a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2011)0008 – C7‑0027/2011 – 2011/0006(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0008),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 50., 53., 62. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0027/2011),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Központi Bank 2011. május 4-i véleményére

   HL C 159., 2011.5.18., 10. o.

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 5-i véleményére

   HL C 218., 2011.7.23., 82. o.

–   tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7–0077/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI

* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2002/92/EK, a 2003/71/EK, a 2009/138/EK irányelvnek és az 1060/2009/EK rendeletnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 50., 53., 62., és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére

          HL C 159., 2011.5.18., 10. o.

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére

          HL C 218., 2011.7.23., 82. o.

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően

         Az Európai Parlament ...-i álláspontja

mivel:

(-1)     A 2007. és a 2008. évi pénzügyi válság jelentős, egyedi eseteket és a pénzügyi rendszer egészét egyaránt érintő hiányosságokat tárt fel a pénzügyi felügyelet terén. A nemzeti alapú felügyeleti modellek nem tudtak lépést tartani a pénzügyi globalizációval, valamint az integrálódó és összekapcsolódó európai pénzügyi piacok valóságával, amelyeken a pénzügyi intézmények egyre gyakrabban határokon átnyúló tevékenységet folytatnak. A válság emellett komoly hiányosságokat tárt fel a nemzeti hatóságok közötti együttműködés, összehangolás, az uniós jog alkalmazásában megvalósított következetesség és a bizalom terén is.

(-1a)   A pénzügyi válságot megelőzően és a válság ideje alatt az Európai Parlament több állásfoglalásában is (különösen „A pénzügyi piacok keretrendszerének megvalósítása: cselekvési terv” című bizottsági közleményről szóló 2000. április 13-i állásfoglalásában, az Európai Unió prudenciális felügyeleti szabályairól szóló 2002. november 21-i állásfoglalásában, „A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010) – fehér könyv” című 2007. július 11-i állásfoglalásában, a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. szeptember 23-i állásfoglalásában, „A Lámfalussy-eljárás nyomon követéséről: a jövőbeli felügyeleti struktúra” című, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. október 9-i állásfoglalásában, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról szóló 2009. április 22-i álláspontjában és a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2009. április 23-i álláspontjában) az európai felügyelet fokozottabb integrációjára szólított fel annak érdekében, hogy uniós szinten valamennyi szereplő számára valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak, és hogy a felügyelet tükrözze a pénzügyi piacoknak az Unión belüli erősödő integrációját.

(-1b)   2008 novemberében a Bizottság azzal bízta meg a Jacques de Larosière vezette magas szintű csoportot, hogy készítsen ajánlásokat az európai felügyeleti szabályok megszilárdításának módjára vonatkozóan az uniós polgárok magasabb szintű védelme és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítása céljából. A 2009. február 25-én benyújtott végleges jelentésében (a továbbiakban: Larosière-jelentés) a magas szintű csoport azt javasolta, hogy a jövőbeli pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében erősítsék meg a felügyeleti keretet. A magas szintű csoport ennek megfelelően a pénzügyi szektor felügyeleti struktúrájának nagyszabású reformját ajánlotta az Unióban. A Larosière-jelentés továbbá azt ajánlotta, hogy indokolt létrehozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (PFER), amely három – egy a bank-, egy az értékpapír-, egy pedig a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor felügyeletére szolgáló – európai felügyeleti hatóságból, és az Európai Rendszerkockázati Tanácsból áll.

(-1c)   A pénzügyi stabilitás előfeltétele annak, hogy a reálgazdaság munkahelyeket, hitelt és növekedést teremtsen. A pénzügyi válság komoly hiányosságokra mutatott rá a pénzügyi felügyelet területén, amely nem volt képes előre felismerni a kedvezőtlen makroprudenciális fejleményeket, sem pedig megakadályozni a pénzügyi rendszeren belüli kockázatok túlzott mértékű felhalmozódását.

(1)      Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-én elfogadott három rendeletet a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének részét alkotó Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EBFH), Európai Bankhatóság (EBH) és Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) (együttesen az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k)) létrehozásáról.

(1a)    Az Európai Tanács 2009. június 18–19-i ülését követő következtetéseiben azt javasolta, hogy hozzák létre a három új EFH-ból álló Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét. Ajánlotta továbbá, hogy a rendszer céljául a tagállami felügyelet minőségének és következetességének javítását, a határokon átnyúlóan tevékenykedő csoportok felügyeletének szigorítását és a belső piac összes pénzügyi intézményére alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozását tűzzék ki. Az Európai Tanács kiemelte, hogy az EFH-kat a hitelminősítő intézetekre kiterjedő felügyeleti hatáskörrel is fel kell ruházni, és felkérte a Bizottságot, hogy készítsen elő konkrét javaslatokat a tekintetben, hogy a PFER válsághelyzetekben miként játszhatna határozott szerepet.

(2)      A PFER eredményes működése érdekében módosítani szükséges azokat az uniós jogszabályokat, amelyek érintik a három EFH tevékenységi területét. E módosítások meghatározzák az európai felügyeleti hatóságok egyes hatásköreinek terjedelmét, egyesítik a vonatkozó uniós jogszabályokban létrehozott jelenleg érvényes folyamatok bizonyos hatásköreit, és olyan módosításokat eszközölnek, amelyek biztosítják az EFH-k zökkenőmentes és eredményes működését a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere keretében.

(3)      A három európai felügyeleti hatóság létrehozása mellett célszerű ezért kidolgozni egy egységes szabálykönyvet, amelynek révén biztosítható a következetes harmonizáció és a szabályok egységes alkalmazása, ami hozzájárul a belső piac működőképességének további növeléséhez és a mikroszintű felügyelet eredményesebb megvalósításához. A PFER-t létrehozó rendeletek rendelkeznek arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok a vonatkozó jogszabályokban kifejezetten meghatározott területeken technikaistandard-tervezeteket dolgozhatnak ki és terjeszthetnek a Bizottság elé az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkének megfelelően, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktus által történő elfogadásra. Míg a 2010. november 24-i 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv

         HL L 331., 2010.12.15., 120. o.

(4)      A vonatkozó jogszabályoknak meg kell határozniuk azokat a területeket, amelyeken az európai felügyeleti hatóságok felhatalmazást kapnak technikaistandard-tervezetek kidolgozására, valamint azt, hogy a standardokat hogyan kell elfogadni. A vonatkozó jogszabályoknak meg kell állapítaniuk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában az EUMSZ 290. cikkében meghatározott elemeket, feltételeket és specifikációkat.

(5)      A technikai standardokkal szabályozott területek azonosításakor megfelelő egyensúlyra kell törekedni az egységes harmonizált szabályrendszer kialakítására és az indokolatlanul bonyolult szabályozás és végrehajtás elkerülésére irányuló célok között. Kizárólag olyan területeket lehet kiválasztani, ahol az egységes technikai szabályok jelentősen és hatékonyan hozzájárulnak a vonatkozó jogszabály céljainak teljesítéséhez, biztosítva egyúttal, hogy a szakpolitikai döntéseket a szokásos eljárásokkal összhangban, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság hozza meg.

(6)      A technikai standardoknak kifejezetten technikai jellegű kérdéseket kell szabályozniuk, kidolgozásukhoz felügyeleti szakértők szaktudása szükséges. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusként elfogadott szabályozástechnikai standardoknak az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott alapaktusokban lefektetett szabályok következetes összehangolását szolgáló feltételek továbbfejlesztését, részletezését és meghatározását kell szolgálniuk, kiegészítve vagy módosítva a jogszabály egyes nem lényegi elemeit. Másrészt a végrehajtási aktusként elfogadott végrehajtás-technikai standardoknak meg kell határozniuk a jogilag kötelező erejű uniós aktusok egységes alkalmazásának feltételeit. A technikai standardok nem járhatnak szakpolitikai döntéssel.

(7)      A szabályozástechnikai standardok esetében célszerű az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében előírt eljárást alkalmazni. A végrehajtás-technikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében előírt eljárással összhangban kell elfogadni. Figyelembe kell venni, hogy a szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokként kell elfogadni, míg a végrehajtás-technikai standardok az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási intézkedésként kerülnek elfogadásra.

(8)      A szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardoknak hozzá kell járulniuk a pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabályokkal kapcsolatos egységes szabálykönyvhöz, amelynek létrehozását az Európai Tanács 2009. júniusi következtetéseiben hagyta jóvá. Amíg az uniós jogalkotási aktusokban foglalt követelmények némelyikét nem harmonizálták teljes körűen, valamint a felügyelet elővigyázatossági elvével összhangban, a szóban forgó követelmények alkalmazási feltételeit fejlesztő, részletező vagy meghatározó szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy kiegészítő információk nyújtását írják elő vagy szigorúbb követelményeket szabjanak meg. A szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardoknak ezért lehetővé kell tenniük, hogy a tagállamok bizonyos területeken ezt megtehessék, amennyiben az érintett jogalkotási aktusok ilyen mérlegelési lehetőséget írnak elő.

(9)      Az EFH-kat létrehozó rendeleteknek megfelelően, a szabályozástechnikai vagy végrehajtás-technikai standardok Bizottsághoz történő benyújtása előtt az EFH-knak – adott esetben – indokolt nyilvános konzultációt folytatniuk a standardokról és elemezniük a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat.

(10)    Lehetővé kell tenni, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok megfelelő határidőkhöz kötött átmeneti intézkedéseket írjanak elő, amennyiben az azonnali végrehajtás költségei aránytalanul magasak lennének az azzal járó előnyökhöz képest.

(10a)  Ezen irányelv elfogadásakor a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

         HL C 335., 2009.12.17., 1. o.

(10b)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az ezen irányelvben meghatározott szabályozástechnikai standardok átfogó jellege miatt az értesítés időpontjától számítva három hónapot kell biztosítani az Európai Parlament és a Tanács számára ahhoz, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy a szabályozástechnikai standard ellen kifogást emeljen. Lehetővé kell tenni, hogy ezt az időszakot az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére újabb három hónappal meghosszabbítsák.

(11)    Az EFH-kat létrehozó rendeletek rendelkeznek a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmusról. Ha valamely felügyeleti hatóság nem ért egyet egy másik felügyeleti hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének tartalmával vagy a tétlenségével az Unió jogi aktusaiban az 1093/2010/EU▌, az 1094/2010/EU ▌és az 1095/2010/EU ▌rendelettel összhangban meghatározott olyan területeken, ahol a vonatkozó jogszabályok együttműködést, koordinációt vagy közös döntéshozatalt írnak elő egynél több tagállam ▌felügyeleti hatóságai számára, az illetékes EFH-nak képesnek kell lennie arra, hogy valamely felügyeleti hatóság kérésére segítse a hatóságokat a megállapodás elérésében az európai felügyeleti hatóságok által meghatározott határidőn belül, amelynek figyelembe kell vennie a vonatkozó jogszabályokban szereplő határidőket, valamint a nézetkülönbség sürgősségét és összetettségét. Ha a nézeteltérés tartósan fennáll, az illetékes EFH-nak képesnek kell lennie dönteni az ügyben.

(12)    Az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek előírják, hogy az ágazati jogszabályokban meg kell határozni azokat az eseteket, amelyekben a ▌nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmus alkalmazható. Ezen irányelv meghatározza az ilyen esetek második csoportját ▌. Az irányelv nem akadályozza meg az európai felügyeleti hatóságokat abban, hogy az őket létrehozó rendeletekben meghatározott egyéb hatásköröket gyakorolják vagy feladatokat ellássák, ideértve a nem kötelező erejű közvetítést, valamint az Unió jogi aktusainak következetes, eredményes és hatékony alkalmazásában való közreműködést. Ezenfelül azokon a területeken, ahol a vonatkozó jogi aktusokban már létrehoztak valamilyen nem kötelező jellegű közvetítési megoldást, vagy ahol a ▌nemzeti felügyeleti hatóságok együttes határozatainak meghozatalát határidők szabályozzák, módosításokra van szükség ahhoz, hogy a közös döntéshozatal folyamata egyértelmű legyen és a lehető legkisebb fennakadással járjon, de ahhoz is, hogy az európai felügyeleti hatóságok szükség esetén képesek legyenek a nézetkülönbségek rendezésére. A nézetkülönbségek rendezésére irányuló kötelező eljárás célja olyan helyzetek megoldása, amikor a nemzeti felügyeleti hatóságok egymás között nem tudják rendezni az Unió jogi aktusainak betartásával kapcsolatos eljárási vagy lényegi kérdéseket.

(13)    Ennek az irányelvnek tehát meg kell határoznia azokat a helyzeteket, melyekben az uniós jog betartásával kapcsolatos eljárási vagy lényegi kérdés megoldására lehet szükség, és a nemzeti felügyeleti hatóságok esetleg egyedül nem képesek az ügy megoldására. Ilyen helyzetekben lehetővé kell tenni, hogy valamely érintett nemzeti felügyeleti hatóság az illetékes európai felügyeleti hatósághoz fordulhasson a kérdéssel. Ennek az EFH-nak a ▌létrehozó rendeletével és ezen irányelvvel összhangban kell eljárnia. Képesnek kell lennie arra, hogy az érintett felügyeleti hatóságot az ügy rendezése és az uniós jog betartásának biztosítása érdekében meghatározott intézkedésre vagy valamely intézkedéstől való tartózkodásra kötelezze, az érintett felügyeleti hatóságokra nézve kötelező erővel. Olyan esetekben, amikor az Unió vonatkozó jogi aktusa a tagállamoknak mérlegelési lehetőséget biztosít, az egyes EFH-k határozatai nem léphetnek a nemzeti felügyeleti hatóságok uniós jognak megfelelően gyakorolt mérlegelési jogának helyébe.

(14)    A ▌2009/138/EK irányelv ▌közös döntéshozatalt ír elő a csoportszintű és leányvállalati szintű belső modellek alkalmazására vonatkozó jóváhagyási eljárás tekintetében, a leányvállalatoknak az említett irányelv 238. és 239. cikke alapján történő létrehozására vonatkozó jóváhagyási eljárás tekintetében, valamint a csoportfelügyeleti hatóságnak az említett irányelv 247. cikkében meghatározottaktól eltérő kritériumok alapján történő azonosítása tekintetében. E területek mindegyikén egyértelmű módosítással kell jelezni, hogy nézetkülönbségek esetén az ▌EBFH az 1094/2010/EU rendeletben felvázolt eljárással rendezheti a nézetkülönbséget. Ez a megközelítés egyértelművé teszi, hogy bár az EBFH nem léphet az uniós joggal összhangban mérlegelési jogkörrel rendelkező felügyeleti hatóságok helyébe, lehetővé kell tenni, hogy a nézetkülönbségek már azt megelőzően is rendezhetők, az együttműködés pedig megerősíthető legyen, mielőtt a nemzeti felügyeleti hatóság végleges határozatot hozna vagy bocsátana ki valamely intézmény számára. Az EBFH az eltérő állásponton lévő felügyeleti hatóságok ▌közötti közvetítőként törekszik a nézetkülönbségek rendezésére.

(15)    A PFER által létrehozott új felügyeleti architektúrában a nemzeti felügyeleti hatóságoknak szorosan együtt kell működniük az európai felügyeleti hatóságokkal. A vonatkozó jogszabályok módosításával célszerű biztosítani, hogy az európai felügyeleti hatóságok létrehozására irányuló ▌rendeletekben szereplő információmegosztási kötelezettségek előtt ne álljanak jogi akadályok, valamint hogy az adatszolgáltatás ne okozzon felesleges bürokratikus terheket.

(15a)  A makrogazdasági felügyelet szempontjából fontos eszköz, ha a felügyeleti hatóságok információkkal rendelkeznek a biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeiről. A vállalkozás eszközeinek teljes jegyzéke alapvetően fontos lehet a felügyeleti hatóságok számára a pénzügyi kockázatok megfelelő felméréséhez, különösen a méretük, belső szervezetük, illetve az üzleti tevékenységükben rejlő kockázatok jellege, nagyságrendje és összetettsége szempontjából jelentős biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében. A felügyeleti hatóságok számára ezért lehetővé kell tenni annak megkövetelését, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók tételes bontásban benyújtsák eszközeik felsorolását, amennyiben e hatóságoknak felügyeleti szerepük hatékony ellátásához szükségük van ezen információkra. Az eszközök teljes jegyzéke abban az esetben nem szükséges az érintett felügyeleti hatóságok számára a pénzügyi stabilitás tekintetében fennálló kockázatok felméréséhez, ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító a pénzügyi piacokon nem tölt be jelentős szerepet. Ez különösen azon vállalkozásokra érvényes, amelyek valamely tagállam életbiztosítási vagy nem életbiztosítási piacán nem rendelkeznek jelentős piaci részesedéssel.

(16)    Azon esetekben, amikor jelenleg a 2009/138/EK irányelv olyan végrehajtási intézkedések elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot, amely intézkedések az EUMSZ 290. cikke értelmében olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok, amelyek az említett irányelv egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az említett cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, vagy az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően szabályozástechnikai standardokat fogadjon el.

(17)    Annak érdekében, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv alapján összehangoltan végezhesse a biztosítástechnikai tartalékok számítását, szükség van egy olyan központi testületre, amely rendszeresen bizonyos biztosítástechnikai információkat gyűjt össze, tesz közzé, és frissít a kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatban, figyelembe véve a pénzügyi piacokon tett megfigyeléseket. A kockázatmentes hozamgörbe levezetési módjának átláthatónak kell lennie, mégpedig úgy, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító fel tudja használni ezt a hozamgörbét kockázatkezelési politikájában. Célszerű, hogy e feladatokat biztosítástechnikai és biztosítási jellegüket tekintve az EBFH lássa el.

(17a)  A kockázatmentes hozamgörbét a görbe alapját képező valamennyi feltevésre és paraméterre vonatkozó holisztikus és következetes megközelítés alapján kell meghatározni, biztosítva az időbeli következetességet, és elkerülve a biztosítástechnikai tartalékok és a tőkekövetelményeken felül figyelembe vehető szavatoló tőke mesterséges volatilitását. A kockázatmentes hozamgörbe extrapolálási kezdőpontjának megválasztásánál lehetővé kell tenni a vállalkozások számára, hogy a legjobb becslés kiszámítása során olyan kötvényeknek feleltessék meg a pénzáramlásokat, amelyeket nem extrapolált hozamgörbével diszkontáltak. Az ezen irányelv elfogadásakor fennállóakhoz hasonló piaci körülmények között a kockázatmentes euróhozamgörbe extrapolálásának kezdőpontját 20 évben kell meghatározni.

(18)    Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet standard formula alkalmazásával történő kiszámításához összehangolt módon történjen az egyes biztosítástechnikai adatok biztosítása, például a minősítések használatának harmonizált megközelítése érdekében, az EBFH számára külön feladatokat kell kijelölni. A minősítő ügynökségek elismerését hozzá kell igazítani a 2006/48/EK irányelvhez, ideértve annak várható felülvizsgálatát, valamint az 1060/2009/EK rendelethez. Kerülendő az 1060/2009/EK rendelettel való átfedés, ezért indokolt a felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának szerepe. Az EBFH-nak kellően ki kell aknáznia az EÉPH-nál rendelkezésre álló szaktudást és tapasztalatot. E feladatok gyakorlásának módját felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal vagy végrehajtási aktusokkal elfogadott intézkedések révén kell részletezni.

