását; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy fejezze be a személygépkocsik, tehergépjárművek és nehéz tehergépjárművek szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó jogszabály már késésben levő felülvizsgálatát, és nyújtson be a társjogalkotók közötti 2013-as megállapodásban szereplő kötelezettségvállalásokkal összhangban álló javaslatokat a 2025-re vonatkozó áltagos flottakibocsátási határértékek tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a levegő minőségének javítása, a környezeti levegőminőségre vonatkozó uniós határértékek teljesítése és a WHO által ajánlott szintek elérése érdekében terjesszen elő javaslatot technológiasemleges Euro 7 határértékekre vonatkozóan, amelyek 2025-től alkalmazandók lennének az Unió piacán kereskedelmi forgalomba hozott valamennyi M1 és N1 kategóriájú járműre;
19. elvárja, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitikáról (KAP) előterjesztendő bizottsági javaslatok alapja a fenntartható élelmiszer-termelést és -ellátást biztosító korrekciós állami beavatkozás legyen, többek között a mezőgazdasági piacok volatilitása és a mezőgazdasági termelés tisztességes megtérülését biztosító árak tekintetében; felhív a fenntartható fejlesztési célok elérését lehetővé tevő, a vidéki élet jó minőségét biztosító javaslatok előterjesztésére; felszólít arra, hogy lényegesen nagyobb hangsúly helyeződjön a biológiai sokféleséggel, a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések megvalósítására, többek között az alábbiak révén: a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra történő átállás előnyben részesítése, lehetővé téve több szén-dioxid megkötését a szárazföldi ökoszisztémákban, és különösen az élő, egészséges talajokban; az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása; a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása; agroökológiai megközelítések követése a hosszú távú termékenység és termelékenység biztosítása érdekében; és a vegyi növényvédő szerek alternatív megoldásokkal való helyettesítése; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat az antimikrobiális rezisztencia problémájának kezelése érdekében, és felhívja a Tanácsot, hogy rendezze át a gyógyszeres takarmányokról és az állatgyógyászati készítményekről szóló rendeletekkel kapcsolatos prioritásait;
20. elvárja a Bizottságtól, hogy az új többéves pénzügyi kerettel (TPK) összefüggésben 2018 elején nyújtson be javaslatot új és ambiciózus Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF), elég korán ahhoz, hogy a Parlament kialakíthassa véleményét és a program 2021-re működőképes lehessen; kéri, hogy az „Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) – Energia” számára elkülönített költségvetést kizárólag a villamos energia ágazatra (többek között az intelligens hálózatokra) fordítsák, támogatva a megújuló energiák terjedését és előmozdítva az „első az energiahatékonyság” elv érvényre jutását; kéri, hogy az IKT ágazatban a költségvetési előirányzatok többségét a széles sávú infrastruktúra finanszírozására fordítsák;
21. elvárja a Bizottságtól, hogy pontosítsa a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó törekvéseit, és 2018 elején terjessze elő a 9. kutatási keretprogramra (9. KP) vonatkozó javaslatát, elég korán ahhoz, hogy a Parlament kialakíthassa véleményét és a program 2021-re működőképes lehessen; emlékeztet arra, hogy az EU-nak teljes mértékben ki kell használnia valamennyi tagállam már meglévő kutatási és innovációs potenciálját, valamint az egész Unióban mindenütt megfelelő és egyenlő lehetőségeket kell biztosítania a tudósok és a kutatók tudományos fejlődéséhez; elvárja ezért a 9. keretprogram finanszírozásának növelését;
Méltányos adópolitikák a megfelelő források beszedése érdekében
22. hangsúlyozza, hogy soha nem volt még ennyire égető szükség az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozására, mert e magatartásformák a nemzeti költségvetéseknek évente több száz milliárd euró összegű bevételkiesést okoznak; rámutat, hogy e forrásokat a jövőt szolgáló beruházásokra, a foglalkoztatás fellendítésére és az egyenlőtlenségek csökkentésére lehetett volna fordítani;
