Plenárisülés-dokumentum

 

B8-0581/2017

24.10.2017

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről

( 2017/2897(RSP) )

Mylène Troszczynski

az ENF képviselőcsoport nevében

 

B8-0581/2017

Az Európai Parlament állásfoglalása a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről

( 2017/2897(RSP) )

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Gyermek Jogairól szóló 1924. évi Nyilatkozatra,

–  tekintettel az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves közösségi program létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1351/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[1],

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

–  tekintettel a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló 2017. október 25-i bizottsági nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel szexuális zaklatás során valamely személyt több alkalommal olyan szexuális töltetű szavakkal vagy viselkedési formákkal zaklatnak, amelyek megalázó és megszégyenítő jellegük következtében sértik az illető méltóságát, vagy amelyek az illetőt megfélemlítő, ellenséges vagy sértő helyzetbe hozzák;

B.  mivel a szexuális zaklatás szexuális utalások vagy kétértelmű üzenetek formáját is öltheti;

C.  mivel a szexuális zaklatás nem tévesztendő össze a szexuális támadással, amely beleegyezés nélküli testi kapcsolatot (például érintést), továbbá erőszakot, kényszerítést vagy fenyegetést jelent;

D.  mivel a szexuális zaklatás vétsége nem tévesztendő össze az erkölcsi zaklatással (szabálysértés) vagy a szexuális kényszerítéssel (bűncselekmény);

E.  mivel több nemzeti jog értelmében a szexuális zaklatást vagy szexuális kényszerítést elkövető személy bűncselekményt követ el, és börtönbüntetéssel, valamint pénzbírsággal sújtják; mivel ezeket a szankciókat egyes esetekben tovább szigorítják, különösen akkor, ha az elkövető visszaélt a hivatala révén ráruházott hatalommal, vagy ha különösen sérülékenynek tekintett személyek válnak áldozattá;

F.  mivel a meztelen vagy majdnem meztelen női test tisztán kereskedelmi célú felhasználása hozzájárulhat a férfiak nők iránti tiszteletének csökkenéséhez;

G.  mivel 2015. december 31-én Kölnben 470 szexuális erőszakkal kapcsolatos panaszt regisztráltak; mivel a rendőrség és az ügyészek leírása szerint az elkövetők „a menekültek általános kategóriájába” és az „illegális bevándorlók” csoportjába tartoztak;

1.  elítéli a szexuális zaklatással kapcsolatban az uniós intézményekben bejelentett állítólagos eseteket;

2.  úgy véli, hogy szexuális zaklatás miatt súlyosabb büntetéseket kell kiszabni, valamint a szexuális erőszak büntetési tételét a legszigorúbb büntetési fokozatok közé kell emelni;

3.  felszólítja a fenti jogi kérdésekben szuverén hatáskörrel rendelkező tagállamokat, hogy súlyosbítsák a szexuális zaklatásért, az erkölcsi zaklatásért, a szexuális támadásért és erőszakért kiszabható büntetéseket, továbbá javasolja, hogy szexuális erőszak esetében az ítéletek a kiszabható maximális szabadságvesztést alkalmazzák;

4.  felszólít arra, hogy a szexuális zaklatásért, szexuális támadásért vagy erőszakért elítélt bevándorlókat vagy menekülteket haladéktalanul utasítsák ki az EU területéről, és saját hazájukban állítsák bíróság elé;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

[1] HL L 348, 2008.12.24., 118. o.
[2] HL L 315., 2012.11.14., 57. o.