(19)    Annak érdekében, hogy összehangolt megközelítés alapján legyen meghatározható, hogy a 2009/138/EK irányelvnek megfelelően mikor engedélyezhető a szavatolótőke-szükséglet nemteljesítése esetén a helyreállításhoz rendelkezésre álló időszak meghosszabbítása, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén bekövetkezik a „pénzügyi piacok rendkívüli visszaesése”. Az EBFH feladatát képezi ▌annak meghatározása, hogy ezek a feltételek teljesülnek-e, és a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok útján intézkedéseket fogadjon el, amelyek részletezik a követendő eljárásokat.

(20)    Az ágazatok közötti összhang biztosítása érdekében, valamint a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe „átcsomagoló” cégek (eszközátruházók) és az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba fektető biztosítók vagy viszontbiztosítók közötti érdekeltérések megszüntetése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján az átcsomagolt hitelkonstrukciókba történő befektetésekkel kapcsolatban olyan intézkedéseket fogadjon el a 2009/138/EK irányelv alapján, amelyek nemcsak a követelményeket, hanem a követelményekre vonatkozó előírások megsértésével járó következményeket is meghatározzák.

(21)    A 2009/138/EK irányelvben előírt, a vállalatspecifikus paraméterekre, a modell módosításáról szóló szerződésekre, a különleges célú gazdasági egységekre, valamint a többlettőke-követelmény megállapítására és megszüntetésére irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárások egymáshoz közelítésének javítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezeken a területeken az eljárások meghatározásához felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el.

(22)    Ösztönözni kell a kockázatalapú szolvenciarendszerekre irányuló nemzetközi konvergencia kialakítását. Annak elismeréséhez, hogy egyes harmadik országoknak több időre lehet szükségük egy szolvenciarendszer oly módon történő kiigazításához és végrehajtásához, amely teljes mértékben megfelel az egyenértékűnek való elismeréshez szükséges kritériumoknak, meg kell határozni e harmadik országok rendszereinek kezelésével kapcsolatos feltételeket, hogy e harmadik országok átmenetileg egyenértékűnek tekinthetők legyenek. Hangsúlyozni kell, hogy a harmadik országok esetében a kockázatalapú felügyelet nem elegendő: a harmadik országoknak az Unióéhoz hasonló, csoportfelügyeleti rendszerekkel is kell rendelkezniük.

(23)    Annak érdekében, hogy az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendeletben

          HL L 207., 2003.8.18., 1. o.

(24)    A minimális tőkeszükséglet biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó alsó korlátjának euróban kifejezett összegét ki kell igazítani. Ez a kiigazítás abból adódik, hogy az ilyen vállalkozásoknál a meglévő tőkeszükséglet alsó korlátainak időszakos korrekciójánál figyelembe kell venni az inflációt▌.

(24a)  Az egészségbiztosításra vonatkozó szavatolótőke-szükséglet kiszámításában tükröződniük kell a nemzeti kiegyenlítő rendszereknek, és figyelembe kell venni a nemzeti egészségügyi jogszabályok változásait, mivel ezek a biztosítási rendszer alapvető részei a nemzeti egészségügyi piacokon.

(25)    Annak érdekében, hogy a biztosítók többsége számára a pénzügyi év végét jelző dátumot (december 31-ét) még hangsúlyosabban jelezzék, és lehetővé tegyék a régiről az új rendszerre való zökkenőmentes áttérést, a 2009/138/EK irányelvben az átültetésre, a hatályon kívül helyezésre és az alkalmazásra megadott határidőket két hónappal meg kell hosszabbítani.

(26)    Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés (EK-Szerződés) 202. cikke alapján létrehozott bizonyos végrehajtási hatásköröket fel kell váltani az EUMSZ 290. cikke szerinti megfelelő rendelkezésekkel.

(27)    A komitológiai eljárásoknak az EUMSZ-hez, különösen annak 290. cikkéhez való igazítását eseti alapon kell végrehajtani. A pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele és az ezen irányelvvel módosított irányelvekben lefektetett követelmények meghatározása érdekében a Bizottságnak hatáskört kell kapnia felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az EUMSZ 290. cikkével összhangban. Mindenekelőtt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadni az irányítási követelményekre, az értékelésre, a felügyeleti jelentéstételre és a közzétételre, a szavatoló tőke meghatározására és besorolására, a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számítására (ideértve az ebből következő változásokat a többlettőke-követelmény terén) és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához kapcsolódó módszerek és feltételezések kiválasztására vonatkozó részletek tekintetében.

(28)    Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés dátumát követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A nagy jelentőségű területek tekintetében lehetővé kell tenni ennek az időtartamnak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal történő meghosszabbítását. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok fentiek szerinti korai elfogadása különösen helyénvaló olyankor, amikor határidőket kell betartani, például amennyiben az alap-jogiaktus olyan menetrendeket tartalmaz, amelyekhez a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során tartania kell magát.

(28a)   A pénzügyi válság és azon prociklikus mechanizmusok nyomán, amelyek hozzájárultak a válság kialakulásához és súlyosbították annak hatását, a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) és a G20 ajánlásokat tett a pénzügyi szabályozás prociklikus hatásainak mérséklésére. Ezek az ajánlások közvetlenül érintik a biztosítókat és a viszontbiztosítókat mint a pénzügyi rendszer fontos elemeit.

(28b)  Unió-szerte történő koherens alkalmazás és a makroprudenciális felügyelet biztosítása érdekében helyénvaló, ha az Európai Rendszerkockázati Testület az Unió gazdaságára szabott elveket dolgoz ki, és felel az anticiklikus tőkepuffer alkalmazásának nyomon követéséért.

(28c)   A pénzügyi válság rávilágított, hogy a pénzügyi intézmények alaposan alábecsülték a tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletekkel kapcsolatos partner-hitelkockázatokat. Ez 2009 szeptemberében arra a felhívásra ösztönözte a G20-akat, hogy több OTC származékos ügyletet számoljanak el a központi szerződő félen keresztül. Emellett kérték, hogy azokra az OTC származékos ügyletekre, amelyeket nem lehetett központilag elszámolni, magasabb tőkekövetelmények vonatkozzanak, hogy megfelelően tükrözzék a hozzájuk kapcsolódó magasabb kockázatokat.

(28d)  Az államadósság-válság és az euróövezet tagállamainak állam- illetve kormányfői által 2011. október 26-án tett nyilatkozat rámutatott, hogy az államkötvényekre vonatkozó kockázatmentes kezelés már nem felel meg a gazdasági realitásnak. A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben javaslatokat tesz az arra vonatkozó lehetőségekre, hogy az e kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítását a lehető leghamarabb megfelelően korrigálják, számolva azzal, hogy e javaslatok piaci stresszhelyzetben való benyújtása esetlegesen destabilizáló hatást is kiválthat.

(29)    A 2009/138/EK irányelv keretében egy új rendszerre való zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében fokozatos bevezető és egyedi átmeneti időszakokat szükséges előírni.

(30)    Az átmeneti időszakok célja a piaci zavarok elkerülése ▌. Az átmeneti időszakoknak ösztönözniük kell a vállalkozásokat, hogy a lehető leghamarabb megfeleljenek az új rendszer konkrét követelményeinek.

(31)    Mivel ezen irányelv célkitűzéseit, vagyis a belső piac működőképességének a prudenciális szabályozás és felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén történő fokozását, a szerződők és a kedvezményezettek, és ezáltal a vállalkozások és a fogyasztók védelmét, a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének védelmét, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartását és a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a fellépés terjedelme miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépheti túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket, és különösen a foglalkoztatói nyugellátási intézmények tekintetében nem írhat elő fizetőképességi követelményeket.

(32)    A Bizottságnak 2014. január 1-jéig jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács számára az EFH-k által előterjesztett, ezen irányelvben előírt technikaistandard-tervezetekről, és ezekkel kapcsolatban javaslatokat kell előterjesztenie.

(33)    A 2002/92/EK, a 2003/41/EK, a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvet, valamint az 1060/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

-1. cikk

A 2002/92/EK irányelv módosításai

A 2002/92/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

(1)       A 3. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok rendszeresen, de legalább negyedévente közlik az egyedi információs pontjuk által összegyűjtött információkat az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel* létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EBFH), amely azokat a weboldalán közzéteszi.

___________

* HL L 331., 2010.12.15., 48. o.”;

(2)      A 6. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, ha az (1) bekezdésnek megfelelően tájékoztatást kívánnak kapni. A Bizottság erről minden tagállamnak és az EBFH-nak értesítést küld.”;

(3)      A 7. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok kijelölik az irányelv végrehajtására felhatalmazott illetékes hatóságokat. A tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot és az EBFH-t, feltüntetve bármely feladatmegosztást.”;

(4)      A 9. cikk címének helyébe a következő szöveg lép:

„Információcsere a tagállamok és az EBFH között”;

(5)      A 9. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Ezen irányelv alkalmazásában az illetékes hatóságok az 1094/2010/EU rendelettel összhangban együttműködnek az EBFH-val. Az illetékes hatóságok haladéktalanul az EBFH rendelkezésére bocsátják az ezen irányelvvel és az 1094/2010/EU rendelettel ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges valamennyi információt, a szóban forgó rendelet 35. cikkének megfelelően.”;

(6)      A 12. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)     A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak szigorúbb rendelkezéseket az (1) bekezdésben említett tájékoztatási követelmények tekintetében, feltéve hogy az ilyen rendelkezések összhangban vannak az uniós joggal.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EBFH-t az első albekezdésben megállapított nemzeti rendelkezésekről.

A tagállamok rendszeresen, de legalább kétévente naprakésszé teszik ezeket az információkat, és azokat az EBFH a honlapján közzéteszi.

A Bizottság annak érdekében, hogy minden megfelelő módon biztosítsa az átláthatóság magas szintjét, gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályokról megkapott információkat a fogyasztókkal és a biztosítási közvetítőkkel ugyancsak közöljék.

(6)       Az (5) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki arról, hogy a szóban forgó információknak az EBFH részére történő továbbításakor és azok naprakésszé tételekor az illetékes hatóságoknak mely eljárásokat kell alkalmazniuk, illetve mely formanyomtatványokat és mintadokumentumokat kell használniuk.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

1. cikk

A 2003/71/EK irányelv módosításai

A 2003/71/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

(1)       Az 5. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a kibocsátás végleges feltételeit nem tartalmazza sem az alaptájékoztató, sem annak valamely kiegészítése, a végleges feltételeket a befektetők rendelkezésére kell bocsátani és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál el kell helyezni, valamint arról ennek az illetékes hatóságnak a fogadó tagállam illetékes hatóságát és az ▌EÉPH-t tájékoztatnia kell minden egyes nyilvános kibocsátás alkalmával a lehető leggyorsabban, de mindenesetre elvárható időn belül és – ha lehetséges – a nyilvános kibocsátás vagy az érintett értékpapírok bevezetésének megkezdése előtt. A végleges feltételek csak olyan információt tartalmazhatnak, amely kapcsolódik az értékpapírjegyzékhez és nem használhatók az alaptájékoztató kiegészítéseként. Ilyen esetekben a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.”;

(2)       A 11. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)     Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a hivatkozással felveendő információk részletezése céljából.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”;

▌

(3) A 13. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)     A tájékoztatók jóváhagyásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a tájékoztató jóváhagyására vonatkozó eljárások alkalmazási feltételeinek meghatározása, valamint azon feltételek részletezése céljából, amelyekkel összhangban a határidőket ki lehet igazítani

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(4)       A 14. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8)     Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(4) bekezdésben említett tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó rendelkezések meghatározása céljából.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

▌

(5)       A 15. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)     Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó szándékot meghirdető – különösen a kibocsátási tájékoztató nyilvánosságra hozatala vagy a jegyzés megkezdése előtti – reklámok terjesztésével kapcsolatos rendelkezések meghatározása, valamint a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések részletezése céljából.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

▌

(5a)     A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„31a. cikk

Az EÉPH személyzete és erőforrásai

Az EÉPH 2012. december 31-ig felméri az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”

2. cikk

A 2009/138/EK irányelv módosításai

A 2009/138/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

(-1)     A 13. cikk a következő ponttal egészül ki:

„(32a) „engedélyezett központi szerződő fél”: a …-i …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (EMIR) 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti központi szerződő fél, amelyet a rendelet 10. cikke értelmében engedélyeztek;”;

(1)       A 17. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)     A 301a. cikknek ▌megfelelően a Bizottság a III. melléklet A., B. és C. részének 1–27. pontjában meghatározott ▌társasági formák jegyzékével kapcsolatban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el.”;

(1a)     A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„25a. cikk

Tájékoztatás az engedélyekről, közzététel, az engedélyezés visszavonása és elutasítása

Minden engedély kiadásáról, visszavonásáról és elutasításáról értesíteni kell az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel* létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, EBFH). Valamennyi biztosítót vagy viszontbiztosítót, amely számára engedélyt adtak ki, egy jegyzékben kell rögzíteni. Az EBFH e jegyzéket saját honlapján közzéteszi és naprakészen tartja.

____________

* HL L 331., 2010.12.15., 48. o.”;

(1b)     A 29. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

"(4)     A Bizottság biztosítja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok figyelembe vegyék az arányosság elvét, ezáltal garantálva ezen irányelv arányos alkalmazását, különös tekintettel a kis biztosítókra.

Az EBFH biztosítja, hogy az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetek, az annak 15. cikkével összhangban benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezetek, valamint az annak 16. cikkével összhangban elfogadott iránymutatások és ajánlások figyelembe vegyék az arányosság elvét, ezáltal garantálva ezen irányelv arányos alkalmazását, különös tekintettel a kis biztosítókra.”;

(2)       A 31. cikk a következőképpen módosul:

a)        A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)     Az EBFH az e cikk (2) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében és a 35. és az 51. cikk, a 254. cikk (2) bekezdése és a 256. cikk sérelme nélkül kidolgozza a végrehajtás-technikai standardok tervezetét, hogy részletezze a statisztikai összesített adatok közzétételének főbb követelményeit, valamint meghatározza az e cikkben előírt közzététel formátumát, szerkezetét, tartalmi elemeit és időpontját.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

▌

(3)       A 33. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Ha valamely felügyeleti hatóság arról tájékoztatja a fogadó tagállam felügyeleti hatóságait, hogy az (1) bekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzéseket kíván folytatni, és amennyiben e felügyeleti hatóság számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a helyszíni ellenőrzésekhez fűződő jog gyakorlását, vagy amennyiben e felügyeleti hatóság számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a (2) bekezdés szerinti részvételhez fűződő jog gyakorlását, a felügyeleti hatóságok az EBFH-hoz utalhatják az ügyet és az 1094/2010/EU EBFH rendelet 19. cikkének (1)–(3) és (6) bekezdésével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EBFH jogosult helyszíni ellenőrzéseken részt venni, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.”;

(4)       A 35. cikk a következőképpen módosul:

-a)       A (2) bekezdés a) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i.       előre meghatározott időszakonként; amely esetben az érintett felügyeleti hatóságok a rendszeres felügyeleti jelentéstételt az év során jelentősen módosuló információkra korlátozhatják, feltéve, hogy:

–         a rendszeres felügyeleti jelentéstételtől való eltérés csak olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók számára engedélyezhető, amelyek egy adott tagállam életbiztosítási, illetve nem életbiztosítási piacán meglévő összesített piaci részesedése a 20%-ot nem haladja meg; valamint

–         a teljes jelentéstételre legalább évente sor kerül.”;

-aa)     A (2) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók rendszeres jelentéstételük részeként vagy eseti alapon tételesen felsorolva benyújtsák az érintett felügyeleti hatóságoknak eszközeik tételes listáját, amennyiben ez az információ az illetékes hatóságok számára – különösen a pénzügyi stabilitást illető – felügyeleti szerepük hatékony ellátásához szükséges.

Az érintett felügyeleti hatóságok a tételes jelentéstételi kötelezettség alól felmenthetik azokat a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat, amelyek egy adott tagállam életbiztosítási, illetve nem életbiztosítási piacán meglévő összesített piaci részesedése a 20%-ot nem haladja meg.”;

a)        A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)     Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(4) bekezdésben említett tájékoztatás és határidők részletezése céljából.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6a)     A (2) bekezdés egységes és következetes alkalmazásának megerősítése érdekében az EBFH az 1094/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat dolgoz ki a piaci részesedések kiszámítására vonatkozó kritériumok meghatározásához, figyelembe véve az arányosság elvét, valamint a pénzügyi stabilitás szempontjait.

Ezen iránymutatásokat a csoportszintű rendszeres felügyeleti jelentéstételtől való eltérésekre is alkalmazni kell, amennyiben a 254. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban ilyen eltérések alkalmazására értelemszerűen sor kerül.

E kritériumokat legalább ötévente felül kell vizsgálni.

▌

(7)       E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a felügyeleti hatóságok számára nyújtott tájékoztatásnál alkalmazott formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából. Az eljárások adott esetben tartalmazhatják a tájékoztatás tárgyát képező biztosító vagy viszontbiztosító ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete jóváhagyására vonatkozó követelményeket is.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(5)       A 37. cikk a következőképpen módosul:

a)        A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)     A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén többlettőke-követelmény írható elő.

(6a)     A többlettőkével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a többlettőke kiszámítása módszertanának meghatározása céljából.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

▌

(6b)     E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a többlettőke-követelmény meghatározására, kiszámítására és megszüntetésére irányuló döntésekkel kapcsolatos eljárásokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(6)       A 38. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha valamely felügyeleti hatóság arról tájékoztatja a fogadó tagállam felügyeleti hatóságait, hogy az első albekezdés szerinti helyszíni vizsgálatot kíván folytatni, és amennyiben e felügyeleti hatóság számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a helyszíni vizsgálathoz fűződő jog gyakorlását, a felügyeleti hatóság az EBFH-hoz utalhatja az ügyet és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1)–(3) és (6) bekezdésével összhangban kérheti segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EBFH részt vehet helyszíni vizsgálatokon, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.”;

(7)       Az 50. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„50. cikk

Szabályozástechnikai standardok

(1)       Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak meghatározására:

a)     a 41., 44., 46. és 47. cikkben említett, a biztosítók vagy viszontbiztosítók által működtetett rendszerek elemei, különösen a 44. cikk (2) bekezdésében említett eszköz-forrás menedzsment és a befektetési politika által érintett területek;

b)     a 44., 46., 47. és 48. cikkben említett feladatkörök;

c)      a 42. cikkben meghatározott követelmények és az azoknak alárendelt feladatkörök;

d)     a kiszervezés feltételei, különösen harmadik országbeli szolgáltatók esetében.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)       A 45. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett értékeléssel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az értékelés elemeinek pontosabb meghatározása céljából.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(8)       Az ▌51. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

           „A tagállamok az egyéb jogi vagy szabályozási előírások szerint kötelező közzététel sérelme nélkül előírhatják azonban, hogy az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában említett teljes szavatolótőke-szükséglet közzététele ellenére a többlettőke-követelményt vagy a 110. cikk értelmében a biztosítók vagy viszontbiztosítók által alkalmazandó egyedi paraméterek hatását egy 2017. december 31-ig tartó átmeneti időszakban nem kell külön feltüntetni.”;

(9)       Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikk

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság tájékoztatása és az általa készített jelentések

(1)       A tagállamok előírják, hogy a felügyeleti hatóságoknak évente tájékoztatniuk kell az EBFH-t a következőkről:

a)        az egy vállalkozásra jutó átlagos többlettőke-követelmény, valamint a felügyeleti hatóság által előírt többlettőke-követelmény eloszlása az előző évben, a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

i.       valamennyi biztosító és viszontbiztosító,

ii.      életbiztosítók;

iii.     nem-életbiztosítók;

iv.     életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók,

v.      viszontbiztosítók;

b)     az e bekezdés a) pontjában említett minden egyes közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya.