23. létfontosságúnak tartja e tekintetben, hogy a Parlament és a Tanács – a Bizottság 2016. évi javaslatára építve – mihamarabb megállapodásra jusson egymással a multinacionális vállalatok kötelező, nyilvános, országonkénti jelentéstételéről, nem engedve meg kivételeket[5]; kéri a Bizottságot, hogy különítsen el további forrásokat a pénzügyi bűncselekmények megelőzését célzó intézkedésekre, különösen a magas pénzmosási kockázatot jelentő országok listáját felállító uniós menetrend kidolgozására; kéri, hogy a Bizottság nyújtson be jogalkotási javaslatot hathatós és automatikusan érvénybe lépő szankciókra az uniós feketelistára felkerülő nem együttműködő országok és területek ellen;
24. kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok közötti adóügyi együttműködés megerősítése céljával nyújtson be az adóügyi végrehajtásra vonatkozó javaslatot, amely többek között kitér az információk megosztására is annak érdekében, hogy az adócsalók az európai határokon átnyúló módon is elszámoltathatók legyenek; felhívja a Bizottságot, hogy a versenyt torzító káros adózási gyakorlatok felszámolása érdekében mérlegelje jogalkotási javaslatok benyújtását az EUSZ 116. cikke alapján;
Az uniós költségvetés megerősítése és a Stabilitási és Növekedési Paktum reformja
25. megismétli, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret túl szűknek bizonyult és nem elég rugalmas ahhoz, hogy az Európai Unió képes legyen az előtte álló közös kihívásoknak megfelelni; megismétli azt az álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát össze kell egyeztetni mind a Parlament, mind a Bizottság politikai ciklusával, ezáltal az európai választásokat a kiadások jövőbeni prioritásairól folytatott vita egyik fórumává téve;
26. nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keret tekintetében tartózkodjanak önkényes felső határok kialakításától, és ehelyett az EU közös szükségleteinek, közös választásainak és a széles hatókörű fellépés hozzáadott értékének figyelembe vételéve alakítsák ki ezt a keretet; hangsúlyozza, hogy a kifizetési előirányzatok jelenlegi alacsony felső határa folyamatosan hátráltatja az Unió hitelességét és cselekvőképességét; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretnek rugalmasabbnak kell lennie;
27. úgy véli, hogy a 2020 utáni uniós költségvetésnek mind a bevételi, mind a kiadási oldalon jelentős mértékben hozzá kell járulnia az éghajlatváltozással kapcsolatos Párizsi Megállapodás végrehajtásához; úgy véli, hogy különösen az üvegházhatást okozó gázok forrásait megadóztatató megreformált rendszernek bevételt kell biztosítania az uniós költségvetés számára, és hogy határozottabb uniós támogatásra van szükség a zöldebb gazdaságra való áttérés érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben akár 40%-ig növelje az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások arányát;
28. kéri a Bizottságot, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése alapján ambiciózus javaslatokkal kövesse nyomon az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagot, különös hangsúlyt fektetve az ökológiai saját forrásokra, a pénzügyi tranzakciók megadóztatására és a társasági adózásra;
29. az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok maradéktalan kihasználása mellett felhív az euróövezet közös fiskális rendszerének létrehozására; megismétli, hogy az euróövezet közös fiskális rendszerének a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergencia előmozdítására és a gazdasági sokkok tompítására kell törekednie; megjegyzi, hogy az euróövezet költségvetési kapacitásának új eszközöket kell tartalmaznia az uniós költségvetésen belül (az EU többéves pénzügyi keretének felső határain felül), továbbá az EU jogi keretébe beépült és demokratikus felügyelet alá eső, megreformált európai stabilitási mechanizmust; kiemeli, hogy az euróövezet közös fiskális rendszerének az euróövezeten kívüli, csatlakozni kívánó országok felé is nyitottnak kell lennie;
