Plenárisülés-dokumentum

 

B8-0577/2017

24.10.2017

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről

( 2017/2897(RSP) )

Ska Keller, Ulrike Lunacek, Florent Marcellesi, Terry Reintke, Judith Sargentini, Ernest Urtasun, Monika Vana, Molly Scott Cato

a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

 

B8-0577/2017

Az Európai Parlament állásfoglalása a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről

( 2017/2897(RSP) )

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 8., 19., 157., 216. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24., 25. 26. cikkére és 31. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az emberi jogi ENSZ-eszközökre, különösen a nők jogairól szólókra, például az ENSZ Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és annak kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (a továbbiakban: „Isztambuli Egyezmény”),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)[1],

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre[3], amely meghatározza és elítéli a zaklatást és a szexuális zaklatást,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására[5],

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására[7],

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a szexuális erőszak, a szexuális zaklatás és a megfélemlítés a különböző helyzetekben – többek között a munkahelyen is – a nőkkel szembeni erőszakos cselekmény; mivel a nőkkel szembeni erőszak a megkülönböztetés brutális formája, és az emberi és alapvető jogok megsértésének minősül;

B.  mivel felnőtt életében minden harmadik nőt érte már fizikai vagy szexuális erőszak; mivel az Unióban a nők 55%-a volt már szexuális zaklatásnak kitéve; mivel az Unión belüli áldozatok 32%-a szerint az elkövető egy felettes, kolléga vagy ügyfél volt; mivel a képesítést igénylő vagy felsővezetői posztokon lévő nők 75%-a volt már szexuális zaklatásnak kitéve; mivel a szolgáltató ágazatban foglalkoztatott nők 61%-a volt már szexuális zaklatásnak kitéve; mivel a 28 tagú Unióban a (18 és 29 év közötti) fiatal nők 20%-a tapasztalt már internetes zaklatást; mivel minden tizedik nő átélt már szexuális zaklatást vagy az új technológiák révén megvalósított zaklatást;

C.  mivel a szexuális zaklatás és bántalmazás eseteinek jelentős részét nem jelentik be; mivel a nők számos esetben nem tesznek panaszt a nemi alapú erőszaknak és a szexuális zaklatásnak minősülő cselekmények miatt; mivel a szexuális erőszakot a rendőrségen be nem jelentő nők 25%-a a szégyenérzet miatt tartózkodik a bejelentéstől; mivel 20%-uk nem szeretné, ha bárki tudna róla, 10%-uk pedig úgy véli, hogy a rendőrség nem tehet vagy nem tenne semmit;

D.  mivel a szexuális zaklatást és erőszakot továbbra is minden szinten megtűrik és elfogadják; mivel aggasztó méretekben elterjedt az áldozat hibáztatásának tendenciája;

E.  mivel az Isztambuli Egyezmény a nemi alapú erőszakot olyan erőszakként határozza meg, amely női mivolta miatt irányul egy nő ellen, vagy amely aránytalanul érinti a nőket;

F.  mivel a szexuális zaklatást a 2004/113/EK irányelv a következőképpen határozza meg: szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt;

G.  mivel a zaklatás és a szexuális zaklatás ellentétes a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével, és nemi alapú megkülönböztetésnek minősül;

H.  mivel a nemi alapú sztereotípiák, a szexizmus, a szexuális zaklatás és erőszak az áldozat számára fizikai, szexuális, érzelmi és pszichológiai következményekkel jár;

I.  mivel a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen megosztása, a nemi sztereotípiák és a szexizmus – ideértve az online és offline szexista gyűlöletbeszédet – a nőkkel szembeni erőszak minden formájának kiváltó oka;

J.  mivel a munkahelyen, a magánterületeken, a közterületeken és a politikai életben folytatott megfélemlítés és szexuális zaklatás a nemi alapú erőszak, egyenlőtlenségek és nemi sztereotípiáknak oka és következménye is egyben;

K.  mivel a nemek közötti egyenlőség a társadalom valamennyi tagjának a felelőssége, és a nőktől és férfiaktól egyaránt megköveteli a tevékeny szerepvállalást; mivel a hatóságoknak el kellene kötelezniük magukat a férfiakra és a fiatalabb nemzedékekre irányuló oktatási kampányok kialakítása mellett, amelyek célja a férfiak és a fiúk partnerekként történő bevonása, megelőzve és fokozatosan felszámolva a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, és előmozdítva a nők önrendelkezését;