(2)       Az EBFH évente közzéteszi a következő információkat:

a)      a tagállamok összessége vonatkozásában a többlettőke-követelmény teljes eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

i.       valamennyi biztosító és viszontbiztosító,

ii.      életbiztosítók;

iii.     nem-életbiztosítók;

iv.     életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók,

v.      viszontbiztosítók;

b)     valamennyi tagállam esetében külön-külön a többlettőke-követelmény eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az adott tagállamok valamennyi biztosítója és viszontbiztosítója tekintetében;

c)      az e bekezdés a) és b) pontjában említett minden egyes közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya.

(3)       Az EBFH a (2) bekezdésben említett információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére bocsátja, a többlettőke-követelmény előírásában a különböző tagállamok felügyeleti hatóságai között megvalósuló felügyeleti konvergencia mértékét bemutató jelentéssel együtt.”;

(10)     Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

A 301a. cikknek ▌megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a 3. szakasszal összhangban közzéteendő információkat.

E szakasz egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alkalmazandó eljárásokról, valamint a használandó formanyomtatványokról és mintadokumentumokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(11)     Az 58. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8)     Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki az 59. cikk (4) bekezdésében említett, a részesedést szerezni kívánók által benyújtandó információk kimerítő jegyzékének megállapítása céljából, az 58. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül.

Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása és a jövőbeni fejlemények figyelembevétele érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az 59. cikk (1) bekezdésében említett követelmények kiigazításának pontosítása céljából.

Az EBFH a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első és második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.

(8a)     Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a 60. cikkben említettek szerint az érintett felügyeleti hatóságok közötti konzultációs folyamatra vonatkozó egységes eljárások, formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(11a)  A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„65a. cikk

Együttműködés az EBFH-val

A tagállamok biztosítják, hogy ezen irányelv alkalmazásában a felügyeleti hatóságok az 1094/2010/EU rendelettel összhangban együttműködjenek az EBFH-val.

A tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok haladéktalanul az EBFH rendelkezésére bocsássák az 1094/2010/EU rendeletnek megfelelő feladatainak elvégzéséhez szükséges valamennyi információt.”;

(12)     A 69. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ilyen információkat csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális ellenőrzés ezt indokolja. A tagállamok azonban biztosítják, hogy a 65. cikk és a 68. cikk (1) bekezdése alapján kapott információt és a 33. cikkben említett helyszíni ellenőrzés során megszerzett információt csak az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság vagy azon tagállam felügyeleti hatóságának a kifejezett hozzájárulásával lehessen kiadni, amelyben a helyszíni ellenőrzést elvégezték.”;

(12a)   A 70. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„70. cikk

Az információk továbbítása a központi bankoknak, valamint a monetáris hatóságoknak, a fizetési rendszerek felügyelő szerveinek és az Európai Rendszerkockázati Testületnek

(1)       E szakasz sérelme nélkül a felügyeleti hatóság a feladatainak ellátásához szükséges információkat a következőknek továbbíthatja:

a)     a Központi Bankok Európai Rendszerének központi bankjai (az EKB-t is beleértve) és a monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb szervek, amennyiben ez az információ törvényben előírt megfelelő feladataik szempontjából jelentőséggel bír, beleértve a monetáris politika folytatását és a kapcsolódó likviditás biztosítását, a fizetési műveletek, a klíring és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletét, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítását;

b)     adott esetben a fizetési rendszerek felügyeletéért felelős egyéb nemzeti állami hatóságok; valamint

c)      az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT), amennyiben ez az információ a feladatainak ellátása szempontjából fontos.

(2)       Ezek a hatóságok vagy szervek a felügyeleti hatóságoknak a 67. cikk alkalmazásához szükséges információkat is átadhatják. Az ebben az összefüggésben kapott információkra az e szakaszban meghatározott szakmai titoktartási rendelkezések alkalmazandók.

(3)       Vészhelyzetekben – köztük az 1094/2010/EU rendelet 18. cikkében említett helyzetekben – a tagállamok engedélyezik az illetékes hatóságoknak, hogy – amennyiben ezek az információk törvényben előírt, többek között a monetáris politika irányítására és a kapcsolódó likviditási intézkedésekre, a fizetési, elszámolási és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletére, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának védelmére vonatkozó feladataik szempontjából jelentőséggel bírnak – haladéktalanul információkat közöljenek a Központi Bankok Európai Rendszerének központi bankjaival (az EKB-t is beleértve), illetve az ERKT-val, amennyiben ez az információ a feladatai szempontjából lényeges.”;

(13)     A 71. cikk a következőképpen módosul:

a)        Az (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)     A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok feladataik végrehajtása során, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor figyelembe vegyék a felügyeleti eszközök és a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy:

a)      a felügyeleti hatóságok részt vegyenek az EBFH tevékenységében;

b)     a felügyeleti hatóságok kövessék az EBFH iránymutatásait és ajánlásait, illetve amennyiben nem így tesznek, ezt indokolják meg;

c)      a felügyeleti hatóságokra ruházott nemzeti feladatkörök ne akadályozzák őket az ezen irányelv alapján az EBFH tagjaként őket terhelő kötelezettségeik ellátásában.”;

b)        a (3) bekezdést el kell hagyni.

(14)     A 75. cikk a következőképpen módosul:

-a)       A (1) bekezdés b) pontjában az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„b)       a forrásokat azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között létrejött, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során át lehetne ruházni vagy ki lehetne egyenlíteni azokat. A források diszkontálása során a biztosítók vagy viszontbiztosítók által tartott eszközökre vonatkozó információk nem vehetők figyelembe.”;

a)        Az (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az eszközök és források értékelésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők pontos meghatározása érdekében:

a)        az eszközöknek és forrásoknak az (1) bekezdés szerinti értékelésére alkalmazandó módszerek és feltevések;

b)        a Bizottság által az 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően jóváhagyott nemzetközi számviteli standardok, amelyek összhangban állnak az eszközök és források értékelésének az (1) bekezdésben meghatározott módszerével;

c)        értékelési módszerek, amennyiben a jegyzett piaci árak vagy nem állnak rendelkezésre, vagy nincsenek összhangban az eszközök és források értékelésének az (1) bekezdésben meghatározott módszerével;

d)        az akkor alkalmazandó alternatív értékelési módszerek, ha a Bizottság által az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek

            HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(14a)   A 76. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(2)     A biztosítástechnikai tartalékok értéke annak az aktuális összegnek felel meg, amelyet egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak várhatóan fizetnie kellene, ha szerződéses kötelezettségeit azonnal átruházná egy másik biztosítóra vagy viszontbiztosítóra. A biztosítástechnikai tartalékok diszkontálását nem befolyásolhatják a biztosító vagy a viszontbiztosító által tartott eszközök.”;

(14b)   A 77. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)     A legjobb becslés a jövőbeni pénzáramok valószínűséggel súlyozott átlagának felel meg, figyelembe véve a pénz időértékét (a jövőbeni pénzáramok várható jelenértéke), a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe felhasználásával. A biztosítási kötelezettségek diszkontálására alkalmazott vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe nem veheti figyelembe a biztosítók vagy viszontbiztosítók által tartott eszközökre vonatkozó információkat.”;

(15)     a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„77a. cikk

„Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által kidolgozott technikai információk

(1)       Az EBFH legalább havonta minden vonatkozó deviza tekintetében meghatározza és közzéteszi a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét. E cím VII. fejezete e legjobb becslés alapján alkalmazandó.

▌

(2)       Amennyiben az EBFH, az ERKT-val szorosan együttműködve, valamely deviza esetében a pénzügyi piacokon stresszhelyzetet észlel, és amennyiben az EBFH igazolja, hogy ez az ideiglenes és rendkívüli helyzet azt eredményezi, hogy a vállalkozások a fix kamatozású értékpapírokból álló portfóliójuk nagy és jelentős részét nagyobb valószínűséggel értékesítik, mint tartják, egy korrigált vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét kell közzétenni valamennyi érintett deviza tekintetében, az (1) bekezdésben említett vonatkozó kockázatmentes hozamgörbéével megegyező gyakorisággal.

A kiigazítást a biztosító vagy viszontbiztosító befektetéseinek tárgyát képező reprezentatív eszközportfólióban szereplő eszközökkel elérhető kamat és az alapvető kockázatmentes hozamgörbében szereplő kamatok közötti kamatrés bizonyos részét figyelembe véve kell kiszámítani. Ez a rész nem köthető sem a várható veszteségek, sem pedig az eszközökkel kapcsolatos, nem várható hitelkockázat vagy egyéb kockázat reális értékeléséhez.

A biztosítók vagy viszontbiztosítók ezen korrigált vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét csak a 86. cikkel összhangban azonosított, alapvetően nem likvid kötelezettségek legjobb becslése kiszámításakor használhatják.

Ebben az esetben a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak közzé kell tenniük a korrigált vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe alkalmazásának tényét és a pénzügyi pozíciójukra gyakorolt monetáris hatást.

(3)       Az EBFH az (1) és (2) bekezdésben említett feladatokat átlátható, objektív és megbízható módon végzi.

77b. cikk

Extrapoláció

A kockázatmentes hozamgörbe kamatainak EBFH általi meghatározása során a vonatkozó pénzügyi eszközökből származó információkat kell felhasználni, és a kamatoknak azokkal összhangban kell állniuk. Ennek során figyelembe kell venni azon futamidejű vonatkozó pénzügyi eszközöket, amelyek esetében ezen pénzügyi eszközök és kötvények piaca mélynek, likvidnek és átláthatónak tekinthető. Azon futamidők esetében, amelyeknél az vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények piaca már nem tekinthető mélynek, likvidnek és átláthatónak, a kockázatmentes hozamgörbét extrapolálni kell.

Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe extrapolált részének minden vonatkozó deviza esetében olyan határidős (forward) kamatlábakon kell alapulnia, amelyek egyenletesen konvergálnak az adott devizában jegyzett vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények mély és likvid piacon észlelt leghosszabb futamidejére vonatkozó kamatláb(ak)tól egy utolsó határidős (forward) kamatláb felé.

Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe extrapolált részének olyan módon kell konvergálnia az utolsó határidős (forward) kamatláb felé, hogy a második bekezdésben említett leghosszabb futamidőnél 10 évvel hosszabb futamidő esetében az extrapolált határidős kamatláb legfeljebb három bázisponttal különbözzön az utolsó határidős kamatlábtól.”;

(16)     A 86. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„86. cikk

Szabályozástechnikai standardok

A biztosítástechnikai tartalékok módszereivel és kiszámításával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a)      a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számítására szolgáló aktuáriusi és statisztikai módszerek;

b)     a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe meghatározására szolgáló elvek és technikák;

c)      a biztosítástechnikai tartalékok egy összegben, illetve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegeként való számításának feltételei, továbbá a biztosítástechnikai tartalékoknak a 77. cikk (4) bekezdésében említett, egy összegben történő számítása esetén alkalmazandó módszerek;

d)     a kockázati ráhagyás számítása során alkalmazandó módszerek és feltevések, beleértve a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek fedezéséhez szükséges figyelembe vehető szavatoló tőke összegének meghatározását, és a 77. cikk (5) bekezdésében említett tőkeköltség-ráta kalibrálását;

da)   az illikviditási prémium kiszámításához használt módszer, valamint az alapvetően illikvid kötelezettségek azonosítására alkalmazott, a 77a. cikk szerinti módszer részletes kritériumai;

e)      azok a biztosítási ágazatok, amelyek alapján a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a 80. cikkben említett biztosítástechnikai tartalékok számítása során szegmentálni kell;

f)      a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált adatok helyessége, teljessége és pontossága tekintetében előírt standardok, továbbá azok a sajátos körülmények, amelyek esetén a legjobb becslés kiszámításánál közelítést – beleértve a 82. cikkben említett tételes tartalékképzést mint megközelítést – célszerű alkalmazni;

g)      a 81. cikkben említett, a partner nemteljesítése miatti korrekció számításához használandó módszertanok, amelyek célja a nemteljesítésből eredő várható veszteségek meghatározása;

h)      szükség esetén a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módszerei, annak érdekében, hogy az a) és d) pontban említett aktuáriusi és statisztikai módszerek arányosak legyenek a biztosító vagy viszontbiztosító – ideértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót – által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével;

▌

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

▌”;

(17)     A 92. cikk a következőképpen módosul:

a)      A cím helyébe a következő szöveg lép:

„92. cikk

Szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok”;

b)     Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(1)        A szavatoló tőke meghatározásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a)      a kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyásának ▌kritériumai a 90. cikkel összhangban;

b)     pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levő – a 212. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében vett – részesedések kezelése a szavatoló tőke meghatározása céljából.

▌

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

ba)      a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)     A 90. cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a kiegészítő szavatoló tőke alkalmazásának felügyeleti jóváhagyása során alkalmazandó eljárásokról, valamint az alkalmazandó formanyomtatványokról és mintadokumentumokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

▌”;

(18)     A 97. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„97. cikk

Szabályozástechnikai standardok

(1)       A szavatoló tőke besorolásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a)      a 94. cikkben meghatározott kritériumokat teljesítőnek tekintett szavatolótőke-elemek, köztük a 96. cikkben szereplő elemeknek a felsorolása, amely minden egyes szavatolótőke-elem tekintetében tartalmazza az adott elem besorolását eldöntő jellemzők pontos leírását;

b)     azok a módszerek, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak kell alkalmazniuk az a) pontban említett felsorolásban nem szereplő szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának jóváhagyásakor;

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság az (1) bekezdés a) pontjában említett felsorolást a piaci fejlemények fényében rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén frissíti.

▌”;

(19)     A 99. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„99. cikk

A szavatoló tőke figyelembevételére vonatkozó szabályozástechnikai standardok

(1)       A szavatoló tőke figyelembevételével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a)      a 98. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő mennyiségi korlátok;

b)     az azon szavatolótőke-elemek átruházhatatlansága miatti korrekciók, amelyek csak a kötelezettségek egy adott csoportjából vagy adott kockázatokból származó veszteségek fedezésére használhatók fel (elkülönített alapok tőkéje).

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság hatáskört kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”

▌;

(19a)   Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

„106a. cikk

A kamatréskockázati részmodul számítása: szimmetrikus korrekciós mechanizmus

(1)       A standard formulával összhangban számított kamatréskockázati részmodulnak tartalmaznia kell a kötvények és az egyéb fix kamatozású, hasonló pénzáram-jellemzőkkel rendelkező értékpapírok árfolyamának változásaiból eredő kockázat fedezésére alkalmazott, a kamatrésre vonatkozó tőkekövetelmény szimmetrikus korrekcióját.

(2)       A kötvények és az egyéb fix kamatozású, hasonló pénzáram-jellemzőkkel rendelkező értékpapírok árfolyamának változásaiból eredő kockázat fedezésére alkalmazott és a 104. cikk (4) bekezdésével összhangban kalibrált kamatrésre vonatkozó standard tőkekövetelmény szimmetrikus korrekciójának egy megfelelő, fix kamatozású értékpapírokra vonatkozó index aktuális szintjének és ugyanezen index súlyozott átlagának függvényén kell alapulnia. A súlyozott átlagot megfelelő, minden biztosító és viszontbiztosító esetében azonos időtartamot alapul véve kell számítani.

(3)       A kötvények és az egyéb fix kamatozású, hasonló pénzáram-jellemzőkkel rendelkező értékpapírok árfolyamának változásaiból eredő kockázat fedezésére alkalmazott kamatrésre vonatkozó standard tőkekövetelmény szimmetrikus korrekciója nem eredményezheti olyan, a kamatrésre vonatkozó tőkekövetelmény alkalmazását, amely a kamatrésre vonatkozó standard tőkekövetelménynél több mint 25%-kal alacsonyabb vagy magasabb.

(4)       A 77a. cikk (2) bekezdésében említett korrigált vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét alkalmazó biztosítók vagy viszontbiztosítók nem alkalmazhatják a kamatrésre vonatkozó standard tőkekövetelmény szimmetrikus korrekcióját, amennyiben a 106a. cikk szerinti korrekció a kamatrésre vonatkozó standard tőkekövetelménynél alacsonyabb kamatrés-tőkekövetelményt eredményez.”;

(19b)  A 105. cikk (6) bekezdése a második albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben egy származékos ügyletet engedélyezett központi szerződő félen keresztül számolnak el, a partner általi nemteljesítési kockázatra vonatkozó megfelelő tőkekövetelménynek alacsonyabbnak kell lennie annál, mint abban az esetben, ha az ügyletet nem ilyen módon számolták volna el.”;

(20)     A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„109a. cikk

Összehangolt biztosítástechnikai adatok a standard formulához

(1)       A 105. cikk (5) és (6) bekezdésében említett piaci kockázati modul és partner általi nemteljesítési modul számítása céljából külső hitelminősítés alkalmazható a nemteljesítés valószínűségének megállapítására, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

a)     a külső hitelminősítést valamely külső hitelminősítő intézet állítja ki;

b)     a külső hitelminősítő intézet az 1060/2009/EK rendelettel összhangban bejegyzett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, vagy ha a külső hitelminősítő intézetet nem jegyezték be az 1060/2009/EK rendelettel összhangban, megfelelőségét az EFH-k az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 54. cikke által létrehozott vegyes bizottság (a továbbiakban: a vegyes bizottság) által, az 1060/2009/EK rendelet 6–13. cikkében meghatározott módszertani előírások alapján értékelték;

c)      a vegyes bizottság a külső hitelminősítéseket a (2) bekezdéssel összhangban objektív hitelminősítési kategóriákba sorolja;

(2)       Az első bekezdés alkalmazásában a vegyes bizottság:

a)     közzéteszi az elismert külső hitelminősítő intézetek felsorolását;

b)     ellenőrzi, hogy az egyes hitelminősítések egyenértékű feltételekkel állnak-e rendelkezésre legalább az összes olyan intézmény számára, amelynek jogos érdeke fűződik azok megismeréséhez;

c)      a külső hitelminősítéseket az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 56. cikkének sérelme nélkül objektív hitelminősítési kategóriákba sorolja, a 111. cikk (1) bekezdésének n) pontjával összhangban meghatározott kategóriákat alkalmazva.

A külső hitelminősítő intézetekre való túlzott hagyatkozás elkerülése érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak kockázatkezelésük részeként ellenőrizniük kell a külső hitelminősítések megfelelőségét, a külső minősítésekre való automatikus hagyatkozás elkerülése érdekében lehetőség szerint kiegészítő minősítések használatával.