30. kéri „beruházási aranyszabály” bevezetését, amely lehetővé tenné a közszektor fenntartható ágazatokban eszközölt tőkekiadásainak a beruházások teljes életciklusán szétterített elszámolását, valamint fenntartható fejlesztési mutatók beépítését a Stabilitási és Növekedési Paktumba a jövőbeli jólétbe való beruházások egészséges szintjének és jó minőségének biztosítása céljából;
Európa mint vezető globális szereplő
31. véleménye szerint a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonysága a tagállamok közötti elmélyült együttműködésen és a polgári és katonai műveletekhez való hozzájárulásukon múlik; felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges kapacitások létrehozása érdekében mélyítsék el az együttműködést; úgy véli, hogy a tagállamok felelősségteljesebb fegyverkiviteli politikája hozzájárulna az Unió külpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához, és felszólítja a tagállamokat, hogy sokkal következetesebben hajtsák végre a 2008/944/KKBP közös álláspontot;
32. véleménye szerint a közös biztonság- és védelempolitikát (KBVP) demokratikusabbá és hatékonyabbá kell tenni, többek között állandó strukturált együttműködési mechanizmus létrehozása, valamint a projektek tagállamok közti összevonásának és megosztásának jelentős növelésén keresztül; úgy véli, hogy a KBVP-t közös műveleti tervezés és irányítás révén hatékonyabbá lehetne tenni a katonai műveletek tekintetében is; emlékeztet arra, hogy az Unió már ma is jelentős szerepet játszik világszerte a polgári konfliktusmegelőzés, konfliktusmegoldás és békeépítés terén, és felkéri az Uniót, hogy fokozza a megfelelő erőforrásokat; felszólít a KBVP teljes demokratikus elszámoltathatóságára és átláthatóságára;
33. kiemeli a Bizottság közelmúltbeli nyilatkozatát, miszerint évente 25–100 milliárd euró lenne megtakarítható a 28 tagállam nemzeti védelmi kiadásain; felszólítja a Bizottságot, hogy segítsen a tagállamoknak lehetővé tenni ezeket a megtakarításokat a nemzeti védelmi költségvetések – különösen a kutatás, a fejlesztés, a közbeszerzés, a karbantartás és a képzés tekintetében történő – összevonása révén; véleménye szerint ezeket az összevont nemzeti erőforrásokat egy vagy több európai védelmi alappá lehetne átalakítani;
34. sürgeti a Bizottságot, hogy összpontosítsa figyelmét különösen a védelmi ágazatban alkalmazandó uniós jogszabályokra, és hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell erősíteni a vonatkozó belső piaci szabályokat, például a védelmi közbeszerzésről szóló irányelvben szereplőket, melyek potenciálisan csökkenthetik a hatékonyság és az átláthatóság hiányát és a korrupciót;
35. határozottan elutasítja a Bizottság arra irányuló számos kísérletét, hogy csökkentse és elvonja a pénzügyi erőforrásokat a létező polgári uniós költségvetési soroktól és pénzügyi eszközöktől annak érdekében, hogy az európai védelmi ipart finanszírozza a jövőbeli Európai Védelmi Alapon és az európai védelmi ipari fejlesztési programon keresztül; úgy véli, hogy ezek a polgári ágazatból s védelmi ágazatba történő átvitelek gyengíteni fogják az európai gazdaságot, ugyanakkor nem oldják meg a gondokat az európai védelmi ipari ágazatban, amelyet a hatékonyság nagyfokú hiánya, felesleges átfedések, ipari kapacitásfelesleg, gyenge átláthatóság és széttöredezettség jellemez; határozottan elutasítja a Bizottság által az európai védelmi cselekvési tervről szóló 2016. novemberi közleményben és a 2017. június 7-i védelmi csomagja összefüggésében az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az európai strukturális és beruházási alapok, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az európai műholdas navigációs programok, az uniós Föld-megfigyelési program, az ERASMUS+ és az Európai Beruházási Bank (EBB) kölcsönei kapcsán a védelmi ipari kapacitások megerősítésére tett javaslatait; hasonlóképpen elutasítja a Bizottság 2016. július 6-i javaslatát, hogy – a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz összefüggésében – a 4. fejezet alapjait, különösen az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) alapjait katonai kapacitásépítési programokra és katonai felszerelések harmadik országok részére történő biztosítására használják fel;