L.  mivel az erőszak és a zaklatás a politikai életben aránytalanul nagy mértékben irányul a nőkre; mivel az ilyen erőszak sérti az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ideértve az annak biztosítására vonatkozó kötelezettséget is, hogy a nők szabadon részt vehessenek a politikai életben;

M.  mivel az Isztambuli Egyezmény kéri a nőkkel szembeni szexuális zaklatás bűncselekménnyé nyilvánítását és felszámolását, valamint arra kötelezi a részes feleket, hogy megtegyék a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem kívánt, szexuális természetű szóbeli, nem szóbeli vagy fizikai cselekmény, amelynek célja vagy hatása egy személy méltóságának megsértése, különösen akkor, ha az megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt, büntetőjogi vagy más jogi szankció tárgyát képezze;

N.  mivel az Isztambuli Egyezményt valamennyi tagállam aláírta, de csak 15 ratifikálta;

O.  mivel a kategóriák szerinti adatgyűjtés alapvetően fontos a szexuális zaklatás leküzdésére irányuló megfelelő politikák kialakítása és azok hatékonyságának nyomon követése szempontjából;

Zéró tolerancia és a szexuális zaklatás és erőszak elleni küzdelem az Unióban

1.  határozottan elítéli a szexuális erőszak és a fizikai vagy pszichológiai zaklatás valamennyi formáját, és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ezeket túl könnyedén tolerálják, noha voltaképpen az alapvető jogok rendszerszerű megsértésének és ekképpen büntetendő, súlyos bűncselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza, hogy a büntetlenségnek az elkövetők felelősségre vonásának biztosítása révén véget kell vetni;

2.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Isztambuli Egyezményt, többek között egy kategóriák szerinti adatgyűjtési rendszer létrehozása révén, amely az elkövetők kora és neme, illetve az elkövető és az áldozat közötti kapcsolat szerinti bontásban tartalmazza az adatokat, és magában foglalja a szexuális zaklatást is;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy minősítsék bűncselekménynek a szexuális zaklatás valamennyi formáját, és alakítsanak ki megelőzési politikákat, oktatási és figyelemfelkeltő kampányokat annak érdekében, hogy a zéró tolerancia váljon a normává;

4.  kéri a tagállamokat, hogy hárítsák el a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv útjában álló akadályokat; kiemeli a Bizottság azzal kapcsolatos felelősségét, hogy minden tőle telhetőt elkövessen az előrelépésekért e téren; rámutat, hogy a sokszínűség hiánya és a diszkriminatív munkakultúra növeli a szexuális zaklatás esetei előfordulásának valószínűségét; hangsúlyozza ezért, hogy a döntéshozatal valamennyi szintjén növelni kell a nők arányát;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy különös sürgősséggel terjesszen elő egy, a nőkkel szembeni erőszakról szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelynek központjában az emberi jogok és valamennyi áldozat védelme áll;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rendőrségi és igazságügyi hatóságok körében mozdítsák elő az áldozatok támogatását célzó képzéseket és kapacitásépítést az – online és offline – zaklatással összefüggő valamennyi kérdésben, valamint a pszichológiai támogatás biztosítását az ezzel kapcsolatos bírósági eljárások során;

7.  hangsúlyozza, hogy központi szereppel bír minden férfi, aki az ilyen cselekedetekhez vezető magatartást – ha csak passzívan is – lehetővé tevő körülmények és struktúrák ellen küzdve a zaklatás és a szexuális erőszak minden formájának megváltoztatása és felszámolása mellett kötelezi el magát, és bejelent minden helytelen vagy nem megfelelő magatartást;