Az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a külső hitelminősítések ellenőrzésére alkalmazandó eljárásokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság hatáskört kap a harmadik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1a)     Az EBFH a 105. cikk (5) bekezdésében említett piaci kockázati modul kiszámításának megkönnyítése érdekében:

a)     közzéteszi azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok jegyzékét, amelyekkel szemben a kitettségeket úgy kell kezelni, mint az azonos joghatóság alá tartozó központi kormányzattal szembeni kitettségeket, amennyiben nincs kockázati különbség e kitettségek között, mert a regionális kormányzatok és helyi hatóságok bevételképző hatáskörrel és a nemteljesítés kockázatának csökkentésére szolgáló intézményi háttérrel rendelkeznek;

b)     meghatározza az euróhoz kötött devizákra vonatkozóan a 105. cikk (5) bekezdésének e) pontjában említett devizaárfolyam-kockázati részmodul keretében, a 111. cikk (1) bekezdésének p) pontjában meghatározott kritériumok alapján végrehajtandó korrekciókat; valamint

c)      meghatározza a 106. cikk (2) bekezdésében említett megfelelő részvényindexet, a 111. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban meghatározott módszerek, feltevések és standard paraméterek és a 111. cikk (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott részletes kritériumok alkalmazásával kiszámítja a 106. cikkben említett szimmetrikus korrekciót, és mindkét információt havonta közzéteszi; valamint

d)     meghatározza a 106a. cikk (2) bekezdésében említett megfelelő, fix kamatozású értékpapírokra vonatkozó indexet, a 111. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban meghatározott módszerek, feltevések és standard paraméterek és a 111. cikk (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott részletes kritériumok alkalmazásával kiszámítja a 106a. cikkben említett szimmetrikus korrekciót, és mindkét információt havonta közzéteszi;

(1b)     A külső hitelminősítő intézetekre való túlzott hagyatkozás elkerülése érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a kockázatkezelés részeként ellenőrizniük kell a külső hitelminősítések megfelelőségét, a kockázatkezelés tekintetében a külső minősítésekre való automatikus hagyatkozás elkerülése érdekében lehetőség szerint kiegészítő minősítések használatával.

(2)       A 105. cikk (4) bekezdésében említett egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításának megkönnyítése céljából az EBFH – az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai által közölt számításokkal összhangban – közzéteszi a tagállamok azon egyedi nemzeti jogszabályai következtében jelentkező szórásokat, amelyek lehetővé teszik az egészségbiztosítási kockázattal összefüggő károk megosztását a biztosítók vagy viszontbiztosítók között, és amelyek teljesítik az alábbi kritériumokat:

a)     a károk megosztásának mechanizmusa átlátható és teljes mértékben előre meghatározott azon éves időszak tekintetében, amelyre vonatkozik;

b)     a károk megosztásának mechanizmusa, az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerében részt vevő biztosítók száma, valamint az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerébe tartozó üzleti tevékenység kockázati jellemzői az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerében részt vevő minden egyes vállalkozás számára biztosítják, hogy a rendszer révén az abban részt vevő vállalkozások éves kárainak volatilitása mind a díj, mind a tartalékkockázat tekintetében jelentősen csökkenjen;

c)      az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszere szerinti egészségbiztosítás kötelező, és a törvényben előírt szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgál;

d)     az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerében részt vevő biztosítók nemteljesítése esetén egy vagy több tagállami kormány garantálja, hogy maradéktalanul fedezi az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerébe tartozó biztosító által biztosítottak kárait;

A 301a. cikkel összhangban a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el további kritériumok meghatározása érdekében.”;

(21)     A 111. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„111. cikk

A 103–109. cikkre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

(1)       A 101. cikkel és a 103–109. cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a)        a 101. és a 103–109. cikk rendelkezéseivel összhangban lévő standard formula;

b)        a 104. cikkben említett kockázati modulokba tartozó kockázatok tükrözéséhez szükséges vagy azt pontosabban lefedő valamennyi részmodul, valamint ezek későbbi frissítései;

c)        a 104., 105. és 304. cikkben meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet egyes kockázati moduljainak és részmoduljainak számításához alkalmazandó, a 101. cikk (3) bekezdésében említett megbízhatósági intervallumhoz kalibrált módszerek, feltevések és standard paraméterek, továbbá a 106. és a 106a. cikkben említett szimmetrikus korrekciós mechanizmus és a hónapok számában kifejezett megfelelő időszak, valamint a 304. cikkben leírt módszer beépítésének megfelelő módja, az e módszernek a standard formulával összhangban történő szavatolótőke-szükséglet számításában való használatát illetően;

d)        a korrelációs paraméterek, köztük – szükség esetén – a IV. mellékletben rögzítettek és az e paraméterek frissítésére szolgáló eljárások;

e)        kockázatcsökkentési technikákat alkalmazó biztosító vagy viszontbiztosító esetén a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja megváltozásának értékelésére és a szavatolótőke-szükséglet korrigálására alkalmazandó módszerek és feltevések;

f)         azok a minőségi kritériumok, amelyeknek az e) pontban említett kockázatcsökkentési technikáknak meg kell felelniük annak érdekében, hogy a harmadik fél részére történő tényleges kockázatátadás megvalósuljon;

fa)       a partner általi nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény értékelésére alkalmazott módszer a 105. cikkben említett, az engedélyezett központi szerződő féllel szembeni kitettség esetén. Ezeket a paramétereket oly módon kell meghatározni, hogy biztosítsák a következetességet az ilyen kitettségeknek a hitelintézetek és befektetési társaságok esetében a 2012/XX/EU irányelv (a tőkekövetelményekről szóló 4. irányelv) szerint megkövetelt kezelésével;

g)        a működési kockázat 107. cikkben meghatározott tőkeszükségletének mérésére alkalmazandó módszerek és paraméterek, köztük a 107. cikk (3) bekezdésében szereplő százalékos arány;

h)        a biztosító vagy viszontbiztosító elkülönített alapok miatti csökkent kockázatdiverzifikációs lehetőségeinek tükrözése érdekében követendő módszerek, illetve korrekciók;

i)         a 108. cikkben meghatározott, a biztosítástechnikai tartalékok vagy halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti korrekció számításához alkalmazandó módszer;

j)         az élet-, a nem-élet-, és az egészségbiztosítási kockázati modulok azon standard paramétereinek köre, amely a 104. cikk (7) bekezdése szerinti, a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra jellemző sajátos paraméterekkel helyettesíthető;

k)        a j) pontban említett vállalatspecifikus paraméterek számításához a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó egységes módszerekre vonatkozó kritériumok, valamint a felhasznált adatok teljességére, pontosságára és megfelelőségére vonatkozó követelmények, amelyeknek a felügyeleti jóváhagyás előtt meg kell felelni, valamint az ilyen jóváhagyásra szolgáló eljárás;

l)         a sajátos részmodulok és kockázati modulok esetén alkalmazható egyszerűsített számítási módszerek, valamint azok a kritériumok, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító – beleértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót – megfelel ahhoz, hogy jogosult legyen a 109. cikknek megfelelő egyszerűsítések alkalmazására;

m)       a 212. cikk szerinti kapcsolt vállalkozások tekintetében a szavatolótőke-szükséglet számításakor, különösen a 105. cikk (5) bekezdésében említett részvénypiaci kockázati részmodul számításakor alkalmazandó megközelítés, amely figyelembe veszi a kapcsolt vállalkozások értéke volatilitásának valószínűsíthető csökkenését, amely e befektetések stratégiai jellegéből és a részesedő vállalkozás által a kapcsolt vállalkozásokra gyakorolt befolyásból ered;

n)        a hitelminősítő intézetek kijelölése és a hitelminősítéseknek a 109a. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett hitelminősítési kategóriákba történő besorolása;

o)        a 109a. cikk (1a) bekezdésének c) pontjában említett részvényindexre, illetve a 109a. cikk (1a) bekezdésének d) pontjában említett, fix kamatozású értékpapírokra vonatkozó indexre alkalmazandó részletes kritériumok;

p)        az euróhoz kötött devizákra vonatkozó korrekció részletes kritériumai, a 109a. cikk (1a) bekezdésének b) pontjában említett devizaárfolyam-kockázati részmodul kiszámításának megkönnyítése céljából;

q)        a 109a. cikk (1a) bekezdésének a) pontjában említett regionális kormányzatok és helyi hatóságok besorolásának feltételei;

r)        a nemzeti jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó részletes kritériumok és a 109a. cikk (2) bekezdésében említett egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításának megkönnyítése céljából a standard eltérések kiszámításának módszere és követelményei.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak tekintetében alkalmazandó eljárásokról, formanyomtatványokról és mintadokumentumokról:

a)        a d) pontban említett korrelációs paraméterek frissítése;

b)        a k) pontban említett vállalatspecifikus paraméterek alkalmazásához szükséges felügyeleti jóváhagyás.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)       A szavatolótőke-szükséglettel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek a részmodulban nem megfelelően fedezett kockázatok kezelése céljából meghatározzák a mennyiségi korlátokat és az eszközalkalmassági kritériumokat.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

E szabályozástechnikai standardok a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökre alkalmazandók, kivéve az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközöket, amely szerződések esetén a befektetési kockázatot a biztosítási kötvények tulajdonosai viselik. A Bizottság a standard formula továbbfejlesztése és a pénzügyi piacokon bekövetkező fejlemények tükrében felülvizsgálja e szabályozástechnikai standardokat.”;

(22)     A 114. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„114. cikk

A szavatolótőke-szükséglet belső modelljeit érintő szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

(1)       A szavatolótőke-szükséglet teljes és részleges belső modelljével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

b)        a 120–125. cikkben meghatározott standardok kiigazítása a részleges belső modell korlátozott alkalmazási körével összefüggésben;

c)        ▌a 115. cikkben említett belső modellek módosítására vonatkozó politika;

d)        a részleges belső modellnek a 113. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett szavatolótőke-szükséglet standard formulájába történő teljes mértékű beépítésének módja, valamint az alternatív beépítési módszerekre vonatkozó követelmények;

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak tekintetében alkalmazandó eljárásokról, formanyomtatványokról és mintadokumentumokról:

a)        valamely belső modell 112. cikknek megfelelő jóváhagyása; valamint

b)        valamely belső modell jelentős módosításainak, valamint a 115. cikkben említett belső modellek módosítására vonatkozó politikára irányuló módosításoknak a jóváhagyása;

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(23)     A 127. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„127. cikk

A 120–126. cikkre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

A 120–126. cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében, valamint a kockázati profil értékelésének és a biztosító vagy viszontbiztosító ügyvitelének javítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza a belső modelleknek az Unió egészére kiterjedő alkalmazását.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(24)     A 129. cikk a következőképpen módosul:

a)        Az (1) bekezdés i., ii, és iii. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„i.       nem-életbiztosítók esetében 2 300 000 EUR, ideértve a zárt biztosítókat is, kivéve, ha az I. melléklet A. pontja 10–15. osztályainak valamelyikében szereplő valamennyi kockázatot, illetve azok közül néhányat fedeznek, mely esetben az abszolút alsó korlát nem lehet kisebb, mint 3 500 000 EUR;

ii.        életbiztosító esetén, ideértve a zárt életbiztosítót is, 3 500 000 EUR;

iii.       viszontbiztosító esetén 3 500 000 EUR, kivéve a zárt viszontbiztosítót, amelynek minimális tőkeszükséglete nem lehet kevesebb, mint 1 100 000 EUR;”;

b)        A (3) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamoknak lehetővé kell tenniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a 2014. december 31-ig tartó időszak alatt előírhassák valamely biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy az első albekezdésben említett határértékeket kizárólag a vállalkozás VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerint kiszámított szavatolótőke-szükségletére vetítve alkalmazza.”;

c)        A (4) bekezdés az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„A (3) bekezdésben említett határértékek kiszámítása céljából a társaságok nem kötelesek negyedévente kiszámítani a szavatolótőke-szükségletet.”;

▌

d)        Az (5) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)     A Bizottság legkésőbb 2017. október 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a 2004/9/EK bizottsági határozattal* létrehozott európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-bizottságnak a tagállamok és a felügyeleti hatóságok által az (1)–(4) bekezdésnek megfelelően elfogadott szabályokról és gyakorlatokról.

___________

* HL L 3.,2004.1.7., 34. o.”;

(27)     A 130. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„130. cikk

Szabályozástechnikai standardok

A minimális tőkeszükséglettel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a 128. és 129. cikkben említett minimális tőkeszükséglet számításának meghatározására.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(28)     A 131. cikk első bekezdésében a „2012. október 31.” és a „2013. október 31.” dátum helyébe a „2012. december 31.”, illetve a „2013. december 31.” dátum lép.”

(29)     A 135. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„135. cikk

A minőségi követelményekre vonatkozó szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

(1)       A 132. cikk (2) és (4) bekezdésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbi területekre vonatkozó minőségi követelmények pontosítására:

a)        a befektetésekből származó kockázatok azonosítása, mérése, figyelemmel kísérése és kezelése ▌a 132. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével kapcsolatban;

b)        a 132. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett származtatott termékekbe és eszközökbe történő befektetésekből származó sajátos kockázatok azonosítása, mérése, figyelemmel kísérése és kezelése▌, valamint annak meghatározása, hogy ezen eszközök használata milyen mértékben minősül a 132. cikk (4) bekezdése szerinti kockázatcsökkentésnek vagy hatékony portfóliókezelésnek.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1a)     Az (1) bekezdés első albekezdése a) és b) pontjára vonatkozó egységes alkalmazási feltételek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alkalmazandó jelentéstételi eljárásokról, valamint a használandó formanyomtatványokról és mintadokumentumokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)       A 301a.▌ cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a)        azok a követelmények, amelyeket a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe „átcsomagoló” cégeknek (eszközátruházóknak) teljesíteniük kell ahhoz, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a 2011. január 1. után kibocsátott ilyen típusú értékpapírba vagy eszközbe befektethessen, ideértve azokat a követelményeket is, amelyek biztosítják, hogy az eszközátruházó legalább 5 %-os nettó gazdasági érdekeltséget megtart;

b)        olyan minőségi követelmények, amelyeket az ilyen értékpapírokba vagy eszközökbe befektető biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell teljesítenie;

c)        azon körülmények meghatározása, amelyek között az e bekezdés a) és b) pontja keretében meghatározott követelmények megszegéséért többlettőke-követelmények írhatók elő a 101. cikk (3) ▌bekezdésének sérelme nélkül.

(2a)     A (2) bekezdés c) pontjával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az abban említett többlettőke kiszámítása módszertanának meghatározása céljából.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(30) A 138. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

▌„(4)   A pénzügyi piacoknak az EBFH által e bekezdéssel összhangban elismert rendkívüli visszaesése esetén a felügyeleti hatóság az 1092/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Rendszerkockázati Testülettel konzultálva az összes vonatkozó tényező – többek között a biztosítástechnikai tartalékok átlagos hátralevő tartamának – figyelembevételével megállapított időszakkal meghosszabbíthatja a (3) bekezdés második albekezdésében rögzített időszakot.

Amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok átlagos hátralevő tartama meghaladja a 12 évet, az első bekezdésben foglalt időtartam meghatározásához a hátralevő tartam egy harmadát, de legfeljebb hét évet kell megfelelőnek tekinteni.

▌Az 1094/2010/EU rendelet 18. cikkének sérelme nélkül e bekezdés alkalmazásában az EBFH az érintett felügyeleti hatóság kérésére vagy saját kezdeményezésére határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja a pénzügyi piacokon fennálló rendkívüli visszaesést. A pénzügyi piacokon akkor következik be rendkívüli visszaesés, ha a pénzügyi piacok Unió-szerte előre nem látható, jelentős és mélyreható módon visszaesnek, és ez eltér a gazdasági ciklus részeként bekövetkező romlástól ▌.

Az EBFH legalább havonta egyszer felülvizsgálja, hogy az előző albekezdésben említett feltételek a felülvizsgálat időpontjában még fennállnak-e ▌. E célból az EBFH az érintett felügyeleti hatóság kérésére vagy saját kezdeményezésére határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a pénzügyi piacokon fennálló rendkívüli visszaesés megszűnt.

▌

Az érintett felügyeleti hatóságok hatáskörük sérelme nélkül a felügyeleti kollégiumok keretében tájékoztatást nyújtanak az (5) albekezdésben említett időszak meghosszabbítását elutasító döntésükről.

Amennyiben a felügyeleti kollégiumon belül eltérő vélemények alakulnak ki az (5) albekezdésben említett időszak meghosszabbításának az érintett felügyeleti hatóság általi elutasításáról, a csoportfelügyeleti hatóság vagy bármely másik érintett felügyeleti hatóság konzultálhat az EBFH-val. Az EBFH-val egy hónapon belül kell konzultálni, és valamennyi érintett felügyeleti hatóságot tájékoztatni kell. Amennyiben konzultációra került sor az EBFH-val, az érintett felügyeleti hatóságnak döntésének meghozatala előtt kellően mérlegelnie kell az általa kapott véleményt. Az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban az EBFH ebben a szakaszban közvetítőként jár el.

Amennyiben a kollégiumon belül nem született megállapodás, és az e cikk (7) albekezdésében említett időszak végén a csoportfelügyeleti hatóság vagy bármely másik érintett felügyeleti hatóság az érintett felügyeleti hatóság általi elutasítás ügyét az EBFH elé utalta az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban, az érintett felügyeleti hatóságnak el kell halasztania a döntéshozatalt, és meg kell várnia az EBFH által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján hozott esetleges határozatot, majd saját határozatát az EBFH határozatának megfelelően kell meghoznia.

Az (6) és (7) bekezdésben említett időszak az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül. Az EBFH két hónapon belül hozza meg határozatát. Az e bekezdésben említett időszak vége után, illetve az érintett felügyeleti hatóságok közötti megállapodás elérését követően az ügy nem utalható az EBFH elé.

Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító háromhavonta előrehaladási jelentést nyújt be felügyeleti hatóságának, amelyben közli a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén tett intézkedéseket és eredményeket.

Az első albekezdésben említett hosszabbítást vissza kell vonni abban az esetben, ha az előrehaladási jelentés tanúsága szerint a nemteljesítés megállapítása és a jelentés benyújtása között nem történt lényeges előrelépés a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén.

▌”;

(31)     A 143. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„143. cikk

A 138. cikk (4) bekezdésére vonatkozó szabályozástechnikai standardok

(1)       A 138. cikk (4) bekezdésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza a 138. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában figyelembe veendő tényezőket és kritériumokat, ideértve azt a hónapokban kifejezett leghosszabb ▌időszakot is, amely a 138. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében említett valamennyi biztosító vagy viszontbiztosító esetében megegyezik.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1a)     A 138. cikk (4) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza, milyen eljárásokat kell az EBFH-nak követnie, amikor a 138. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapítja a pénzügyi piacok rendkívüli visszaesését.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)       A 138. cikk (2) bekezdésével és a 139. cikk (2) bekezdésével, valamint a 141. cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy – kellő figyelmet fordítva a prociklikus hatások elkerülésére – pontosan meghatározza a 138. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási tervet, valamint a 139. cikk (2) bekezdésében és a 141. cikkben említett pénzügyi tervet.”

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(31a)   Az 149. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)     A 147. cikkben említett információ tekintetében a biztosító által tervezett bármely változásra a 147. és 148. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.”;

(32)     A 155. cikk (3) bekezdése az első albekezdést követően a következő albekezdéssel egészül ki:

„Emellett a saját tagállam vagy a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága az EBFH-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1)–(4) és (6) bekezdésével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

(32a)   Az 155. cikk (9) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(9)     A tagállamok közlik a Bizottsággal és az EBFH-val azoknak az eseteknek a számát és típusát, amelyek a 146. vagy a 148. cikk szerinti visszautasításhoz vezettek, vagy amelyekben az e cikk (3) és (4) bekezdése szerinti intézkedéseket hoztak.”;

(33)    A 158. cikk (2) bekezdése az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Emellett a saját tagállam vagy a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága az EBFH-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1)–(4) és (6) bekezdésével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”;

(33a)   A 159. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„159. cikk

A határon átnyúló tevékenységekre vonatkozó statisztikai tájékoztatás

Minden biztosítónak tájékoztatnia kell a székhelye szerinti tagállam illetékes felügyeleti hatóságát külön a letelepedés joga alapján és külön a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végrehajtott ügyletekkel kapcsolatban, a biztosítási díjak, a kárigények és jutalékok összegéről a viszontbiztosítás levonása nélkül, tagállamonként, az alábbiak szerint:

a)        nem-életbiztosítás esetében biztosítási ágazatonként a megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint;

b)        életbiztosítás esetében az I–IX. mellékletben szereplő minden egyes üzletág tekintetében a megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint.