36. kéri az Unió piacvédelmi eszközeinek korszerűsítését és a kereskedelempolitikák uniós fejlesztési célokkal, éghajlatvédelmi célokkal, környezetvédelmi prioritásokkal, valamint szociális és emberi jogi normákkal összhangban történő megtervezését; kiemeli, hogy az európai polgárok egyre kritikusabban állnak a szabadkereskedelmi megállapodások tényleges hatásaihoz, mivel azok nem kívánt hatással lehetnek a foglalkoztatásra, a versenyképességre, valamint az Unió emberi jogi és fenntartható fejlődésre vonatkozó normáira; kéri, hogy tegyenek további lépéseket az uniós kereskedelmi tárgyalások átláthatóságának növelésére, a tárgyalások és a végrehajtási folyamat minden szakaszában folytassanak konzultációt a Parlamenttel, a tárgyalási dokumentumokat pedig tegyék közzé;
37. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendeletet kísérő intézkedésekre irányuló jogalkotási javaslatot;
38. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be cselekvési tervet a fejlődő országokban tapasztalható nagyarányú földszerzések elleni küzdelemre irányulóan, amely többek közt konkrét opciókat tartalmaz a földbirtokrendszer biztonságának a nemzetközi emberi jogokkal és a FAO a földbirtoklás, a halászat és az erdők felelősségteljes irányítására vonatkozó iránymutatásaival összhangban álló biztosítására;
39. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be uniós cselekvési tervet az erdőirtásról és az erdőpusztulásról, amely konkrét szabályozói intézkedéseket tartalmaz az ellátási láncokról és a pénzügyi tranzakciókról;
Egy valódi európai menekültügyi és migrációs politika kidolgozása
40. azon a véleményen van, hogy az EU-nak konkrét megoldásokat kell kidolgoznia a menekültek és migránsok problémájának kezelésére, különösen a kiváltó okok kezelésére irányuló átfogó politikai válaszokkal, amelyek magukban foglalják a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, a kereskedelmet, az éghajlat- és befektetési politikákat, ezzel egy időben biztonságos és rendszeres hozzáférést biztosítva a nemzetközi védelmet kérők számára, továbbá reális és hozzáférhető csatornákat biztosítva a legális migráció számára;
41. úgy véli, hogy az áttelepítést a menekültek lakóhelyelhagyásának egyik tartós megoldásaként, valamint a belső szolidaritás feltétel nélküli eszközeként fenn kell tartani; szorgalmazza további áttelepítési lehetőségek kialakítását a származási és tranzitországokból érkező évi legalább 500 000 menekült áttelepítésének lehetővé tétele érdekében, amely mennyiség megfelelő elosztás esetén teljességgel kezelhető számokat jelentene az EU számára;
42. felszólít a jelenlegi dublini rendelet megreformálására és egy olyan új rendszer bevezetésére, amely a menedékkérők tagállamok közötti méltányos elosztásán és objektív kritériumokon alapul; figyelembe veszi a menedékkérők egy adott tagállammal már meglévő kapcsolatát és egy adott tagállam iránti preferenciáit; amely minden tagállamra nézve kötelező érvényű, és kényszerítő intézkedések helyett inkább ösztönzőkre épül;
43. a legális migrációval kapcsolatos összehangolt fellépésre szólít fel, rugalmasabb útvonalakat biztosítva a legális migrációhoz, többek közt a családegyesítéshez és az alacsony és közepes bérkategóriájú ágazatokban történő munkavállaláshoz, megerősítve a mobilitási partnerségeket harmadik országokkal, és az egész Unióra kiterjedő mobilitási csomagokat dolgozva ki megfelelő biztosítékokkal, többek közt a munka- és életkörülményekre vonatkozóan;
44. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a nemzetközi humanitárius és emberi jogoknak az Unió külső határainak őrzésében és a menedékkérők fogadásában részt vevő valamennyi szereplő általi tiszteletben tartását az emberi jogok fenntartása és a kiszolgáltatott emberek védelmének javítása céljából; kéri, hogy tegyék egyértelművé a különbséget a jogellenes csempésztevékenység és a segítségre szoruló embereknek segítő közönséges polgárok és civil társadalmi szervezetek tevékenysége között, továbbá azt, hogy a humanitárius segítségnyújtás soha ne legyen büntetendő;
45. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a humanitárius vízumokról;
A polgárok biztonsággal kapcsolatos aggodalmainak kezelése
46. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a bűnüldözési információk cseréjének javítására és a tagállamok közti, valamint az uniós ügynökségekkel való operatív együttműködés fokozására a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények elleni küzdelmet szolgáló kötelező információcsere biztosítása céljából;
47. felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamok „belső biztonsági” vagy „nemzetbiztonsági” kivételeinek nevezetesen az EUMSZ V. címe értelmében történő használatát, amely kizárja az uniós hatáskört és fenntartja a tagállamok szuverenitását, és amely tovább gyengít az EU hatékonyságát abból a szempontból, hogy közös megoldásokat találjon egy közös problémára; felkéri a Bizottságot, hogy adja meg a „nemzetbiztonság” és a „belső biztonság” uniós meghatározását a terrorizmus elleni küzdelem jogbiztonságának biztosítása érdekében;
48. megismétli, hogy a polgári szabadságjogokat, az alapvető jogokat és a szabad mozgás alapelvét veszélyeztető, elnyomó, de javarészt hatástalan, tömeges megfigyelésre és határellenőrzésre irányuló intézkedések nem adnak megfelelő választ;
49. ismételten kiemeli a szabad mozgás schengeni térségének fontosságát; hangsúlyozza az uniós külső határok emberi jogokon és a nemzetközi és uniós jog teljes körű tiszteletben tartásának normatív keretén alapuló hatékony igazgatásának szükségességét;
Az alapvető jogok és a demokrácia erősítése
50. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a halmozott válságok nemcsak az európai társadalmak kohézióját kezdték ki, hanem megrendítették az európai polgárok demokratikus intézményeikbe vetett hitét uniós, és egyes esetekben nemzeti szinten; ezért úgy véli, hogy Európa legfontosabb feladata az Unió demokratikus legitimitásának növelése és a polgárok érdekeinek szolgálatára vonatkozó képességébe vetett bizalom helyreállítása;
51. felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási jelentésében[6] foglalt ajánlásoknak megfelelően, intézményközi megállapodás formájában tegyen javaslatot egy, a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló paktumra;
52. felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen jogalkotási javaslatot a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, tág hatályú és megfelelő jogalappal rendelkező uniós szintű jogszabályra a visszaélést bejelentő személyek valamennyi kategóriája horizontális védelmének biztosítása céljából;
53. megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy tegyen javaslatot az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet felülvizsgálatára a Parlament 2015. október 28-i állásfoglalásában[7] tett javaslatokkal összhangban;
54. elvárja, hogy a Juncker elnök által tett, a volt biztosok várakozási időszakának meghosszabbításával kapcsolatos ígéretnek megfelelően a Bizottság módosítsa a biztosok magatartási kódexét;
55. felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezést a média szabadságának és pluralizmusának megvédésére, kezelve a félretájékoztatást és a gyűlöletbeszédet, és elősegítve a tényeken alapuló demokratikus diskurzust, még a közösségi média korában is;
56. felszólítja a Bizottságot, hogy tegye közzé régóta várt második korrupcióellenes jelentését, és csatlakozzon az ENSZ Korrupció elleni egyezményének és az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) korrupció elleni értékelési mechanizmusaihoz;
57. felszólítja a Bizottságot, hogy fogadja el a nyílt, hatékony és független európai igazgatásról szóló rendeletre irányuló javaslatot;
58. sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottabban a nemek közt továbbra is fennálló bérszakadék felszámolása érdekében, a fizetések átláthatóságáról szóló 2014. évi bizottsági ajánlásokra építő irányelvet javasolva; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvre irányuló javaslattal[8] kapcsolatos politikai megállapodásra irányuló erőfeszítéseket;
Hogyan kellene Európán belül hatékonyabban együttműködni?
59. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozástól a menekültügyig és a migrációig, a pénzügyi piacoktól a multinacionális vállalatokig, a terrorista hálózatoktól a bukott és „lator” államokig számos mai kihívás transznacionális és határok nélküli jellegű, és ilyen szintű ellensúlyozást és válaszlépéseket tesz szükségessé;
60. felszólít az olyan programok megerősítésére, amelyek az európai polgárok között elősegítik a kapcsolatokat és a kulturális cserét; megállapítja, hogy az európai intézmények és a polgárok közötti párbeszédet tovább kell erősíteni; úgy véli, hogy az uniós szakpolitikákkal és a politikával kapcsolatos információkat az Unió egész területén a polgárok számára jobban hozzáférhetővé és érthetővé kell tenni; felhív megfelelő oktatási és médiakezdeményezésekre, amelyek hozzásegítik a polgárokat ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak a 2019. évi európai választásokon;
61. mivel a nem átlátható, egyoldalú lobbitevékenységek komoly veszélyt jelentenek a politikai döntéshozatalra és a közérdekre, minden uniós intézményt felhív arra, hogy a lehető legmagasabb fokú átláthatósági, elszámoltathatósági és feddhetetlenségi normákra törekedjen, és fáradhatatlanul küzdjön az összeférhetetlenségek feltárásának elmulasztása ellen, ami káros hatással van a döntéshozatali folyamat hatékonyságára, tisztességességére és megbízhatóságára;
62. megismétli, hogy az EU működését jelentősen javítani lehetne a Lisszaboni Szerződés alapján, különösen a rendes jogalkotási eljárás és a Tanácsban a minősített többségi szavazás teljes körű használata révén; e tekintetben támogatja az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében foglalt áthidaló klauzula általános alkalmazását; emlékeztet arra, hogy a megerősített együttműködés mechanizmusát is alkalmazni lehetne, nevezetesen a GMU elmélyítésére, a közös kül- és biztonságpolitika területén a fokozottabb cselekvésre, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés terén az együttműködés fokozására;
63. hangsúlyozza, hogy az Unió működéséhez leginkább a közösségi módszer illik, mivel ez az egyetlen olyan módszer, amely lehetővé teszi az átláthatóságot, a hatékonyságot és a minősített többségi szavazást a Tanácsban, valamint a Parlament és a Tanács egyenlő jogait a társjogalkotásban, továbbá megelőzi az intézményi felelősségek szétaprózódását és az egymással versengő intézmények kialakulását;
64. úgy véli, hogy az Európai Tanács azon gyakorlata, hogy az elmúlt években kormányközi eszközökhöz folyamodott, veszélybe sodorja a „közösségi módszert” és sérti a Szerződéseket; emlékeztet arra, hogy bár a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Tanács tagjai egyénileg saját nemzeti parlamentjüknek, kollektíven viszont csak önmaguk felé elszámoltathatók, a nemzeti parlamenteknek tisztában kell lenniük konkrét politikai felelősségükkel, azaz teljes körű demokratikus ellenőrzést kell gyakorolniuk az Európai Tanácsban helyet foglaló képviselőik felett;
65. kiemeli, hogy az EU demokratikus és hatékony működéséhez szükséges feltételek kialakítása végül is megkívánja a Szerződés alapos felülvizsgálatát;
66. eltökélt szándéka, hogy minden eszközt és forrást hajtóerőként használ az Európai Unió reformja felé vezető megújított demokratikus folyamat során;
°
° °
67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.