8.  hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszerek és a média komoly befolyást gyakorol a nemek közötti különbségekre és ennek megfelelően a döntésekre és a jogokhoz való hozzáférésre; ennélfogva arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák a sztereotípiák felszámolására irányuló erőfeszítéseiket, és mozdítsák elő az oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való sztereotípiamentes hozzáférést mindenki számára; hangsúlyozza, hogy a reklám hatékony eszköze lehet a sztereotípiákkal szembeni fellépésnek, és segítheti a rasszizmus, a szexizmus és a diszkrimináció elleni küzdelmet, amely elengedhetetlen a mai multikulturális társadalmakban;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy oktatási rendszereikbe kötelező elemként építsék be a szexuális beleegyezésre és zaklatásra való figyelemfelhívást;

Szexuális zaklatás az Európai Parlamentben

10.  határozottan elítéli a szexuális erőszak, valamint a fizikai és pszichológiai zaklatás valamennyi formáját; felhívja az uniós intézményeket, hogy vállaljanak vezető szerepet azáltal, hogy ismertetik zéró toleranciára vonatkozó cselekvési tervüket és egy zéró toleranciára vonatkozó politikát hajtanak végre a zaklatás valamennyi formájával szemben, amely szilárd és fenntartható támogatási struktúrákat foglal magában a zaklatás bármely formájának kitett valamennyi személy számára;

11.  elítéli a szexuális zaklatás médiában napvilágra került eseteit, és határozott támogatásáról biztosítja a szexuális zaklatás és erőszak áldozatait; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az uniós intézményeket komolyan vegyék, létfontosságú, hogy határozottan kiálljanak a nemi alapú megkülönböztetéssel és a nemek közötti egyenlőséget akadályozó bármely cselekedettel szemben;

12.  kéri egy független szakértőkből álló bizottság felállítását, amelynek megbízatása a szexuális zaklatás és erőszak Európai Parlamenten belüli helyzetének kivizsgálása lenne, továbbá úgy határoz, hogy pártatlan vizsgálatot indít a bejelentett esetekkel kapcsolatban, és szükség esetén a legszigorúbb szankciókat alkalmazza, ugyanakkor amennyiben az esetek során büntetendő magatartást tapasztalna, az áldozatok számára támogatást és jogi tanácsadást biztosít;

13.  kéri a Parlament érintett szerveit, hogy értékeljék és szükség esetén vizsgálják felül az akkreditált parlamenti asszisztensek és képviselők közötti zaklatási ügyekkel kapcsolatos panaszokkal foglalkozó tanácsadó bizottság működését; kéri, hogy erősítsék meg a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságot, továbbá hogy hozzanak létre egy, a szexuális zaklatással foglalkozó külön munkacsoportot – amelynek tagja többek között egy jogi tanácsadó és az orvosi személyzet egy képviselője is – a hivatalosan bejelentett esetek kivizsgálására, az esetek bizalmas nyilvántartásának vezetésére és a zéró tolerancia érvényesítéséhez szükséges legjobb intézkedések elfogadására az intézmény valamennyi szintjén;

14.  úgy határoz, hogy teljes mértékben támogatja az intézményen belül és/vagy a helyi rendőrségen eljárást indító áldozatokat, szükség esetén vészhelyzeti védelmi vagy biztonsági intézkedéseket kezdeményez, és maradéktalanul végrehajtja a személyzeti szabályzat 12a. cikkét, biztosítva az ügyek teljes körű kivizsgálását és a fegyelmi intézkedések alkalmazását;

15.  úgy határoz, hogy kötelező képzést biztosít a személyzet valamennyi tagja és az összes képviselő számára a munkahelyi tiszteletről és méltóságról annak biztosítása érdekében, hogy a zéró tolerancián alapuló megközelítés váljon normává; kéri, hogy az intézmény teljes mértékben kötelezze el magát a minden képviselőt és szervezeti egységet bevonó figyelemfelkeltő kampányok mellett, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb helyzetben levő csoportokra, például a gyakornokokra, az akkreditált parlamenti asszisztensekre (APA) és a szerződéses alkalmazottakra; kéri, hogy az áldozatok támogatása és megsegítése érdekében a bizottsági gyakorlathoz hasonlóan hozzák létre a bizalmas tanácsadók intézményi hálózatát;

°

°  °

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a nemzeti parlamenteknek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

[1] HL C 155., 2011.5.25., 10. o.
[2] HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
[3] HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
[4] HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
[5] HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
[6] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073
[7] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329