Az I. melléklet A. részében felsorolt 10. ágazat tekintetében – a fuvarozók felelősségbiztosításának kivételével – az érintett vállalkozás a biztosítóval szembeni kárigények gyakoriságáról és átlagos költségéről is tájékoztatja az említett felügyeleti hatóságot.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ésszerű időn belül összesített formában továbbítja az első és második albekezdésben említett információkat valamennyi érintett tagállam felügyeleti hatóságaihoz, ha azok ezt kérik.”;

(34)     A 172. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„172. cikk

Egyenértékűség a viszontbiztosítók tekintetében

(1)       A 301a. ▌cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékelhető, hogy egy harmadik ország felügyeleti rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű-e az I. címben ▌meghatározottal.

(2)       Ha valamely harmadik ország teljesíti az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EBFH támogatásával a Bizottság határozhat úgy, hogy az adott harmadik ország felügyeleti rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű az ezen irányelv I. címében meghatározottal.

E határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni az I. címben meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EBFH a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

(3)       Ha a (2) bekezdéssel összhangban valamely harmadik ország felügyeleti rendszerét az ezen irányelvben meghatározottal egyenértékűnek tekintik, az ilyen harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződéseket ugyanúgy kell kezelni, mint az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett vállalkozással kötött viszontbiztosítási szerződéseket.

(4)       A (2) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EBFH támogatásával a Bizottság határozhat úgy, hogy az adott harmadik ország felügyeleti rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az ezen irányelv I. címében meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

a)        írásban kötelezettséget vállalt az Unióval szemben, hogy ezen korlátozott időszak lejárta előtt a (2) bekezdés szerint egyenértékűként értékelhető felügyeleti rendszert fogad el és alkalmaz;

b)        konvergenciaprogramot dolgozott ki az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

c)        elegendő erőforrást különített el az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

d)        szavatolótőke-megfelelési rendszere kockázatalapú, és az eszközök és források gazdasági értékelésén alapszik;

e)        a 264. cikkel összhangban megállapodást kötött a bizalmas felügyeleti információk megosztásáról;

f)         az IAIS által elfogadott alapelveken, elveken és standardokon alapuló, független felügyeleti rendszerrel rendelkezik;

g)        szakmai titoktartási kötelezettségeket állapított meg a felügyeleti hatóságainak nevében eljáró valamennyi személy számára, különösen a 13. cikk (10) bekezdésében meghatározott, az EBFH és a felügyeleti hatóságok közötti információmegosztás tekintetében.

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló határozatok elfogadása során a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni a Bizottság jelentéseit. E határozatokat az elért eredményekről szóló, az érintett harmadik ország által készített és hathavonta a Bizottsághoz és az EBFH-hoz benyújtott és általuk értékelt jelentések alapján rendszeresen felül kell vizsgálni.

Az EBFH a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben tovább részletezi az első albekezdésben meghatározott feltételeket.

(5)       A (4) bekezdésben említett időszak a 2014. január 1-jétől öt évig, vagy – amennyiben az korábbi – addig az időpontig terjed, amikor a (2) bekezdéssel összhangban a szóban forgó harmadik ország felügyeleti rendszerét az I. címben meghatározottal egyenértékűnek ítélték.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez az idő ahhoz szükséges, hogy az EBFH és a Bizottság a (2) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

(6)       A (3) bekezdésben foglalttal azonos elbánásban részesülnek az olyan vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződések, amelyek központi irodája olyan harmadik országban található, amelynek felügyeleti rendszerét a (4) bekezdéssel összhangban ideiglenesen egyenértékűnek minősítették. A 173. cikk azokra a viszontbiztosítókra is alkalmazandó, amelyek központi irodája olyan harmadik országban található, amelynek felügyeleti rendszerét a (4) bekezdés szerint ideiglenesen egyenértékűnek minősítették.

▌

(35a)   A 176. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„176. cikk

A tagállamok által a Bizottságnak és az EBFH-nak nyújtott tájékoztatás

A tagállamok felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot, az EBFH-t és más tagállamok felügyeleti hatóságait minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat engedélyezéséről, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályozza.

Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett csoport szerkezetének megjelölését is.

Amennyiben egy harmadik ország joga által szabályozott vállalkozás tulajdonrészt szerez egy a Közösségben engedélyezett biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, amely által ez a biztosító vagy viszontbiztosító a harmadik országbeli vállalkozás leányvállalatává válik, a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot, az EBFH-t és a többi tagállam felügyeleti hatóságait.”;

(35b)   A 177. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)     A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EBFH-t azokról az általános problémákról, amelyeket a náluk működő biztosítók vagy viszontbiztosítók tapasztaltak harmadik országba történő letelepedésük és működésük, vagy tevékenységük harmadik országban történő folytatása során.”;

(36)     A 210. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)     A véges kockázatú viszontbiztosítással kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy pontosan meghatározza a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységek nyomon követését, kezelését és az azokból eredő kockázatok ellenőrzését.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2a)     Az (1) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alkalmazandó jelentéstételi eljárásokról, valamint a használandó formanyomtatványokról és mintadokumentumokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(37)     A 211. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)     A 211. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti jóváhagyásra vonatkozó alábbi kritériumok pontos meghatározására:

a)        az engedélyezés hatálya;

b)        a valamennyi kibocsátott szerződésbe foglalandó kötelező tartalmi elemek;

c)        a 42. cikkben említett szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények a különleges célú gazdasági egységet vezető személyekkel kapcsolatban;

d)        szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények a részvényesekre vagy azon tagokra vonatkozóan, akik minősített részesedéssel rendelkeznek a különleges célú gazdasági egységben;

e)        megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások;

f)         számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények;

g)        a szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2a)     A 211. cikk (1) és (2) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a különleges célú gazdasági egységekre irányuló felügyeleti jóváhagyás során alkalmazandó eljárásokról, valamint a használandó formanyomtatványokról és mintadokumentumokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2b)     A 211. cikk (1) és (2) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és információcsere során alkalmazandó eljárásokról, valamint a használandó formanyomtatványokról és mintadokumentumokról azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól átvállaló különleges célú gazdasági egység olyan tagállamban található, amely nem egyezik a biztosító vagy viszontbiztosító számára engedélyt adó tagállammal.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)       A 2012. december 31. előtt engedélyezett különleges célú gazdasági egységek a különleges célú gazdasági egységet engedélyező tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Azonban minden olyan új tevékenység, amelyet egy ilyen különleges célú gazdasági egység az említett időpontot követően kezdett meg, az (1), (2) és (2a) bekezdés hatálya alá tartozik.”;

(37a)   A 212. cikk (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) „felügyeleti kollégium”: az együttműködés, a koordináció és egy csoport felügyeletével kapcsolatos döntéshozatal elősegítését célzó állandó, de rugalmas szervezet, amelynek tagjai:

–         a csoportfelügyeleti hatóság,

–         a csoport vállalkozásainak tevékenységét felügyelő, de a csoportfelügyeleti hatóságtól eltérő felügyeleti hatóságok, és

-          az EBFH, amely e meghatározás alkalmazásában felügyeleti hatóságnak tekintendő.”;

(38)     A 216. cikk a következőképpen módosul:

a)        Az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ilyen esetben a felügyeleti hatóság megindokolja határozatát mind a csoportfelügyeleti hatóságnak, mind az uniós szinten legfőbb anyavállalatnak. A csoportfelügyeleti hatóság a 248. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban értesíti a felügyeleti kollégiumot.”;

b)       A (4) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A felügyeleti hatóság az ilyen határozatokat megindokolja mind a vállalkozásnak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak. A csoportfelügyeleti hatóság a 248. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban értesíti a felügyeleti kollégiumot.”;

c)        A (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)     Az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek pontosítják, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat. Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(39)     A 217. cikk a következőképpen módosul:

a)        Az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ilyen esetben a felügyeleti hatóságok megindokolják megállapodásukat mind a csoportfelügyeleti hatóságnak, mind az uniós szinten legfőbb anyavállalatnak. A csoportfelügyeleti hatóság a 248. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban értesíti a felügyeleti kollégiumot.”;

b)        A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek pontosítják, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat.”;

(40)     A 227. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„227. cikk

A harmadik országokbeli biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó egyenértékűség

(1)       Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének a 233. cikkel összhangban történő számításakor, amely részesedéssel rendelkezik egy harmadik országbeli biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, a harmadik országbeli biztosítót vagy viszontbiztosítót kizárólag a számítás céljára kapcsolt biztosítóként vagy viszontbiztosítóként kell kezelni.

Ha azonban abban a harmadik országban, ahol a központi irodája található, a vállalkozás engedélyköteles, és az I. cím VI. fejezetében meghatározottal legalább egyenértékű szolvenciarendszer vonatkozik rá, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a számítás során e vállalkozás tekintetében figyelembe vegyék, hogy az érintett harmadik ország milyen szavatolótőke-szükségletet ír elő, és annak teljesítéséhez mely szavatoló tőke vehető figyelembe.

(2)       Amennyiben nem születik döntés a (4) vagy a (6) bekezdéssel összhangban, annak ellenőrzését, hogy a harmadik országbeli rendszer legalább egyenértékű-e, a csoportfelügyeleti hatóság végzi, a részesedéssel rendelkező vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésre. Az EBFH az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban segítséget nyújt a csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ennek során a csoportfelügyeleti hatóság az EBFH támogatásával konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal, mielőtt határozna az egyenértékűségről. E határozatot a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumoknak megfelelően kell elfogadni. A csoportfelügyeleti hatóság harmadik országokkal szemben nem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond az azzal az országgal kapcsolatban hozott korábbi határozatoknak, kivéve, ha szükséges figyelembe venni az I. cím VI. fejezetében meghatározott felügyeleti rendszerben és a harmadik országbeli felügyeleti rendszerben bekövetkezett jelentős változásokat.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet a második albekezdéssel összhangban hozott határozattal, az ügyet a csoportfelügyeleti hatóság határozatáról szóló értesítést követő három hónapon belül az EBFH-hoz utalhatják, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdésével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

▌

(3)       A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el azon kritériumok pontosítására, amelyek révén felmérhető, hogy a harmadik ország felügyeleti rendszere egyenértékű-e az I. cím VI. fejezetében meghatározottal.

(4)       Ha valamely harmadik ország teljesíti a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EBFH támogatásával a Bizottság határozhat úgy, hogy a harmadik ország felügyeleti rendszere legalább az I. cím VI. fejezetében meghatározottal egyenértékű.

A határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni az I. cím VI. fejezetében meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EBFH a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

▌

(5)       A (4) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EBFH támogatásával a Bizottság határozhat úgy, hogy az adott harmadik ország felügyeleti rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozásokra alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az ezen irányelv I. címének IV. fejezetében meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

a)        írásban kötelezettséget vállalt az Unióval szemben, hogy e korlátozott időszak lejárta előtt a (2) bekezdés szerint egyenértékűként értékelhető felügyeleti rendszert fogad el és alkalmaz;

b)        konvergenciaprogramot dolgozott ki az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

c)        elegendő erőforrást különített el az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

d)        felügyeleti rendszere kockázatalapú, és az eszközök és források gazdasági értékelésén alapszik;

e)        a 264. cikkel összhangban megállapodást kötött a bizalmas felügyeleti információk megosztásáról;

f)         az IAIS által elfogadott alapelveken, elveken és standardokon alapuló, független felügyeleti rendszerrel rendelkezik;

g)        szakmai titoktartási kötelezettségeket állapított meg a felügyeleti hatóságainak nevében eljáró valamennyi személy számára, különösen a 13. cikk (10) bekezdésében meghatározott, az EBFH és a felügyeleti hatóságok közötti információmegosztás tekintetében.

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló határozatok során a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni a Bizottság jelentéseit. Ezeket a határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni az adott harmadik ország által az előrehaladásról készített, a Bizottsággal és az EBFH-val hathavonta ismertetett és általuk értékelendő jelentések alapján.

Az EBFH a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben tovább részletezi az első albekezdésben meghatározott feltételeket.

(6)       Az (5) bekezdésben említett időszak a 310. cikkben említett időponttól öt évig, vagy – amennyiben az korábbi – addig az időpontig terjed, amikor a (4) bekezdéssel összhangban a szóban forgó harmadik ország felügyeleti rendszerét az I. cím VI. fejezetében meghatározottal egyenértékűnek ítélték.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez az idő ahhoz szükséges, hogy az EBFH és a Bizottság a (4) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

(7)       Amennyiben az (5) bekezdéssel összhangban határozat születik arról, hogy valamely harmadik ország felügyeleti rendszere ideiglenesen egyenértékű, azt a harmadik országot az (1) bekezdés alkalmazásában egyenértékűnek kell tekinteni.”;

(40a)   A 231. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„231. cikk

Csoportszintű belső modell

(1)       Abban az esetben, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító és kapcsolt vállalkozásai, vagy egy biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozásai együttesen engedélykérelmet nyújtanak be a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet, valamint a csoportban lévő biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének belső modell alapján való számítására, az érintett felügyeleti hatóságok együttműködnek annak eldöntésére, hogy megadják-e az engedélyt, valamint annak meghatározására, hogy az engedélyt adott esetben milyen feltételekhez kötik.

Az első albekezdésben említett kérelmet a csoportfelügyeleti hatósághoz be kell nyújtani.

A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul értesíti a felügyeleti kollégium többi tagját, és továbbítja számukra a teljes kérelmet.

(2)       Az érintett felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kérelemről a teljes kérelem csoportfelügyeleti hatóság általi kézhezvételétől számított hat hónapon belül közös határozatot hozzanak.

(3)       Ha a (2) bekezdésben említett hat hónapos időszak során valamelyik érintett felügyeleti hatóság az ügyet az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBFH elé utalta, akkor a csoportfelügyeleti hatóság elhalasztja döntését és megvárja az EBFH által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EBFH határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát. A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

Amennyiben a testület által javasolt határozatot az 1094/2010/EU rendelet 41. cikkének (2) és (3) bekezdésével, illetve 44. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elutasítják, a csoportfelügyeleti hatóság hozza meg a végső döntést. A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt. A hathónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

Az EBFH egy hónapon belül hozza meg határozatát. A hathónapos időtartam végét vagy a közös döntés meghozatalát követően az ügy nem utalható az EBFH elé.

(4)       A (2) bekezdésben említett közös döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki az (1) bekezdésben említett engedélyekre irányuló kérvények tekintetében, a közös döntéshozatal elősegítése érdekében.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)       Ha az érintett felügyeleti hatóságok megállapodtak a (2) bekezdésben említett közös határozatban, a csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott dokumentációt.

(6)       Ha a teljes kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül nem születik közös határozat, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről.

A csoportfelügyeleti hatóság a határozathozatal során megfelelően figyelembe vesz minden olyan álláspontot vagy fenntartást, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kinyilvánított.

A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott határozatát tartalmazó dokumentumot.

A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

(7)       Ha bármelyik érintett felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a felügyelete alá tartozó valamely biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a csoportszinten jóváhagyott belső modell alapjául szolgáló feltevésektől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság a 37. cikkel összhangban többlettőke-követelményt írhat elő a biztosító vagy viszontbiztosító ilyen belső modell alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükséglete tekintetében.

Kivételes körülmények között, ha a többlettőke-követelmény nem lenne megfelelő, a felügyeleti hatóság előírhatja az érintett vállalkozás számára, hogy az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 2. alszakaszában említett standard formula alapján számítsa ki a szavatolótőke-szükségletét. A 37. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekkel összhangban a felügyeleti hatóság többlettőke-követelményt írhat elő az említett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a standard formula alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükséglete tekintetében.

A felügyeleti hatóság az első és második albekezdésben említett határozatokat megindokolja mind a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak és a felügyeleti kollégium többi tagjának.

Az EBFH e bekezdés egységes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében iránymutatásokat adhat ki.”;

(40b)   A 232. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 37. cikk (1)–(5) bekezdése, valamint a 37. cikk (6)–(7) bekezdésével összhangban hozott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, szabályozástechnikai standardok és végrehajtás-technikai standardok értelemszerűen alkalmazandók.”

(40c)   A 233. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 37. cikk (1)–(5) bekezdése, valamint a 37. cikk (6)–(7) bekezdésével összhangban hozott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, szabályozástechnikai standardok és végrehajtás-technikai standardok értelemszerűen alkalmazandók.”

▌

(44)     A 234. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„234. cikk

A 220–229. és a 230–233. cikkre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy meghatározza a 220–229. cikkben meghatározott technikai alapelveket és módszereket, valamint a 230–233. cikk alkalmazását, tükrözve a sajátos jogi struktúrák gazdasági jellegét.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(45)     A 237. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„237. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: határozat a kérelemről

(1)       A 238. és 239. cikkben meghatározott szabályok alkalmazása iránti engedélykérelmek esetében az érintett felügyeleti hatóságok a felügyeleti kollégium keretében együttműködve teljes körű konzultációt folytatnak annak eldöntésére, hogy megadják-e a kért engedélyt és hogy adott esetben meghatározzák a többi feltételt, amelyhez az engedélyt kötik.

Az első albekezdésben említett kérelmet csak a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóságnak kell benyújtani. A felügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja a felügyeleti kollégium tagjait, valamint továbbítja számukra a teljes kérelmet.

(2)       Az érintett felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kérelemről közös határozatot hozzanak attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a felügyeleti kollégium valamennyi felügyeleti hatósága a teljes kérelmet kézhez kapta.

(3)       Ha a (2) bekezdésben említett háromhónapos időszak alatt valamelyik érintett felügyeleti hatóság az ügyet az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBFH elé utalta, akkor a csoportfelügyeleti hatóság elhalasztja döntését és megvárja az EBFH által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EBFH határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát. A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

Amennyiben a testület által javasolt határozatot az 1094/2010/EU rendelet 41. cikkének (2) és (3) bekezdésével, illetve 44. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elutasítják, a csoportfelügyeleti hatóság hozza meg a végső döntést. A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt. A háromhónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

Az EBFH egy hónapon belül hozza meg határozatát. A háromhónapos időtartam végét vagy a közös határozat meghozatalát követően az ügy nem utalható az EBFH elé.

(4)       A (2) bekezdésben említett közös döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki az (1) bekezdésben említett engedélyekre irányuló kérvények tekintetében, a közös döntéshozatal elősegítése érdekében.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)       Ha az érintett felügyeleti hatóságok megállapodtak a (2) bekezdésben említett közös határozatban, a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolást tartalmazó dokumentumot. A közös határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett tagállam felügyeleti hatóságainak alkalmazniuk kell azt.

(6)       Ha a (2) bekezdésben meghatározott háromhónapos időtartamon belül a felügyeleti hatóságok nem hoznak közös határozatot, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről.

Döntése során a csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe veszi a következőket:

a)        bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kinyilvánított;

b)        bármely fenntartás, amelyet a felügyeleti kollégiumon belüli többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kinyilvánított.

A határozat tartalmazza teljes körű indoklását és a többi érintett felügyeleti hatóság fenntartásaitól való bármely jelentős eltérés magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozat másolatát. A határozatot irányadónak kell tekinteni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.”

(45a)   A 238. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A felügyeleti kollégium minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság javaslatáról és minden egyéb lehetséges intézkedésről.

A megállapodást irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.”;

(46)     A 238. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)     Ha a felügyeleti hatóság és a csoportfelügyeleti hatóság nem ért egyet, a felügyeleti hatóság javaslatától számított egy hónapon belül az ügyet bármelyik felügyeleti hatóság az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBFH elé utalhatja és kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el, és a beterjesztéstől számított egy hónapon belül meghozza határozatát. Az egyhónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül. Az ebben az albekezdésben említett egyhónapos időszak lejárta után, vagy ha e cikk (4) bekezdésének megfelelően a kollégiumon belül megállapodás jön létre, az ügy nem utalható az EBFH elé.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EBFH által az említett rendelet 19. cikkével összhangban esetleg hozott határozatot, majd az EBFH határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát.

A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.”;

(47)     A 239. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)     Ha bármely érintett felügyeleti hatóság nem ért egyet a helyreállítási terv jóváhagyását illetően az (1) bekezdésben említett négyhónapos időszakon belül, illetve a javasolt intézkedések elfogadását illetően a (2) bekezdésben említett egyhónapos időszakon belül, az ügyet bármelyik felügyeleti hatóság ▌az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBFH elé utalhatja és kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el, és a beterjesztéstől számított egy hónapon belül meghozza határozatát. Az ebben az albekezdésben említett négyhónapos, illetve egyhónapos időszak leteltével, vagy ha az (1) bekezdés második albekezdése vagy a (2) bekezdés második albekezdése szerint a kollégiumon belül megállapodás jön létre, az ügy nem utalható az EBFH elé. A négy-, illetve egyhónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EBFH által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd e hatósági határozatnak megfelelően hozza meg saját végső határozatát. A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.”;

(48)     A 241. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„241. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai:felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. ▌cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, meghatározva az alábbiakat:

a)        a 236. cikkben megállapított feltételek teljesülésének értékelésekor alkalmazandó kritériumok;

b)        azon kritériumok, amelyek révén értékelhető, hogy mi minősül a 239. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerinti vészhelyzetnek;

c)        a 237–240. cikkel összhangban az információcsere, a jogaik gyakorlása és feladataik teljesítése során a felügyeleti hatóságok által követendő eljárások részletezése.”;

(49)     A 242. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)     A Bizottság 2014. december 31-ig értékelést készít a III. cím alkalmazásáról, különösen a felügyeleti kollégiumba tartozó felügyeleti hatóságok közötti együttműködésről és a kollégium működőképességéről, valamint a többlettőke-követelmény megállapításával kapcsolatos felügyeleti gyakorlatról, és jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, adott esetben az irányelv módosítására irányuló javaslatok kíséretében.”;

(50)     A 242. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)        a „2015. október 31.” dátum helyébe a „2015. december 31.” dátum lép;

b)        az e) pontot el kell hagyni.

(51)     A 244. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)     A Bizottság a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a jelentős kockázatkoncentráció fogalmának meghatározására ▌a 301a. ▌cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el.

A kockázatkoncentráció felügyeletével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy a (3) bekezdés alkalmazásában meghatározza a jelentős kockázatkoncentráció azonosítását és a megfelelő küszöbértékeket.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4a)     E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés alkalmazásában ilyen kockázatkoncentráció jelentésével kapcsolatos egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(52)     A 245. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)     A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a jelentős csoporton belüli ügylet fogalmának meghatározására.

A csoporton belüli ügyletek felügyeletével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki annak érdekében, hogy a (3) bekezdés alkalmazásában részletezze a csoporton belüli jelentős ügylet azonosítását.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4a)     E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a (2) bekezdés alkalmazásában az ilyen, csoporton belüli ügyletek bejelentésével kapcsolatos egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

           A Bizottság felhatalmazást kap a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(53)     A 247. cikk (3)-(7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(3)     Különleges esetekben az érintett felügyeleti hatóságok bármelyik hatóság kérésére dönthetnek úgy, hogy eltérnek a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoktól, ha azok alkalmazása a csoport szerkezetét és a biztosítók vagy viszontbiztosítók különböző országokban folytatott tevékenységeinek relatív fontosságát figyelembe véve nem lenne megfelelő, és másik felügyeleti hatóságot jelölhetnek ki csoportfelügyeleti hatóságként.

E célból bármelyik érintett felügyeleti hatóság kérheti annak megvitatását, hogy a (2) bekezdésben foglalt kritériumok megfelelők-e. Ilyen célú kezdeményezésre legfeljebb évente egyszer kerülhet sor.

A felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a csoportfelügyeleti hatóság kiválasztásáról a tanácskozási kérelemtől számított három hónapon belül közös határozatot hozzanak. A határozat meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok véleménynyilvánítási lehetőséget adnak a csoportnak.

A kijelölt csoportfelügyeleti hatóság a csoport elé terjeszti a teljes körű indokolással ellátott közös határozatot.

(4)       Ha a (3) bekezdés harmadik albekezdésében említett háromhónapos időszakon belül bármely érintett felügyeleti hatóság az ügyet az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdésével összhangban az EBFH elé utalta, akkor az érintett felügyeleti hatóságok elhalasztják közös döntésüket és megvárják az EBFH által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EBFH határozatának megfelelően hozzák meg saját határozatukat. A közös határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt. A háromhónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

Az EBFH az első albekezdés szerinti beterjesztéstől számított egy hónapon belül hozza meg határozatát. A háromhónapos időtartam végét vagy a közös határozat meghozatalát követően az ügy nem utalható az EBFH elé. A kijelölt csoportfelügyeleti hatóság a csoport és a felügyeleti kollégium elé terjeszti a teljes körű indokolással ellátott közös határozatot.

▌

(6)       Ha nem születik közös határozat ▌, a csoportfelügyeleti hatóság feladatát az e cikk (2) bekezdése szerint meghatározott felügyeleti hatóság látja el. ▌

(7)       Az EBFH évente legalább egyszer tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a (2), (3) és (6) bekezdés alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő bármely komoly nehézségről.

Amennyiben az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel, a Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a kritériumok további részletezésére.”;

(54)     A 248. cikk a következőképpen módosul:

a)        A (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság elmulasztja az első albekezdésben említett feladatok végrehajtását, vagy a felügyeleti kollégium tagjai nem működnek együtt a csoportfelügyeleti hatósággal az ebben az albekezdésben említett feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, az ügyet az érintett felügyeleti hatóságok bármelyike az EBFH elé utalhatja, és kérheti a segítségét az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke (1), (2), (3) és (6) bekezdésének megfelelően. Ebben az esetben az EBFH az említett rendelet 19. cikkében ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”;

aa) A (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A felügyeleti kollégium tagjai a csoportfelügyeleti hatóság, valamennyi olyan tagállam felügyeleti hatóságai, amelyekben a leányvállalatok központi irodái találhatók, valamint az EBFH.”;

b)        A (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben az álláspontok eltérnek a koordinációs megállapodásokkal kapcsolatban, a felügyeleti kollégium bármely tagja az EBFH elé utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdésével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett rendelet 19. cikkében ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el. A határozatot irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

▌”;

ba) az (5) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ezen irányelvben a csoportfelügyeleti hatóságra és a többi felügyeleti hatóságra ruházott jogok és kötelezettségek sérelme nélkül a koordinációs megállapodások további feladatokat róhatnak a csoportfelügyeleti hatóságra, a többi felügyeleti hatóságra vagy az EBFH-ra, amennyiben ez a csoport hatékonyabb felügyeletét eredményezi és nem akadályozza a felügyeleti kollégium tagjai által végzett felügyeleti tevékenységeket saját feladataik tekintetében.”;

c)        A (6) és a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(6)      Az EBFH a felügyeleti kollégiumok operatív működésére vonatkozó iránymutatásokat dolgoz ki azok munkájának átfogó felülvizsgálata alapján, a kollégiumok közötti konvergencia mértékének felmérésére. Az ilyen felülvizsgálatokat legalább háromévente kell elvégezni. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a csoportfelügyeleti hatóság a felügyeleti kollégiumok működésére, és a felülvizsgálatok tekintetében tapasztalt bármely számottevő nehézségre vonatkozó információt átadjon az EBFH-nak.

A felügyeleti hatóságok közötti koordinációval kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki annak érdekében, hogy az első albekezdésben említett iránymutatások alapján meghatározza a felügyeleti kollégiumok operatív működését.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)       A felügyeleti hatóságok közötti koordinációval kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy az (1)–(6) bekezdés alkalmazásában meghatározza a csoportfelügyeletre vonatkozó koordinációs megállapodásokat, ideértve a „jelentősebb fióktelep” fogalmát is.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(55)     A 249. cikk a következőképpen módosul:

a)        Az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Annak érdekében, hogy az említett felügyeleti hatóságok – a csoportfelügyeleti hatóságot is beleértve – azonos mennyiségű releváns információval rendelkezzenek, saját kötelezettségeik sérelme nélkül és függetlenül attól, hogy ugyanabban a tagállamban találhatók-e, minden ilyen jellegű információt egymás rendelkezésére bocsátanak annak érdekében, hogy ezen irányelv keretében a többi hatóság számára lehetővé tegyék és megkönnyítsék felügyeleti feladataik elvégzését. E tekintetben az érintett felügyeleti hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul közölnek egymással minden releváns információt, amint azok rendelkezésre állnak, illetve az információkat kérésre megosztják egymással. Az ezen albekezdésben említett információk közé tartoznak többek között, de nem kizárólag a csoport és a felügyeleti hatóságok intézkedéseire vonatkozó információk, valamint a csoport által szolgáltatott információk.”

b)        A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Ha valamely felügyeleti hatóság nem közölt valamely releváns információt, vagy az együttműködés – különösen releváns információk cseréje – iránti kérést elutasították vagy két héten belül nem teljesítették, a felügyeleti hatóság az EBFH elé utalhatja az ügyet.

Ha az ügyet az EBFH elé utalták, az EUMSZ 258. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül az EBFH ezekben az esetekben az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdésében ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”;

▌

c)        A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)     A felügyeleti hatóságok közötti koordinációval kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

–         azon elemek, amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság rendszeresen gyűjt és terjeszt a többi érintett felügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a többi érintett felügyeleti hatóság továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé,

–         a csoportszintű felügyelet számára alapvető vagy releváns elemek a felügyeleti jelentéstétel konvergenciájának fokozása érdekében.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

d)        a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)     A felügyeleti hatóságok közötti koordináció egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki az információknak a csoportfelügyeleti hatósághoz történő benyújtására vonatkozó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából, valamint az e cikk alapján megállapított, felügyeleti hatóságok közötti együttműködésnél és információcserénél alkalmazott eljárásokra vonatkozóan.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

▌

(56a)   A 250. cikk a következőképpen módosul:

„250. cikk

A felügyeleti hatóságok közötti konzultáció

(1)       A 248. cikk sérelme nélkül, az érintett felügyeleti hatóságok valamennyi, a többi felügyeleti hatóság felügyeleti feladatai szempontjából fontos határozat meghozatala előtt konzultálnak egymással a felügyeleti kollégium keretében a következőkkel kapcsolatban:

a)        a csoporton belüli biztosítók vagy viszontbiztosítók tulajdonosi szerkezetében, szervezeti vagy irányítási struktúrájában bekövetkező változások, amelyekhez a felügyeleti hatóságok jóváhagyása vagy engedélye szükséges; valamint

b)        a felügyeleti hatóságok által meghozott jelentős szankciók vagy kivételes intézkedések, többek közt a 37. cikk keretében a szavatolótőke-szükségleten felüli többlettőke-követelmény előírása és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 3. alszakasza keretében a szavatolótőke-szükséglet számításához belső modell használatát korlátozó előírás.

A b) pont alkalmazásában mindig konzultálni kell a csoportfelügyeleti hatósággal.

A 37. cikk szerint előírt többlettőke-követelményről folytatott konzultáció tekintetében a 238. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott eljárás értelemszerűen alkalmazandó, ugyanakkor az ügyet csak a csoportfelügyeleti hatóság utalhatja az EBFH-hez.

Ezen túlmenően amennyiben egy határozat más felügyeleti hatóságtól kapott információn alapul, a meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságoknak konzultálniuk kell egymással.”;

▌

(58)     A 255. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ha egy másik felügyeleti hatóság felé irányuló, e bekezdés szerinti ellenőrzésre vonatkozó kérelmet két héten belül nem teljesítik, vagy ha a felügyeleti hatóság számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a harmadik albekezdés szerinti részvételhez való jogának gyakorlását, a kérelmező hatóság az EBFH-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1), (2) és (6) bekezdésével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”;

(58a)   A 255. cikk (2) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki:

„Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EBFH részt vehet helyszíni ellenőrzéseken, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.”;

(59)     A 256. cikk a következőképpen módosul:

a)        Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok előírják, hogy a részesedő biztosítók vagy viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok évente tegyenek közzé a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést. Az 51., 53., 54. és 55. cikk értelemszerűen alkalmazandó.”;

b)        A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A 301a. ▌cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés tekintetében tovább részletezi ▌a közzéteendő információkat.”;

c)        a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5) A csoportszintű szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentéssel kapcsolatos alkalmazási feltételek egységességének biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés e cikk alapján megállapított közzétételénél alkalmazandó formanyomtatványok és mintadokumentumok, valamint a követendő eljárások tekintetében.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

(59a)   Az irányelv szövege a következő cikkel egészül ki:

„256a. cikk

Csoportszerkezet

A tagállamok előírják a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára, hogy a biztosító- vagy viszontbiztosító-csoport szintjén évente tegyék közzé a csoport jogi, valamint irányítási és szervezeti felépítését, ideértve a csoporthoz tartozó valamennyi szabályozott vállalkozást, nem szabályozott vállalkozást és jelentős fióktelepet.”;

(60)     A 258. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett kényszerítő intézkedések koordinációjára vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 301a. ▌cikknek megfelelően.”

(61)     A 259. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„259. cikk

Az EBFH általi jelentéstétel

(1)       Az 1094/2010/EU rendelet 50 cikkének megfelelően az EBFH évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek.

(2)       Az EBFH jelentést tesz többek között a felügyeleti tevékenységekkel kapcsolatos valamennyi releváns és fontos tapasztalatról és a felügyeleti hatóságok közötti, a III. cím szerinti együttműködésről, különösen a következők tekintetében:

a)        a csoportfelügyeleti hatóság kinevezésének folyamata, a csoportfelügyeleti hatóságok száma és földrajzi elhelyezkedése;

b)        a felügyeleti kollégium működése, különös tekintettel a nem csoportfelügyeleti hatósági szerepet betöltő felügyeleti hatóságok részvételére és elkötelezettségére.

(3)       Az EBFH e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában adott esetben jelentést tehet a 248. cikk (6) bekezdésében említett felülvizsgálatokból levont főbb tanulságokról is.”;

(62)     A 260. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 213. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett esetben az érintett felügyeleti hatóságok ellenőrzik, hogy azok a biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek anyavállalatának központi irodája az Unión kívül található, olyan harmadik országbeli felügyeleti hatóság általi felügyelet alá tartoznak-e, amely a 213. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletét illetően megfelel az e címben említett követelményekkel.

Amennyiben a (3) és az (5) bekezdéssel összhangban nem születik határozat, az anyavállalat vagy az Unióban engedélyezett bármely biztosító vagy viszontbiztosító kérésére, vagy saját kezdeményezésére az ellenőrzést annak a felügyeleti hatóságnak kell elvégeznie, amely a 247. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazása esetén csoportfelügyeleti hatóság lenne (a továbbiakban: eljáró csoportfelügyeleti hatóság). Az EBFH az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban segítséget nyújt az eljáró csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ennek során az eljáró csoportfelügyeleti hatóság az EBFH támogatásával konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal, mielőtt határozna az egyenértékűségről. Ezt a határozatot a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok szerint kell meghozni. Az eljáró csoportfelügyeleti hatóság harmadik országokkal szemben nem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond az azzal az országgal kapcsolatban hozott korábbi határozatoknak, kivéve, ha az I. címben meghatározott felügyeleti rendszerben és a harmadik országbeli felügyeleti rendszerben bekövetkezett jelentős változásokat kell figyelembe venni.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet a harmadik albekezdéssel összhangban hozott határozattal, az ügyet az eljáró csoportfelügyeleti hatóság határozatáról szóló értesítést követő három hónapon belül az EBFH-hoz utalhatják, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdésével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EBFH az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”;

(2)       A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően olyan kritériumokat megállapító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek révén felmérhető, hogy a harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó felügyeleti rendszere egyenértékű-e az e címben meghatározottal.

(3)       Ha valamely harmadik ország teljesíti a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EBFH támogatásával a Bizottság határozhat arról, hogy a harmadik ország felügyeleti rendszere egyenértékű-e az e címben meghatározottal.

Ezeket a bizottsági határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni az e címben meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EBFH a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

(4) A Bizottság által a (3) vagy az (5) bekezdéssel összhangban elfogadott határozat hiányában a 262. cikk alkalmazandó.

(5)       A (3) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (2) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EBFH támogatásával a Bizottság határozhat úgy, hogy az adott harmadik ország felügyeleti rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozásokra alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az ezen irányelv I. címében meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

a)        írásban kötelezettséget vállalt az Unióval szemben, hogy e korlátozott időszak lejárta előtt a (3) bekezdés szerint egyenértékűként értékelhető felügyeleti rendszert fogad el és alkalmaz;

b)        konvergenciaprogramot dolgozott ki az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

c)        elegendő erőforrást különített el az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

d)        felügyeleti rendszere kockázatalapú, és az eszközök és források gazdasági értékelésén alapszik;

e)        a 264. cikkel összhangban megállapodást kötött a bizalmas felügyeleti információk megosztásáról;

f)         az IAIS által elfogadott alapelveken, elveken és standardokon alapuló, független felügyeleti rendszerrel rendelkezik;

g)        szakmai titoktartási kötelezettségeket állapított meg a felügyeleti hatóságainak nevében eljáró valamennyi személy számára, különösen a 13. cikk (10) bekezdésében meghatározott, az EBFH és a felügyeleti hatóságok közötti információmegosztás tekintetében.

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló határozatok során a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni a Bizottság jelentéseit. E határozatokat az elért eredményekről szóló, az érintett harmadik ország által készített és hathavonta a Bizottsághoz és az EBFH-hoz benyújtott és általuk értékelt jelentések alapján rendszeresen felül kell vizsgálni.

Az EBFH a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek tovább részletezik az első albekezdésben meghatározott feltételeket.

(6) Az (5) bekezdésben említett időszak a 310. cikkben említett időponttól öt évig, vagy – amennyiben az korábbi – addig az időpontig terjed, amikor a (3) bekezdéssel összhangban a szóban forgó harmadik ország felügyeleti rendszerét az e címben meghatározottal egyenértékűnek ítélték.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez az idő ahhoz szükséges, hogy az EBFH és a Bizottság a (3) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

(7) Amennyiben az (5) bekezdéssel összhangban határozat születik arról, hogy a harmadik ország felügyeleti rendszere ideiglenesen egyenértékű, a tagállamok alkalmazhatják a 261. cikket. AZ EBFH e bekezdés tagállamok általi egységes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében 2014. január 1-ig iránymutatásokat ad ki. A tagállamok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezeket az iránymutatásokat betartsák. Amennyiben valamely tagállam úgy határoz, hogy egy csoport tekintetében nem alkalmazza a 261. cikket, arra a csoportra egyetlen másik tagállam sem alkalmazhatja azt.”

(63)     A 262. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 260. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiányában, vagy ha ideiglenes egyenértékűség esetén valamely tagállam a 260. cikk (7) bekezdésével összhangban nem alkalmazza a 261. cikket, az érintett tagállamnak a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra az alábbiak valamelyikét kell alkalmaznia:

a)        a 218–235. cikket és a 244–258. cikket értelemszerűen;

b)        a (2) bekezdésben meghatározott módszerek valamelyikét.”;

▌

(66)     A ▌300. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ezen irányelvben euróban megadott összegeket ötévente úgy kell korrigálni, hogy az euróban megállapított bázisösszeget az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó, általános európai fogyasztói árindexben 2012. december 31. és a felülvizsgálat dátuma között bekövetkezett százalékos változással kell megemelni, és ezt 100 000 euró többszörösére kell felkerekíteni.”.

(67)     A 301. cikk (2) és (3) bekezdését el kell hagyni.

(68)     A szöveg kiegészül az alábbi ▌cikkekkel:

„301a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)       A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint kap felhatalmazást felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

▌

(1a)     A Bizottságnak a 17., 37., 50., 56., 109a., 172., 216., 217., 227., 241., 244., 245., 247., 256., 258. és 260. cikkben említett felhatalmazása a ...-tól számított négyéves időszakra szól. A Bizottság legalább hat hónappal a négyéves időtartam lejárta előtt jelentést készít az átruházott hatáskörökről. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem emel kifogást a meghosszabbítás ellen legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(1b)     Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17., 37., 50., 56., 109a., 172., 216., 217., 227., 241., 244., 245., 247., 256., 258. és 260. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(2)       A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)       A 17., 37., 50., 56., 109a., 172., 216., 217., 227., 241., 244., 245., 247., 256., 258. és 260. cikknek megfelelően elfogadott valamennyi felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az ellen az Európai Parlament vagy a Tanács a jogi aktusról szóló értesítéstől számított két hónapon belül nem emel kifogást, illetve akkor, ha ezen határidő lejártát megelőzően az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

▌

301b. cikk

Az alkalmazás kezdetére vonatkozó záradék

A Bizottság a 35. cikk (6) bekezdésében, a 37. cikk (6a) bekezdésében, az 50. cikkben, az 58. cikk (8) bekezdésében, a 75. cikk (2) bekezdésében, a 86. bekezdésben, a 92. cikk (1) bekezdésében, a 97. cikk (1) bekezdésében, a 99. cikk (1) bekezdésében, a 111. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 114. cikk (1) bekezdésében, a 127. cikkben, a 130. cikkben, a 135. cikk (1) és (2a) bekezdésében, a 143. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 210. cikk (2) bekezdésében, a 211. cikk (2) bekezdésében, a 234. cikkben, a 245. cikk (4) bekezdésében, a 248. cikk (6) és (7) bekezdésében és a 249. cikk (3) bekezdésében meghatározott szabályozástechnikai standardok első alkalommal történő elfogadásakor, valamint az ezen irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől …* számított legfeljebb kétéves átmeneti időtartamra a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának a 301a. cikkben meghatározott eljárását követi. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bármely módosítását, illetve az átmeneti időszak lejártát követően az új szabályozástechnikai standardokat a vonatkozó cikkekben meghatározott eljárás szerint kell elfogadni.”;

(69)     A 304. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság legkésőbb 2015. december 31-ig – adott esetben megfelelő javaslatokkal kísért – jelentést nyújt be az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-bizottsághoz és az Európai Parlamenthez az e cikk (1) bekezdésében említett megközelítés alkalmazásáról, valamint a felügyeleti hatóságok által az (1) bekezdésnek megfelelően elfogadott gyakorlatokról. E jelentésnek ki kell térnie különösen e megközelítés alkalmazásának határokon átnyúló hatására annak megakadályozása céljából, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók visszaéljenek a jogszabályok adta lehetőségekkel.”;

(70)     A szöveg a következő szakasszal egészül ki:

„3. SZAKASZ

Biztosítás és viszontbiztosítás

308a. cikk

Fokozatos bevezetés

(1)       2013. január 1. és december 31. között valamennyi biztosító és viszontbiztosító, illetve felügyeleti hatóság meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy 2014. január 1-jétől eleget tegyenek az irányelv végrehajtására irányuló, nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek.

(2)       2013. január 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen:

a)        az alábbi határozatok meghozatalára:

i.         a vállalatspecifikus paraméterek 104. cikk (7) bekezdésének megfelelő jóváhagyása;

ii.        a kiegészítő szavatoló tőke 90. cikknek megfelelő jóváhagyása;

iii.      a 95. cikk (3) bekezdésében említett szavatolótőke-elemek besorolásának jóváhagyása;

iv.       a teljes vagy részleges belső modell jóváhagyása a 112. és 113. cikknek megfelelően;

v.        a területükön létrehozandó különleges célú gazdasági egységek jóváhagyása;

vi.       közvetítő biztosítási holdingtársaság kiegészítő szavatoló tőkéjének a 226. cikk (2) bekezdésének megfelelő jóváhagyása;

vii.      a 228. cikkben említett határozat;

viii.     csoportszintű belső modell a 231. cikknek és a 233. cikk (5) bekezdésének megfelelő jóváhagyása;

ixi.      a 238 és 239. cikk alkalmazásának engedélyezése a 236. cikkel összhangban;

b)        a csoportfelügyelet szintjének és hatáskörének megállapítása a III. cím I. fejezetének 2. és 3. szakaszával összhangban;

c)        a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítási módszere kiválasztásának meghatározása a 220. cikkel összhangban;

d)        az egyenértékűség és az ideiglenes egyenértékűség meghatározása a 227. és 260. cikkel összhangban;

e)        a csoportfelügyeleti hatóság azonosítása a 247. cikkel összhangban;

f)         felügyeleti kollégium létrehozása a 248. cikkel összhangban;

g)        a 262. és 263. cikkben említett határozatok meghozatala; valamint

h)        a felmentések és átmeneti időszakok alkalmazásának meghatározása a 308a. cikk (3) bekezdésével és a 308b. cikkel összhangban.

A tagállamok arra kötelezik az érintett felügyeleti hatóságokat, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók által jóváhagyásra vagy engedélyezésre benyújtott kérelmeket a (3) bekezdéssel összhangban vizsgálják meg. A felügyeleti hatóságok által a jóváhagyási vagy engedélyezési kérelmekkel kapcsolatban hozott határozatok a 310. cikkben említett időpont előtt nem alkalmazhatók.

(3)       A 308b. cikk sérelme nélkül, 2013. július 1-jétől a biztosítók vagy viszontbiztosítók:

a)        kiszámítják a szavatolótőke-szükségletre, a minimális tőkeszükségletre, a szavatoló tőke összegére vonatkozó becsléseket, ezzel az irányelvvel összhangban elkészítik a mérleget, valamint ezen információkat az érintett felügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátják;

b)        a 35. cikkben említett információkat a 2013. július 1-jén vagy azt követően lezáruló pénzügyi év tekintetében évente a felügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátják.

Az a) pontban említett mérleg referencia-időpontja a 2012. július 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi év első napja, de mindenképpen 2013. július 1-je előtti időpont.

A felügyeleti hatóságok felmentést adhatnak a b) pontban meghatározott előírás alól azon biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében, amelyek nem felelnek meg maradéktalanul annak a 35. cikk (5) bekezdésében foglalt előírásnak, hogy megfelelő rendszerekkel és struktúrákkal kell rendelkezniük, feltéve, hogy a biztosítókra és viszontbiztosítókra a 309. cikk (1) bekezdésében említett időpontig továbbra is érvényesek a joghatóságukban hatályos jelentéstételi követelmények.

▌

308b. cikk

Átmeneti időszakok

(1)       A tagállamok a 25 milliárd eurónál alacsonyabb mérlegfőösszegű, a 310. cikkben említett időpontban a szavatolótőke-szükségletet nem teljesítő biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, illetve biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportoknak legfeljebb kétéves időtartamot engedélyezhetnek a követelmény teljesítésére, amennyiben e vállalkozások vagy csoportok a 138. cikk (2) bekezdésével és a 142. cikkel összhangban a felügyeleti hatósághoz jóváhagyásra benyújtották az általuk a szavatolótőke-szükséglet teljesítése érdekében javasolt intézkedéseket.

(2)       A tagállamok a 35. cikk (5) bekezdése és az 55. cikk (1) bekezdése szerinti, a megfelelő rendszerekre és struktúrákra vonatkozó követelményeket a 310. cikkben említett időpontig nem maradéktalanul teljesítő biztosítók vagy viszontbiztosítók számára legfeljebb kétéves időtartamot engedélyezhetnek a követelmények teljesítésére.

(3)       Ezen időszak alatt a tagállamok engedélyezhetik az 51., 53., 54. és 55. cikkben említett információk nyilvános közzétételére vonatkozó követelményeket maradéktalanul teljesíteni nem képes biztosítók vagy viszontbiztosítók számára, hogy csak azokat az információkat tegyék közzé és foglalják bele a rendszeres felügyeleti jelentésbe, amelyek meglévő rendszereikben és struktúráikban rendelkezésre állnak.

(4)       A tagállamok a 254. cikk szerinti, a megfelelő rendszerekre és struktúrák meglétére vonatkozó követelményeket a 310. cikkben említett időpontig maradéktalanul nem teljesítő biztosítói és viszontbiztosítói csoportok számára legfeljebb kétéves időtartamot engedélyezhetnek a követelmények teljesítésére.

(5)       Ezen időszak alatt a tagállamok engedélyezhetik az 256. cikkben említett információk nyilvános közzétételére vonatkozó követelményeket maradéktalanul teljesíteni nem tudó biztosítói és viszontbiztosítói csoportok számára, hogy csak azokat az információkat tegyék közzé és foglalják bele a rendszeres felügyeleti jelentésbe, amelyek meglévő rendszereikben és struktúráikban rendelkezésre állnak.

(6)       A 94. cikktől eltérve azokat a …* előtt kibocsátott alapvető szavatolótőke-elemeket, amelyek a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése, a 2002/13/EK irányelv 1. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdése és a 2005/68/EK irányelv 36. cikkének (3) bekezdése szerinti szavatoló tőke legalább 50%-ának megfelelő, rendelkezésre álló szavatoló tőke elérésére felhasználhatók, a 310. cikkben említett időpont után legfeljebb 10 évig az 1. szintű alapvető szavatoló tőkébe számíthatók be.

(7)       A 94. cikktől eltérve azokat a …* előtt kibocsátott alapvető szavatolótőke-elemeket, amelyek a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése, a 2002/13/EK irányelv 1. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdése és a 2005/68/EK irányelv 36. cikkének (3) bekezdése szerinti szavatoló tőke 25%-ának megfelelő, rendelkezésre álló szavatoló tőke elérésére felhasználhatók, a 310. cikkben említett időpont után legfeljebb 10 évig a 2. szintű alapvető szavatoló tőkébe számíthatók be.

(8)       Azon biztosítók vagy viszontbiztosítók tekintetében, amelyek 2011. január 1. előtt kibocsátott, átcsomagolt hitelkonstrukciókon alapuló, forgalomképes értékpapírokba vagy más ilyen pénzügyi eszközökbe fektetnek be, a 135. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett követelmények csak 2014. december 31-től alkalmazandók, de csak abban az esetben, ha 2014. december 31. után új kitettségeket adnak hozzájuk vagy kitettségeket cserélnek ki bennük.

(9)       A részvénypiaci kockázati részmodul standard formula szerinti, a 304. cikkben foglalt opció nélküli kiszámítása esetén a …*-én vagy korábban vásárolt részvények tekintetében az alkalmazandó standard paramétereket a következők súlyozott átlagaként kell kiszámítani:

a)        a részvénypiaci kockázati részmodul 304. cikk szerinti kiszámításakor alkalmazandó standard paraméter; valamint

b)        a részvénypiaci kockázati részmodul standard formula szerinti és a 304. cikkben meghatározott opció nélküli kiszámításakor alkalmazandó standard paraméter.

Az első albekezdés b) pontjában említett paraméter súlyozásának minden egyes év végén legalább lineárisan kell növekednie a 2014. január 1-jével kezdődő év során érvényes 0%-ról a 2014. január 1-je után 7 évvel érvényes 100%-ra.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a teljesítendő kritériumokat, többek között azokat a részvényeket, amelyekre átmeneti időszak vonatkozik.

Az átmeneti időszak egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EBFH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e bekezdés alkalmazásában követendő eljárásokról.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10)     Amennyiben …*-én a tagállamok a 2003/41/EK irányelv 4. cikkében említett rendelkezéseket alkalmazták, ezek a tagállamok a 2003/41/EK irányelv 17–17c. cikkének módosításáig továbbra is alkalmazhatják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket azzal a céllal fogadtak el, hogy megfeleljenek a 2002/83/EK irányelv 1–19. cikkének, 27–30. cikkének, 32–35. cikkének, valamint 37–67. cikkének, a 2002/83/EK irányelv alkalmazásának utolsó időpontjában hatályos szövegük szerint.

(11)     Az ezen irányelvvel egyenértékűnek ítélt jogszabályokat alkalmazó harmadik országok az (1)–(10) bekezdésben meghatározottakkal egyenértékű átmeneti intézkedéseket alkalmazhatnak.

(12)     A tagállamok a 309. cikk (1) bekezdésében említett időponttól legfeljebb hét évig engedélyezhetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók legfőbb anyavállalatainak, hogy kérelmezzék egy csoportszintű belső modell alkalmazásának jóváhagyását a csoport egy részére vonatkozóan, amennyiben mind a vállalkozás, mind a legfőbb anyavállalat székhelye ugyanabban a tagállamban van, és a csoportnak ez a része a csoport többi részétől jelentősen különböző kockázati profil miatt egy különálló részt alkot.

308c. cikk

Illeszkedési korrekció egyes életbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan

(1)       A tagállamok a 75., 76. és 77. cikktől eltérve engedélyezhetik az életbiztosítóknak, hogy az életbiztosítási kötelezettségek tekintetében a legjobb becslés kiszámításakor a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe kamatait a (2) és (3) bekezdésben meghatározott illeszkedési korrekcióval számítsák ki, feltéve, hogy az életbiztosítási kötelezettségekre és az azok fedezetéül szolgáló eszközökre vonatkozó alábbi feltételek teljesülnek:

a)        az életbiztosító egy kötvényekből és egyéb, hasonló pénzáram-jellemzőkkel rendelkező eszközökből álló portfóliót jelölt ki az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójára vonatkozó legjobb becslés fedezésére, és ezt a kijelölt portfóliót a kötelezettségek teljes időtartamára fenntartja, kivéve az eszközök és források közötti pénzáramok replikálásának fenntartását olyan esetben, amikor a pénzáramok lényegesen módosultak, például egy kötvény nemteljesítése esetén.

b)        az életbiztosítási kötelezettségek portfóliója, amelyre az illeszkedési korrekció alkalmazandó, valamint a kijelölt eszközportfólió el van különítve az életbiztosító egyéb tevékenységeitől, azt elkülönítetten kezelik és szervezik, az átruházás bármilyen lehetősége nélkül;

c)        a kijelölt eszközportfólió jövőbeli pénzáramai az azonos devizanemű életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának jövőbeli pénzáramait replikálják, és semmilyen illeszkedés-hiány nem eredményezheti az életbiztosítási üzletben rejlő, az illeszkedési korrekció hatálya alá tartozó kockázatokhoz képest jelentős kockázatok megjelenését;

d)        az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójához tartozó életbiztosítási szerződések nem eredményeznek jövőbeli díjfizetést;

e)        az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójával kapcsolatos kizárólagos biztosítástechnikai kockázatok a hosszú élet kockázata, a költség- és a felülvizsgálati kockázat, továbbá az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójához tartozó szerződések nem tartalmaznak a szerződő számára opciókat, a visszavásárlási opciót leszámítva, amely esetben a visszavásárlási érték nem haladja meg azon eszközök a 75. cikkel összhangban számított értékét, amelyek a visszavásárlási opció igénybevételének időpontjában fedezik az életbiztosítási kötelezettségeket;

f)         a kijelölt eszközportfólió eszközeinek pénzárama rögzített;

g)        a kijelölt eszközportfólió eszközeinek pénzáramát sem az eszközök kibocsátói, sem harmadik felek nem módosíthatják;

h)        a kijelölt eszközportfólió egyetlen eszköze sem tartozhat a (7) bekezdéssel összhangban meghatározott, megfelelő hitelminősítési kategóriánál alacsonyabb hitelminősítési kategóriába;

i)         az életbiztosító nyilvánosan közzéteszi az illeszkedési korrekció e cikk szerinti alkalmazásának tényét és a pénzügyi pozíciójára gyakorolt számszerűsített hatást;

j)         az életbiztosító azon tevékenységeit, amelyekre e cikkel összhangban az illeszkedési korrekciót alkalmazzák, kizárólag abban a tagállamban folytatják, amelyben a vállalkozást engedélyezték;

k)        a felügyeleti hatóság jóváhagyta az illeszkedési korrekció életbiztosítási kötelezettségek portfóliójára való alkalmazását, amennyiben megállapította, hogy az a)–j) pontban foglalt követelmények teljesülnek.

Amennyiben az életbiztosítási kötelezettségek f) pontban említett pénzáramai az inflációtól függenek, úgy az életbiztosító felhasználhat olyan eszközöket, amelyek az – inflációtól való függéstől eltekintve – fix pénzárammal rendelkeznek, feltéve hogy ezen eszközök az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának inflációkövető pénzáramait replikálják.

(2)       Az illeszkedési korrekciót minden egyes deviza és minden egyes futamidő tekintetében az alábbi elvek szerint kell kiszámítani:

a)        az illeszkedési korrekció az alábbiak különbözetével egyenlő:

i.         az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves effektív kamatláb, amely az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramaira alkalmazva a kijelölt eszközportfólió 75. cikk szerinti értékével megegyező értéket eredményez; valamint

ii.        az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves effektív kamatláb, amely az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramaira alkalmazva az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának legjobb becslés szerinti értékével megegyező értéket eredményez, az időértéket a kockázatmentes hozamgörbe alkalmazásával figyelembe véve;

b)        az illeszkedési korrekció nem tartalmazhatja az életbiztosító fennmaradó kockázatait tükröző alapvető kamatrést;

c)        az illeszkedési korrekciónak megfelelő ösztönzőket kell szolgáltatnia a vezetés számára, figyelembe véve legalább a kijelölt eszközök hitelminősítését.

(3)       A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az alapvető kamatrés:

a)        folyamatosan, dinamikusan értékelendő, és az alábbiak összegével kell megegyeznie:

i.         az eszközök nemteljesítése valószínűségének megfelelő hitelkockázati kamatrés; valamint

ii.        az eszköz leminősítéséből eredő várható veszteségeknek megfelelő hitelkockázati kamatrés.

b)        nem lehet kevesebb az ugyanazon időtartamú, hitelminősítésű és eszközkategóriájú eszközökre vonatkozó, a pénzügyi piacokon megfigyelt alapvető kockázatmentes kamatláb fölötti kamatrés hosszú távon vett átlagának 75%-ánál.

Az a) pont i. alpontjában említett nemteljesítési valószínűségnek azon a hosszú távú nemteljesítési statisztikán kell alapulnia, amely az adott eszközre időtartama, hitelminősítése és eszközosztálya tekintetében releváns.

(4)       A (2) és (3) bekezdésben meghatározott számítási módot alkalmazó életbiztosítók a kockázatmentes hozamgörbében más korrekciókat nem végezhetnek. Az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójára illeszkedési korrekciót alkalmazó életbiztosítók nem térhetnek vissza az illeszkedési korrekció nélküli rendszer alkalmazására. Amennyiben az illeszkedési korrekciót alkalmazó életbiztosító már nem tudja teljesíteni az (1) bekezdésben foglalt feltételeket, arról a felügyeleti hatóságot haladéktalanul tájékoztatnia kell, és meg kell hoznia a feltételek teljesítésének helyreállítása érdekében szükséges intézkedéseket. Amennyiben a vállalkozás az e feltételeknek való megfelelést két hónapon belül nem tudja helyreállítani, a továbbiakban az illeszkedési korrekciót egyetlen életbiztosítási kötelezettségére sem alkalmazhatja, és annak alkalmazását csak 24 hónap elteltével kezdheti meg újra.

(5)       Az e cikkben meghatározott illeszkedési korrekciót alkalmazó életbiztosítók sem a 77a. cikkben említett, korrigált vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét, sem pedig a 106a. cikkben említett szimmetrikus korrekciós mechanizmust nem alkalmazhatják.

(6)       A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, részletesebben meghatározva az alábbiakat:

a)        az életbiztosítók által az e cikkben említett illeszkedési korrekció alkalmazására való jogosultság érdekében teljesítendő kritériumok;

b)        az (1) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésének jóváhagyására és ellenőrzésére vonatkozó kritériumok;

c)        a (3) bekezdésben említett alapvető kamatrés kiszámítása során alkalmazandó feltevések és módszerek;

d)        a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott követelmények teljesülésének ellenőrzésére vonatkozó kritériumok.

(7)       Az eszközök hitelminősítési besorolásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a kijelölt eszközök hitelminősítési besorolásának meghatározása érdekében, amelynek magasabbnak kell lennie az (1) bekezdés h) pontjának alkalmazásában általában minimális befektetési minősítésűnek tekintett minősítésnél, ideértve adott esetben az annak biztosításához szükséges megfelelő határértékeket, hogy a vállalkozás egészének valamennyi eszköze megfelelő hitelminősítésű legyen.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8)       Amennyiben az életbiztosítók biztosítástechnikai tartalékuk egészét vagy jelentős részét olyan vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével számítják ki, amelyben az illeszkedési korrekció nullánál nagyobb, a felügyeleti hatóságnak évente írásban meg kell küldeniük az alábbi információkat:

a)        az illeszkedési korrekció nullára való csökkentésével járó hatás ismertetése;

b)        amennyiben az illeszkedési korrekció nullára való csökkentése azt eredményezné, hogy a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, elemzés a vállalkozás arra vonatkozó terveiről, hogy ilyen helyzetben helyreállítsa a szavatolótőke-szükségletet fedező, figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét vagy csökkentse a kockázati profilt;

c)        az azon életbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó biztosítástechnikai tartalék összege, amelyekre az illeszkedési korrekciót alkalmazzák.

(9)       Az EBFH az ERKT-val szorosan együttműködve, nyilvános konzultációt követően értékeli a 77a., 77b., 106., 106a., 304. cikk, valamint e cikk (1)–(8) bekezdésének – és az ezek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok – alkalmazását. Ezt az értékelést az életbiztosítási termékek hosszú távú garanciáinak elérhetősége, az életbiztosítók mint hosszú távú befektetők magatartása és általánosságban a pénzügyi stabilitás alapján kell elvégezni. A Bizottság ezen értékelés alapján 2021. január 1-ig, illetve az illeszkedési korrekcióra vonatkozóan adott esetben 2019. január 1-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A jelentés különösen az alábbiakra gyakorolt hatásokra összpontosít:

a)        az európai életbiztosítási piac működése és stabilitása;

b)        a belső piac, különösen a verseny és az egyenlő versenyfeltételek az európai életbiztosítási piacon;

c)        a szerződők védelme;

d)        annak mértéke, hogy az életbiztosítók mennyiben működnek továbbra is hosszú távú befektetőkként;

e)        a járadéktermékek elérhetősége és árazása;

f)         az egyéb (versengő) termékek elérhetősége és árazása;

g)        a vállalkozások hosszú távú befektetési stratégiái az (1)–(7) bekezdés hatálya alá tartozó termékek, illetve az egyéb hosszú távú garanciákhoz kapcsolódó termékek tekintetében;

h)        a fogyasztók választási lehetősége és a fogyasztók kockázattudatossága;

i)         jobban, illetve kevésbé diverzifikált életbiztosítók; valamint

j)         egyéb reálgazdasági hatások.

A jelentésnek emellett figyelembe kell vennie a 77a., 77b., 106., 106a., 304. cikk, valamint e cikk (1)–(8) bekezdésének – és az ezek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok – alkalmazásával kapcsolatos felügyeleti tapasztalatokat is.

A jelentést szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokkal kell ellátni.

(10)     Amennyiben a (9) bekezdésben említett jelentés arra a következtetésre jut, hogy az illeszkedési korrekció a jól működő és stabil életbiztosítási piaccal és ezen irányelv alapvető elveivel összefüggésben nem megfelelő intézkedés, a Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el annak érdekében, hogy e cikk helyébe a következő, az illeszkedési korrekció alkalmazásáról szóló átmeneti rendelkezések lépjenek:

308c. cikk

Az egyes életbiztosítási kötelezettségekre alkalmazandó illeszkedési korrekcióra vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1)       A tagállamok a 75., 76. és 77. cikktől eltérve engedélyezhetik az életbiztosítóknak, hogy az életbiztosítási kötelezettségek tekintetében a legjobb becslés kiszámításakor a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe kamatait a (2) és (3) bekezdésben meghatározott illeszkedési korrekcióval számítsák ki, feltéve, hogy az életbiztosítási kötelezettségekre és az azok fedezetéül szolgáló eszközökre vonatkozó alábbi feltételek teljesülnek:

a)        az életbiztosító egy kötvényekből és egyéb, hasonló pénzáram-jellemzőkkel rendelkező eszközökből álló portfóliót jelölt ki az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójára vonatkozó legjobb becslés fedezésére, és ezt a kijelölt portfóliót a kötelezettségek teljes időtartamára fenntartja, kivéve az eszközök és források közötti pénzáramok replikálásának fenntartását olyan esetben, amikor a pénzáramok lényegesen módosultak, például egy kötvény nemteljesítése esetén.

b)        az életbiztosítási kötelezettségek portfóliója, amelyre az illeszkedési korrekció alkalmazandó, valamint a kijelölt eszközportfólió el van különítve az életbiztosító egyéb tevékenységeitől, azt elkülönítetten kezelik és szervezik, az átruházás bármilyen lehetősége nélkül;

c)        a kijelölt eszközportfólió jövőbeli pénzáramai az azonos devizanemű életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának jövőbeli pénzáramait replikálják, és semmilyen illeszkedés-hiány nem eredményezheti az életbiztosítási üzletben rejlő, az illeszkedési korrekció hatálya alá tartozó kockázatokhoz képest jelentős kockázatok megjelenését;

d)        az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójához tartozó életbiztosítási szerződések nem eredményeznek jövőbeli díjfizetést;

e)        az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójával kapcsolatos kizárólagos biztosítástechnikai kockázatok a hosszú élet kockázata, a költség- és a felülvizsgálati kockázat, továbbá az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójához tartozó szerződések nem tartalmaznak a szerződő számára opciókat, a visszavásárlási opciót leszámítva, amely esetben a visszavásárlási érték nem haladja meg azon eszközök a 75. cikkel összhangban számított értékét, amely a visszavásárlási opció igénybevételének időpontjában fedezi az életbiztosítási kötelezettségeket;

f)         a kijelölt eszközportfólió eszközeinek pénzárama rögzített;

g)        a kijelölt eszközportfólió eszközeinek pénzáramát sem az eszközök kibocsátói, sem harmadik felek nem módosíthatják;

h)        a kijelölt eszközportfólió egyetlen eszköze sem tartozhat a (7) bekezdéssel összhangban meghatározott, megfelelő hitelminősítési kategóriánál alacsonyabb hitelminősítési kategóriába;

i)         az életbiztosító nyilvánosan közzéteszi az illeszkedési korrekció e cikk szerinti alkalmazásának tényét és a pénzügyi pozíciójára gyakorolt számszerűsített hatást;

j)         az életbiztosító azon tevékenységeit, amelyekre e cikkel összhangban az illeszkedési korrekciót alkalmazzák, kizárólag abban a tagállamban folytatják, amelyben a vállalkozást engedélyezték;

k)        a felügyeleti hatóság jóváhagyta az illeszkedési korrekció életbiztosítási kötelezettségek portfóliójára való alkalmazását, amennyiben megállapította, hogy az a)–j) pontban foglalt követelmények teljesülnek.

Amennyiben az életbiztosítási kötelezettségek f) pontban említett pénzáramai az inflációtól függenek, úgy az életbiztosító felhasználhat olyan eszközöket, amelyek az – inflációtól való függéstől eltekintve – fix pénzárammal rendelkeznek, feltéve hogy ezen eszközök az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának inflációkövető pénzáramait replikálják.

(2)       Az illeszkedési korrekciót minden egyes deviza és minden egyes futamidő tekintetében az alábbi elvek szerint kell kiszámítani:

a)        az illeszkedési korrekció az alábbiak különbözetével egyenlő:

i.         az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves effektív kamatláb, amely az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramaira alkalmazva a kijelölt eszközportfólió 75. cikk szerinti értékével megegyező értéket eredményez; valamint

ii.        az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves effektív kamatláb, amely az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramaira alkalmazva az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójának legjobb becslés szerinti értékével megegyező értéket eredményez, az időértéket a kockázatmentes hozamgörbe alkalmazásával figyelembe véve;

b)        az illeszkedési korrekció nem tartalmazhatja az életbiztosító fennmaradó kockázatait tükröző alapvető kamatrést;

c)        az illeszkedési korrekciónak megfelelő ösztönzőket kell szolgáltatnia a vezetés számára, figyelembe véve legalább a kijelölt eszközök hitelminősítését.

(3)       Az (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az alapvető kamatrés:

a)        folyamatosan, dinamikusan értékelendő, és az alábbiak összegével kell megegyeznie:

i.         az eszközök nemteljesítése valószínűségének megfelelő hitelkockázati kamatrés; valamint

ii.        az eszköz leminősítéséből eredő várható veszteségeknek megfelelő hitelkockázati kamatrés.

b)        nem lehet kevesebb az ugyanazon időtartamú, hitelminősítésű és eszközkategóriájú eszközökre vonatkozó, a pénzügyi piacokon megfigyelt alapvető kockázatmentes kamatláb fölötti kamatrés hosszú távon vett átlagának 75%-ánál.

Az a) pont i. alpontjában említett nemteljesítési valószínűségnek azon a hosszú távú nemteljesítési statisztikán kell alapulnia, amely az adott eszközre időtartama, hitelminősítése és eszközosztálya tekintetében releváns.

(4)       A (2) és (3) bekezdésben meghatározott számítási módot alkalmazó életbiztosítók a kockázatmentes hozamgörbében más korrekciókat nem végezhetnek. Az életbiztosítási kötelezettségek portfóliójára illeszkedési korrekciót alkalmazó életbiztosítók nem térhetnek vissza az illeszkedési korrekció nélküli rendszer alkalmazására. Amennyiben az illeszkedési korrekciót alkalmazó életbiztosító már nem tudja teljesíteni az (1) bekezdésben foglalt feltételeket, arról a felügyeleti hatóságot haladéktalanul tájékoztatnia kell, és meg kell hoznia a feltételek teljesítésének helyreállítása érdekében szükséges intézkedéseket. Amennyiben a vállalkozás az e feltételeknek való megfelelést két hónapon belül nem tudja helyreállítani, a továbbiakban az illeszkedési korrekciót egyetlen életbiztosítási kötelezettségére sem alkalmazhatja, és annak alkalmazását csak 24 hónap elteltével kezdheti meg újra.

(5)       Az e cikkben meghatározott illeszkedési korrekciót alkalmazó életbiztosítók sem a 77a. cikkben említett, korrigált vonatkozó kockázatmentes hozamgörbét, sem pedig a 106a. cikkben említett szimmetrikus korrekciós mechanizmust nem alkalmazhatják.

(6)       A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, részletesebben meghatározva az alábbiakat:

a)        az életbiztosítók által az e cikkben említett illeszkedési korrekció alkalmazására való jogosultság érdekében teljesítendő kritériumok;

b)        az (1) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésének jóváhagyására és ellenőrzésére vonatkozó kritériumok;

c)        a (3) bekezdésben említett alapvető kamatrés kiszámítása során alkalmazandó feltevések és módszerek;

d)        a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott követelmények teljesülésének ellenőrzésére vonatkozó kritériumok.

(7)       Az eszközök hitelminősítési besorolásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EBFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a kijelölt eszközök hitelminősítési besorolásának meghatározása érdekében, amelynek magasabbnak kell lennie az (1) bekezdés h) pontjának alkalmazásában általában minimális befektetési minősítésűnek tekintett minősítésnél, ideértve adott esetben az annak biztosításához szükséges megfelelő határértékeket, hogy a vállalkozás egészének valamennyi eszköze megfelelő hitelminősítésű legyen.

Az EBFH […]-ig benyújtja a Bizottságnak e szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8)       Amennyiben az életbiztosítók biztosítástechnikai tartalékuk egészét vagy jelentős részét olyan vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével számítják ki, amelyben az illeszkedési korrekció nullánál nagyobb, a felügyeleti hatóságnak évente írásban meg kell küldeniük az alábbi információkat:

a)        az illeszkedési korrekció nullára való csökkentésével járó hatás ismertetése;

b)        amennyiben az illeszkedési korrekció nullára való csökkentése azt eredményezné, hogy a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, elemzés a vállalkozás arra vonatkozó terveiről, hogy ilyen helyzetben helyreállítsa a szavatolótőke-szükségletet fedező, figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét vagy csökkentse a kockázati profilt;

c)        az azon életbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó biztosítástechnikai tartalék összege, amelyekre az illeszkedési korrekciót alkalmazzák.

(9)       A kamatlábat minden egyes deviza és minden egyes futamidő tekintetében az alábbiak súlyozott átlagaként kell kiszámítani:

a)        az (1)–(8) bekezdésben említett kamatláb; valamint

b)        a vonatkozó kockázatmentes kamatgörbe adott futamidőre vonatkozó, a 75., 76. és 77. cikkel összhangban mért kamatszintje.

A kamatláb súlyozásának ezen cikk alkalmazásának első évében érvényes egyhetedről minden egyes év végén legalább lineárisan kell növekednie, és ezen irányelv alkalmazásának kezdete után hét évvel el kell érnie a 100%-ot.”;

(72)     A 309. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)     A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 10., 13., 14. cikknek, a 17. cikk (3) bekezdésének, a 18., 23., 26–32., 34–49., 51–55. cikknek, az 58. cikk (8) bekezdésének, a 67., 68., 71., 72,. 74–85., 87–91., 93–96., 98., 100–110., 112., 113., 115–126., 128., 129., 131–134., 136–142., 143., 144., 146., 148., 162–167., 172., 173., 178., 185., 190., 192., 210–233., 235–240., 243–258., 260–263., 265., 266., 303. és 304. cikknek, valamint a III és IV mellékletnek 2012. december 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.”;

(73)     Az 310. cikk (1) bekezdésében a „2012. november 1.” szöveg helyébe a „2014. január 1.” szöveg lép.

(73a)   A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„310a. cikk

Az EBFH személyzete és erőforrásai

Az EBFH felméri az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”;

(74)     A 311. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„311. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 308a. és a 308b. cikk 2013. január 1-jétől alkalmazandó.

Az 1., 2., 3., 5–9., 11., 12., 15., 16. cikket, a 17. cikk (2) bekezdését, a 19–22., 24., 25., 33., 57. cikket, az 58. cikk (1)–(7) bekezdését, az 59–66., 69., 70., 73., 145., 147., 149–161., 168–171., 174–177., 179–184., 186–189., 191., 193–209., 267–300., 302., 305–308. cikket és az I., II., V., VI. és VII. mellékletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

A Bizottság a harmadik bekezdésben említett időpont előtt is elfogadhat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat.”;

(75)     A III melléklet A. részének (28) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„28.     bármely esetben és az (1)–(27) és (29) pontban felsorolt nem-életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendelet(1) meghatározása szerint.”

(76)     A III. melléklet A. része az alábbi ponttal egészül ki:

„29.     amilyen mértékben az érintett tagállamokban lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti társasági formák nem életbiztosítási tevékenységet is folytassanak, és az (1)–(28) pontban felsorolt nem-életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet (SCE) formája, az 1435/2003/EK tanácsi rendelet

HL L 207., 2003.8.18., 1. o.

(77)     A III. melléklet B. részének (28) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„28.     bármely esetben és az (1)–(27) és (29) pontban felsorolt életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint”;

(78)     A III. melléklet B. része az alábbi ponttal egészül ki:

„29.     amilyen mértékben az érintett tagállamokban lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti társasági formák életbiztosítási tevékenységet is folytassanak, és az (1)–(28) pontban felsorolt életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet (SCE) formája, az 1435/2003/EK rendelet meghatározása szerint.”

(79)     A III. melléklet C. részében a (28) pont helyébe a következő szöveg lép:

„28.     bármely esetben és az (1)–(27) és (29) pontban felsorolt viszontbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK rendelet meghatározása szerint”

(80)     A III. melléklet C. része az alábbi ponttal egészül ki:

„29.     amilyen mértékben az érintett tagállamokban lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti társasági formák viszontbiztosítói tevékenységet is folytassanak és az (1)–(28) pontban felsorolt viszontbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet (SCE) formája, az 1435/2003/EK rendelet meghatározása szerint.”;

(81)     A VII. mellékletben szereplő megfelelési táblázat az alábbiak szerint módosul:

a)        Az „ez az irányelv” oszlopban beillesztésre kerül a 13. cikk (27) bekezdés a 73/239/EGK irányelv 5. cikke d) pontjának megfelelőjeként.

b)        Az „ez az irányelv” oszlopban a 210. cikk (1) bekezdés f) és ▌g) pontjára történő hivatkozás helyébe a 212. cikk (1) bekezdés f) és ▌g) pontjára történő hivatkozás lép.

2a. cikk

Az 1060/2009/EK rendelet módosítása

A 1060/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

A 2. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)     A hitelminősítő intézetnek kérelmeznie kell az e rendelet szerinti nyilvántartásba vételt, ami a külső hitelminősítő intézetként történő, a 2006/48/EK irányelv 81. cikkében, vagy a 2009/138/EK irányelv 109a. cikkében szabályozott elismerésének feltétele, kivéve, ha kizárólag a (2) bekezdésben említett hitelminősítéseket ad ki.”.

2b. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2015. január 1-jéig és ezt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben megállapítja, hogy az EFH-k benyújtották-e a 2002/92/EK, a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvben meghatározott szabályozástechnikai standardtervezeteket és végrehajtás-technikai standardtervezeteket, valamint hogy azok benyújtása kötelező-e vagy opcionális, és adott esetben megfelelő javaslatokat tesz.

3. cikk

Átültetés

(1)       A tagállamok legkésőbb 2012. december 31-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének, 2. cikke (3), (6), (8), (9) (12), (13), (24), (25), (28), (30), (32), (33), (37) bekezdésének, (40)–(43), (45)–(47), (53)–(55), (57), (59), (62)–(63), (66), valamint (75)–(80) bekezdésének megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Ezeket az intézkedéseket 2013. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)       A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 2. cikk (15), (20) és (59a) bekezdését 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt,

az Európai Parlament részéről                                     a Tanács részéről

az elnök                                                                  az elnök

[…]                                                                       […]